KODÁLY
ZOLTÁN
zenekari
művei
1.) Concerto
zenekarra
Allegro risoluto – Largo – Tempo primo – Largo
– Tempo primo
2.) Szimfónia
I. Allegro
II. Andante
moderato
III. Vivo
3.) Nyári
este
Miskolci Szimfonikus Zenekar
Vezényel: Kovács László
HUNGAROTON CLASSIC
HCD 32723
DIGITAL
A Miskolci Szimfonikus Zenekar – Kovács László
vezényletével – Kodály Zoltán méltatlanul
ritkán játszott szimfonikus műveit rögzítette HUNGAROTON korongra. Azokat az
alkotásokat, melyek megszületésük óta szilárd helyet sem itthon, sem külföldön nem
tudtak kiharcolni maguknak a Kodály művek népszerűségi listáján annak ellenére,
hogy kiváló külföldi zenei műhelyek/karmesterek felkérésére születtek, és bemutatóik
is rangos körülmények között volt:
- a Nyári este átdolgozott
változata 1930. április 3-án New Yorkban, a New York-i Filharmonikusok
koncertjén Arturo Toscanini vezényletével,
- a Concerto
1941. február 6. és 7.-én a Chicago Symphony Orchestra műsorán Frederick Stock
irányításával,
- míg a Szimfónia
a Luzerni Fesztiválon 1961. augusztus 16-án Fricsay Ferenc vezényletével
hangzott fel először a Svájci Fesztiválzenekar koncertjén.
A három zenekari művet hallgatva egyértelműen megállapítható,
hogy Kodály ezekkel az opusaival tovább erősítette helyét a legegészségesebb lelkületű
szerzők (pl. Händel, Haydn, Dvořák) halhatatlan csapatában, akiknek zenéje szintén
mentes az emésztő neurózistól, a bonyolultságtól; életszeretetet, derűt áraszt.
I.
A chicagói zenekar félévszázados születésnapjára
készült Concerto egybeszerkesztett
alkotás. A Chicagói Szimfonikus
Zenekar már korábban is műsoron tartotta Kodály műveit. 1928-tól nem kevesebb, mint
hét évadban játszották el a Háry János-szvitet, a Marosszéki táncokat, a Te Deumot
pedig egyszer. Az előadások mindegyikét a Concerto megrendelését kezdeményező Frederick
Stock vezényelte, aki 1919-től 1942-ben bekövetkezett haláláig a zenekar igazgató
karmestere volt. Nevéhez fűződik a közönség és a zenekar utánpótlásáról való különleges
gondoskodás: gyerekkoncerteket indított be, és 1920-ban megalapította a
Chicagói Zeneiskolások Zenekarát. A 20-as években többek között Ravel és
Stravinsky is fellépett a zenekarral, és olyan ifjú titánok, mint az akkoriban
szárnyait bontogató Vladimir Horowitz vagy Isaac Stern. Az 1940-41-es évadban
Bartók Béla II. zongoraversenyét is megszólaltatta ezzel a zenekarral. Míg
Kodály Concertójából tejességgel kiszorult a világháborúba sodródó emberiség
kétségbeesett hangja, addig a hasonló című és szintén amerikai zenekar számára
(Bostoni Szimfonikusok) komponált és szintén II. világháború idején született
Bartók Concerto döntően az említett súlyos kérdésekkel foglalkozik.
Kodály megérezte új opusának feledésre ítéltetett sorsát
és soha nem látott elánnal igyekezett hangversenyeken és lemezeken
karmesterként népszerűsíteni azt világszerte, a megérdemeltnél kevesebb
sikerrel.
Ezen a közelmúltbeli HUNGAROTON cd-én a Nyári este
és a Concerto is hallható a szerző vezényletével
Pedig a barokk concerto szövésmódjának és
gondolkodásmódjának a magyar folklór emlékeivel történő egybekomponálása igazi
zeneszerzői bravúr! A Miskolciak a Concerto míves partitúráját méltó módon
keltették életre.
II.
A Szimfónia
(1961) Kodály utolsó nagyszabású zenekari műve. Az ajánlással – In memoriam
Arturo Toscanini „…Is etenim saepenumero
me adhortatus est” – Arturo Toscanini emlékének „…Ő ugyanis gyakorta buzdított engem….”
Kodály nem csupán ösztönzőjére, a világhírű
karmesterre emlékezik, hanem arra is, hogy az ő buzdítására készültek el a
Szimfónia első vázlatai. 1963-ban Denijs
Dille zenetörténésznek a Szimfónia megszületéséről a következőket nyilatkozta: „Toscanini egyszer említette nekem, hogy
szimfóniát keres, mert az összes létező szimfóniát előadta már. Nem tudtam más
ismeretlen művet ajánlani, mint két Volkmann-szimfóniát. Azt kérdezte, miért
nem tudok, miért nem akarok én szimfóniával próbálkozni. Vitatkoztunk: azt
mondtam, hogy elöregedett műfaj: erre azt válaszolta, hogy a műfaj nem öregedhet
meg, ha új és eredeti tartalommal tudják megtölteni.”
