Siposné Tavaszi Virág*
Kalandozás
Chitz Klára Zenebirodalmában
Chitz Klára, 125 éve
született, 1888. szeptember 13-án, Csehország déli részén fekvő városban,
Budweisben. Zenei tanulmányokat folytatott Leopold Godowskynál Bécsben,
majd 1917-től, a budapesti Nemzeti Zenedében[1]kezdett tanítani zongoratanárként. Zenetanári
oklevelét (1920) a budapesti Zeneakadémián szerezte meg, majd 1928-tól Angliában
élt. 1945-ben tért vissza Magyarországra, majd 1949-től haláláig (Bp.,
1965. júl. 22.), a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanára volt, de 1951
– 55 között a Zeneművészeti Főiskolán is tanított. Tanári
tevékenysége mellett „Technikai ABC-vel” (Bp.,1948);
Muzsikus Péter kalandjaival; „Újszerű
skálaiskolával” (Bp., 1959) igyekezett a tanulók számára megkönnyíteni a
zenetanulást.[2]
Képek forrása: http://www.antikvarium.hu
Muzsikus Péter kalandjait
napjainkban is szívesen hallgatják gyermekek és felnőttek egyaránt. Szerencsére
ma is sok gyermek szereti a klasszikus zenét és szeretne valamilyen hangszeren
játszani. Az odáig elvezető út azonban jelenleg sem lett könnyebb, sok
gyakorlásra, kitartásra van szükség. A zeneelmélet száraznak tűnő
anyaga sajnos gyakran kedvét szegheti a kezdeti próbálkozásoknak. Ebben próbál
segítséget nyújtani Chitz Klára könyve, melyről maga a szerző írja
már az előszóban, hogy: "Ez a
könyv nem tankönyv. Mese. Kérem kis olvasóimat, hogy olvassák végig Muzsikus
Péter utazásának kalandos történetét, s örüljenek ők is a megtalált
DALLAM-nak.”[3]A gyermekek, ebben a könyvben, mesés
formában ismerkedhetnek meg a megelevenedett, különböző hangszerekkel, beléphetnek
Kottaországba, eljuthatnak Gépzeneországba. Az érdeklődés fenntartása
végett a főhősnek három próbát is ki kell állnia, hogy meghallhassa a
hangszerek királynőjének bűvös hangját, és megtalálhassa az elveszett dallamot, amely
miatt elindult ezen a kalandos úton. „Aki e könyvet, mint mesét olvassa végig, az
is szinte észrevétlenül, nagyon sok zenei fogalommal ismerkedik meg. Ha kedve
és ideje van egyes fejezetekkel behatóbban is foglalkozni, megtalálja benne a
klasszikus összhangzattan és formatan alapjait.”[4]
A zene és a mese világának összekapcsolása azért lehet hatékony, mert gyermekkorban
a világ megismerésének egyik fontos eszköze a mese, mely elsősorban az
érzelmeken keresztül hat a személyiség fejlődésére. A nevelésben betöltött
szerepe „A tárgyi világot is
megelevenítő, átlelkesítő szemléletmódja és az ehhez társuló, a
szigorú ok-okozati kapcsolatokat feloldó
mágikus világképe- csodákkal és átváltozásokkal- életkorilag pontosan megfelel
a kisgyerek szemléletmódjának és világképének.. Ily módon a mese nem elvezet a
mélyebb értelemben vett pszichikus realitástól és a külvilágra irányított
megismerési törekvésektől, hanem éppen ráébreszt ezekre, életkorilag
megfelelő módon.” [5](Vekerdy,
1997)
Muzsikus Péter a koncerten hallott, ám estére elfelejtett dallomot
keresi. Álmában Fantázia tündér siet a segítségére. „-Hol vagyunk? - kérdezte
Péter. - A nagy Zenebirodalom egyik országában, Hangszerországban, annak is a
fővárosában: Harmóniában.”[6]Itt először a Vonósok házába csöngetett
be, ahol így nem meglepő módon, egy hegedűlányka nyit ajtót.
Megelevenedett hangszerek birodalmába kerültünk tehát, ahol a beszélgetések
során életszerű helyzetek vetítődnek rá a hangszerek tulajdonságaira.
„Az ajtóban megjelent hegedűmama.
Termetre a felnőtt hegedűknél nagyobb volt valamivel. Kellemes, kissé
mély hangon kérdezte: - Készen vagytok már gyerekek? Megmosakodtatok rendesen?
