A zeneoktatás
szerepe kisgyermek, és kisiskolás korban
„Colour
Strings”, Színes Húrok Magyarországon*
„A zene és hangszerjáték komoly, napi rendszerességű művelése fejleszti a koncentrációt, memóriát, koordinációt, szociális érzéket, szellemi fegyelmezettséget és így segíti a többi tantárgy tanulását.”[1] Szilvay Csaba előadásából idézve, rádöbbenhetünk arra, milyen lényeges dolog lehetőséget biztosítanunk gyermekeink számára, hogy szoros kapcsolatba kerüljenek a zenével már óvodás, vagy kisiskolás korban.
Dr. Szilvay Géza hegedűművész és Szilvay Csaba csellóművész 1971-ben Finnországban óvodás és alsó tagozatos kisdiákok tanítását vállalták. A Kodályi gondolatokat hangszeres oktatásra átültetve páratlan, és világszerte ismert módszert dolgoztak ki Színes Húrok néven. A Kelet-Helsinki Zeneintézet Prof. Szilvay Géza vezetésével húsz év alatt kifejlesztette saját módszerét. Hegedűre és csellóra az alapoktól egészen felsőfokig felépítették oktatási rendszerüket, melyet világszerte eredményesen és sikeresen alkalmaznak.
Rossa László zeneszerző csatlakozva módszerükhöz, kiváló duókat, triókat, kvartetteket, szonátákat és zenekari műveket írt, melyek gyönyörködtetik és áhitatba ejtik a tanulókat és közönségüket.
Módszerükhöz és iskolájukhoz
kapcsolódva szinte már minden hangszerre létezik írott anyag.
Országszerte számos kolléga
szereti és alkalmazza a Színes Húrok köteteit tanítása során.
A hangszeroktatásban először színeket alkalmaznak.
Színek és szimbólumok segítik a gyerekeket megismerkedni a kottaolvasással és a hangszeren való tájékozódásban egyaránt. A kottaolvasás elsajátítása nem teher a gyerekek számára. A hangszer metodikai nehézségek is kihívást és nem megoldandó nehéz feladatot jelentenek.
„Colour Strings” kezdő kottái és munkafüzetei gyermekközpontúan, játékos formában, az érzékszervekre támaszkodva vezetik rá a gyerekeket a zene megismerésére. Zenei tárgyú mesék, történetek, képek és hangfelvételek készültek azzal a céllal, hogy felkeltsék a gyerekek és szüleik érdeklődését a zene iránt. 3-4 éves gyermekeknél már kifestőkönyvként lehet alkalmazni a képes munkafüzeteket, miközben otthon a szülővel, vagy az óvodai foglalkozás keretében hallgathatják a hangfelvételeket. A mesekönyveket kísérő CD-ken kiválóan éneklő, szolmizáló és ritmust tapsoló gyerekek biztosítják a pontos intonálást.
Miután felkeltettük a zene iránti vonzalmát a mesék segítségével, a gyermeknek lehetősége van hangszertanulást előkészítő, de még hangszer nélküli zeneóvodai foglalkozásokon, ill. első osztályos kisiskolásoknak Zenei előképző keretén belül megismerkedni a zene alapjaival.
Zeneóvodai foglalkozásra
sajnos nincs lehetőség minden intézményben.
A kezdő kötetek: Az Éneklő és Ritmus Nebuló könyvek tananyaga előkészíti a gyermeket énekléssel, tapsolással, mozgással a majdani hangszerjátékra. Jó dolog, ha a Zenei előképzőt hangszeres tanár tartja, mert segíteni tud kiválasztani a kisgyermek számára leg megfelelőbb hangszert, igazodva adottságaihoz. A hangszertanulásra felkészült gyermek először megismerkedik a különböző hangszerekkel.
Finnországban a szülő a Színes Húrok egyéni és csoportos óráinak rendszeres megfigyelésével megállapíthatja, hogy melyik hangszeres óra légkörében érzi magát legjobban a gyermek. Ez biztosítja, hogy a tanuló saját akarata érvényesüljön a hangszerválasztáskor. Munkahelyemen, Szabolcsi Bence Zeneiskolában minden évben az óvodások számára megtartott kis koncerten és nyilvános zeneiskolai koncerteken nyílik lehetőség, hogy a gyerekek megismerkedjenek a különböző hangszerekkel, de országszerte a zeneiskolákban meghirdetett nyílt napok alkalmával a szülők és gyermekeik is betekinthetnek a zeneiskolai élet mindennapjaiba.
A hangszeres oktatás a
zeneóvoda, ill. az előképző természetes folytatása.
A Színes Húrok
hangszeriskolák olyan dalokat, mondókákat, ritmusokat tartalmaznak, amelyek a
Nebuló könyvekből már ismerősek. Segítségükkel: zenei, technikai,
szellemi, érzelmi képességek, készségek egyszerre fejleszthetők.
