A Zongorálom sikere külföldön
Apagyi Mária három kötetes zongoraiskolájának megjelenése
óta (2008) öt év telt el. Miután a kiadvány az általános gyakorlathoz képest
zeneműboltokban nem beszerezhető, érdekelt a kotta további sorsa,
elterjedése. 2012 májusában meghallgattam Mária férjének, a vizuális
művészeti ágban alkotó Dr. Lantos Ferenc festőművésznek a Magyar
Művészeti Akadémián, Apagyi Máriával közösen tartott előadását, a
nyár folyamán pedig leutaztam Balatonszentgyörgyre, ahol az általuk alapított
Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskola nyári táborának munkájába nyerhettem
betekintést. A látottak és hallottak ismét megerősítették bennem azt a
meggyőződést, hogy hatalmas élményt, megtapasztalást nyújt az általuk
képviselt gondolkodásmód, semmihez nem hasonlítható módon nyitja rá az ebben a
munkában folyamatosan résztvevő fiatalok lelkét és szellemét életre szóló
felismerésekre.
Bár a Parlando korábbi száma alkalmat adott már
a kiadvány bemutatására, a kötetekkel való mélyebb ismerkedés - pontosan
újszerűségénél fogva - újra felvethet még világosabb megértésre váró
kérdéseket. Részkérdések összefüggéseit, amitől kitisztul és
leegyszerűsödik a kiadvány felépítésében mindaz, ami eleinte bonyolultnak
tűnt. A zenetanítás újszerű megközelítését már a kotta alcíme is
elárulja: kreatív zongoratanulás! Ez a
megközelítésmód azonnal rávilágít a növendék kreativitásának, aktív
cselekvésének és gondolkodásának mindenekelőtti szükségszerűségére.
Apagyi Mária és dr. Lantos Ferenc
Apagyi Mária: Először is tisztázni szeretném, hogy az általunk
1985-ben alapított Művészeti Szabadiskolának életkori megkötése nincs, 4
éves kortól akár 60-on túl is bárki növendéke lehet. Egyenlő eséllyel
indul és a tanulás tempóját nem a tanterv merev időbeosztása, hanem a
gyerek (növendék) felfogó képessége diktálja. Ezt a kiadványt nem csak a
fiatalok, hanem általában a zene iránt érdeklődők számára írtam, így
bárki használhatja. Több évtizeden át tartó zenetanári munka mindenkori
eredményeinek megfigyelése, értékelése vetett fel fokozatosan számunkra is új
és új kérdéseket és felismerést. Lantos Ferenc képzőművész kérdésfelvetései
alapjaiban segítettek ebben a munkában. Kérdése volt például: „Ti zenészek
miért játszotok mindig csak kottából megtanult műveket? Miért csak
megtanult művekkel foglalkoztok? Miért nem próbáljátok a saját, személyes
hangjaitokat is megszólaltatni zenei eszközökkel, és ebből létrehozni egy
gondolatot?” Ez egyfajta alkotó magatartást kezdett kialakítani, amely az
improvizáció hasznára, sőt fontosságára is rávezetett.
Mindezek
a meglátások rávilágítottak a művészetek, a természet jelenségei, és a
körülöttünk lévő világ közötti összefüggések felismerésére is, mivel a
mindegyikben meghatározó rendnek van lényeges szerepe. Ennek a több évtizeden
át csiszolódott zenetanítási gyakorlatnak összefoglalásából született meg ez a
zongoraiskola.
Ezt nevezed interdiszciplináris szemléletmódnak,
aminek kialakítása meggyőződésed szerint folyamatosan át kell, hogy
hassa a tanítást?
A.M.
Mindenképpen. Ez egyébként nem egy külön feladat, hanem egy széleskörű,
nyitott gondolkodásmód folyamatos kialakítása, egy olyan szemléleti alapállás,
amely segíti a világ egységben látását, segíti az összefüggések felfedezését a
zenében is, ami egyúttal a zene fontosságát is hangsúlyozza. Nyilvánvalóan ez
sok időt igényel. Mi rendkívül fontosnak tartjuk azt, hogy növendékeinkkel
a zenei kérdésekhez kapcsolódva, a világ dolgairól is beszélgessünk.
