Évfordulók I.
(Krzysztof
Penderecki és Henryk Górecki születésnapjára)
Idén
ősszel, október elseje és tizenharmadika között került megrendezésre az
immár 39. Korunk zenéje fesztivál, ami ebben az évben az évfordulók köré
szerveződött. Ez a rendezőelv sok kiváló hazai és külföldi
zeneszerző bemutatására teremtett alkalmat, amellett, hogy méltóképpen
tisztelgett e neves alkotók születésének kerek évfordulói előtt. A nyitó koncerten két világhírű lengyel
zeneszerző műveit hallgathattuk meg, születésüknek nyolcvanadik
évfordulója alkalmából.
Krzysztof Penderecki
1933-ban
született Dębicaban. Előbb magánúton, majd a krakkói zeneakadémián
tanult zeneszerzést, ahol később tanár is lett. Leghíresebb műve
talán a Hirosimai áldozatoknak
emlékére írt elégiája, de a Lukács passió
szintén az ismert művei közé tartozik. Fiatal zeneszerzőként az
európai avantgárd meghatározó alakja volt, aki annak idején meglehetősen
modern hangzású zenével jelentkezett. A század utolsó harmadára azonban
stílusában változás állt be, s egyre inkább közérthető, neoromantikus,
eklektikus stílusban komponál.
Henryk Górecki
szintén 1933-ban
született Czernicán. A katowicei főiskolán tanult, ahol később
rektorként dolgozott. Kezdetben ő is avantgárd, modernista szerző,
aki több éven át visszatérő komponistája a Varsói Ősznek. A hetvenes
évek második felétől azonban az ő zenéje is a dallamos, neoromantikus
irányba fordul. Mindkét zeneszerzőre jellemző a vallásos zene
meghatározó volta. Ezt Górecki esetében Beatus
Vir cimű alkotása szimbolizálja legjobban, melyet Karol Woytiła,
akkori krakkói érsek felkérésére komponált. Világhírűvé Harmadik szimfóniájával vált. 2010-ben hunyt el Katowicében.
A hangverseny
Penderecki Stabat Materével [Állt az
anya keservében] kezdődött, megadva ezzel a jórészt egyházi kompozíciókból
álló este alaphangulatát. A kórusmű 1962-ben keletkezett, a Mária-ünnep
sequentiája. Gregorián hatások, hangközsúrlódások, ritmikus beszéd teszik
eklektikusan változatossá. Komor hangulatú kezdés után a mű végén
kivilágosodó dúr akkord hirdeti a hit erejét.
Górecki 1972-ben
írt motettája, az Euntes ibant et flebant
[Sírva mennek előre] a 126. és a 95. zsoltár egy-egy versét zenésíti meg.
A két zsoltár egyszerre, paralel szólal meg, mintegy erősítve egymás
hatását. A hazatérők ujjongó éneke és a felhívás a hálatelt dicséretre
Góreckinél mégis inkább komor benyomást kelt, melyet a zsoltár kezdő sora
fejez ki leginkább. A mű egy la trichorddal kezdődik, melynek
kitartott nagy- és kisszekund súrlódásai inkább a megpróbáltatásokra
emlékeztetnek, amik a makacs ismétlődések során forte unisonová
erősödve dicsérik az Istent.
A vallásos
művek sorát folytatja Penderecki Ciaccona
[Chaconne] című alkotása, amit 2005-ben II. János Pál halálára
komponált. Az eredetileg vonószenekarra íródott művet ez alkalomból
hegedű és brácsa duójaként hallgathattuk meg. A szerző elmélyült,
megható siratóval emlékezik meg a volt pápáról. Papp Dániel (hegedű) és Kertész
Sándor (brácsa) összességében meggyőzően játszott, bár a
kettősfogások nem mindig voltak makulátlanok.
Górecki Amen című kórusának szövegét
egyetlen szó alkotja, ami egyben a mű címe is. Mély vallásosságát jelzi az
Isten akaratában való megnyugvást jelentő szónak nagyigényű
megzenésítése. Valószínűleg ezt szimbolizálja a kórus megszólalásának
hatalmas ereje is.
