LACZKÓNÉ PÁLFI ALOJZIA*
Kiss Áron Magyar
gyermekjáték–gyűjteményének
hatása a 20.
század zenei nevelésére**
A
hazai óvodapedagógus és tanítóképzésben a zenei nevelésre való felkészítés elengedhetetlen
feltétele a jó pedagógussá, szakemberré válásnak. A kisgyermekek nevelésének
fontos területe a zenei nevelés; a zenei érdeklődés felkeltése, a zene
iránti érzékenység (zeneszeretet) kialakítása és a zenei képességek
fejlesztése. Ehhez nyújtanak segítséget a magyar népi gyermekdalok és mondókák
a hozzájuk tartozó mozgásformákkal, valamint a komponált dalok, az európai
dallamok és a népdalaink. A kodályi elveken nyugvó zenei neveléshez a
kiadványok nyújtanak segítséget; az óvodában az óvodapedagógust elsősorban
Forrai Katalin: Ének az óvodában
című könyve, az általános iskolában pedig az ének-zene tankönyvek és más
kézikönyvek. Szakmai körökben ismert a Magyar
Népzene Tára első kötete is, amely Gyermekjátékok
címmel valóban tárháza a fellelhető bőséges zenei anyagnak. Itt kell megemlíteni Kiss Áron Magyar gyermekjáték-gyűjtemény-ét,
amely nyelvezetében még a 19. századot
varázsolja elénk és kitapinthatóan jelen van a MNT 1951-ben megjelent I.
kötetében.
Előadásomban
a Magyar gyermekjáték-gyűjtemény
létrejöttének körülményeiről beszélek és ennek hatását vizsgálom Kodály és
Bartók műveiben, kiragadva a legjellemzőbb példákat.
Előzmények
Maga
a népdalgyűjtés nem volt új keletű. A 19. század elején már voltak
próbálkozások a magyar nyelv és a magyar népzene megőrzésére. Ekkor írta
Csokonai: „Hallgassátok figyelemmel a danoló falusi leányt és a puttonyost…”,
nem sokkal később Kölcsey hasonlóra figyelmeztetett: „a való poézis
szikráit a köznépi dalokban kell nyomozni.” Voltak e téren ígéretes próbálkozások:
Erdélyi János: Népdalok és mondák (1846-1848), Kriza János: Vadrózsák, az Arany
János népdalgyűjteménye (kántáló dallamok és gyermek réják) (Kodály Zoltán
olyan fontosnak találta, hogy 1952-ben kiadta) és még sorolhatnám, de a
legnagyobb formátumú az 1891-ben megjelent, Kiss Áron által szerkesztett Magyar
gyermekjáték gyűjtemény.
Az
1845-ben Porcsalmán született Kiss Áron a Sárospataki Kollégium befejezése után
teológiai, jogi és bölcseleti tanulmányokat folytatott, majd 1874-ben
doktorált. A külföldi tanulmányútjain tapasztaltak hatására az akkori
képzőkben az oktatás színvonalának emelését tűzte ki célul. E terve
megvalósításán dolgozott Nagykőrösön, a Tanítóképzőben -
előbb mint tanár, majd mint
igazgató - és később a Budai
Paedagogium élén.
A
kisgyermekek nevelésében a gyermekjátékokra helyezte a hangsúlyt, de nem volt,
vagy alig akadt hozzáférhető magyar zenei dalanyag, az idegenből
átvett dallamok és sikertelenül magyarított szövegek terjedése pedig
aggodalommal töltötte el. Ilyen körülmények hatására emelte fel szavát a magyar
gyermekjátékok összegyűjtése és terjesztése érdekében az 1883. évi
Országos Tanítógyűlésen: „1. A
játékoknak s az esetleg velök járó daloknak a magyar nemzeti nevelés
szolgálatában kell állaniok, s ezért a játékokban a magyar jelleg
megóvandó.
A
Magyar gyermekjáték-gyűjtemény előszavában részletesen beszámol
arról, hogy az akkori 68 vármegyéből 48 vett részt gyűjtésben és
körülbelül 214 tanító, tanár, munkatárs.
A zenei anyagot Bartalus István, valamint a fiatal Sztankó Béla rendezte
sajtó alá, az összegyűlt anyagot Kiss Áron válogatta, szerkesztette,
jelentette meg 1891-ben, Magyar gyermekjáték- gyűjtemény címmel.