Hadd lám csak - fordult a kis hegedűlányhoz - tisztára vagy -e hangolva?5”[7]Bizonyos zenei fogalmak mellett apró
számocska jelzi, hogy a könyv végén megtalálható a szó zeneelméleti jelentése
is azok számára, akiket ez komolyabban is érdekel. Ezen finom jelzés
lehetővé teszi, hogy akár rögtön elolvashassák, vagy e nélkül folytassák a
történetet.
Chitz Klára meséje
ugyan meglehetősen didaktikus, azonban több szempontból is megpróbálja oldani mindezt. A történet folytatásának előszavában meg
is fogalmaz egy újabb fontosnak tartott eszközt, mégpedig az illusztrációt. Muzsikus
Péter hangszerországbéli kalandjait eleinte Byssz Róbert, majd Kassovitz Félix
teszik még szemléletesebbé. Muzsikus Péter kalandjai című folytatásban
Hauswirth Magda rajzai
segítik a már alcímben is megfogalmazott módszert: „Rajzos zeneelmélet
gyermekeknek és felnőtteknek.” Ennek alkalmazását az első oldalon meg
is indokolja: „Elöljáróban meg
kell indokolnunk, hogy auditív élményeken alapuló művészetet-amilyen a
zene- miért igyekszünk a látás segítségével megközelíteni? Azért, mert nem áll
módunkban e könyv minden példányához kellő számú hanglemezt vagy
magnetofonszalagot mellékelni. Az olvasók többségének sem állna módjában azokat
olvasás közben megszólaltatni. Így hát elkerülő úton kíséreljük meg a
szokásos elméletkönyvek kottapéldáit, - melyek a laikus olvasónak nem mondanak
semmit- egy másik művészet, a rajz segítségével szemléltetővé,
élővé varázsolni.”[8]
A szemléltetés tudományos
vizsgálatát és elvét a XVII. században, Comenius dolgozta ki először
részletesen, melynek akkori jelentősége az volt, hogy a világ valóságos
képét igyekezett a tanulók elé tárni. Módszerének alkalmazása a különböző
területeken azért lett jelentőségteljes, mert rendkívül hatékonyan
keltette fel a tanulók érdeklődését, lehetővé tette a képszerű, szemléletes
gondolkodásmód fejlesztését, elősegítette a fogalomalkotást, a
tevékenységek elsajátítását. Az ELTE Tanító és Óvóképző karán, a négy éves
tanítóképzés bevezetésének kísérleti szakaszában jelent meg a szemléltetés
tantárgyként, mely később a szemléltetés módszertanává alakult át. Ezt
követően jött létre egy olyan szerkesztett szöveggyűjtemény, „Látás
és szemléltetés.”(2003) címmel, melyben tizenkét különböző
nézőpontból olvashatunk eltérő kulturális és tudományos területek
szemléleti megalapozásáról, a szemléltetés szerepéről, a szemléltetés
pszichológiájáról. Azért fontos mindez, mert a tanulmányozandó tárgyak,
jelenségek, folyamatos észlelése, elemzése megkönnyíti a gyorsabb a mélyebb
megértést. Ezek a folyamatok elősegítik képzetek kialakítását, feltárják
az összefüggéseket, törvényszerűségeket, megalapozzák az általánosítást.
Ilyen módon olyan belső kép alakulhat ki, amely később, az absztrakt
gondolkodás alapjául szolgálhat majd. „A
képiség tartósabban rögzül a memóriában, mint a verbális közlés. Azontúl a
képiség inkább inspirál kreatív elsajátításra, mint az írott vagy elhangzó
szöveg. ”[9]
Chitz Klára
könyvének napjainkig tartó hatásában nagy szerepe van Ránki Györgynek[10]és Romhányi Józsefnek[11], akik színpadra vitték Muzsikus Péter
történetét 1963-ban. Ránki ötletes és dallamvilágában sokszor meglepetésekkel
teli gyermekoperájához, Romhányi írt verses forgatókönyvet, az eredeti mese
felhasználásával: „Hangszerország bűvös föld / Itt a hangszer testet ölt/ Szíve dobban, lépte
koppan / Már nem fekszik ócska dobban / Itt bizony, hamar egy perc alatt / Már
a kis hegedű elszaladt / Gyorsan oldott kereket / Láthatjátok gyerekek. ”[12] A nézőtéren ülő gyerekek Muzsikus
Péter vezetésével elindulnak Harmónia városában, s ilyen módon akár átélhetik a
közös tevékenység, felfedezés örömének érzését is. Ennek fontosságát Kodály Zoltán így fogalmazza meg: "Nem sokat ér, ha magunknak dalolunk. Szebb, ha ketten összedalolnak,
aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind
egyek lehetünk. Akkor mondjuk csak igazán: Örvendjen az egész világ!"[13]. A színpadi mű végén a szó legszorosabb
