Beszámoló a 10. PEVOC
konferenciáról
Idén, Augusztusban, módomban volt részt venni a Prágában megrendezésre
került PEVOC nemzetközi tudományos értekezleten. Jelenlétemet támogatta a
Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézete és az Optikai és
Kvantumelektronikai tanszéke. Előadóként kutatási területem – énekhang
bemelegítő gyakorlatok hatásvizsgálata – friss eredményeiről
számoltam be. Hallgatóként plenáris- és szekció-üléseken vettem részt.
Szakterültemhez kapcsolódó hangképzéssel, hangkutatással kapcsolatos kutatási
eredményekről kívánok jelen tanulmányban áttekintést adni.
PEVOC az Össz-Európai Hangi Értekezlet angol nevéből képzett
mozaikszó. 1995-ben alapították és az óta kétévente rendeznek nemzetközi
konferenciákat. Az elsőt Londonban, majd a továbbiakat az alábbi
városokban: Regensburg (1997), Utrecht (1999), Stockholm (2001), Graz (2003),
London (2005), Groningen (2007), Drezda (2009), Marseille (2011), és idén
Prágában. Büszkék lehetünk arra, hogy hazánkfia, Hacki Tamás Regensburgi
fül-orr gégész professzor is az alapító atyák között szerepelt és az óta is
tevékeny résztvevője az értekezleteknek. Sajnálattal állapítható meg
azonban, hogy az irányító és a tanácsadó testületben sem szerepel magyar tag,
holott az eddigi helyszínekből és a testületi tagok névsorából is látszik,
hogy kisebb Európai országok, nemzetek is aktív közreműködők.
Az idei értekezlet jelmondatával is – „üdvözöljük a
nemzetközi együttműködést” - a szerteágazó kutatási területek erőinek
összefogását és eredményeinek kölcsönös megosztását sürgeti. A konferencia iránti
érdeklődés már jócskán túlnőtte kontinensünk határait. Előadók
érkeztek a világ mindentájáról, Észak és Dél-Amerikából, Afrikából és
Távol-Keletről is. 242 előadás hangzott el, és 60 posztert
ismertettek. Négy téma köré csoportosították a bemutatókat, mint orvosi,
hanggondozási, hangképzési, hangkutatási. A tudományos eseményeket kulturális
rendezvények is kiegészítették. A Stavroske Színházban megtekinthettük Mozart Don
Giovanni című operáját, emlékezetes előadásban, kiváló
énekesek közreműködésével. A mű ősbemutatója is, 1787-ben
Prágában volt.
A rendezvény délelőtti ülései plenáris előadásokkal
kezdődtek. A szakterületek emblematikus szakértői foglalták össze a
legfrissebb eredményeket és legfontosabb kutatási irányokat. A technikai
eszközök folyamatos fejlődése ma már lehetővé teszik a hangadó szerv
működés-közbeni térbeli megjelenítését, valós színekben és a teljes
hangterjedelmen. Dinamikus MRI
segítségével film készíthető a toldalékcsőről is, működés
közben. Az ultrahangok is megjeleníthetők! Felvételeket láthattunk
működőképes, emberszabású éneklő
japán robotokról. A digitális
hangadást arcmimikával és végtagmozdulatokkal kísérték. A jövő nagy
kihívásának nevezték az emberi hangot modellező, szimuláló számítógépes
utasítássorok fejlesztését és korlátainak őszinte feltérképezését.
Bebizonyosodott, hogy az éneklésnek az általános jótékony hatása van az emberi
egészségre, segíti a biológiai fáradtság kezelését is. A rezonancia a kulcs jelenség ebben a hatásban. A hanggondozás,
gyógyítás területén nagy jövőt jósolnak a tűgyógyászatnak (akupunktura), a hangadó szerv biokémiai
vizsgálatának és a csőbe-hangadási terápiáknak. Alkalmasnak tartják az
általános hangállapot felmérésére a váltóhangokon történő oda-vissza
gyakorlást, valamint a hangminőség jellemzésére a hangrés alatti nyomást.