A
Magyar gyermekjáték gyűjteményről
„A
megtartott anyag elrendezésénél…a gyermek fejlődését vettem alapul, azaz
úgy soroztam az egyes játékokat egymás után, a mint azok játszásába a gyermek
egymás után, vagy egymás mellett belenő” -
olvasható az előszóban. A dalok java 6-8 hangterjedelmű,
témájukat tekintve növényekről, állatokról szólnak, van köztük
naphívogató, kiszámoló, ezeket követik a különféle táncos játékok, körjátékok,
hidas játékok, lakodalmasok, valamint ünnepre szólók. A kiadvány külön
érdekessége, hogy a friss anyagok mellett más, korábbi összeállításból is
átvett néhányat, a szövegeket gyakran a tájszólás szerint közölte. Sok dalnak
csak a szövege maradt ránk - valószínűleg a gyűjtő nem értett a
dallam lejegyzéséhez -, mégis e gyűjteménynek köszönhető, hogy számos
közkedvelt magyar népi gyermekjátékdal, mondóka vált mindannyiunk közkincsévé
és nem merült a feledés homályába. Ha
beletekintünk Kiss Áron könyvébe, felfedezhetjük a jól ismert és ma is gyakran
játszott gyermekdalok kottáit: Zsipp, zsupp, kender zsupp - Süss fel, nap
- Csiga-biga told ki szarvadat - Kis
kacsa fürdik - Cickom, cickom – Hajlik a meggyfa - Most jöttem
Bécsből és még sorolhatnánk a
közkedvelt dalosjátékokat, a számos variánst , és mindegyik végén a
lelőhelyet, olykor a gyűjtő nevét. Dosztojevszkij aforizmáját
némileg átalakítva mi is mondhatjuk: mindannyian Kiss Áron köpönyegéből
bújtunk elő. A gyűjteményben akkor megfogalmazott játéktípusok és a
hangkészlettel kapcsolatos elvek a mai napig meghatározó jelentőséggel
bírnak a mondóka és dalanyag kiválasztásában.
Ezek
a gyermekdalok megihlették zeneszerzőinket is. Csak fel kell ütni Kodály
Zoltán
egyneműkari
kötetét vagy Bartók Béla: Gyermekeknek I.
füzetét. Az elemzések során lépten-nyomon felfedezhetjük a Kiss Áron-féle
gyűjtemény anyagát; olykor a dallamot, máskor a szövegvariánsokat.
Kodály
Zoltán és a Gyűjtemény
A
feljegyzések szerint Kodály Zoltán még fiatal népdalgyűjtőként
megismerte Kiss Áron kiadványát. Sok időt töltött a Gyűjtemény
aprólékos tanulmányozásával részben népdalgyűjtő körútjai okán,
részben a zenei neveléssel kapcsolatos elvek kialakítása és óvodától az
iskoláig történő bevezetése céljából. Ezt igazolják a személyes
tulajdonában lévő Kiss - kötetbe írt feljegyzései is.
Tanár
úr sokat is tett azért, hogy a Gyűjteményben lévő dalokat, játékokat
minél többen megismerjék. Visszatekintés című összegyűjtött írásai
rendre ezt az elkötelezettséget tükrözik. Gyermekkarok című 1929-ben
megjelent írásában még a zenei neveléssel kapcsolatos elveit fogalmazta meg, az
Énekes játékok című 1937-es írásában értékelte-elemezte Kiss Áron
gyűjteményét. Más egyéb problémák mellett főleg a szövegekhez tartozó
dallamokat hiányolta, mégis fontosnak tartotta, mert a szöveg, dallam, játék
hármas egysége először kapott helyet kiadványban, mert minden darabja „a
magyar gyermek elveszett paradicsomának emlékét őrzi”. A
gyermekjátékokkal „A néphagyomány zörget
az óvó bezárt ajtaján. …Jobb jövőt jelent, ha bebocsátja”, ezért akarta
mielőbb „közkinccsé tenni”. A Zene az óvodában című írásában pedig a
Kiss-féle kiadvány részletes bemutatása mellett a kisgyermekek zenei
nevelésének célját és feladatait foglalta össze. Ne felejtsük el, hogy ez az
előadás először 1940-ben hangzott el egy énekoktatással kapcsolatos
ülésen. z előadás egy évvel később meg is jelent írásban, 1957-ben
pedig kibővítve, egy különkiadásban. Az
1951-ben megjelent Magyar Népzene Tára gyermekjátékokat rögzítő I.
kötetében – amelyhez az előszót Kodály írta -, a Kiss Áron által
szerkesztett anyag nagy része is fellelhető.
