Dr.
Kenesei Éva*
Tanító szakos hallgatók gyakorlata az oktató szemével
A felsőfokú tanítóképzésben
mindig kiemelt helyet foglalt el a hallgatók szakmai gyakorlata. Általánosságban
elmondható, hogy a képzés elméleti ismeretei előkészítik a gyakorlatokat,
amelyekre a gyakorló iskolában és a külső gyakorló helyeken kerül sor. A képzés
minden egyes tantárgyánál számolni kell a hallgatók előzetes tanulmányaival,
ismereteivel, ezért egy kérdőíves felmérés keretében feltérképeztem a hallgatók
ide vonatkozó adatait, véleményét. A gyakorlati képzés tapasztalataiban utalok
azokra a témákra, a feldolgozás szempontjaira, amelyek kiemelt helyet kaptak a felkészítésben.
Továbbá bemutatok a tanulmányban egy olyan módszert – tanórakutatás –, amely a
gyakorlati pedagógusi munka egyik folyamatos fejlesztője lehet.
Bevezetés
A négyéves tanító alapszak, a képzési kimeneti követelmények elfogadása, az akkreditációs eljárás lezárulása után 2006 szeptemberében indult először hazánkban. A 3000 tanórás alapképzésben a gyakorlati képzésre fordított óraszám 600 tanóra, azaz a teljes óraszám 20 százaléka, amely felöleli a hospitálásokat, az egyéni és a csoportos, valamint a komplex külső gyakorlatokat is. Ezek az egyetem által fenntartott gyakorló intézményben vannak, csak a kéthónapos, utolsó félévben történő komplex szakmai gyakorlat történik külső iskolákban. Ennek a tanulmánynak a nappali tagozatos ének-zene műveltségterületes hallgatók, ének-zene tantárgyból történő, VI. féléves csoportos gyakorlatának bemutatása, elemzése a célja.
A felsőoktatási képzés
előzetes tanulmányai
A hallgatók előzetes zenei tanulmányait, felkészültségét a hallgatók egy 10 kérdéscsoportot tartalmazó kérdőívre adott válaszaiból ismertük meg (lásd. melléklet), melyet az ének-zene tantárgypedagógia kollokvium után töltöttek ki. A kurzusra mindössze 10 hallgató járt, akik a 2009-es érettségi után felvételt nyertek, és még ugyanebben az évben megkezdték tanulmányaikat tanító alapszakon. Az általános iskolában átlagosan a nyolc tanév alatt összesen heti 12,5 ének-zene órájuk volt. Egy hallgató emelt szintű ének-zenei képzésre járt, így nála ez az óraszám 27. Tehát elmondhatjuk, hogy a normál, általános iskolai oktatás Nemzeti alaptanterv előtti évfolyamonkénti heti két órája, már nincs meg a hallgatók volt iskoláiban. (Györgyiné, 2007:94) A zenei képzés szempontjából két hallgató magasabb szintű zenei középfokú képzésben részesült, ének-zene tagozatos osztályban, négy év alatt heti 14 volt óraszámuk. A többieknek csak heti egy énekórája volt, ötnek mindössze kettő, a többieknek három-négy évig. A felsőfokú képzést megelőzően a hallgatók iskoláik kórusaiban énekeltek.
Az általános és középiskolai képzés mellett három hallgató kivételével zeneiskolába jártak. Hatan zongorázni tanultak, egy hallgató a zongora mellett fuvolázott és alt furulyán játszott, egy hallgató pedig dobolt, furulyázott és xilofonon játszott. Ketten csak négy évig jártak zeneiskolába, négyen hat-nyolc éves tanulmányokat folytattak, egy hallgató pedig kilenc évig volt zeneiskolás. Zenekarban csak egy hallgató játszott, a felsőfokú tanulmányok alatt mindenki énekel az egyetemi kórusokban, játszik zongorán, Orff-hangszereken, és különböző kamarazenei együttesekben zenélnek.
A hallgatók a kérdőív utolsó kérdésében olyan zenei területeket nevezhettek meg, amelyeket még szeretnének gyakorolni a képzés utolsó féléveiben. Hat hallgató jelzett néhány területet. Elméleti képzésben: szolfézs, zeneelmélet, zenei ismeretek, karvezetés, ritmusképzés, hangzatok; a gyakorlati képzésben: módszerek alkalmazása, zongorakíséret gyakorlása, beéneklés, hangképzés, többszólamú gyakorlatok, dalok vezénylése, kooperatív tanórai feladatok gyakorlása szerepelt a hallgatói listákon.