A toldalékcső rezonátorainak a visszahatása a gége működésére, még
mindig nem teljesen tisztázott és további kutatást igényel. Az oktatás felelőssége, hogy a végzés
után hangjukat hivatásukhoz használókat, felkészítse hangjuk edzésére.
A továbbiakban áttekintem az egyes tagozati üléseken elhangzottakat. A hangképzés
több területének vizsgálatáról is szó esett. A légtámasz kérdésével foglalkozó előadások közül
elgondolkodtató volt az, amelyben bizonyítani igyekeztek, hogy a helyes
hangadás a jó légzés alapja, és nem fordítva! Megállapították, hogy a jógalégzés énekeseknek is hasznos, mert
segíti a tüdőmaradvány (REL) tudatos kezelését. A hangadó szervek
működés közbeni megfigyelését lehetővé tevő berendezéseknek
köszönhetően megfigyelték, hogy a nőknél minden hangszakaszon a
gyűrű/kannaporc közti izmok tevékenyebbek a hangadáskor, mint a
pajzs/kannaporc izmok. Igazolódott az is, hogy az ún. mell-regiszterben erősebb a hangrészárlat. Az énekes formáns –
felerősödött felhangfürt férfiaknál, 3kHz körül - képzésénél pontosan meg
tudták figyelni az álhangszalagok feletti gégetér (epilaryng) szűkülését
is. A beszéd alatti átmérőjének 36%-ára szűkül [á] éneklésénél és a
többi magánhangzónál is 86-64%-ára. A garat hátsó fala is laposból ívesre vált,
öblösítve, tágítva így a garatüreget. Az énekes
formáns képződésének egyébként igazolt alapfeltétele, a gégetér és
garattér átmérője közti [>1/6] arány! Az orr és melléküregeinek vizsgálatánál megállapították, hogy az
orrjárat eldugítása esetén az énekelt magas hangok csengése, rezonanciája
tompul, csökken.
Több előadó hangsúlyozta a hangbemelegítést segítő
masszázs, nyelvmozgató és egyéb tornagyakorlatok (gumikötél, bordásfal)
előnyeit. A mély gégeállást
minden énekes műfajban előnyösnek tartják, túlzott állejtés és
nyelvtő lenyomás nélkül. Klasszikus hangképzésnél ez a
legfontosabb eszköze a mellregiszter kiterjesztésének, a hang
színkiegyenlítésének és az énekes formáns képzésének is. Egyik előadó
részletesen elemezte a magánhangzók formánsainak (F1, F2) és az énekelt
alaphang (Fo) felhangjainak, harmonikusainak (H1, H2, H3) kapcsolatát. Férfi
énekeseknél hangmagasság emelkedése esetén, amint az alaphang H1-e megközelíti
az énekelt magánhangzó F1-ét, akkor tompul a hang fénye. Amikor megközelíti az
H2 az F1 hangmagasságát, akkor indul az ún. regiszter-átvezető
szakasz. Az alaphang alsó felhangjainak és a magánhangzók formánsainak
találkozására tudatosan kell figyelni, hogy a hang fénye és a nyílt és zárt
magánhangzók kiegyenlített megszólalása megvalósuljon. Ennek megvalósításához
is a mély gégeállás, a toldalékcső hosszának és alakjának stabilitása
szükséges.