A
Gyűjtemény és Kodály gyermekkarai
Kodály
Zoltán a gyermekkarok komponálásánál a „szövegben, dallamban, színben a
gyermeklélekből, gyermekhangból” indult ki. A Gyermek- és nőikarok
jubileumi, bővített kiadását vizsgálva a kötet egyéb (saját gyűjtésű,
egyházi jellegű, költők verseire írt idegen nyelvű, szöveg
nélküli) dallamai mellett húsz kórusműnél található szoros kapcsolat Kiss
Áron gyűjteményével, jóllehet, némelyik darabját csak forrásként jelölte
meg. Volt dallam, amit változatlanul hagyott (Gólya-nóta), más dallamot
használt fel (Gergely-járás), sok kórusműben szöveges részeket dolgozott
fel – talán saját gyűjtésű vagy más kiadványban talált dallammal,
gyakran saját komponált dallamával egészítette ki őket. De élvezetes volt
egyes kórusok szövegének az azonosítása is, amikor több szövegrészletből
alakult ki egy új (Isten kovácsa). A továbbiakban kiemelek néhány feldolgozási
formát a teljesség igénye nélkül:
I. típus: Dallam
nélküli szövegek feldolgozása kétszólamra
A
kóruskötet első sorozata egy öttételes kétszólamú, gyerekeknek írt
kórusmű, az Angyalkert (1937), minden tétele önállóan is előadható.
Érdekessége, hogy csak a szöveg származik a Kiss-gyűjteményből, a
dallamot a zeneszerző illesztette a tételekhez. Ezt olvashatjuk is az egyes
tételek végén.
Először
a 4. tételre hívom fel a figyelmet. A címe: Benn a bárány, kinn a farkas. A
bicinium befejező sorában, a 19. ütemtől a jól ismert pentaton
hangkészletű, lefelé kvintváltó Hála Isten makk is van… kezdetű
népdal 2. sorát, illetve a kvintválaszt, a 4. sort használta fel a szerző.
Az
Angyalkert 2. tétele, a Tyúkozás
című. A kétszólamú kórus, a tyúk és a héja párbeszéde, egyszerű
felelgetéssel indul, aztán a 20. ütemtől erősödő feszültséget a
felső szólamban a nagy szekundonként magasabban induló változatos
dallammotívumok és a kulcsszavak: „ilyen…”, „ekkora…”, valamint az alsó szólam
makacsul ismétlődő motívuma együttesen teremti meg. A feloldást a „mégsem…” lefutó dallama adja.
A bicinium befejező két sorában, a 26. ütemtől – a feloldásnál, de
nevezhetjük Coda-nak is - a két szólam között kialakult párbeszéd dallama hol
kvart, hol kvint, hol oktáv válaszban jeleníti meg a Komáromi kisleány
kezdetű népdal első zenei sorát.
Most
is ugyanazzal a jelenséggel találkoztunk. Kodálynak feltehetően az volt a
célja ezzel a megoldással, hogy játékos formában hozzászoktassa a gyermeki
füleket a régi stílusú népdalok hangzásvilágához.
II. típus: Szöveg és
dallam módosítása
A
kétszólamú „Hét könnyű gyermekkar” (1936) 1. darabjában az „Éva szívem,
Éva” dallam Kiss Áronnál (364/34) a hat szótagszámú kétütemes zenei sort Kodály
háromütemes sorrá bővíti úgy, hogy az első ütemet augmentálja (KZ
20.old.). A 3., 4. zenei sor azonban eltér a megismert dallamtól. Lehet, hogy
egy másik forrást talált a zeneszerző, vagy - ahogy egy helyen olvasható –
„a sok változatból egy talán sosem-voltat” alkotott.