értelmében örvendhetünk
is. Nem pusztán azért, mert Péter természetesen
megtalálja az elveszett dallamot, hanem azért is, mert az nem más,
mint Ludwig van Beethoven
IX. (d-moll) szimfóniájának 4. tétele, az Örömóda[14].
Azért is különleges ez a mű, mert Beethoven a zenekar mellett énekhangot
és kórust is szerepeltet benne. A mű napjainkkal való relevanciája, hogy 1985-ben, az Európai Unió vezetői is
„ezt találták meg” a közös eszmények, himnuszként való közvetítésének eszközeként. [15]
Chitz Klára műve igen sok szempontot figyelembe véve is megállja a
helyét még 2013-ban is. Igyekszik a gyermekek életkori sajátosságaihoz igazítva
felkelteni az érdeklődést, kíváncsiságot és legfőképpen mozgósítani
azt a belső hajtóerőt, mely igazán motiválttá teheti őket a
zeneelmélet türelmes és kitartó tanulásához. „A tanuló hozzáállása a tanuláshoz, a
tanulás öröme, pozitív és negatív érzelmei, komoly befolyást gyakorolnak az
információk felvételére, feldolgozására, előhívására és alkalmazására. A
motivált tanuló hatékonyabb, a teljesítménymotivált tanulók kitartóbbak, a maga
a jobb előmenetel tovább motivál.[16](Réthy, 1997) Mindezekben segíthet ez a történet, melynek
olvasása vagy felolvasása közös élményt is jelenthet a család összes tagjának. „A tudomány és művészet
között nincs lényegi különbség. Mindkettő ugyanabból a forrásból
táplálkozik: a belső emberi ösztönzésből, hogy előre haladjunk
hogy magasabbra emeljük fejünket. Sic itur ad astra. [Így megyünk a csillagok felé.]”[17] A mese főhőse, Péter egy
komolyzenei koncertre ment szüleivel, ahol egy idő után „nem bír magával, olyan érzés
kapja el, mintha repülne. Izgatott! Örül! Maga sem tudja, hogy miért…Egyszerre
csak felugrik és a maga vékony gyermekhangján ő is énekli a DALLAM-ot, mely
a pódiumról feléje árad.[18]” Kodály Zoltán így ír erről a jelenségről: „hogyha sikerül 6-10 év között
olyan élményt adni a gyermeknek, hogy elragadtatást érezzen, megkérdezze: Mi ez
a gyönyörű? – akkor már el van látva egész életre. Az ilyen élmény után jöhet
a tanulás, és akkor már van értelme és alapja, van mire építeni.[19]”
Egy olyan iskolában
dolgozom, ami akár egy hatalmas zenedobozhoz is hasonlítható. Már az épület
felé haladva, az utcán is lehet hallani az aktuális énekóra dalait, délután
zeneiskolások lepik el a szabaddá vált termeket. Hegedű, zongora, fuvola
hangja keveredik a levegőben. Az itt működő ének –zene tagozat
ötven éve vonzza a kis diákokat. Chitz Klára könyvét olvasva gondoltam arra,
hogy olyan kollégáim tapasztalatait is szeretném összegyűjteni, akik a
jelen Muzsikus Pétereit és barátait igyekeznek elkalauzolni a mindennapok során
ezen az úton.
Alpárné Baranyai
Rita és Szalay Katalin, az iskola méltán sikeres alsó- és felső tagozatos énektanárai,
a zenei nevelés jelentőségét a most kiadott iskolai évkönyvben[20]így fogalmazták meg: „Rohanó és változó világunkban nincs könnyű helyzete a
művészeti oktatásnak. A művészeti nevelés célja harmonikus, lelkileg
egészséges, művészetet ismerő, befogadó és szerető, önmagát
kifejezni képes gyermekek nevelése. Munkánkban mi is ezt az alapgondolatot
tartjuk szem előtt. Az énekórákon a Kodály Zoltán által elképzelt
szempontok szerint képezzük a gyerekeket, ötvözve ezt a modern kor pedagógiai
módszereivel.[…]A csoportos, illetve többszólamú éneklés, a közös muzsikálás az
egymásra figyelés és a közösségformálás mással alig pótolható lehetőségeit
kínálja.”[21]
(S.T.V.)