Összességében elmondható, hogy a hallgatók a felsőfokú tanulmányok megkezdése előtt már érdeklődést mutattak a zene iránt, előtanulmányaik is predesztinálták őket arra, hogy az ének-zene műveltségi területi tanulmányokat válasszák, majd pedig tanítóként tanulóik zenei nevelésében kamatoztassák azokat.
Hallgatói vélemények a képzés
tantárgyairól
Az ének-zene
műveltségterületi hallgatók képzésében a hatodik félévben kerül sor először az
ének-zene tantárgyi tanórák megtartására az alsó tagozatban. A képzésben a
szakmai gyakorlatokat megelőzi a hallgatók elméleti felkészítése, a pedagógiai,
pszichológiai és szakmai tantárgyakból. Ebben a felkészítésben kiemelten kerül
sor a különböző tantárgyak tanítására felkészítő tantárgypedagógiai stúdiumokra
is. A tanítóképzésben tudatosan beszélünk tantárgypedagógiáról, és nem pedig
módszertanról. Ebben a képzésben részben egy időben zajlik a szaktárgyi oktatás
és a kisiskolásokkal való foglalkozásra való felkészítés. Minden kurzuson figyelemmel
vannak az oktatók a tanítói hivatásra való felkészítésre. A különböző zenei
területeket felölelő tantárgyakat a tanszék oktatói a képzés és a tanítás
szempontjából egyaránt fontosnak tartják. (Kis
Jenőné
A négyéves képzés zenei tantárgyairól a hallgatók véleményét az 1. táblázat értékei mutatják. A tíz tantárgyat „osztályzatokkal” értékelhették a hallgatók, minden esetben hallgatói és tanítói attitűddel, illetve kettős szempont – szereti, illetve fontosnak tartja – szerinti megközelítésben. Ezek az adatok azt mutatják, hogy minden egyes esetben akár hallgatói, akár tanítói „szemmel” a fontosság kritériuma kapott jobb értékelést. Ez bizonyítja számunkra, hogy a tantárgyi struktúránk felépítését maguk a hallgatók is pozitívan értékelik.
1. táblázat: Hallgatói
vélemények a zenei tantárgyakról
|
Zenei tantárgyak |
Szeretet |
Fontosság |
||
|
hallgatói |
tanítói |
hallgatói |
tanítói |
|
|
Szempontból |
szempontból |
|||
|
Ének-zene |
4,2 |
4,6 |
4,8 |
4,8 |
|
Tantárgypedagógia |
4,2 |
4,8 |
4,9 |
5,0 |
|
Zeneirodalom |
4,1 |
4,3 |
4,4 |
4,7 |
|
Szolfézs-zeneelmélet |
3,1 |
3,6 |
4,9 |
5,0 |
|
Hang-játék-mozgás |
4,3 |
4,4 |
3,9 |
4,1 |
|
Karvezetés |
3,8 |
4,2 |
4,4 |
4,5 |
|
Hangszerjáték |
4,3 |
4,4 |
4,2 |
4,6 |
|
Zenetörténet |
4,2 |
4,3 |
4,4 |
4,7 |
|
Kamarazene |
4,1 |
4,2 |
3,7 |
3,8 |
|
Kórus |
3,9 |
4,2 |
4,2 |
4,4 |
|
Átlagos átlag |
4,02 |
4,30 |
4,38 |
4,56 |
Hallgatói vélemények a
tanórai zenei tevékenységekről
A hallgatók az elméleti képzés tantárgyainak elsajátítása mellett saját iskolai tanulmányaikban is megtapasztalhatták az ének-zenei nevelés különböző területeihez való viszonyulásukat, illetve a tanítási gyakorlaton nemcsak tanulói, hanem tanítói oldalról is értékelhették azokat. A zenei tevékenységek vonatkozásában is a tanítói szempontú értékelések kaptak magasabb „osztályzatot”, illetve a fontosság kritériuma szerepelt mindkét megközelítés alapján jobban. Ezek, a 2. táblázatban bemutatott eredmények is azt tükrözik, hogy a tanítói hivatás szempontja, felelőssége erős a műveltségterületre járó hallgatóknál.