III. típus: Kapcsolat
több dallam és a feldolgozás között
Katalinka
- népi gyermekdal után (1937)
Kedves
dalunk a Katalinka szállj el… kezdetű, amelynek jól ismert a háromszólamú
feldolgozása. A Kiss-gyűjteményben némileg különbözik a dallam és a szöveg
is (12-old.4.5.). Az ötödik dallam
láncszerkezete egy négyütemes motívummal indul úgy, hogy az első és a
második ütem is ismétlődik, ezért egy kissé megbillen az egyensúly. Kodály
a négy ütemből a repetálást zárójelbe tette, ez látható is a saját
jegyzetei között. A továbbiakban az ismert kétütemes motívumokkal folytatódik a
dallam. A Katalina nevet a 4. számú
variáns alapján Katalinkára változtatta és az itt található szöveggel
kibővítette. Ezt a variánst dolgozta fel a kórusművében.
A
Gólya-nóta népi gyermekdal (1929) (KÁ: 6.o. /4., 7-8.o/8.) E kórusban két
dallam ötvöződik. Az utóbbit Kiss Áron is Arany János
gyűjtéséből vette át.
IV. típus: Több
szövegből egy újat
A
többinél terjedelmesebb ez a típus, ezért csak néhány példát emelek ki és a
változó szövegrészek kezdő szavait csak ott tüntetem fel, ahol a Kiss Áron
könyv különböző szövegváltozataiból váltogatva szemezgetett.
Hat
tréfás kánon népi szövegekre (1936): 2. Madarak voltunk 4. Tyúkkergető
A
többszólamú művek különlegessége, hogy minden szólamnak más-más a szövege,
és mindegyik megtalálható a gyűjteményben. Ezek között a Lengyel László, a
Pünkösdölő és az Isten kovácsa mutatja a legékesebben, hogy Kodály Zoltán
még a szólamokhoz is külön-külön válogatta nagy gondossággal a szövegeket.
Egyetem,
begyetem - népi szöveg (1938) – szil, szál
|
|
|
Lengyel
László – népi töredékek alapján (1927)
Ki,
s ki népei vagytok (KÁ:229) – Haja magyar népe (KÁ:235.) – Mi elmegyünk
(KÁ:229) – Medencével (KÁ:229) – ezt is néktek adjuk (KÁ: 235) – Hazudtok, mert
loptátok (KÁ:229) – Mi a vám? (KÁ:226-227.) , de a 221-241. oldalig más
szövegtöredék is fellelhető.
Pünkösdölő
- népi töredékek alapján (1929) – Elhozta az Isten – Én kicsike vagyok – Gyönge
vessző vagyok – Mi van ma – Andorjás – A pünkösdi rózsa – Ha pénz volna
(A
felsorolt szövegrészletek csupán jelzések, amelyek alapján a kórusok
szólamainak építkezése, kibontakozása a Kiss-gyűjteményben pontosan nyomon
követhetőek.)
„Isten
kovácsa” - népi kiolvasó szöveg (1928)
|
|
|
|
|
|
|
|
Kodály
szövegvariánsokból választotta ki a legénekelhetőbb részleteket és
kapcsolta össze népi dallamfordulatokból, feltehetően saját dallamaival. A
kórusmű sajátossága, hogy minden szólam szövege külön is megtalálható Kiss
Áronnál.
Pad
alatt (K.Á. 34.o. 15., 16., 33.o.7.) – Pöm-pöm (K.Á. 33. o. 6.,7.) (az alsó
szólamban!)
Ögyedezi (K.Á. 29.o. 5., 9., 5.)
A
kórusműveken kívül még a biciniumok között is találunk a Kiss Áron-féle
gyűjteményből származó gyermekdalt, de ez már egy másik előadás
témája. Minthogy Kodály Zoltánt és Bartók Bélát azonos célok vezették a
népdalgyűjtő útjaikon, műveikben ugyanazt a világot akarták
megidézni. A továbbiakban azt mutatom be, hogy Bartók Bélára hogyan hatott és
kompozíciós világában milyen szerepet kapott a Kiss Áron-i kiadvány.
Tény, hogy műveik között több olyan
népdal, gyermekdal is van, amelyet mind a ketten feldolgoztak. Jó példa erre a Fehér liliomszál kezdetű dalunk –
szintén a Kiss-gyűjteményből.
