Évfordulók V.

2013. október 7-én ismét Ligeti György (1923 – 2006) és Witold Lutosławski (1913 – 1994) születésének kilencvenedik, illetve századik évfordulójára emlékeztünk, éppúgy, mint legutóbb, október 5-én. A műsort most is keretbe foglalták a szerzők saját alkotásai, csakúgy, mint szombaton, s ezen az estén is elhangzottak kortárs szerzők hommage darabjai. Ennek megfelelően az első műsorszám Ligeti György Etűdök zongorára - 3. sorozat című alkotása volt. Az 1985 és 2001 között keletkezett etűdök a 20. század legjelentősebbjei közé tartoznak, egy sorban említendők Debussy etűdjeivel. Mindazonáltal a harmadik sorozat darabjai már mintha kevésbé lennének invenciózusak. A 15. etűd, a White on White 1995-ben keletkezett és ajánlása Étienne Courant-nak szól. A 16. Pour Irina (1997) Irina Kataevanak, a 17. À bout de souffle (1998) Heinz-Otto Peitgennek, a 18. Canon (2001) Fabienne Wylernek.

A szerző a következőképpen nyilatkozott művéről: „Jelen esetben két különböző zenei gondolatot társítottam: a Schumann és Chopin darabjaiból ismert metrum-függő hemiolát és az afrikai zenére jellemző pulzációs elvet.” A műveket Borbély László ihletett és virtuóz előadásában hallhattuk.

Második műsorszámként egy fiatal szlovák zeneszerző, Marián Lejava (1976) bemutatóként elhangzó további hét csekélységét – Another Seven Bagatelles – Hommage à Ligeti György op. 18. – adta elő a Qaartsiluni Ensemble Rozmán Lajos vezetésével. A kifejezetten erre az alkalomra komponált fúvós szextett Ligeti zenei gondolkodásával rokon. „Két alapvető feltétele a lineáris melódiaalkotás Ligeti polifóniája alapján és a ritmizált, állandóan fejlődő és változó, inkább vertikális struktúrák megjelenése.” (Marián Lejava). Akülönböző szokatlan hangzásokat bátran alkalmazó zene szellemes és változatos módon idézte a mestert. A kamaraegyüttes Rozmán Lajos elhivatott és pontos vezényletével szinte hibátlan teljesítményt nyújtott.

A szünet után Tornyai Péter (1987) Streichquintettje következett.

(Tornyai Péter portréját a fidelio.hu-ról vettük át)

Az ugyancsak fiatal szerző szintén Ligetire hivatkozva magyarázza műve sajátos hangzásvilágát. „…vonósötösömben a hangszereket egymás felhangjaihoz kell hangolni (ezt a módszert Ligeti György is előszeretettel használja) és a játékosok szinte kizárólag üres húrokat és természetes üveghangokat szólaltatnak meg, így jön létre a darab különböző felhangrendszereket ötvöző, komplex hangzásképe.” (Tornyai Péter)

Befejezésül Witold Lutosławski Vonósnégyese hangzott el. Az 1964-ben keletkezett mű, a szerzőre oly jellemző aleatorikus komponálási mód talán legszebb példája, ami mindenképp méltó befejezése volt a két világhírű zeneszerzőre emlékező estnek. Szerencsére az előadók méltónak bizonyultak a nem könnyű feladatra, szinte társalkotóvá válni a zenei folyamatban. Nagy alázattal és hozzáértéssel tolmácsolták a művet, mely mostani előadásában, szenvedélyességében, hitelességében maradandó élményt nyújtott.

Eisenbacher Zoltán

9. Korunk Zenéje Kortárs Zenei Fesztivál

Ligeti Görgy 90 / Witold Lutosławski 100

Ligeti György: Etűdök zongorára – 3. sorozat

Marián Lejava: Another Seven Bagatelles – Hommage à Ligeti György op. 18

Tornyai Péter: Streichquintett – új változat

Witold Lutosławski: Vonósnégyes

Qaartsiluni Ensemble

Rozmán Lajos - művészeti vezető, karmester

Borbély László - zongora

Rákóczy Anna - fuvola

Horváth Béla - oboa

Bartek Zsolt - klarinét

Horia Dumitrache - klarinét

Tekula Endre - kürt

Horváth Andrea - fagott

Varga Oskár - hegedű

Tornyai Péter - hegedű

Ludmány Dénes - brácsa

Kántor Balázs - cselló

Szervánszky Natasa - cselló

Budapest Music Center

2013. október 7.