A Kodály önálló zenekari műveinek sorát záró Szimfónia a Svájci Fesztiválzenekar tagjainak
a felkérésre született. Willi Reich, a neves zenetudós-kritikus a Neue Zürcher
Zeitung 1961. augusztus 18-i számában a bemutató után azt írta, hogy „ami ebben
a háromtételes szimfóniában – amelynek zenei nyelve határozottan kitart a hagyományos
tonális rend mellett – elsősorban nagyszerű és kiemelkedő, az az üde
dallamosságnak és az erős érzelmi feszültségnek szerencsés találkozása. A mű
dallamvilága részben a népzenében, részben azonban a barokk muzsika hagyományaiban
gyökerezik”.
Ez a megállapítás is jelzi, hogy a Concerto és a
Szimfónia édestestvérek, melyekben a XVIII. századi formavilág szintén mesteri
összhangban van a népzenei ihletésű melódiáival. És ha hozzátesszük, hogy
Kodály közel 80 éves volt a mű komponálásakor, valóságos szellemi bravúr előtt
tiszteleghetünk!
Az ősbemutató karmestere
Fricsay Ferenc (Budapest,
1914. augusztus 9. - Bázel,
1963. február 20.)
a Zeneakadémián
többek között Bartók Bélától, Kodály Zoltántól, Weiner Leótól
és Dohnányi Ernőtől tanult. Mint az alábbi lemezborító is mutatja,
ihletett tolmácsolója volt pályafutása során Kodály művészetének világszerte.
III.
Az ajánlott korong repertoárján Kodály legkorábbi
alkotás a Nyári este. „Ezt a darabot 1906-ban írtam meg először. […]
Ha most sikerült volna helyreütnöm, amit feleannyi idős koromban elhibáztam, azt
egy nagy mesternek [Arturo Toscanini] köszönném.
Az ő példája és munkára szólító szava rázta fel újra bennem azt a felelősségérzetet,
azt az örök elégedetlenséget, amely szeretne mindent elölről kezdeni.” – írta
Kodály az átdolgozott változat kispartitúrájának előszavában.
Ez az előszó egyébként nincsen híján kérdőjeleknek, bizonytalanságoknak.
„Időnként, ha szemügyre vesszük végzett
munkánkat, mindenkinél élesebben látjuk a hibát, gyengeséget. Érezzük: ez ma
jobban sikerülne, csak lehetne még egyszer megcsinálni. De idegenül nézünk régi
magunkra, és ritka, tűnő perc az olyan találkozás a régi énnel, hogy van
bátorságunk a szobrot szétzúzni és újra önteni.” Kodálynak volt bátorsága!
A Nyári este megszólaltatása nem könnyű feladat,
ugyanis alaptempója Andante assai és ily módon nem más, mint egy nagyszabású
lassú tétel. Breuer János szerint „a kompozíció megmerevedik, álomvilága menten
szertefoszlik, ha az előadás nem érzékelteti a szólamok szinte megszakítatlan,
szüntelen mozgását.” (Kodály kalauz). A Miskolci Szimfonikus Zenekarnak és
karmesterüknek sikerült ezt a csapdát elkerülni. Előadásukra érvényes Balázs
Béla feljegyzése a fiatal Kodály zenei jellemzőinek dialektikájáról:” „ […] a téma lágysága és az anyag keménysége.”
Arturo Toscanini (1867-1957)
többször is járt Magyarországon. Nevéhez kapcsolódik a Psalmus Hungaricus milánói, bécsi és budapesti, illetve a Marosszéki táncok számos előadása, és
a Háry-szvit koncert-lemezfelvétele. Barátságuk a zenén is túlmutatott. Példa
erre, hogy világhírű karmester lánya Budapesten kötött házasságot: tanúnak
Kodályt kérték fel, aki „nászajándékul” a Négy olasz madrigál 3. darabját, a
Chi d’amore sente címűt ajándékozta az ifjú párnak.
IV.
A Miskolci Szimfonikus
Zenekarnak – Kovács László* vezényletével
– az
utóbbi években folyamatosan
jelent meg cd-je, amelyek közül ki kell emelni a teljes Weiner Leó-
és az újonnan, 2011-ben indított Dohnányi Ernő-sorozatot. Remélhetőleg a most ajánlott
korong, amely 62 perces emlékezetes összefoglalást ad Kodály zenekari
alkotásairól éppen olyan sikeres lesz, mint a miskolci zenei műhely többi kiadványa.
ZelinkaTamás