zárszavak és értékelés
a XIII. Országos Richter János Szakközépiskolai
Klarinétverseny és AZ
V. Országos Szakközépiskolai Szaxofonversenyről*
Szeretettel köszöntök ismét mindenkit, most
már abból az alkalomból, hogy véget ért a „XIII. Országos Richter János
Klarinétverseny és az V. Országos Szaxofonverseny”.
Prof. dr.
Kovács Béla zsűri elnöki értékelés közben
Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy
a legnagyobb elismerés illeti a felkészítő tanárok fáradságos munkáját,
növendékeik nagy-nagy igyekezetét, valamint a zongorakísérők
segítőkész játékát. Úgy gondolom, hogy a kollégáink között vannak, akik
elégedettek a növendékeik szereplésével, mások talán többet vártak a
versenyzőiktől. Ez a verseny hűen tükrözi a mi hivatásunknak az
igazi nehézségét, miszerint mindig akkor kell a legjobbat nyújtani, amikor az a
legfontosabb. A verseny azt igazolta, hogy ez a megállapítás minden korosztályra
érvényes.
A legutóbbi versenyhez hasonlóan most is volt
egy népes középmezőny, akik között nagyon nehéz volt sorrendet
felállítani, mert a pozitívumok és a negatívumok igen rapszódikusan változtak.
Előfordult, hogy egy szép hang párosult technikai hiányosságokkal,
rendezetlen játékkal, más esetben meggyőzőnek tűnő játékot
rontott le a bizonytalan intonáció.
A
verseny megrendezésének az egyik legfontosabb feladata, hogy tanár kollégáink
és a versenyző növendékeik feldolgozzák a versenyen szerzett tapasztalataikat
– a pozitívumokat éppen úgy, mint a hiányosságokat – és ez adjon kedvet és
erőt a további munkájukhoz. Különösen vonatkozik ez azokra a kollégákra,
akiknek a növendékei ezúttal gyengébb teljesítményt nyújtottak.
És
most néhány szót a legjobbakról. A rendelkezésre álló díjak és a különböző
ajándékok általában kevésnek bizonyulnak. Különösen sajnáljuk azokat a
növendékeket, akik nagyszerű teljesítményt nyújtottak és csak hajszállal
maradtak le a díjak valamelyikéről. A legmagasabbra azoknak a növendékeknek
a teljesítményét értékeltük, akik a megfelelő technikai követelményeken
kívül – mint pl. a szép hang, kiegyenlített technika, kottahűség, és
ízléses zenei megformálás – még valami többel is megörvendeztettek bennünket.
Ez a nehezen kifejezhető valami egy olyan adottság, amely a növendéknek a
játszandó darab iránti érintettségét mutatja és sugárzik belőle, hogy
nagyon szereti ezt a művet és olyan örömmel és természetességgel játssza,
mintha az illető szerző neki komponálta volna. Ezt az adottságot nem
lehet megtanítani, erre születni kell! Reméljük és kívánjuk, hogy minél több
növendéket kísérjen majd pályája során ez a kivételes adottság.
A
zsűri tagjai a verseny során készített – bár az idő rövidsége miatt igen
vázlatos személyre szóló megjegyzéseiket, észrevételeiket – a verseny
befejezése után szívesen megosztják azokkal a kollégáinkkal, akik erre igényt
tartanak.
Szeretném végül megköszönni Baross Gábor
igazgató úrnak és segítőinek azt a szeretetteljes gondoskodását, amellyel
a verseny során körülvettek bennünket, valamint a zsűriben helyet foglaló
kollégáimnak a közös munkáját és szakértői segítségét. Kívánom minden
tanártársamnak és növendékeiknek, hogy a versenyen szerzett tapasztalataik adjanak
kedvet és erőt a további munkájukhoz!
Prof. dr. Kovács Béla zsűri elnök
Kossuth-díjas klarinétművész,
a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professor emeritusa