Chitz Klára, zongoratanárnőként mesei keretbe szőtte a zeneelméleti
ismereteket. Szükségesnek és hatékonynak tartja- e ezt a módszert?
Alpárné Baranyai Rita, Szalay Katalin: „Szükségesnek talán nem, de mindenképpen segíti a megértést, kielégíti a gyerekek változatosság iránti igényét. A mesét akár dramatizálva is elő lehet adni vagy legalább adott témához illeszkedő részeket.”
(S.T.V.) Milyen modern
pedagógiai módszereket alkalmaznak munkájuk során? Miért van ezekre szükség?
Alpárné Baranyai Rita, Szalay Katalin: „Szinte közhelynek minősül de a körülöttünk lévő világ
erősen változik. Ehhez a változáshoz nekünk is alkalmazkodnunk kell. Munkánk
gerincét természetesen a Kodály által megálmodott koncepció képezi. Ezt
próbáljuk más módszerekkel is kiegészíteni, pl. a ritmikai nevelést középpontba
állító Orff-módszerrel. Azonban leginkább a tanóra arányait kell ügyesen
megterveznünk. A mai gyerekek a számítógép és televízió által nyújtott színes
és mozgalmas világ okán nagyobb változatosságot igényelnek. Mondhatnám úgy is,
hogy a monotónia tűrésük erősen lecsökkent. Igyekszünk úgy
összeállítani a feladatokat, hogy ezt figyelembe vegyük, de a színvonalas
munkából ne engedjünk. Ezt a számítógépes jártasságot próbáljuk hasznosítani
oly módon, hogy amikor a tananyag engedi olyan feladatokat adunk, amihez az
Interneten való kutatás, tájékozódás szükséges. Bizonyos témákat csoport
munkában is fel tudunk dolgozni, ami a gyerekektől nagyobb önállóságot
követel, tőlünk, pedig előzetes szervezőmunkát. Az utóbbi
években egyre nagyobb az igény a könnyű zene iránt. Próbálunk olyan
színvonalas zenéket és produkciókat találni, ami mindenki megelégedésére
és szórakozására szolgál. Nem annyira hallgatói, mint inkább megszólaltatói
vagyunk ezeknek a könnyű zenei számoknak.”
Csáki Katalin és
Csáki Éva, 15 éve az iskola tantestületének tagjai. Tanulmányaik során többször
kutatták a zene hatásmechanizmusát. Ezzel kapcsolatosan több vizsgálatot is
elemeztek (1967, 1969), de fontosnak
tartották, hogy ismereteiket maguk által végzett friss felmérések
tapasztalataival is gazdagítsák (1999, 2012). Megkérdeztem tőlük, hogy:
(S.T.V.) Számukra miért fontos
zenei neveléssel való foglalkozás, miben látják ennek a területnek a
jelentőségét?
Csáki
Éva: „Kodály megállapítása szerint, a
gyermek az első éveiben a külső hatások, és közvetlen
kapcsolatok révén kerül közel a zenéhez. Eleinte a zenei benyomások,
később az éneklés mindennapi élményt nyújt a gyermek számára, hiszen az
egész teste részt vesz benne. Sajátos hatást gyakorol az egész szervezetre, a
légzésre és a beszédfejlődésben is meghatározó szerepe van, mert a
gyermek első hangadásai közel állnak az énekléshez.(Barkóczi Ilona-
Pléh Csaba: Kodály zenei nevelési módszerének pszichológiai hatásvizsgálata
Bács megyei Lapkiadó Vállalat, Kecskemét, 1978. 8-9.o) Köztudott, hogy
sok beszédhibát, különösen a dadogást, hadarást zenei terápiával hatékonyan
korrigálják. Kodály elgondolása alapján a gyermeknek a zenei iránti igénye belső szükségletté akkor
válik, ha tudatos zenei fejlesztést is kap. „Ennek folyamatában pozitív zenei
élmények sorozatában belső igénnyé válik az értékes zene, az
egyetemes emberi érzelmeket, a társadalom mondanivalóját, a nagy feszültségeket
és feloldásaikat hordozó és kifejező zene.”(Barkóczi Ilona-
Pléh Csaba: Kodály zenei nevelési módszerének pszichológiai hatásvizsgálata Bács
megyei Lapkiadó Vállalat, Kecskemét, 1978. 8. o.)”