A klasszikus szólóének vizsgálatán túl a kutatások kiterjednek már más
területekre is. Kardalnokoknál
az intonációban és a magánhangzók formálásánál is egymáshoz alkalmazkodást, a
szólam legbiztosabb tagjához való igazodást tapasztaltak, bizonyítottak. A
képzett, fényesen éneklő fiú
szopránoknál 7kHz körül találtak felhang-kierősödést, vagy is énekes
formánsra hasonlító jelenséget. Megpróbálták rekonstruálni a barokk „voce faringea” hangképzési módot, és úgy
találták, hogy a közép és a falzett hangadás kevert alkalmazásaként állítható
elő. Különleges népzenei
éneklésmódok vizsgálata is tanulságul szolgálhatnak. A perzsa férfi népdalosok
díszítéskor fejhangra váltanak, hasonlóan a barokk díszítéseknél feltételezett
megoldásokhoz (trilla, gruppo). A portugál népi énekesnők „cantadeiras”
stílusú éneklése (csikorgó éneklés) könnyűzenében alkalmazott
hanghatásokat idéznek. A kortárs könnyű- és a klasszikus
énekes zenék szövegkezelését
összevetve azt találták, hogy az előbbinél a beszédszerűség, a szó
eleji mássalhangzók hangsúlyozása, míg az utóbbinál a magánhangzók hangsúlyos
képzése a jellemző. Több előadás foglalkozott a könnyű műfajokban
(musical, rock, pop, soul, funk) elterjedt ún. belting (pántolt) hangadással. Felvázolták történetét, ismertették
népzenei előfordulásait. Ennél is fontos a mély gégeállás, a tág garattér,
de a nyelvhát emelt és a gége döntött. Nem a hangrést, hanem a toldalékcsövet
kell szorítani képzése közben. Az egyik előadó 5 változatát különítette
el, amelyeknél hangrészárlat is eltér. Elemezték a gégefedő és gégegarat
különleges kezelésével megszólaltatható hangtorzításokat
(hörgés, dörmögés, morgás, csörgés) is. Különleges, az előadó által
szemléltetett előadásban ismerkedhettünk meg a belégzős énekléssel. Dallam megszólaltatására, és különleges
hanghatásokra itt is lehetőség van. A hangrés zárt, a hangszalagok nagyon
összehúzottak. A toldalékcső elemei vibrálnak. A hangadást működés
közben is megfigyelték. A könnyűzenei éneklésmódokkal foglalkozó
előadók azt a tévhitet igyekeztek eloszlatni, hogy ezek a technikák
hangkárosítóak. A klasszikus hangképzés melletti térnyerésük, egyenjogúságuk mellett érveltek. Technikai értelemben
meggyőzőek voltak. A hangszépség, hangesztétika szempontjai szerint
azonban, ezeknek a hangadási módoknak az alkalmazhatósága mindenképpen
korlátozott.
A hanggyógyítás több előadó által is kutatott területe az
ún. „csőgyógyászat”. Üveg vagy
műanyag, szűk csőbe, vagy nádba történik a hangadás. A cső
másik végét vagy szabadon hagyják, vagy különböző mértékben vízbe merítik.
Részletesen elemezték a cső méreteinek és a merítés mértékének hatását. A
megnövekedett ellenállás révén a visszatorlasztott légnyomásnak van jótékony
hatása. A gége süllyed, a nyálkahártya izgalma nő. A hangrés nyitottsági
arányának és a hangrés alatti nyomás változásának alakulásában ellentmondások
fedezhetők fel a különböző előadók véleményében. Hatására a
nyugodtabb, mélyebb lesz a beszédhang, a magánhangzók első formánsának
hangmagassága (F1) is süllyed. A hangadási küszöbnyomás csökken, lágyabb lesz a
hangindítás. Egy előadás foglalkozott a tűgyógyászat (akupunktúra) hangképzésre gyakorolt hatásával
is. Kiderült, hogy a hagyományos kézi változat hatásosabb, mint a lézeres.
Megállapították, hogy az éneklés általános mentális
állapotunkra is kedvezően hat. A hangpihentetés testmozgással,
tornagyakorlatokkal együtt vegyítve eredményesebb, mint magában.
Az emberi énekhang - mint rendkívül összetett
jelenség – modellezése továbbra is vita tárgya. Két elmélet
kristályosodott eddig ki. Az egyik a „forrás-szűrő”,
a másik a „forrás-tehetetlen toldalékcső” elképzelés. Mindkét
elméletben a forrás természetesen a gége és a benne lévő hangrés. Az itt
keletkező ún. elsődleges vagy primer hang is már összetett.