2. táblázat: Hallgatói vélemények
zenei tevékenységekről
|
Zenei
tevékenység |
Szeretet |
Fontosság |
||
|
tanulói |
Tanítói |
tanulói |
tanítói |
|
|
Szempontból |
szempontból |
|||
|
Daltanítás |
4,4 |
4,5 |
4,8 |
4,9 |
|
Éneklés |
4,3 |
4,6 |
4,7 |
4,9 |
|
Hangképzés |
3,7 |
4,1 |
4,2 |
5,0 |
|
Hangszerjáték |
4,2 |
4,1 |
4,0 |
4,3 |
|
Improvizáció |
3,9 |
3,8 |
4,2 |
4,4 |
|
Karvezetés |
3,4 |
3,6 |
3,7 |
4,3 |
|
Készségfejlesztés |
4,2 |
4,6 |
4,7 |
4,9 |
|
Többszólamúság |
3,8 |
4,0 |
4,4 |
4,7 |
|
Új ismeret tanítása |
3,9 |
4,2 |
4,6 |
4,9 |
|
Zenehallgatás |
4,2 |
4,5 |
4,4 |
4,6 |
|
Átlagos átlag |
4,00 |
4,20 |
4,37 |
4,69 |
Tantárgypedagógiai
tanulmányok a gyakorlat szolgálatában
A hallgatók a tanítási gyakorlat előtt több féléves tantárgypedagógiai tanulmányokon vesznek részt. Ezeken a stúdiumokon az elméleti ismeretek elsajátítása mellett saját társak tanításával, ún. mikrotanításokkal próbálják ki azok alkalmazását. Az elmélet elsajátítása az oktatói előadások mellett a szakirodalom megismerésére épül, az ismeretek elsődleges alkalmazását pedig a kiemelt témákból készített órarész tervezetekkel, illetve teljes tanórák megtervezésével próbálják ki a hallgatók. Az így elkészített tervezeteket a szaktanár elemzése mellett szemináriumokon beszélik meg. Ezek felhasználásával tartják meg a hallgatók egy-egy tanóra részletét, amelyet azután újabb konstruktív megbeszélés követ, az általános és az ének-zene tanóra elemzési szempontjai szerint. A hallgatók ezeket előre megkapják, így ismeretük szerint készítik el tervezeteiket, és készülnek fel az első tanítási próbálkozásaikra. A kurzusok lezárása gyakorlati jeggyel, illetve kollokviummal történik, amelyek a féléves munkát, a leadott dokumentumokat, az órai aktivitást, a tantárgypedagógiai témák kifejtését (zárthelyi dolgozat megírása, szóbeli beszámoló, kollokvium) egyaránt magukba foglalják. Ezeket a stúdiumokat a 3. táblázat foglalja össze, amelyben megjelenítem a hallgatók által kapott osztályzatok átlagait is.
3. táblázat A tantárgypedagógiai
kurzusok
|
Kurzus neve |
Oktatási félév |
Kurzus óraszáma |
Teljesítés formája |
Kredit értéke |
Tanulmányi átlag |
|
Hang-játék-mozgás |
IV. félév |
15 |
gyakorlati jegy |
1 |
5 |
|
Ének-zene tantárgypedagógia 1. |
V. félév |
30 |
kollokvium |
2 |
4,7 |
|
Ének-zene tantárgypedagógia 2. |
V. félév |
15 |
gyakorlati jegy |
1 |
4,4 |
|
Ének-zene tantárgypedagógia 3. |
VI. félév |
30 |
kollokvium |
2 |
4,4 |
|
Csoportos tanítási gyakorlat[1] |
VI. félév |
90 (45) |
gyakorlati jegy |
6 (3) |
4,5 (4,3) |
A kurzusok témái felölelik az alsó tagozatos zenei nevelés területeit, továbbá a felső tagozat 5–6. évfolyamos tanulók zenei nevelésére is felkészítenek. A kurzusokra a képzési idő középső szakaszában kerül sor, hiszen így már építhetünk az ezeket megalapozó tanulmányokra, ugyanakkor megelőzik a gyakorlati képzést. A tanulmányi átlagok jól tükrözik a hallgatói véleményekben megadott tanítói szempontú megközelítést, ahogyan a tantárgyak (4,56), zenei tevékenységek (4,69) fontosságát véleményezték. A 3. táblázat utolsó sorában jelenítettem meg a következő fejezetben részletezett, csoportos gyakorlatot bemutató tanulmányokat jellemző adatokat.