Csáki Katalin:”A zene és az
éneklés nagyon alkalmas az érzelmek átélésére, kifejezésére, érzelmi
viszonylatok kialakítására. Tehát a zene az érzelmi hatásán keresztül
sokszínű esztétikai értékeket is közvetít, és ennek a
személyiségfejlesztésben meghatározó szerepe van. A zenei fejlesztés egy
hosszú folyamat, melynek eszközeként a Kodály koncepció, a
relatív szolmizációt tartotta alkalmasnak, amely a belső hallás
kialakítását, fejlesztését és a zenei írás- olvasás elsajátítását célozta meg.
.”(Barkóczi Ilona- Pléh Csaba: Kodály zenei nevelési módszerének pszichológiai
hatásvizsgálata Bács megyei Lapkiadó Vállalat, Kecskemét, 1978. 9. o.)
Kodály zenei koncepciója épít a memóriaképzésre, amely során a belső zenei
emlékezet állandó fejlesztése
hasonló jellegű teljesítményekre teszi képessé a
gyermeket, még az átlagos zenei képességekkel rendelkező tanulóknál
is. A zene a memória erősítése mellett a logikus gondolkodást is
fejleszti, mert a nagyobb egységek logikus felépítésük, kapcsolatuk ismerete
nélkül nem memorizálhatók. A zenei írás és olvasás egyfajta rugalmasságot
fejleszt a gyermekekben a változó kódrendszerek alkalmazásához. A Kodály-
módszerben zenei improvizáció, mint egyéni alkotó folyamat, kötött
formában működik (a gyermekek kifejezési készségeinek alapját szolgálják
más területen is). Így a gyerekekben nagyon jól rögzülnek a begyakorolt zenei
elemek, megismerik a zárt zenei formák szerkezetét is, és azt jobb érzékkel
fogják fel. Kokas Klára (1972) kimutatta a zene transzfer hatását más
tantárgyak tanulásánál is, így különösen a számolási, nyelvtan- helyesírási,
olvasási és a mozgás készségek fejlődését emelte ki.(Barkóczi Ilona- Pléh
Csaba: Kodály zenei nevelési módszerének pszichológiai hatásvizsgálata. Bács
megyei Lapkiadó Vállalat, 1978. 10-12.o. 25.o.) Tapasztalataim alapján is
a zene erős, pozitív hatással van a pszichikus funkciókra. A zenei memória
folyamatos alkalmazásával az auditív, vizuális emlékezet, valamint a kinesztetikus
észlelés és a rész- egész viszonyának erősítése segíti az
alapkészségek (számolási, olvasási, helyesírási) fejődését. Az
állandó zenei fejlesztés segíti a figyelemkoncentrációt, amely jobb
teljesítményekre teszi képessé az egyént. A zeneelméleti ismeretek
bővítése a logikus gondolkodást is erősíti, amelyek a matematikai
készségek fejlődésénél támogató hatással lehetnek. A zenei
írás –olvasás készségeinek fejlesztése mindenképpen szoros kapcsolatban
van az anyanyelvi olvasás, írás és más alapkészségek erősítésével. A
zenei improvizáció a gyermekek önkifejezési, kommunikációs készségeinek
támogatása, valamint az önbizalom és az énkép erősítése mellett más
területekre is kihat. A zenének a képességek, készségek
fejlesztő hatásán túl még hangsúlyozottan kiemelném személyiségformálásban
betöltött szerepét, amely a motiváció alapját is képezheti, felkeltheti az
érdeklődést a gyermekben a zene és más területek iránt.”
(S.T.V.)
Az egyénre gyakorolt hatásokon kívül a zenélés és éneklés
közösségi tevékenység is. Ebben a tekintetben milyen fejlesztő hatásokról
beszélhetünk?
Csáki Katalin: „Mérei (1969)
arról ír, hogy a közös élmény ereje a közösség tagjának valamiféle többletet
nyújthat, a gyermek személyiségében olyan hatást eredményez, amely más
területeket is érint, készségeiket magasabb szintre emelheti.(Mérei Ferenc: Az
együttes élmény. Csoportlélektan c. gyűjtemény Bp. 1969. 364-365.o.)
Méreinek ez a megállapítása egybeesik Kodály elgondolásával, aki szintén az
együttes zenei élménygyűjtést forszírozza.”Az együttesen átélt és az
együttes közös produkciójából fakadó zenei élmény sajátos örömforrás.” (Kokas
Klára: Képességfejlesztés zenei neveléssel. Bp. Zeneműkiadó 1972. 30. o. –
Kodály Zoltán: Visszatekintés Bp. Zeneműkiadó 1964. 40.o. 63.o. 94.o.