Természetesen életkortól függ az, hogy kivel milyen mélységben és
részletességben világítunk rá a különböző jelenségek azonos vagy
ellentétes tendenciáira.
Tanulmányozva a három kötetet, az
interdiszciplinaritás alapgondolata mellett három szokatlan megközelítésmóddal
is találkozunk a zongoraiskolában: az improvizálás, a komponálás és a rajz
jelentőségének felvetésével és gyakorlásával.
A.M. Tudjuk,
hogy a zeneórák embernevelő ereje milyen óriási jelentőségű. A
művekben felismert elvek, kapcsolatok, rendezettség, rendre szoktat,
pozitív hatása kisugárzik, nevel. Tehát a zeneművek tanulása egyik
legfontosabb része az óráknak. Ezt azonban nagymértékben segíti az improvizálás,
a komponálás és az analógiák jelenléte.
Amikor
az improvizációról beszélünk, mindig Goethe mondása jut eszembe: „Az Úristen a
diót adja, de fel nem töri.” Vagyis nem kapjuk teljesen készen, nekünk kell
feltörni. Nekünk is hozzá kell adnunk valamit, hogy használhassuk. Itt a minden
emberben meglévő kreativitásról és kreativitásfejlesztésről van szó,
ami nem új dolog. Miután a zene is nyelv, a zenét, mint nyelvet tanítom, a
nyelv alapjait, melyek a zenei beszéd az improvizációs készség kialakításához
feltétlenül szükségesek. Emellett természetesen a zenei olvasás (kottából való
játék) és íráskészség (komponálás) fejlesztése is szerves része a
nyelvtanulásnak. Az improvizáció valaha szorosan
hozzátartozott a zenei gyakorlathoz. Ezt is lépésről-lépésre kell
tanítani, melynek eredménye, hogy „beszéljük” a zenei nyelvet, saját, önálló
gondolatokat is képesek legyünk közölni.
Az
első improvizációk módot nyújtanak arra, hogy fokozatosan ismerjük meg a
hangszer különböző lehetőségeit, a megszólaltatható hangok
különböző tulajdonságait – magasság-mélység, hangerő fokozatok,
hangszínek árnyalatai, hangok hosszának időtartama, egymáshoz kapcsolódó
arányai, a megszólaltatott hangok és a köztük lévő „csendek” viszonya,
stb. Ezt az utat minden egészséges gondolkodású emberrel végig kell járni, ami
azonnali személyes kapcsolatot teremt a hangszer, a zene és a hangszerrel
ismerkedő között. Lényeg az, hogy mindez megtapasztalt élménnyé váljék.
Eközben sokat beszélgetek a gyerekkel – a felnőttel –, mert fontosnak
tartom, hogy megismerjem, és a kettőnk közötti személyes kapcsolat is
kialakulhasson. Az indulásnak rendkívül nagy szerepe van. Egy élet távlatára
kell megnyitni az utat.
A
számonkérés kérdése mindig felvetődik. Azt hiszem, ha sikerül felkelteni
az érdeklődést, a kíváncsiságot a soron lévő téma iránt, akkor a
számonkérés szinte észrevétlenül, fokozatosan beépül a közös munkába.
A
kottában az első zongoraóráktól kezdve, majd fokozatosan tovább,
megtalálható az improvizációs feladatok gyűjteménye, melyek szorosan
kapcsolódnak a tanítási anyaghoz*.
Ezek után kíváncsivá tettél, mi történik az
első zongoraórákon?
A.M. Természetesen
sokféle kezdés lehetséges. Ez mindig nagymértékben függ attól, kivel kezdi az ember
a zenélést. Csak egy példát említek, amit kisgyerekek különösen kedvelnek.
Többféle hangzó eszköz hangját kipróbáljuk. Megfigyeljük a csengését,
hangszínét, magasságát, a megszólaló hang hosszúságát, hangerejét, vagyis a
tulajdonságait. A hangszínnel kapcsolatban tisztázzuk a felhangok szerepét.
Megfigyeljük két hang ritmikai összefüggését. Végül következnek a kis
hangszerbemutatók, melyek lényegében összefoglalják, mi mindent tanulhattunk a
hangokról. Ezeknek a dolgoknak már az első lépéseknél számtalan
kombinációs lehetősége van, és a velük való játék nagyon fontos
ismereteket és élményt ad, sőt hivatkozási alap is lehet a későbbiek
folyamán. Mondhatnám azt, így
kezdődik a kreativitás gyakorlata, az improvizációs gondolkodás
kialakítása.