A hallgatói tanítások
tapasztalatai
A gyakorlati képzésben ének-zene szempontból az első tanításokra a VI. félévben kerül sor. Ekkor párhuzamosan egyéni és csoportos gyakorlatokon vesznek részt a hallgatók, de a felsőoktatás oktatója csak arra kap lehetőséget, hogy a csoportos gyakorlatokon legyen jelen.
A hallgatói tanítások megkezdése előtt mindig sor kerül a mentorral (tanítóképzésben gyakorlatvezetőnek, szakvezetőnek is nevezzük) való szakmai egyeztetésre. Ennek célja, hogy a hallgatók lehetőség szerint eltérő évfolyamokon, eltérő tanítási anyagokban próbálhassák ki magukat, különböző tervezeteket készítsenek az előkészítő órán kijelölt tanagyagok alapján. Ekkor kerül sor a tananyagok megbeszélésén túl az alkalmazáshoz szükséges elméleti ismeretek újragondolására is. Majd a hallgatók önállóan készítik el tervezeteiket, amelyeket a mentor véleményezése után javítanak, és sor kerülhet az óra megtartására. Az órák után következik a hallgatói tanítás elemzése, amely az órán tanító hallgató önelemzésével kezdődik, a kijelölt bíráló folytatja az értékelést, majd a társak gondolataival zárjuk a hallgatói elemzéseket. Az elemzés a gyakorlatvezető tanár értékelésével folytatódik, a tervezet megvalósulásán túl szakmai tanácsokkal szolgálva a hallgatók számára. Végül az oktatói értékelés összefoglalja a tanórai tapasztalatokat, az elemzésben elhangzottakat, szaktárgyi és pedagógiai kérdésekre való utalással kitér az elmélettel való kapcsolatokra is.
A hallgatói csoport előtti tanításokon megállapodtunk azokban a kulcstémákban, amelyek ugyan minden kombinált (vegyes) típusú tanórában szerepelhetnek, de szükséges, hogy a hallgatók kiemelten is találkozzanak velük egy-egy tanórában, az óra fő részében. Ezek a következő témák: hallás utáni daltanítás, ritmikai és dallami ismeretek tudatosítása, ritmikai és dallami készségfejlesztés, jelről történő daltanítás, többszólamúság, zenehallgatás, improvizáció. Ezzel egyben arra is figyelemmel lehettünk, hogy a hallgatók egy-egy téma gazdái lehessenek, együtt gondolkodva még a tervezet előkészítésén, annak megvalósításában viszont már egyedül próbálhatták ki magukat. A tanórák felépítésében a hallgatók követték a vegyes típusú órák szerkezetét, csak éppen mindig más-más téma került a félév során következő óra fő részébe.
A felsőoktatási intézmény oktatója minden csoportos tanítási napon részt vesz a hallgatók gyakorlati képzésében. Ezért van mód és lehetőség arra, hogy az elméleti tanulmányok valóban a tanítói hivatásra való felkészítést szolgálják. Az oktatónak módja van arra is, hogy a gyakorlattal párhuzamos félévekben az elméleti órák tematikájának alakításában megjelenjen a gyakorlatra való közvetlen felkészítés is, és a gyakorlaton tapasztaltak beépítése a szemináriumi munkába. Ez a lehetőség nagyon intenzíven befolyásolja a hallgatók gyakorlati tevékenységét, hiszen mindez az általános iskolai tanulókkal való közvetlen munkát támogatja. A hallgatók ebben a félévben egyéni kéthetes gyakorlat mellett részt vesznek műveltségi területükből csoportos gyakorlaton is, ezért a félévben több tanórát tartanak.