215.o) Kokas Klára (1972) szerint a közösség tagjai egy zenei csoportban nagyon
jól tudnak fejlődni, mert tudatosul bennük az, hogy felelősök a
közösség teljesítményéért, például hamis hangot vagy pontatlan ritmust
énekelnek, akkor a csoport munkáját elronthatják. Így a gyerekek zenei
élményeket közösen élnek át, ez együtt tökéletesíti a tevékenységüket. A Kodály
a zenei koncepciójával az érzelmi, akarati, etikai és az intellektuális terület
összhangjának fejlesztését is az egész országban elkezdte megvalósítani. (Kokas
Klára: Képességfejlesztés zenei neveléssel. Bp. Zeneműkiadó. 1972. 31.o.-
32.o.)
Egy kísérlettel szeretném szemléltetni azt, hogy a
közös együttes élmény mennyire személyiségfejlesztő.
A Münnich Ferenc Gyermekotthon egyik óvodáscsoportjában
indult el egy foglalkozássorozat a (1967) amelyben az énekfoglalkozás a
gyermekdalok szabad improvizációs eljátszásával, ábrázolásával gazdagodott. Az
eredmény a tisztább énekhang, bátrabb színkezelés, vonalvezetés és
természetes viselkedés, ügyesebb mozgás, gazdagabb szókészlet. Amikor ezeket a
gyerekeket szétosztották más intézményekbe az eddigitől
eltérő légkört teremtett, így visszafejlődés volt tapasztalható.
Ez is azt bizonyítja, amit Kodály Zoltán írt, „hogyha sikerül 6-10 év
között olyan élményt adni a gyermeknek, hogy elragadtatást érezzen,
megkérdezze: Mi ez a gyönyörű? – akkor már el van látva egész
életre. Az ilyen élmény után jöhet a tanulás, és akkor már van értelme és
alapja, van mire építeni.” (Székácsné Vida Mária: A művészeti nevelés
és hatásrendszere Akadémia Kiadó 1980. 13.o., 77.o.)
Egy másik vizsgálatot szeretnék érinteni, amely a zene
transzfer hatását mérte. Kontra György és Kokas Klára kezdte el a felméréseket
1969-ben, amelyben a Kodály iskola (zeneileg válogatott), Czollner téri
általános iskola zenei osztálya (zenei szűrőn nem mentek át),
Czollner téri kontroll osztály, 1970-ben csatlakozott a Zrínyi iskola, amely a
Kodály iskola kontrollja volt. Kodály és a Zrínyi iskola azonos intelligencia
és szociálisstátusú osztály, a Czollner mindkét osztálya alacsonyabb
szintű és szociális státusú. Ez a felmérés hangsúlyozta a zene hatását az
intellektuális folyamatokra és a személyiségre. Kimutatták a zenének társas
viselkedés és az együttműködési képesség fejlődésére gyakorolt
hatását is. Megállapították, hogy szociális háttérből adódó kulturális
hátrány a zenei fejlesztés által kiegyenlítődik. Az általános
intelligencia-szint a zenei fejlesztés által nem változik, a kreativitásban a
fejlődés kimutatható volt a fő jellemzőiben, a gondolkodás
fluenciájában, hajlékonyságában, eredetiségében és elaborációban még az alacsonyabb
szociális helyzetű csoportnál is. Megfigyelhető volt, hogy a zenei
osztályok gyerekeinek kreatív teljesítménye hozzáfejlődik az intelligencia
-színvonalukhoz. Kimutatták a zeneiseknél, hogy az intellektuális és
emocionális-motivációs működések intenzívebben funkcionálnak együtt,
amelyet egy integráltabb személyiség kialakulásával képesek megvalósítani.
Tehát a zenei nevelésnek számos területre kiterjedő széleskörű
transzfer hatását bizonyította ez a vizsgálat. (Székácsné Vida Mária: A
művészeti nevelés hatásrendszere Budapest, Akadémiai Kiadó 1980, 21.o.,
23.o., 24.o., 38.o., 42.o., Barkóczi Ilona-Pléh Csaba: Kodály zenei nevelésének
pszichológiai hatásvizsgálata Kecskemét 1978, 141-143.o)”
(S.T.V.) Az említett korábbi
kutatásokon kívül milyen új vizsgálati eredmények vannak ezzel kapcsolatosan?
