MIRE CSILLANAK FEL A SZEMEK?

 

 

A Budapesti Fesztiválzenekar 2013-ban ünnepli fennállásának 30 éves évfordulóját. Alapító karmestere, főzeneigazgatója Fischer Iván, egy régi beszélgetésünkkor említette, hogy fiatal karmesterként különböző szállodákban az előadások után jegyzetfüzetekbe írogatta, hogyan működjön egy ideális zenekar. Fischer Ivánnak olyannyira sikerült megvalósítania álmát, hogy együttesét a világ tíz legjobb zenekara közé sorolják.

 

 

-        Ahogyan a londoni Times fogalmazott „Magyarország fiatal muzsikusainak legjavából” hozta létre zenekarát. Ön arra törekedett, hogy megváltoztassa a karmester és a zenekar hagyományos viszonyát. A kreativitásra törekvő zenei nevelés, és a zenekari muzsikosoktól általában elvárt „személytelen” játék közötti ellentmondást milyen módon tudta feloldani?

 

-        Ez a legfontosabb kérdés. Azzal kezdeném, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ezzel foglalkozom. Például több olyan kamarazenekar alakult az utóbbi évtizedekben, ahol szintén egy kamarazenei játékmód megőrzése, ápolása volt a cél. Ilyen volt New Yorkban az Orfeus, vagy nálunk a Liszt Ferenc Kamarazenekar. Sok fiatal együttes is van, közülük most a Spira mirabilis nevűt tartom a legérdekesebbnek.

 

A Fesztiválzenekarnál én egy lépéssel tovább mentem, mert az volt a cél, hogy ezt a kreatívabb játékmódot egy karmesterrel működő szimfonikus zenekarnál valósítsam meg. Ehhez két dologra volt szükség. Egyrészt, hogy fennmaradjon a zenészek kreativitása, amit azzal oldottam meg, hogy számos olyan lehetőséget teremtettem, ahol a zenészek szólistaként, vezetőkent, kamarapartnerként muzsikálhassanak. Másreszt saját karmesteri módszeremet úgy kellett kialakítanom, hogy a hagyományos utasítgatás mellett minél több teret engedjek annak, hogy a zenész a mű egészét, lényegét lássa, hogy saját kreativitását is használhassa.

  

-        Zeneigazgatóként több újítást vezetett be. Nyitottsága, kísérletező kedve újfajta zenekari formákat, újfajta játékmódot, újfajta struktúrát eredményezett. A zenekari és kamarazenei koncertek mellett a zenekaron belül korhű hangszereken játszó barokk zenei együttest és új zenei együttest is létrehozott. Kétévente megrendezik a Végh Sándor Versenyt, és nyertesei szólistaként is fellépnek. Tapasztalata szerint érdemes-e még újabb formákat keresni?

 

-        Persze, folyamatosan. Ebben is azokat tekintem szellemi partnereimnek, akik különböző formában el akarjak vinni a zenét az emberekhez. Már említettem a Spira mirabilis nevet, ők például sokat játszanak üzletközpontokban, hajón, pályaudvaron, stb. Egy másik csodálatos példa Erich Fischer német alapítványa (nem rokon, csak a neve ugyanaz), ők azt tűzik ki célul, hogy a társadalom javításán munkálkodjanak a zene eszközével, és például börtönökben szerveznek hangszertanítást a raboknak.

 

A Fesztiválzenekar ezekkel a kiváló szervezetekkel karöltve keresi azokat az új koncertformákat, amelyek segítségével a zene eljut az emberekhez. Egyrészt nem tartható fenn, másrészt nem is érdekes, kizárólag a koncertlátogató néhányezer embernek zenélni, bár őket se szabad elhanyagolni, hiszen nekik jelent a zene a legtöbbet.

 

 

-        A Kakaókoncertek a zenekar egyik legnépszerűbb sorozata. A hihetetlenül magas színvonalú kamarakoncertek újabb bemutatkozási lehetőséget jelentenek a zenekar művészeinek, az öt-tízéves gyerekek pedig életre szóló élménnyel gazdagodnak. Ön személyesen vezeti ezeket a műsorokat, és mintha elsősorban arra törekedne, hogy magát a zenehallgatást és a koncerten való viselkedést tanítsa meg a gyerekeknek.

 

-        Igen, de az is előfordul, hogy valaki a kakaókoncert hatására hangszertanulásba kezd. Sőt, az is fontos, hogy ha kimarad a zenehallgatás a tinédzser korban, könnyebb visszajönni annak a huszonévesnek, aki emlékszik a gyerekkori kakaókoncertekre.

 

 

 

-        Viszonylag új a  gimnazista és egyetemista korosztálynak szánt Midnight Music sorozat Az éjszakába nyúló koncertek sikere bizonyítja, hogy valódi hiányt pótoltak. Milyenek tanulságokkal szolgáltak a koncertek? Ön személy szerint is profitál ezekből?

 

-        Még nagyon új ez a sorozat, én is tanulom a módszert. A kakaókoncerteket húsz éve csinálom, már pontosan tudom, mi kell az öt-tíz éveseknek. Itt viszont csak az első tapasztalatokról számolhatok be. Az mindenképpen sikerült, hogy a diákok magukénak érzik a nekik való időben és helyszínen rendezett koncerteket. Az érdekes kérdés a repertoár, ugyanis néhány év alatt ki fog kristályosodni, mi vonzza igazán őket, mit fogadnak be nehezebben. Az első években kínáltunk romantikát, barokkot, modern darabokat, keveréket, nagyon figyelem, mire csillannak fel a szemek.
 

-        A Fesztiválzenekar többféle határt lerombolt azzal, hogy közel engedte magához a gyerekeket, fiatalokat. „Hangszerkóstolókat”, próbalátogatásokat szervez. A zeneiskolákkal tehetségkutatást tart, felkarolja és bemutatja a fiatal muzsikusokat. Oktatási célból honlapján közvetíti a zenekar próbáit. Miért tartja fontosnak ezeket a programokat?

 

-        Szerintem kifejezetten szeret mindenki ezzel foglalkozni, a zenészeink is, és mellesleg én is.   Jó érzés olyasmit csinálni, ami nyilvánvalóan hasznos. Ha a gyerek egy ilyen program hatására választ hangszert, mindannyian átérezzük, mekkora a felelősség. És a hálás közönséget is mindenki szereti. Nemrég egy kis együttes muzsikált egy öregek otthonában, nagyon lelkesen számoltak be a fogadtatásról, alig akarták elengedni őket.

 

-        A nyolc Mahler Ünnep sikere után, a legújabb kezdeményezés, a Művészetek Palotájával együttműködve, a Bridging Europe – Európai Hidak elnevezésű fesztivál­sorozat. Mi a célja a fesztiválnak?

 

-        Ha valaki meghallgatja egy másik nemzet zenéjét, meg fogja szeretni azt. És ha már szereti a zenéjüket, nehezebben lát bennük ellenséget. Így hozza közelebb a zene a nemzeteket egymáshoz. Bartók is így látta; ezért kezdett szlovák, román, török majd arab zenét gyűjteni. Végül a Concertóban megfogalmazta a népek egymásra találásának gondolatát. Ez gyönyörű cél, a mi kis fesztiválunk is ezt szolgálja.

 

-        Három évtized, harminc év tapasztalat. Ön zenekarával továbbra is előre tekint, és az újabb 30 évre készül. Óhatatlanul felmerül mégis a kérdés. Van-e olyasmi, amit ha most kezdené, másképp csinálna?

 

-        Nincs semmi, ugyanígy csinálnám.

 

                          Galambos Ágnes