Mindezek után nézzünk meg néhány témát, amelyek kiemelésre érdemesek a hallgatók által megtartott tanórák tapasztalatai alapján. Általánosságban elmondható, hogy a tanóra elejét jellemző tevékenységek minden hallgatónál szerepeltek, de természetesen nem azonos színvonalon. Melyek ezek a tevékenységek? Énekes köszönés, légző és hangképző gyakorlatok, korábban tanult dalok azonosítása, felismerése, éneklése. Ezekben a tevékenységekben jól érvényesült a hallgatóknál az osztályszintek különbsége, és megvalósult a fokozatosság elve. Azonban azt is tapasztalni lehetett, hogy a példaként, mintaként bemutatott anyagokat használják elsősorban a hallgatók, és kevésbé érvényesülnek a változatosság elvét is megjelenítő gyakorlatok, a teljes tanórába való illeszkedés szabályai, a teljes tanítási folyamatot jellemző felépítés. A dalok ismétlésében is a minél változatosabb felismertetésre (dallam, ritmus, hangszer, részlet helye a dalban) hívtuk fel a figyelmet, a dalcsokor éneklésekor pedig elvárható a tanítótól a karvezetés órán elsajátítottak alkalmazása.
Ezek után kerültek sorra a készségfejlesztés feladatai, amelyek felölelték a zenei tevékenységek teljes vertikumát, gyakorlataikkal (mondókák, gyermekversek, arányok, halmazok, mozgások alkalmazásával) kapcsolódtak más tantárgyakhoz is. A tanulók életkori sajátosságainak megfelelően nagyon nagy arányban szerepeltek a tanórákon a játékos megoldások. A hallgatók több esetben is helyesen kapcsolták össze azokat a kreativitás fejlesztését szolgáló improvizációs gyakorlatokkal. A többszólamúságra is sor került ezekben az alsós osztályokban, ritmikai és dallami gyakorlatokban, dalkíséretekben (mozgással, ritmussal, hangszerrel), a kánonénekléstől a biciniumok feldolgozásáig. A meghallgatásra kiválasztott részletek emocionális és intellektuális feldolgozásával a hallgatók építettek a zenehallgatás hangulati és tematikus kapcsolódási lehetőségeire is.
A zenei tanórák sajátossága az auditív megközelítés, ezért igyekeztek hallgatóink a legtöbb esetben az auditív zenei élményből való kiindulástól, az auditív zenei élménybe való visszajutásig felépíteni óráikat. A másik fő szempont volt, hogy ún. aktív órákat tartsanak a hallgatók, amely a tanulás leghatékonyabb módja. A tanulók minden tevékenységben részt vesznek, maguk tapasztalják meg az elsajátításra szánt anyagokat.
Az órák fő részében megjelenő tevékenységekben (lásd a fentebb felsorolt kulcstémákat) elsősorban figyelemmel voltunk arra, hogy a megtervezésben alkalmazott algoritmusok érvényesüljenek, képesek legyenek a hallgatók – ha szükséges akár rugalmasan is – a tanítás pontos menetét követni. Tehát elmondhatjuk, hogy itt voltunk legnagyobb figyelemmel az elsajátítottak teljesítményképes tudásként való alkotó alkalmazására. Az ismeret, képesség, attitűd együttes érvényesülésével megvalósuló kompetenciákra, amely a hallgatói felkészültséget, alkalmasságot mutatja; a valóságos teljesítőképességre, megoldó képességre, működőképességre, azaz a performanciára. (Falus, 2010:18) Mindezeken túl egy folyamatos jobbításon alapuló szándék, belső motiváció növelésére törekvő transzformációs pedagógusi mentalitás kialakítására törekedtünk. A tanítóképzésben már a 80-as években példaként emelték ki a többi szaktárggyal való összehasonlításban az ének-zene tantárgypedagógiai jegyzet tartalmát, amelyet azóta is folyamatosan fejlesztünk. (Csík, 1985:92–116)
A hallgatói tanítások mellett a félév során a szakvezető[2] bemutató órákat tartott. A félév első gyakorlati napján minden osztályban bemutató órára került sor, amelynek fő szempontja a gyermekek életkorának figyelembe vétele, az osztályfokot meghatározó követelmények teljesíthetősége, az azonosságban megjelenő variánsok megvalósulásának érvényesülése volt. A félév végén további két szakvezetői óra is rendkívül hasznos volt a hallgatók számára, hiszen a zenei területen megvalósítható kooperatív és információs kommunikációs technológiát (IKT) is alkalmazó bemutató tanórán lehettünk.