Csáki Éva: „Iskolámban még
1999-ben a testvéremmel együtt Csáki Katalinnal végeztem méréseket 4.
osztályban egy zene tagozatos és egy általános tantervű osztályban.
Mindkét osztály azonos intelligencia – és szociálisstátusú gyerekcsoportból állt.
A vizsgálat a következő területekből tevődött össze:
figyelemkoncentráció, emlékezet hallás után, emlékezet tanulással, szókincs,
főfogalom, kreativitás és motiváció. Ezen kívül felmértük azt is, hogy
a zenei és a nem zenei osztályok szülei, nagyszülei milyen arányban tanultak
zenét. A vizsgálat célja az volt, hogy a zenei nevelés hogyan befolyásolja,
alakítja a képességstruktúrákat. A vizsgálatot mindkét osztályban 18 tanulóval
bonyolítottuk le, az „a”-val jelzett osztály az általános tantervű, a
„z”-vel jelölt osztály a zenei osztály. A mérés eredményét a következő
táblázatok mutatják:
A figyelemvizsgálatnál egy adott szövegben kellett az
„e” betűket bekarikázni öt perc alatt. A zenei osztály több
betűt nézett át, gyorsabbak voltak, viszont így több volt a
hibák átlaga is. A figyelemkoncentráció egy árnyalattal jobb a zenei
csoportnál.
Az emlékezet mérésnél hallás után és memoriterrel is
15 szót kellett megjegyezni, írásban rögzíteni. A hallás utáni háromszori
tanári felolvasással, a tanulásos mérés pedig 3 perc memorizálással történt.
Itt is a zenei osztály bizonyult jobbnak, mind a tanulással. Az „a”
osztálynak a tanulással történő emlékezet az erősebb oldala, míg
a „z” osztálynak a hallás után. Érthető, hiszen a zenei osztálynak
kiemelt feladata a hallás utáni tanulás.
A szókincs és főfogalom
vizsgálatnál 15-15 szót kellett pontosan meghatározni illetve a
megfelelő fogalmi rendszerbe helyezni 10-10 perc alatt. Mindkét
területen a „z” osztály emelkedett ki, viszont a főfogalom
vizsgálatban mindkét csoport jobb teljesítményt mutat, mint a
szókincsvizsgálatnál.
A kreativitásvizsgálatban
feladat az volt, hogy három megkezdett mondathoz annyi befejezést írjanak,
amennyi eszükbe jut. A zenei osztályok több mondatbefejezést írt, a
befejezéseik általában több tartalmi kategóriákba sorolhatók, mint a kontroll
osztály. A tartalmi kategóriákat tekintve ítélet – megállapításból több
szerepelt az „a” osztálynál, viszont a hamis és szokatlan ítéletből sok
példát a zenei csoportnál figyeltem meg. Az egyedi befejezések az összes
megoldáshoz viszonyítva ebből adódóan a zenei csoportban kimagaslóak,
viszont a sablont adó megoldások az összes befejezésekhez viszonyítva jóval
nagyobb számban jelentkeztek az általános tantervű osztályokban, hiszen a
zenei osztály tanulói nagyobb arányban alkottak egyedi megoldásokat. Tehát a
zenei tagozaton az improvizatív készség nagyobb arányú fejlesztésével a
kreativitást is erősítjük.
A motivációs mérésénél a tanulás motívumait
vizsgáltam. A tanulóknak a tanulással kapcsolatos véleményüket kellett
rangsorolniuk, osztályozni 1-5-ig. Nagyon fontosnak tartja mindkét csoport a
társadalmi motívumokat, egy kis eltéréssel az „a” osztálynál
jelentősebb. A továbbtanulást, életpályát a kontroll osztály tartja
előbbre valónak. A tudás megszerzésében, érdeklődésében, sikerekben,
a társak, szülők elismerésében motiváltabbak a zenei osztály, míg az
„a” osztálynak fontosabb a tanár elismerése. Összességében a zene
tagozaton motiváltabbak, érdeklődőbbek a tanulók, hiszen a zenének
nagy a közösségformáló ereje és ez kihat az érdeklődés, siker,
társak, szülők elismerésének motívumaira is.
A többi terület is jól mutatta a zenei nevelésnek
kiemelkedő személyiségformáló erejét, oldalát, amely nemcsak a
képességstruktúrákra van pozitív hatással, hanem a motivációra, kreativitásra
és még sok más területre is hat ki.