A
Gyűjtemény és Bartók Béla
Kodály
és Bartók az 1900-as évek elején kötött életre szóló barátságot. Mindkettejüket
ugyanaz az eszmeiség hatotta át; a magyar népi hagyományok megőrzését
tartották fontosnak. Ezt a munkakapcsolatot Kodály tudatossága irányította.
Bartók azt írta egy helyen a népdalról: „..kicsinyben ugyanolyan
mesterműnek tekintem, mint a nagyobb formák világában egy Bach-fúgát vagy
Mozart-szonátát.” Egyik 1904-es keltezésű, húgához írt levelében pedig így írt: „Most új tervem van: a magyar
népdalok legszebbjeit összegyűjteni, s a lehető legjobb
zongorakísérettel mintegy műdal nívójára emelni…”
Bartók,
a zongoraművész-zeneszerző a kezdő zongoristákkal akarta
megismertetni ezt a zenei világot, mert fontosnak tartotta a zenei nevelést a
lelki és szellemi fejlődés szempontjából. Örömmel fogadta a Rozsnyai Kiadó
felkérését könnyű darabok, tananyag komponálására. Összeállított hát egy
pedagógiai célzatú gyűjteményt, amelynek minden darabja eredeti népi
dallam. A mű teljes címe: „Gyermekeknek – Apró darabok kezdő
zongorázóknak (oktávfogás nélkül) magyarországi gyermek- és népdalok
felhasználásával”. Ezekben a kis darabokban a játékosság, a tempó
(gyorsítás-lassítás) és a dinamika, a
jobb- és balkézben váltva felbukkanó dallam a kifejező eszköz. Népi
gondolkodásmód és hangulat tükröződik bennük vissza. A Gyermekeknek
sorozat négy füzetéből az első készült a kisebbeknek 1908-1909-ben. A
21 dallam mintegy fele (11) népdal és gyermekdal, 10 pedig Kiss Áron
gyűjteményéből való. (Erre utalást is találunk a füzet végén.)
1945-ben a sorozatot Amerikában átdolgozta.
Gyermekeknek I. füzet
2.
Süss fel nap, Szent György nap (forrás: Kiss: 2.,3.)
3.
Elvesztettem páromat (Kiss:186.) (a Szegény legény dallama)
4.
Elvesztettem zsebkendőmet (Kiss:174.)
5.
Cickom, cickom (Kiss:336.)
6.
Hej, tulipán (Kiss:220.)
8.
Ej, görbénye (Kiss:134.)
9.
Fehér liliomszál (Kii:312.)
10.
Az oláhok (Kiss:175.)
11.
Elvesztettem páromat (Kiss:186.)
12.
Lánc, lánc, este lánc (Kiss: 144-145.)
A
fentebb említett Fehér liliomszál után két más-más jellegű darabot emelek
ki a példa kedvéért:
2.
Süss fel nap, Szent György nap
A
kezdő zongorista különösebb megterhelés nélkül játszhatja a jobb kéz
szólamát. A teljes dallam háromszor hangzik el. A második lezárásnál a záró
motívumíz ismétlődik. Harmadszorra is jön a dalocska a darabba komponált
lassítással, lekerekítéssel. A kíséret mind a háromszor más. A könnyű jobbkezes dallam mellett
könnyebb figyelni a balkézre, közben a tempóra és a dinamikára.
A
füzet 11. számú darabja hangulatában, karakterében is más; gyakorlottabb növendéknek
készült.
11.
Elvesztettem páromat
A
feldolgozás egy oktáv terjedelmű dúr dallamra épül. A darabban a dallam
kétszer hangzik el; először a jobb kéz, másodszor a balkéz, a kódát pedig
újra a jobb kéz játssza.
Bartók
és a „forrás”
Hogy
mikor és hol találkozott Bartók Béla Kiss Áron gyűjteményével, erre
vonatkozóan nem találtam feljegyzést, valószínűleg Kodállyal való
kapcsolata révén. Tudjuk, hogy Kodály tanár úr jelentősnek tartotta ezt az
anyagot. Bartók egy helyen, 1913-ban maga is értékelte a századfordulós
kiadványokat. Kiss Áron kiadványról azt
írta: „… egész irodalmunk máig egyetlen dallamgyűjteménye…”
Még
egy érdekes adat: a Gyermekeknek I. füzeteinek keletkezési ideje 1908-1909. Kiss Áron 1908-ban halt meg. Milyen különös és
szívbe markoló ez az egyezés a két évszám között! A véletlenek játéka
alakította így, vagy tudatos időzítés volt? Erről nem szólnak sem a
bartóki, sem a kodályi levelek, de nem valószínű, hogy ismerték egymást.