Tanórakutatás – csoportos tanítási gyakorlat
Minden pedagógusi tevékenységben benne rejlik annak kutatása is. Ahhoz, hogy mindennapi tevékenységünkben megvalósuljon a folyamatos fejlesztés, ennek igényét a hallgatókban is ki kell alakítanunk, kezükbe kell adni olyan módszereket, amellyel ez megvalósítható. Mindezek mellett nem szabad elfelejtenünk, hogy a pedagógusok egy tantestületben dolgoznak, együttesen alakítják hatásukat tanulóikra. Legtöbbet a tanórákon találkoznak tanulóikkal, így lényeges, hogy a pedagógus jelöltek megismerkedjenek a tanóra kutatásával. Sok-sok tanórát tartanak a tanítók, de természetesen nem minden tanórájukat fogják kutatás tárgyává tenni. Feltehetjük magunknak a kérdést, hogy mennyiben más akkor ez a tanóra? „…a kutatási óra mögött egy pedagógiai kérdésnek a szokásosnál sokkal szisztematikusabb átgondolása, ugyanakkor szigorúan a gyakorlathoz kötött megoldási javaslatterve áll… A tanórai kutatómunka ugyanis elsősorban gyakorlatfejlesztési módszer, amely a kérdéseket és a válaszokat is a gyakorlat szintjén tartja.” (Gordon Győri, 2007)
A hallgatói tanítási gyakorlat minden területe a hallgatók tanítói hivatásra való felkészítésének jegyében zajlik. Ebben a felkészítésben beszélhetünk a hallgatókkal arról a szemléletről, hogyan fejleszthetjük folyamatosan a mindennapi tanítási munkánkban tanórai tevékenységünket. A hallgatók képzésében a módszertani ismeretek bővítése, a megfelelő technikai készségek kialakítása és a pedagógiai szemléletformálás céljából fontos, hogy jelen legyen a tanórakutatás módszere is. Ennek alkalmazásával elsajátítják a hallgatók a tanítási problémák azonosításának képességét, erősítik a tanításból való tanulás képességét. Fejleszteni kell a tanítási problémák precíz szakmai nyelven történő megfogalmazása mellett, a kollaboráció és az együtt tanítás képességét is. (Gordon Győri, 2009:111–119)
A tanítók gyakorlati képzésében a csoportos tanítási gyakorlat egy olyan színtér, ahol bizonyos értelemben gyakorolhatják pályára való felkészítésükben a hallgatók a tanórakutatás módszerének elemeit. Ezeken a napokon minden alkalommal jelen van a felsőoktatási intézmény kompetens oktatója, a gyakorló intézmény szakvezetője és a hallgatók. Így az együtt dolgozó team adott. A félév során előre megbeszélt témák kerülnek feldolgozásra, minél változatosabban felölelve a tananyagokat. Az oktató és a szakvezető előre megbeszélt szempontok szerint összeállított tematikája mentén halad a féléves munka, amelyben több témakör feldolgozását követik. A hallgatók részéről fontos, hogy a különböző felsőoktatási kurzusokon feldolgozott tartalmakat felidézzék, alkalmazzák a tanórára való felkészülésben, a tanóra megtartásában és annak elemzésében. Nem mindig elégséges a tanultak felidézése, sokszor kerül sor a tanultak más szempontú feldolgozása mellett új szakirodalmak tanulmányozására is. Emellett szükséges, hogy a legújabb szakterületi, pedagógiai, pszichológiai ismeretekkel is rendelkezzenek. Ezek az alkalmak azonban még nem igazi tanórakutatások[3], de el lehet vinni ebbe az irányba a hallgatók felkészítését, és akkor elvárható lehet, hogy hazánkban is meghonosodjon ez a módszer is a jövő pedagógiai gyakorlatában.