Alaphangból és harmonikus felhangokból áll. A szűrő elmélet felfogása
szerint a toldalékcső méretben és alakban eltérő üregei ezekből
a felhangokból a saját öncsengési hangmagasságukhoz,
rezonancia-frekvenciájukhoz legközelebb lévő felhangokat erősítik
fel, úgymond kiszűrik. A másik elmélet viszont a toldalékcső
üregrendszerének tehetetlenségét hangsúlyozza, amely visszahat a hangrés
lüktetésére, így szabályozva, felerősítve azt. Az újabb számítógépes
modellezésekkel a hangszalagok alakváltozása és a keletkezett hang
összefüggését igyekeznek feltárni. Megállapítást nyert, hogy a hangszalagok kiterjedési és merevségi
egyenetlensége, anizotrópiája a
vibrato és a légáram energiája hanggá hasznosulásának fontos forrása. A
különböző hangszakaszokon, regisztereknél
eltérő működését találták a gyűrűŕpajzsporc
és a pajzsporcŕkannaporc izmoknak. A regiszter átvezetéseknél a hangszalag lüktetés
zavarát és a keletkezett hangok hangképi változását is megfigyelték.
Többen foglalkoztak olyan ismérvek, paraméterek kutatásával, amelyek a
különböző hangfajok beazonosításában segíthetnek. Nőknél a
mellregiszter és a teljes hangterjedelem arányát, míg a férfiaknál az egyes
hangszakaszok alsó hangjainak helyét találták biztos támpontnak. A beszédhangmagasságok megfigyelése nem
bizonyult megbízható, egyedüli támpontnak, mert nagy szórást mutattak. A
könnyűzenei műfajokban bevezették a „kényelmes hangterjedelmi zóna”
kategóriát, mert itt a hangfaj beosztást nem alkalmazzák a gyakorlatban.
Érdekes vizsgálatok folynak a képzett és képzetlen hangok összehasonlítására
is. Klasszikus képzés hatására nő a hangterjedelem. Erősödnek,
különösen a magas hangok. Az ún. énekes formáns megjelenése állandósul minden
magánhangzónál és a hangzóváltások alatt is. Ez a képzéssel megcélzott
hangkiegyenlítés egyik bizonyítéka is. A hang zengőssége, rezonanciája a
képzés hatására szintén nő. A hangrés zárlati aránya mély hangoknál kisebb
a képzetteknél, jelezve, hogy nagy légfogyasztású mély hangok képzésénél a
levegő felhasználás tudatosabbá, gazdaságosabbá válik!
Több tanulmány foglalkozott a lakosságnál jelentkező hangműködési
zavarok felmérésével. A görög és az észt felmérésekből megtudtuk,
hogy a leggyakoribb hangképzési zavar oka a nyálkahártya
megbetegedése. A hivatásos hang-használók leginkább megerőltetés miatt szorulnak kezelésre. Az énekesek esetén az
adottságaiknak, felkészültségüknek nem megfelelő szerep,
karvezetőknél halogatott pihentetés, míg az amatőröknél a hirtelen
túlterhelés a vezető hibaforrás. Egyik előadás szerkesztői a hangöregedés jeleit vizsgálták.
Megállapították, hogy a hangterjedelem szűkül, leginkább a magas
fekvésben. A hanglüktetés, más szóval a vibrato lassul. Tenor és bariton hangú
férfiak regisztereit összekötő átvezető szakaszaik rövidülnek.
Basszusok a lágy, halk hangok képzésére váltak kevésbé képessé életkoruk
előre haladásával. Ezeket a vizsgálatokat hivatásos kardalnokoknál
végezték.
