ÖSSZEFOGLALÓ A 2013. évi BUDAPESTI VÁNDOR MŰHELYRŐL

Budapesti Vándor Műhely – a cím sokat sejtet és valóban sokat is takar. Egy közel nyolcvan éve megszakítás nélkül működő vegyes kar harmadik éve megrendezett karvezető kurzusát.

2011-ben hirdette meg először a Budapesti Vándor kórus azt a karnagyi műhelyt, amelyre fiatal – még hallgatói státuszban lévő és már végzett – karvezetőket hívott azzal a céllal, hogy a kórus művészeti vezetője (Németh Zsuzsanna Artisjus-díjas karnagy) és egy-egy neves, felsőfokú intézményben oktató kórusvezető irányításával háromnapos „továbbképzésben” részesítse a jelentkezőket. A módszer akár hagyományosnak is mondható: a kiírásban szereplő művekből kell választani a kurzus hallgatóinak, amelyeket zongora mellett alakítanak-formálnak a tanárokkal. Azt a darabot, amelyet a kurzuszáró-koncerten is vezényelni szeretne a jelölt, a kórus elé viszi. A „végtermék” e próbák alatt, a tanárok instrukcióival és az énekkarral együttműködve jön létre. A záróhangverseny nyilvános, az élmény mind az ifjú karnagynak, mind a kórusnak életre szóló.

Mi kell ahhoz, hogy egy fárasztó próbafolyamat, amely ráadásul péntek-szombat-vasárnap veszi igénybe a résztvevőket, minden alkalommal a katarzis felemelő érzésével ajándékozzon meg mindenkit? Mindenekelőtt az, hogy mindenki szeresse azt, amit csinál. Aztán az, hogy mindenki lássa, van értelme annak, amit akkor és ott tesz. A jelentkezők többsége nem, vagy nagyon ritkán állt addig egy jó képességű, igazi nagy vegyes kar előtt, ami – saját elmondásuk szerint – elementáris hangzásélményt jelent. Nem közömbös természetesen, hogyan szólal meg az adott kórus, mennyire rugalmasak az abban helyet foglaló, ízig-vérig amatőr énekesek. Éppen ezért van a kórust felkészítő munkának is óriási jelentősége: megtanítani a műveket, számon kérni a biztonságos tudást és tudatosítani, hogy ez a kiindulópont: a feladat az, hogy mindenki az éppen vezénylő karnagyot figyelje, és azt csinálja, úgy csinálja, ahogy azt az a fiatal mutatja. Ez csak akkor valósítható meg, ha a kórustagok szinte kívülről tudják a darabokat, nem kell folyamatosan a kottát bújniuk. A helyzet néha bizony kiélezett, hiszen a tudáson kívül fegyelmezettséget, empátiát és nem magától értődő emberi hozzáállást igényel. Olyan összeszokott, az újdonságok, a fiatalok felé nyitott szívvel forduló közösséget, amilyen például a sok évtizedes Budapesti Vándor Kórus is.

Október 11. és 13. között öt még egyetemista, illetve nem olyan régen végzett fiatal ének-zenetanár jelentkezett Németh Zsuzsannánál és az idei meghívott Igó Lenke karnagynál, az ELTE nyugalmazott tanszakvezető tanáránál, hogy hozzáfogjanak a háromnapos közös munkához. Mindegyikük előre megírta, hogy mit vezényelne szívesen az október 13-án délután, a Fasori evangélikus templomban rendezett záró hangversenyen. Így tapasztalhatta meg a kórus, hogyan fog hozzá Pachelbel kétkórusos motettájához (Singet dem Herrn ein neues Lied) a gyakorlott zenepedagógus Gálné Udvardy Mónika, aki hegedű- és karvezetés-tanárként vonószenekarral is foglalkozik a Weiner Leó Zeneiskolában. Milyen elvárásai vannak a Zeneakadémián tanuló Szijjártó Albertinának Gasparini művével (Adoramus te, Christe) kapcsolatban, milyen eszközökkel akarja éreztetni az ELTE II. éves ének-zene-karvezetés hallgatója, Gyaraki Benjamin a Simeonról szóló történetet Orbán György Nunc dimittis című művén keresztül, milyen fordulatokkal szeretné hangsúlyozni az ütemekben rejlő drámaiságot Énok-Nagy Levente végzős zeneakadémista Tillai Aurél Lauda Sionjában és hogyan építi föl Csemiczky Miklós gyönyörű Pater nosterét Regős Amarilla, az ELTE master képzős hallgatója.

A kép felső sorában balról jobbra haladva a negyedik Igó Lenke,

mellette Németh Zsuzsanna

A vasárnap délutáni záró hangverseny tradicionális elemeként a Budapesti Vándor Kórusban éneklő fiatal karvezetők közül hárman is felléptek. Bangó Viktória Victoria O magnum mysterium című darabját, Bajnok Zsuzsanna Orbán Ave Mariáját vezényelte, Bati Zoltán pedig a kórus által kétévente meghirdetett zeneszerzőverseny 2010-es győztes, Kazai Ágnes Weöres Sándor versére írt A kő és az ember című művét dirigálta. Ezt követte a 2012-es versenyt megnyert kompozíció ősbemutatója. A Kányádi Sándor Tavasz című költeményét megzenésítő Szilágyi Miklós-darab Németh Zsuzsanna irányításával szólalt meg.

A kurzuson résztvevők minden évben névre szóló hangvillát kapnak ajándékba, amit idén a kórus új kiadványa egészített ki. Kórushangképzés címmel beéneklő gyakorlatokat tartalmaz az a kis füzet, amelyben Mindszenty Zsuzsánna Liszt-díjas karnagy, az ELTE Zenei Tanszékének docense, a KÓTA elnöke, Kutnyánszky Csaba tanszékvezető egyetemi docens, a Zeneakadémia oktatási rektorhelyettese és Németh Zsuzsanna írták le gondolataikat a hangképzés fontosságáról. A kiadvány, amelyet a Vándor Sándor és Révész László Emléke Alapítvány jelentetett meg (akárcsak a zeneszerzőversenyek győztes pályaműveit), számos kottapéldát is tartalmaz.

Dr. Tóth Anna