Nézzük meg, hogy melyek azok az elemek, amelyek egyértelműen hiányoznak még a hallgatók csoportos tanítási gyakorlatából? A hallgatók tanítási gyakorlata nem egy probléma, egy téma lehető legtökéletesebb megoldására törekszik, hanem minél több terület megtapasztalására, amelyekkel saját gyakorlatukban is találkozhatnak majd a tanórákon. A megfigyelés fő tárgya így még valójában nem az, hogy a közösen megbeszélt technikák hogyan működnek a gyakorlatban. Az egész munkamódszer alapeszméje: a tanórakutatás igazán egy soha be nem fejezhető, akármeddig folytatható, ciklikusan ismételhető tevékenységsor. Órakutatási tevékenységet lezáró írásos összefoglalás készítése alapvető elvárás, ez a gyakorlatokon még nem valósul meg. A tanórákról nem készül videofelvétel, így azokat nem tudjuk prezentálni.
Összegzés
A tanulmánnyal többek között azt szerettem volna bemutatni, hogy a képzés bármely szakaszában is vesznek részt az oktatók, minden esetben a munkaerő piaci felkészítés, a tanítás szempontját szükséges figyelembe venni. A képzés szempontjából kiemelt területeken folytatott előtanulmányokra pedig építeni kell, amelynek a felsőoktatásban történő elismertetéséről, validálásáról jelenleg is diskurzus folyik. (Derényi–Tót, 2011) Az elméleti képzés tantárgyainak tananyaga támogatja a képzés alatti gyakorlatok követelményeit, a későbbi tanítói pályán való helytállást. A hetedik félévben ismét sor kerül egyéni és csoportos tanítási gyakorlatokra a felső tagozat 5-6. osztályában is, majd pedig a külső gyakorló helyeken lévő kéthónapos, összefüggő komplex szakmai gyakorlat következik. Ezen időszak alatt teljesítik a hallgatók zárótanításukat is, amely a gyakorlati képzés szempontjából a tanulmányok lezárását jelenti. A képzés ideje alatt szükséges megismertetni a hallgatókkal olyan eljárásokat, amelyek saját önfejlődésüket szolgálják majd a pedagógusi hivatás gyakorlásában, többek között a tanulmányban ismertetett tanórakutatás módszerével is.
Irodalom
Bárdossy Ildikó és Dudás Margit (2011): Pedagógiai nézetek. Pécsi Tudományegyetem, Pécs. [online]
http://janus.ttk.pte.hu/tamop/tananyagok/ped_nezetek/pedagogiai_nezetek.pdf [2012. július 12.]
Csík Endre (1985 szerk.): A tanítóképzés kritikus pontjai. Oktatáskutató Intézet, Budapest.
Derényi András–Tót Éva (2011): Validáció. A hozott tudás elismerése a felsőoktatásban. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest. [online]
http://tamop413.ofi.hu/fejlesztes-eredmenyei/validacios-kotet
[2012. július 15.]
Falus Iván (2010): Európai úton. A tanárok számítanak! [online] http://www.tpf.hu/upload/docs/konyvtar/egyeb/almaafan/05_falus.pdf [2012. július 17. ] In: Monoriné Papp Sarolta (2010 szerk.): Alma a fán. Párbeszédek a kompetenciafejlesztésről. Tempus Közalapítvány, Budapest. 18–24. p. [online] http://www.tpf.hu/upload/docs/konyvtar/egyeb/web_kompetenciaf.pdf [2012. július 17.]
Gordon Győri János (2007): Tanórakutatás (lesson study). [online] http://www.ofi.hu/tudastar/gordon-gyori-janos-090617-4 [2012. január 22.]
Gordon Győri János (2009): Tanórakutatás. Gondolat Kiadó, Budapest.
Györgyiné Koncz Judit (2007): A zenei nevelés tantervi szabályozása. Károli Egyetemi Kiadó, Budapest.
Kis Jenőné
Kis Jenőné dr.
http://www.parlando.hu/2012/2012-2/2012-2-04.htm
[2012. április 23.]
Dr. Éva Kenesei PhD
Practice of primary school teacher training students
from a teacher’s point of view
The practice of students has
always played an important part in high level primary school teachers’
training. It can be said generally that the theoretical knowledge of the
training prepares the practice periods which take place in the primary practice
school and in outer practice places. The students’ preliminary studies and
knowledge must be taken into consideration in each subject of the trainig, so
within the framework of a questionnaire I have mapped the students’ relevant
data and opinion. In the experience of
practice I refer to those topics, those viewpoints of the processing which got
an important place during preparation. Furthermore I introduce a method in the
study – lesson study – which can be one of the continuous developers of
practical teacher’s work.