Kiss Áron a 1900-as évek elején már visszavonultan élt. Mindenesetre ennyi
idő után úgy tetszik, hogy tisztes főhajtás a gazdag életút
előtt.
Összegzés
Az
óvodai és az iskolai zenei nevelést három csodálatos egyéniség neve fémjelzi:
Kiss Áron – Kodály Zoltán – Bartók Béla. Mindhárman pedagógiai céllal szóltak a
gyermekekhez. Fő feladatuknak tekintették a magyar népi dallamok
összegyűjtését, megőrzését. Kiss Áron úttörő munkát végzett a
gyermekdalok gyűjtésében, hatása szerteágazó volt. A 20. század két kiváló
zenésze átvette tőle a stafétabotot, a gyűjtemény dallamait
megőrizte, műveiben továbbörökítette; a nagy zenepedagógus a
kórusműveiben, a zeneszerző-zongoraművész a zongoradarabjaiban.
Az általuk összegyűjtött dallamokat
énekeljük a bölcsődében, tanítjuk ma az óvodában, iskolában , a műveket előadhatják az iskolai
kórusok, ezeken a zongoradarabokon érlelhetik tudásukat a kezdő
zongoristák. A céljuk egy volt: a gyermekekhez eljuttatni a magyar népzenét –
és Járdányi Pál szavai nyomán – a magyarok millióit műveltté tenni, a
műveltek millióit magyarrá nevelni.
Irodalomjegyzék
Bartók
Béla és Kodály Zoltán (szerk.: Kerényi György) (1951): Magyar Népzene Tára I.
Gyermekjátékok. Budapest
Bartók
Béla (1971):„Gyermekeknek–Apró darabok kezdő zongorázóknak (oktávfogás
nélkül) magyarországi gyermek- és népdalok felhasználásával” I. füzet. Editio
Musica Bp.
Bartók
Béla levelei (1976) (Demjén János szerk.) Zeneműkiadó Bp.
Bartók
Béla összegyűjtött írásai I. (1966) (Szőllősy András szerk.) Bp.
Bartók
Béla írásai 1. (1989) közreadja Tallián Tibor, Zeneműkiadó Bp.
Bartók
Breviárium (1974) (Ujfalussy József szerk.) Zeneműkiadó Bp.
Bereczky
János – Domokos Mária – Olsvai Imre – Paksa Katalin – Szalai Olga (1984):
Kodály népdalfeldolgozásainak
dallam- és szövegforrásai 5-8 o. 210. o.
Frank
Oszkár (1981): Bartók és a gyermekek Tankönyvkiadó Bp.
Kodály
Zoltán és Ádám Jenő (1993): Énekes könyv az általános iskola 2. osztálya
számára
Kodály
Zoltán (1974): Énekes játékok 62-63.lap In: Kodály Zoltán (Bónis Ferenc szerk.)
Visszatekintés I. Zeneműkiadó Bp.
Kodály
Zoltán (1974): Zene az óvodában 92-116.lap In: Kodály Zoltán (Bónis Ferenc
szerk.)
Visszatekintés I.
Zeneműkiadó Bp.
Kodály
Zoltán (1974): Gyermekkarok 38-45.lap In: Kodály Zoltán (Bónis Ferenc szerk.)
Visszatekintés I. Zeneműkiadó
Bp.
Kodály
Zoltán (1972): Gyermek – és nőikarok Jubileumi, bővített kiadás
Editio Musica Bp.
Kiss
Áron (1984): Magyar gyermekjáték-gyűjtemény. Bp., Tudománytár Reprint
sorozatszerk. dr. Gazda István Könyvértékesítő Vállalat
Laczkóné
Pálfi A. (1990): A „Kiss-testvérek” (adalékok Kiss Áron és Hegymegi Kiss Kálmán
pedagógiai munkásságához) Vesszőparipáink – A Magyar Játéktársaság
Közleményei I. Kiss Áron emlékezete. Kecskemét-Budapest, 17-20. lap