Évfordulók IV.
2013. október 5-én
Witold Lutosławski (1913 –
1994) születésének századik, Ligeti Györgyének
(1923 – 2006) kilencvenedik évfordulóját ünnepeltük.
(Ligeti
György és Witold Lutosławski portréját a Budapest Music Center honlapjáról
vettük át, amely a recenzált koncerthez készült.)
Az első
műsorszám Ligeti György Ballada és
tánc című alkotása volt. A helyenként erősen bartókos
hangvételű darabok nagyszerű előadásban hangzottak el. Ugyancsak
népi ihletettség jellemezte Lutosławski Cztery melodie śląskie
[Négy sziléziai dallam] című darabjait.
Szomorú
aktualitást adott a következő műnek – Kurtág György: Un brin du
bruyere ŕ Witold [Egy szál hangafű Witoldnak] –, hogy előadója, Vékony Ildikó, most lenne ötven éves. A
felvételről elhangzó zene így két művészre is emlékezett. Szűkös
hangkészletét mindössze egy skálaszerű és egy teltebb hangzás váltakozása
jellemzi. Visszafogott, sóhajszerű, halk emlékezése fájdalmasan idézte az
elmúlást.
A lengyel
zeneszerző közjátéka, az Interlude
(1989), Lutosławski kései
stílusának reprezentáns darabja. A koncert első felének záródarabja
Lutosławski Muzyka żałobna
[Gyászzene] című kompozíciója volt. A Gyászzene
Bartók Béla emlékére alcímű darabot 1958-ban mutatták be Katowicében.
Jelentős mű a szerző életében, hiszen ekkor kezdte magáévá tenni
a tizenkétfokúságot és a szeriális technikát. Maga a mű egyetlen
tételből áll, mely négy részre osztható. A Prológ egyre többszólamú
kánonokból épül föl, a Metamorfózisok pizzicatóval indul, majd az
előző rész ritmikai osztódásai által alakul gyors prestóvá. Az
Apogeumban, ennek a résznek és az egész darabnak a csúcspontján, fortissimo
megszólal a tizenkéthangú akkord, ami lassan unisonóba torkollik. Az Epilógus
fordított sorrendben idézi meg a Prológot, a kánonok egyre kevesebb szólamból
állnak, míg a végére egyedül marad a cselló.
A szünet után Jeney Zoltán Búcsú Ligeti Györgytől című kompozícióját hallgathattuk
meg ismét csak felvételről, Vékony Ildikó előadásában. Ugyanez a
mű hangzott el ugyanitt október 2.-án, a szerző hetvenedik
születésnapjára rendezett hangversenyen, Szalai András tolmácsolásában. Akkor
is, most is, kivételes élményt jelentett.
Gémesi Géza nem csak karmesterként,
hanem zeneszerzőként is részese volt a koncertnek, bemutatóként elhangzott
Áthallások Ligeti György emlékére
című művével. „Az Áthallások valamennyi hangja Ligeti fiatalkori műveit
idézi. A már rám jellemző átalakítások után az alapul vett anyagok
felismerhetetlenné váltak, a létrejött kompozícióban pedig dramaturgiai és
technikai értelemben is ellenpontozom a kilencven éves mesterről
őrzött benyomásokat.” – írja művéről a szerző. Újabb Gémesi
átiratként hangzott el Kurtág György
Kalandozás a múltban – Ligatura Ligetinek című alkotása. Az átirat
érzékenyen közvetítette az eredeti hangulatát és mondanivalóját.
Az este
befejező műve Ligeti György Melodien
című alkotása volt. A fúvósokkal kibővített kamarazenekar az
érett mester sajátos dallamvilágú és felépítésű, összefoglalásként is
értelmezhető művét tolmácsolta.
A Rondino
Kamarazenekar Gémesi Géza vezényletével végig elkötelezetten, nagy odaadással
játszott. Hibául talán csak a gyakori tisztátalan intonációt és olykor a
ritmikai pontatlanságot lehet említeni. Végeredményben azonban olyan koncertet
hallhattunk, ahol a nagy alkotók iránti mély tisztelet és műveik minél
tökéletesebb megszólaltatásának szándéka dominált.
Eisenbacher Zoltán
39. Korunk Zenéje Kortárs Zenei Fesztivál
Witold Lutosławski 100 / Ligeti György 90
Ligeti György: Ballada
és tánc
Witold Lutosławski: Cztery
melodie śląskie
Kurtág György: Un brin du bruyere ŕ Witold
Witold Lutosławski: Interlude
Witold Lutosławski:
Muzyka żałobna
Jeney Zoltán: Búcsú Ligeti Györgytől
Gémesi Géza: Áthallások Ligeti György
emlékére
Kurtág – Gémesi: Kalandozás a múltban – Ligatura
Ligetinek
Ligeti György: Melodien
Vékony Ildikó cimbalom (felvételről)
Gémesi Géza karmester
Rondino Kamarazenekar
Budapest Music Center
2013. október 5.