Gondolom, alapos előkészítést, sok
gyakorlást kíván az elméleti alapismeretekkel való foglalkozás is.
A
kottaolvasás, kottaírással egy időben kezdődik az elméleti
alapismeretekkel való foglalkozás is, kezdve a különböző ritmusképletek,
metrumok tárgyalásától az artikulációs lehetőségekig, az egyszerű
technikai problémáktól a kis formák megismeréséig. A hangközök ismerete és
felismerése, elemi akkord kapcsolások összefűzései, a jazz világának
alapvető harmóniai és ritmikai kapcsolásai mind-mind kiindulópontja lehet
egy-egy kis készülő kompozíciónak, melyek szervesen kapcsolódnak a tanult
zeneművekhez. A gyerekek nagyon
szeretik ezt a munkát, és boldogan mutatják saját kompozícióikat, melyekben
felismerhető a megszerzett ismeretek valódi tudása, sok apró, ötletesen
megoldott formában.
A 7 éves Kassai Bendegúz két kis darabja
Úgy fogalmaznám, hogy a pedagógiai eszközök
átcsoportosításának lehetőségét veti fel ez a tanítási-tanulási módszer,
mert nem merev és kötelezően nem szabja meg, hogy azonnal magával az új
darab tanításával kezdjünk el foglalkozni.
Ennek
a tevékenységnek fő célja:
Nagyon
fontosnak tartom a három tevékenység egymással összehangolt jelenlétét.
Mi a célja a kottában található számtalan
gyerekrajznak? Miért rajzoljanak a zenét
tanuló gyerekek? – kérdeztem dr. Lantos Ferencet.
Lantos Ferenc: Ebben az esetben nem a rajzoláson volt a hangsúly, hanem
kerestük azokat a lehetőségeket, analógiákat, melyek
legmeggyőzőbben mutatnak rá arra, hogy a zene nagyon sok mindennek
sajátos sűrítménye. Vagyis, ami a zenében sajátos módon fogalmazódik meg,
annak a gyökerénél olyan egyetemes összefüggéseket találunk, melyek a világ, az
élet bármelyik részében is megtalálhatók. – Vagyis, ha a gyerekek érzik és
tapasztalják, hogy a zene világa nem független az élet egészétől, hanem a
NAGY EGÉSZNEK szerves része, akkor nagyobb hittel és meggyőződéssel
foglalkoznak a zenével is, függetlenül attól, hogy zenész akar-e lenni, vagy
csak a zenét szerető értelmes ember.
Ehhez
kezdetben a rajzolás volt a legkézenfekvőbb, mint a zenei tanulmányokhoz
kapcsolódó vizuális eszköz. De itt nem a szép rajzokon volt a hangsúly (talán
éppen ezért készültek nagyon szép rajzok is), és nem is a zenéhez kapcsolódó
hangulati, érzelmi, vagy akár tematikus ábrázolásról, hanem a mélyebb
rétegekre, a tanult zenemű szerkezeti felépítésére történő vizuális
„építkezés”, amit szerkezeti analógiának neveztünk el.
Lehetne valamilyen példával egyszerűen
illusztrálni ennek a tendenciának megvalósítási módját?
A darabhoz kapcsolódó gyermekrajzok és
gyermekkompozíciók
L. F.
Így a gyerekek megérezték, hogy a „gyökérnél” azonosak a dolgok. Hangsúlyoznom
kell, hogy nem a zenének van szüksége a rajzolásra, hanem a gyerekeknek van
szüksége az összefüggések tapasztalatára.
A
rajzolás ennek csak egy kézenfekvő eszköze, de nem azt jelenti, hogy a
zenét tanulóknak rajzolni is kell. Ugyanakkor minden zenét tanuló – mint ahogy
bármit tanuló – gyereknek szüksége van az összefüggések egyre mélyebb
megismerésére, amihez – bizonyos körülmények között – a rajzolás az egyik
legkézenfekvőbb lehetőség.
