Dr.
Barsi Ernő
1920
– 2013
Életem nagy szerencséje, hogy
olyan kiváló személyiségekkel találkoztam, dolgoztam együtt, akik
tanítómestereim, példaképeim voltak, akikre mindig emlékezem, amíg élek.
Közéjük
tartozik, a napokban - 93 éves korában – elhunyt Dr. Barsi Ernő /Ernő
bácsi!/: Tanárom, Mesterem, Kollégám. Gazdag és csodálatos
életművét, személyiségét elemezni, feldolgozni tudós-tudományos feladat;
én csupán néhány eltöltött, együtt elvégzett - aprónak tűnő - motívum
felvillantásával szeretném megvilágítani emberi nagyságát.
A
Borsod megyei Sály falutanító mesterének fia, a magyar falu mindennapjainak
életét, szokásait, vidám és bánatos pillanatait, az abban tevékenykedő
Édesanya, Édesapa szerepét, pedagógusi hitvallását is megörökölte. Ezzel az
örökséggel felvértezve érkezett GYŐRBE. A nagyváros zajai – azonban - nem
csendesítették el, nem fogták vissza, sokkal inkább kiterjesztették figyelmét
az egész megyére (Győr-Moson-Sopron) városaira, falvaira egyaránt.
Elindult keresni, az értékeket! Vitnyéden Anna
néni énekei, meséi azonnal megragadták figyelmét, látta a még élő
népszokásokat, majd mélyebbre ásva, fellelte azok gyökereit is.
Tanítóképzős diákjaiból szakkört szervezett, s bemutatta nekik milyen
kincset talált. Évről-évre tovább terjeszkedett a Rábaköz falvaiba.
Azonban, a népdalkincsből monográfia lett, mert az egészre figyelt:
az életmódot, a szokásokat, hagyományokat is elemezte. Az évszakok változásait,
vallási (karácsonyvárás, újesztendő, nagyböjt, húsvét), és népi ünnepeit
(búcsú, vásár), a gyermek (bölcsők, babajáték, labdázás, pilickézés, karikázás) - és a felnőtt kor (lakodalom,
temetés, katonasorozás) eseményeit. Az egyes mesterségek is sorra kerültek:
aratás, cséplés, szántás-vetés, tollfosztás, kukoricafosztás, csuhéfonás,
kézimunkázás. Vizsgálta milyen a történelmi események (szabadságharc, háború,
rabság, fogság) hatása a község – közösség életében.
Dr. Barsi Ernő a falusi gyermekek
hangszeres oktatása érdekében, tehetséges tanárképzősök és más területen
tevékenykedő kiváló zenei tudással rendelkező felnőttek
segítségét is igénybe vette. Zeneoktatói Munkaközösség néven – csekély óradíjat
fizetve – zeneiskolákat hozott létre. Az így útjára indított gyermekek a
lakóhelyük zenei életét gazdagították, a tehetségesebbek – később –
magasabb szintű zeneoktatási intézménybe felvételizhettek.
Barsi
Ernő zeneiskolásai között Gyömörén (GyMSM).
Énektanításának módszere felszabadult a merev
lépések alól: együtt éneklés volt mesével, mozgással, játékkal vegyesen,
gyakran a szabadban udvaron, parkban, lombos fák alatt. (vö:
Kodály).
A népdalok, gyermekdalok tanítása során elemezte
egyes szavak, gondolatok jelentését is. Pl. pittyet-pattyot,
arany pityke, kis kece lányom, gilice tüske, stb.
Énekóráin (külső előadásain) ebben a
köntösben adta vissza gyűjtéseit, dalolva, mesélve. Később
hegedűjátékával feldíszítve, csodálatos szoprán hangú felesége Ida néni
énekével, az Écsi-, és a Tanítóképzős népdalkórusával, zenei együttesének
közreműködésével, az előadó művészet rangjára emelkedett egyre
gyarapodó gyűjteménye. Meg kell említeni saját zeneszerzői
tevékenysége mellet, kiváló segítői, Dr. Timaffy
László néprajzkutató és Halmos László zeneszerző alkotó munkásságát is.
Ernő bácsi példamutató szerénysége, mindig
segítséget adó tanácsai, a beosztottaira szánt bántások magára vállalása, a
nagy EMBER kiváltsága. Halk szavú, szerény, minden emberhez barátsággal
közeledő személyiségéből sugárzott a szeretet és a tisztelet.
Emberszeretetét jól példázza, a szomorú
élethelyzetben lévők felkarolása, személyes segítése.
·
Pl. Tanárképzős
csoportunkból olyan zeneszerzői kurzust szervezett, melynek befolyt
tandíját- tanácsára – a rászoruló tanárunknak adtuk át.
·
Énektanítók továbbképzését úgy
szerveztük Csornán, Kapuvárott, stb. hogy velünk
vittük az éppen „hallgatásra kényszerült” kollégát is, és csoportunk
tiszteletdíjával megélhetéséhez járultunk hozzá.
Remélem, hogy tanítványai, kollégái reá
gondolva, nem csupán emlékét őrzik, hanem tanítására is emlékeznek, és
példáját követik.
Dr. Nagy Miklós
ny. főisk.
tanár