Egy elgondolkodtató előadás foglalkozott gyakorló énekesek értékelési
szempontjaival. A szempontok egy összetett halmazát találták. A hang
minősége, technikai kidolgozottsága, egészséges kezelése, az előadó
személyisége, temperamentuma, egyéni érzései, zenei formálásának ízlése,
rugalmassága, mind fontos összetevőnek mutatkoztak. Megállapították
ugyanakkor, hogy erősen befolyásolják a pályaépítést, az érvényesülést a
társadalmi, politikai kapcsolatok is. Szerencsés esetben a fentiek jól kiegyenlített
keveréke a meghatározó.
Néhány, érdekes kiegészítő témát is érdemes még megemlíteni. Egyik kutató Manuel Garcia munkásságát kutatja. A
gégetükör feltalálójánál jelenik meg elsőként a hangképzés kutatás
történetében az ún. szakterületeket átfogó, interdiszciplináris szemlélet.
Tőle eredeztethető a „forrás-szűrő” hangképzési modell,
valamint a hangszakaszok, regiszterek visszavezetése hangrés-működésre és
nem a hangcsengés egyes üregeire. Egy nemzetközi vizsgálat azt derítette ki,
hogy a hangképző tanárok által használt szakkifejezések a jelenségek és technikai megoldások leírásánál
nagy eltérést mutatnak, különösen a regiszterekkel, a hangsugárzással és
beszédszerűséggel kapcsolatban. Arra következtettek, hogy nemzetközileg
elfogadott közös szaknyelv
kialakítása és a szakterületek közti szorosabb együttműködés lenne
célszerű. Lélektani témaként az énektanárok tanári kiégése is megjelent. Elkerülésére a tanár és diák kölcsönös
felelősségének tudatosítását javasolták. Cseh szerzők – Dvorak,
Smetana, Martinu, Janacek – dalainak megszólaltatásához az egyik előadó, a
szláv életérzés, mentalitás
megértését, megismerését is szükségesnek ítélte. Korunk egyik népbetegségeként
közismert rák kezelésénél gyakran alkalmazott eszköz az ún. kemoterápia. Ennek hangképzésre
gyakorolt mellékhatásait vizsgálva, hallásromlást, nyálkahártya szárazságot és
a hang levegőssé válását tapasztalták. Többen foglalkoztak a transzszexuális személyek hangképzési
kérdésével. A jelenség mögött a terhesség alatti hormonegyensúly hiányát
sejtik. Az ilyen személyeknél a nemileg meghatározott agyi felépítés és a
testfelépítés, elsődleges és másodlagos nemi jegyek ellentmondásban
vannak. A beszédhang esetén köztudott, hogy a magas alaphanggal és a
dallamosabb beszéddel azonosítjuk a nőket, míg a férfiakat a mélyebb
alaphanggal. A tudomány számára újabb kihívás ezen ellentmondások esetleges
feloldása a transzszexuális személyeknél. Többen vizsgálják állatok hangadását is. Az elefántok az
emberihez képest hatalmas hangszalagukkal – 10,4 cm hosszú és 3,2 cm vastag – infra hangok
(<20kHz) képzésére is képesek. Az énekesmadarak és a denevérek különösen
gyors gégeizmaikkal nagyon gyors hangmagasság változtatásra és ultrahangok
képzésére is képesek. Felmerül a kérdés, hogy mi értelme az állathangok
vizsgálatának? Az előadók azt fejtegették, hogy ezen keresztül az emberi
hangjelenség is jobban megérthető. Már is igazolódott, hogy
izomrugalmasságŕlégáramlás elmélet (myoelasticŕaerodynamic) helyes.
Összegzés: Szerintem nagyon színvonalas, jól
szervezett világtalálkozónak bizonyult a Prágai értekezlet. Áttekintést adott
az emberi beszéd és énekhanggal kapcsolatos tudományterületek mai
eredményeiről. Feltétlenül úgy érzem, hogy a hazai szakemberek nagyobb
figyelmét, népesebb részvételét a jövőben megérdemelné. Javaslom továbbá a
PEVOC munkájába történő tevékeny bekapcsolódást is.