Persze
ezt a célt elérhetjük akkor is, ha megvizsgálunk egy virágszerkezetet és
ráérzünk arra, hogy egy virág, egy festmény, egy zenemű, azonos
„gyökerekkel” rendelkezik. Az erre való rádöbbenés az egyik legnagyobb és
legmeggyőzőbb élmény lehet.
De meg
lehet vizsgálni bármilyen más természeti vagy művi alakzatot is – ha az
igazi minőség – ugyanazt tapasztaljuk. A magunk részéről ezt tartjuk
interdiszciplináris megközelítési módnak.
Visszatérve
a rajzolásra, így el tudjuk kerülni a divatos irányzatok utánérzésének a
veszélyét is. Az így készült rajzi analógiák arra is rámutattak, hogy a
gyerekek nem ún. gyerekrajzokat készítenek szívesen, hanem – jó irányítás
mellett! – problémákat szeretnek megoldani, ami viszont nagy tanulságul
szolgált a vizuális nevelés számára is. Itt most Szentágothai János, nemzetközi
agykutató rádióban elhangzott nyilatkozata jut eszembe: a gyerekeket nem
intelligens válaszokra kell nevelni, hanem problémák megoldására (kreativitás).
És Kandinszkij is eszembe jut: „Egy bizonyos művészet elemeivel annál
inkább kapcsolatba kerülünk, minél jobban megismerjük más művészetek
elemeivel fennálló viszonyaikat. A művészet elemeinek és a természet
elemeinek viszonya pedig még általánosabb, még szélesebb filozófiai alapra helyezi
a problémakört. Így vezet a művészet szintézise egy általánosabb szintézis
felé.”
Láthatnánk néhány példát ennek az állításnak
igazolására?
Példák az elemekre és szerkezeti elvekre készült
rajzi analógiákra**
Tehát
amikor a zene és más művészeti és tudományterületek kapcsolatáról van szó,
gyakorlatilag a gyerek szemléletét, összefüggéslátását készítjük elő
hosszú távra, a zenei tanulmányokon belül. Hisszük, hogy ezen az úton
tanítványaink emberi minősége is növekszik.
Ezért
tartjuk óriási felelősségnek, hogy milyen zenei (művészeti) képzést
adunk tanítványainknak, akár közoktatás, akár szakoktatás címen. Kinek, mit, mikor, hogyan, és miért.
A
kiadvány végtelenül gazdag tárháza annak, hogyan lehet a zenén keresztül
szélesebb látókörű és érzelmi világú személyiséget nevelni. Mennyire
elterjedt a kotta használata?
A.M.
Egyetemeken, nemzetközi konferenciákon, tanári továbbképzéseken több alkalommal
része volt a programnak a kiadvány ismertetése. Figyelemre méltó az
érdeklődés Japánban! 2011-ben több nagyvárosban, így Tokióban, Kyotóban,
Narán, Hirosimában, Oszakában, Nagaszakiban került sor a bemutatására.
Ezekre az alkalmakra nagyon emlékszem, én magam
is több helyen előadó voltam. A kiadvány újszerűsége nagy
érdeklődést váltott ki! Mindenhol kaptak a kottából ajándékba is, és az
előadások meghallgatása után a japán zenetanárok sok példány vásároltak.
Hozzátenném még, hogy Európában 2012-ben Angliában (York) és Svédországban
(Stockholm) is nemzetközi konferencia programja volt a kiadvány ismertetése.
Itthon is több zeneiskola továbbképzési témájának része a Zongorálom-mal
való foglalkozás.
A.M.
Ha jól emlékszem rá, az USA-ban a chicago-i Roosevelt Egyetemen volt egy
bemutató előadásod. Tőled tudjuk, hogy itt hangzott el az a mondat,
ami bizonyította a koncepció átlátását, megértését és mély átgondolásának
szükségességét, revelációszerű felismerését. A külföldi sikeres
fogadtatások ráirányították a figyelmet arra, hogy nélkülözhetetlen egy angol
nyelvű fordítás, amely lehetővé teszi a kottában lévő magyar
nyelvű szöveg megértését. Ezen dolgozunk most, hogy megkönnyítsük a
kiadvány használatát külföldön is.
Köszönöm a beszélgetést.
Dr. Ábrahám Mariann***