A szünet után
ismét Góreckinek egy műve csendült föl, a Totus tuus [Egészen a tied]. Ez a két szó volt II. János Pál pápa
jelmondata, akinek harmadik lengyelországi látogatására készült ez a kompozíció
1987-ben. Bensőséges, áhítatos, őszinte zene, mely egyszerű
szépségével valóban magával ragadja a lelket.
A hangverseny
eddigi vallásos hangulatából lép ki Penderecki 1980-as Capriccioja. Kifejezetten vidám, humoros alkotás, ami már a
hangszerválasztáson is meglátszik. Tubára íródott ugyanis, ami eleve
jókedvű asszociációkat kelt. A nehézkes hangszer hírében álló instrumentum
gyors futamai, jelentős hangközugrásai, szélső regisztereinek
forszírozott megszólaltatásai, valamint polonéz utánzatai, minden hallgató
arcára mosolyt csaltak, mely a mű végére egészen a hangos nevetésig
fokozódott. Szentpáli Rolandnak
(tuba) ugyan helyenként gondot okozott
az előbb leírtak hibátlan megszólaltatása, de a lemez kész tökéletességnél
ez alkalommal sokkal többet jelentett az előadás sodró lendülete és
magával ragadó bája.
Újabb hangszeres
alkotás következett, a Változatok
hegedűre és zongorára, amit Górecki 1956-ban komponált. Az évszámból
is látszik, hogy fiatalkori műről van szó, amit a hangzás is
alátámaszt. A tíz rövid tételből álló kamaradarab helyenként kifejezetten
bartókos hangvételű, ami népi ihletettséggel párosul. Papp Dániel
(hegedű) és Bizják Dóra
(zongora) meggyőzően adták elő a darabot.
A hangverseny
végére a rendezők visszatértek a vallásos művekhez, befejezésül a mise
különböző részeit hallgathattuk meg. Penderecki különböző
időpontokban komponálta a Sanctus et
Benedictus kórusművét a 2000-es években. Női karra íródtak, a
szerző dallamosabb, késői korszakára jellemző stílusban. A Benedicamus Domino [Mondjunk áldást az
Úrnak] férfikarra íródott 1992-ben, éppen tíz évvel a Benedictus előtt.
Míg az előző két mű ma is a mise szerves része, addig ez utóbbi
szerepe a szertartásban 1960-ban megszűnt. Hangzására a sűrű polifónia
jellemző. Befejezésül az 1981-ben vegyeskarra íródott Agnus Dei szólalt meg, melyet a szerző a Lengyelországban
rendkívül népszerű Stefan Wyszyński bíboros, prímás halálára
komponált. A mű később a Lengyel requiem része lett.
A koncert
legnagyobb részében a Nemzeti Énekkart
hallgathattuk Antal Mátyás
vezényletével. A kórus összességében kedvező benyomást keltett, de sajnos
többször is bizonytalan volt az intonáció. Talán a művek ismeretlensége
okozhatta, hogy a máskor oly kiváló együttes ezen az estén nem száz százalékos
teljesítményt nyújtott.
Eisenbacher Zoltán*
39. Korunk Zenéje Kortárs Zenei Fesztivál
Krzysztof Penderecki 80 / Henryk Górecky 80
Penderecki: Stabat Mater
Górecki: Euntes ibant et flebant, op. 32.
Penderecki: Ciaccona
Górecki: Amen, op. 35.
Górecki: Totus tuus, op. 60.
Penderecki: Capriccio
Górecki: Változatok hegedűre és zongorára, op. 4.
Penderecki: Sanctus et
Benedictus
Benedicamus Domino
Agnus Dei
Nemzeti Énekkar
Antal Mátyás – karnagy
Bizják Dóras – zongora
Kertész Sándor
– brácsa
Papp Dániel – hegedű
Szentpáli Roland – tuba
Budapest Music Center 2013. október 1.