A vizsgálatok zárásaként bemutatom, hogy milyen arányban
tanultak zenét a kontroll és zenei osztály születi és nagyszülei. A zenei
osztályban 2,5-ször tanultak többen zenét a szülők, nagyszülők. A
„z” osztályban az apák tanultak legtöbben zenét és érdekes, hogy
itt még a dédszülők között is voltak olyanok, akik foglalkoztak
muzsikával, míg az „a” osztályban ez nem szerepelt. Tehát, akik tanultak
hangszeren játszani nagyobb arányban íratják be ének-zenei tagozatra
gyermeküket, mert tudatában vannak, hogy itt milyen hatások érik őket.
Nemcsak zenei adottságokat, lehetőségeket örökölnek, amely tanulás révén
képességekké, tehetséggé válhat, hanem a családi minta is öröklődik, amely
a szülőktől tanult normarendszer alapját képezheti a fejlődésnek.
Aki olyan családi miliőbe születik bele, ahol a zenének értéke van, a
szülők is művelik valamilyen szinten, az például szolgál a gyermek
számára, ha adottság megvan benne nagyobb az esélye a kibontakozásnak, mint
akinek nincs ilyen motivációs bázisa.
Ezekkel a vizsgálatokkal is azt sikerült bizonyítani, hogy
a zenei nevelés a tehetség kibontakozását is elősegítheti és az
alulteljesítés megszüntetésére, csökkentésére is alkalmas lehet, mert számtalan
területre kiterjed a hatása és mindenoldalú, harmonikus
személyiségfejlődést biztosíthat.
Tizenöt éves tapasztalat alapján iskolám zenei
osztályaiban érezhető hatása van a zenei nevelésnek. A mindennapos
ének–zene órák, a kóruspróbák, a hangszertanulás, a kisebb hangszercsoportokban
és a furulyazenekarban való részvétel, fellépések, szereplések együttes,
közös élményt biztosítanak, amelyeknek nagy a közösségformáló ereje.
Megfigyeltem, hogy évről-évre összetartóbb, harmonikusabb
osztályközösségek a zenei osztályok és jobb az alkalmazkodó,
együttműködő készségük is.
2012-ben végeztem egy vizsgálatot szintén 4. osztályban
zenei és egy általános tantervű osztályban. A vizsgálatban a tanulók
leterheltségét és szociális kapcsolataikat mértem. A leterheltséget a
tanítási óráknak, a különórák számának, a tanulásra fordított időnek, az
otthon végzett házi munka és a szabadidő mennyiségének felmérésével
végeztem. A szociális kapcsolatokat is mértem kérdőíves módszer
segítségével. A vizsgálatot elemezve a zenei osztálynak magasabb volt a kötelező és
a különórája, több időt töltöttek el délután tanulással, mint az általános
osztály. Ebből adódóan otthon lényegesebb kevesebb házimunkát végzett a
zenei osztály és a szabadidővel eltöltött idejük is lényegesen alacsonyabb
volt az általános osztálynál. Tehát megállapítható volt, hogy a zenei
osztály határozottabban leterheltebb, mint az általános
tantervű osztályban. A szociális, társas kapcsolatok vizsgálatából az
derült ki, hogy mindkét osztályban a társas kapcsolatok erősek voltak, a
családi és az osztályon belüli kötelékek szorosabb viszonyt mutattak a zenei
osztályban.
A vizsgálat és a megfigyeléseim alapján megállapítottam,
hogy a zenei osztályok mindig túlterheltebbek és erősebbek a társakhoz
fűződő szociális kapcsolataik is. Tapasztalataim szerint az
a véleményem, hogy a zenei osztályokban, alacsonyabb számban fordulnak
elő képességeik alatt teljesítő tanulók. Ennek egyik okát
abban látom, hogy a zenei osztály tanulói általában biztonságosabb,
harmonikusabb családi hátérrel rendelkeznek. A másik oka, hogy annak ellenére,
hogy a tanulók leterheltebbek, de a mindennapos zenei nevelés által
állandó közösségi élménnyel és érzelmi tartalommal töltődnek
fel, amelyek aktív pihenésként felfrissíti őket, így zömében
képességüknek, tehetségüknek megfelelően képesek a teljesíteni.
Összefoglalva ezzel a vizsgálattal és megfigyeléseim
alapján az bizonyítható be, hogy a zenei nevelésnek intenzív hatása van az
alulteljesítés megszüntetésében, mérséklésében, a mindenoldalú harmonikus
személyiség kialakításában, formálásában.”
Felhasznált irodalom
