Pallagi
János
(1922. október 3. - 2013. október 18.)
„
Mily rövid az élet!...
Mint
hullócsillag futása,
Mely
földünk körébe jutva,
Lángra
gyúl és tűz-barázdát
Írva
elszalad, gyorsabban
Mint
egyet pillantanál,
Útja
honnan jött? hová visz?...
Míg
sötét volt,s újra az lesz,
A
világűr végtelenjén
Hol
bolyongott? és hová fog?..
Ki
tudná megmondani!
Míg
tündöklött, addig élt.
Az 1922. esztendő
egyik kora őszi napján, október 3-án megszületett Pallagi János.
Csaknem
egy évszázadot élt meg a rá annyira jellemző szelíd rácsodálkozással; a
szomorú, sőt a tragikus időkben is békés krónikásaként az emberi gyarlóságnak.
Zathureczky Ede műhelyében ért
jelentős művésszé, sokoldalú muzsikussá. Hiszen a szóló és kamarajáték mellet
előbb Győrben, majd többszöri unszolásra/mondván: „még nem vagyok elég érett
ehhez”/ a Magyar Állami Hangversenyzenekar élén lett koncertmester!
És szívszerelme
mindvégig mindeközben a tanítás! Pallagi János vérbeli pedagógus volt, igazi
pedagógus, aki tanítványait nemcsak a muzsikus szakmára készítette föl, hanem a
minél nemesebb és teljesebb életre is! Természetes, hogy gyermekei is-ezt a
példát látva maguk előtt-odaadó, nagyszerű pedagógusok lettek!
Vajon mire
gondolhatott az annyira szeretett sétái alatt? Sétálni ugyanis egymaga is és
tanítványaival is nagyon szeretett! Talán akkor, ott, séta közben gondolhatta
ki, hogy kinek hogyan segíthet, kinek mit adhat! Adni szeretett ugyanis, kapni
csak akkor, ha azt, amit kapott, másokkal megoszthatta!
Társa volt a zene és
ebben partnerekre talált a muzsikustársakban: így: A nagyszerű Wehner Tiborban, akivel rendszeresen adtak szonátaesteket,
olykor trióvá kiegészülve a nem kevésbé kiváló Banda Edével.
Utolsó szonátaestjét
vele játszhattam. A Beethoven-, Schubert-, Járdányi szonáták emléke 17 év
elteltével is élénken él bennem. A Régi ZAK pódiumán együtt muzsikálni Pallagi
Jánossal életem egyik nagy ajándéka volt és maradt!
Semmi sem állt tőle
távolabb, mint az emésztő emberi hiúság. Sajátos, utánozhatatlan humora
feloldotta az emberi hiúság, a gyarlóságok lerakódott sarát, az ő közelségében,
az ő aurájában egyszerűen szebb lett az élet! Úgy szerette az embereket,
ahogyan Őt szerette Isten! Isten, aki egy szomorú őszi napon október 18-án
magához szólította, hogy a test terhét levetve tudja továbbra is nekünk
ajándékozni mérhetetlen szeretetét,úgy ahogyan eddig
is tette. Minden szavával, hegedűje hangjával, a családjának és tanítványainak
ajándékozott életével…
1922 októberében egy
olyan ember született a Földre, aki csaknem egy évszázadot végig élve a maga
módján, a maga Istentől kapott erejével jobbá próbálta formálni a világot.
2013 októberében egy
olyan ember távozott el közülünk, aki Isten adta erejével segített nekünk
elviselni a fájdalmat, amit elvesztése okoz!
Igen, ő segít onnan,
valahonnan nekünk elfogadni, hogy Vele ezentúl más
módon, más dimenzióban beszélgethetünk! Hogy ismét Arany János szavaival
elmondhassa nekünk:
Mély homályban, éjfél tájban,
Kis fény is ha nagynak
tetszik,
Hogy a föld körén bolyongtam
Egy barázdát én is vontam
Az emberek ráveték
Pillantásukat egy percig,
S egy tudós tán megfigyelt
És lapjára, sok száz jelhez
- Ahogy csillagfutást felvesz-
Könnyed, vékony karcolással
Rólam is tőn némi jelt,
Mire reggel ő sem ismer;
S összevéti annyi mással
A jövendő nemzedék,
Mely se’ kérdi tán. ’se’tudja,
Nem is igen lesz rá gondja
Hogy itt éltem s a tömegben
Én is lantot pengeték
(Gábor József zongoraművész-tanár
nekrológja elhangzott 2013. november 8-án, Pallagi
János búcsúztatásán a Farkasréti temető Makovecz
termében.)
+++
Ezen a HUNGAROTON cd-n kiváló kollégái
között (PÁSZTHY Júlia, CSENGERY Adrienne, KEÖNCH
Boldizsár, POLGÁR László, KÓSA
György, MOLNÁR Ágnes, KONRÁD György,
BANDA Ede, Budapesti Kamaraegyüttes, vezényel: MIHÁLY András) hallható PALLAGI
János hegedűjátéka.
Az alapfokú művészetoktatás tantervi programjában
szereplő EMB kiadvány hegedűszólamát PALLAGI János, a continuót
pedig a közreadó KALMÁR László
készítette 1981-ben.