Melléklet
Hallgatói kérdőív
Melyik évben érettségizett?
Heti hány tanórában volt ének-zene órája az általános iskolában?
|
1.o. |
2.o. |
3.o. |
4.o. |
5.o. |
6.o |
7.o |
8.o. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Milyen típusú középiskolába járt?
Hány évig tanult ének-zenét?
Heti hány órában?
A tanítói tevékenység szempontjából hogyan viszonyul a tanórai zenei tevékenységekhez?
Nagyon szereti (5) – nagyon nem szereti (1)
Nagyon fontosnak tartja (5) – nagyon nem tartja fontosnak (1)
|
Zenei tevékenység |
Szeretet |
Fontosság |
||
|
tanulói |
tanítói |
tanulói |
tanítói |
|
|
szempontból |
szempontból |
|||
|
Daltanítás |
|
|
|
|
|
Éneklés |
|
|
|
|
|
Hangképzés |
|
|
|
|
|
Hangszerjáték |
|
|
|
|
|
Improvizáció |
|
|
|
|
|
Karvezetés |
|
|
|
|
|
Készségfejlesztés |
|
|
|
|
|
Többszólamúság |
|
|
|
|
|
Új ismeret tanítása |
|
|
|
|
|
Zenehallgatás |
|
|
|
|
Énekelt-e kórusban? Igen-nem
Ha igen, hány évig?
Járt-e zeneiskolába? Igen-nem
Ha igen, hány évig?
Milyen hangszeren/hangszereken tanult?
Játszott-e zenekarban, kamarázott-e? Igen-nem
Ha igen milyen együttesben, hány évig játszott?
Jelenleg énekel kórusban, játszik hangszereken, ………………………
A tanítói tevékenység szempontjából hogyan viszonyul a képzés zenei kurzusaihoz?
Nagyon szereti (5) – nagyon nem szereti (1)
Nagyon fontosnak tartja (5) – nagyon nem tartja fontosnak (1)
|
Zenei tantárgyak |
Szeretet |
Fontosság |
||
|
hallgatói |
tanítói |
hallgatói |
tanítói |
|
|
szempontból |
szempontból |
|||
|
Ének-zene |
|
|
|
|
|
Tantárgypedagógia |
|
|
|
|
|
Zeneirodalom |
|
|
|
|
|
Szolfézs-zeneelmélet |
|
|
|
|
|
Hang-játék-mozgás |
|
|
|
|
|
Karvezetés |
|
|
|
|
|
Hangszerjáték |
|
|
|
|
|
Zenetörténet |
|
|
|
|
|
Kamarazene |
|
|
|
|
|
Kórus |
|
|
|
|
A tanítói szakja szempontjából képzésében mit tartana még fontosnak, hogy zenei képzésében sor kerüljön rá a negyedik évben?
Elméleti órán…………………………………
Gyakorlati képzésben………………………..
* Kis Jenőné dr. Kenesei Éva Phd (Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kar
Ének-Zene Nevelési Tanszék, főiskolai docens)
[1] A csoportos gyakorlatot
fele időarányban és kredit értékben fordítjuk a műveltségterületi képzésre
(ének-zene), viszont a kurzus értékelése komplex módon magába foglalja más
alapozó tantárgyak (informatika, rajz, technika, testnevelés) értékelését is,
amelyekre az időkeret másik felében kerül sor.
Zárójelben jelenítettem meg az ének-zene műveltségterületi csoportos
gyakorlatra vonatkozó adatokat.
[2] Ambrus Péterné szakvezető tanítói, gyakorlatvezető tanítói, ének-zene tanári és szakvizsgázott közoktatás vezetői, szakértői, szaktanácsadói végzettséggel egyaránt rendelkező, magasan kvalifikált pedagógus, aki kollégáinak is továbbképzéseket tart.
[3] A tanórakutatás teljes folyamata: probléma kijelölése, munkacsoport szervezése, szakértő meghívása, szakirodalom feltárása, óra előkészítése, kivitelezése, megtekintése, megbeszélése, újratervezés, kivitelezés, újabb óra megtekintése, megbeszélése, disszemináció.