Hatalmas élmény a gyermekek számára az óvodából, vagy zenei előképzőből már jól ismert két hangos gyermekdalok megszólaltatása már az első hangszeres órákon, majd a szintén jól ismert saját nemzetiségi népdalok, később európai gyermekdalok bekapcsolása a tananyagba. (A népdalok kapcsolódási sorrendje is a Kodályi elveket követi.)
Több mint húsz éves tanári
pályafutásom alatt néhány külföldi származású kisdiákot is tanítottam. Ilyenkor
egy kis kutatómunkát igényel, hogy a gyermek anyanyelvén tanult, saját
nemzetiségű népdalokkal dolgozzunk, de megéri a fáradtságot, mert az
eredmények magukért beszélnek.
A Színes Húrok programja és hangszeriskolái kombinálják az egyéni és csoportos oktatást. A tanárral való együtt muzsikálás, a hangszer együttes használatba vétele önbizalmat ad az első órákon esetleg félénk visszahúzódó gyermeknek is. A társaival való csoportos együtt zenélés, kamarázás fontos szerepet játszik a szociális fejlődésben, és növeli a tanulási motivációt, lelkesedést.
„A Színes Húrok oktatási filozófia, program és technika család- és gyermekközpontú. A zene segítségével a gyermek boldogságát szeretné elősegíteni. A boldog gyerekkor lehetővé teszi a boldog felnőttkort.” [2]
***
2012 novemberében megújult és felfrissült Színes Húrok szakosztályunk, mely 2007. december 8-án alakult meg Komárominé Machay Ildikó és Rossa László vezetésével, mint a Magyar Pedagógiai Társaság tagozata.
Dr. Szilvay Géza hegedűművész és Szilvay Csaba csellóművész 1971-ben Finnországban óvodás és alsó tagozatos kisdiákok tanítását vállalták. A Kodályi gondolatokat hangszeres oktatásra átültetve páratlan, és világszerte ismert módszert dolgoztak ki („Colour Strings”) Színes Húrok néven. A Kelet-Helsinki Zeneintézet prof. Szilvay Géza vezetésével húsz év alatt kifejlesztette saját módszerét. Hegedűre és csellóra az alapoktól egészen felsőfokig felépítették oktatási rendszerüket, melyet világszerte eredményesen és sikeresen alkalmaznak. Rossa László zeneszerző csatlakozva módszerükhöz, kiváló duókat, triókat, kvartetteket, szonátákat és zenekari műveket írt, melyek gyönyörködtetik a tanulókat és közönségüket.
Szakosztályunk prof. Szilvay Géza és Szilvay Csaba több évtizedes sikeres és kimagasló munkáját igyekszik hazánkban széles körben megismertetni, és mint hazánk öröksége, a kodályi gondolatokat erősíteni.
Mi is valójában a Színes Húrok módszer? Mely oktatási filozófiai elveket vall? E kérdés hiteles megválaszolására prof. Szilvay Géza szavaiból idézek:[3]
„…csodálatosan teljes látókörű zenei nevelési rendszert hagyott ránk örökségül Kodály Zoltán. A világ zenetörténetében páratlan a munkássága. A zeneszerzés óriásai közül soha senki még nem adott ennyi figyelmet, energiát, mesterművet a gyerekeknek, mint Ő.
Kodály nevelés – központúságát tehetséges művészgárda gyarapította tovább, ezzel egyidejűleg vitte hazai és nemzetközi sikerre az iskolai zeneoktatás, szolfézstanítás és a kórusvilág örömére. A hangszeres oktatás azonban még Kodály életében sem igazán tudta kihasználni a módszer adta lehetőségeket.
A kodályi gondolatok hangszerre történő átültetésének vágya, a gyermekek iránt érzett szeretet és felelősség, valamint a verbális kommunikáció hiánya, mint kényszer motiválták és ösztönözték a Színes Húrok – nevű hangszeroktatás létrejöttét. A színes, képes, vonzó, a gyermekeket nem csak oktatni, de nevelni is akaró hegedűiskola első oldalai ekkor készültek el. A hangjegyek nem nyomtatásra, kiadásra, csupán magánhasználatra, legfeljebb sokszorosításra a tanár kollégák részére íródtak, rajzolódtak. Az eredmények mindenkit megleptek. …”
„…A zenei hallást fejlesztő, hangszertechnikát csiszoló, zenei értelmet megvilágosító, valamint érzelmeket nemesítő, mindezeket egyidejűleg gondozó hangszeriskola a ’80-as években látott napvilágot nyomtatásban is. …”
„…A hangszeriskolát hallásfejlesztő mesék készítik elő. Színes képeskönyvek és a hozzájuk tartozó játékos feladatok zenekedvelő légkört kívánnak teremteni családi otthonban, az óvodában és egyáltalán mindenütt, ahol gyermekek cseperednek. A gyermekdalok biton, triton dallamokkal kezdődnek és a pentatóniáig, majd pedig a diatoniáig fejlődnek. A hangköztanítás sorrendje a kodályi elveket rendszerező Bárdos György nyomdokain halad. Arra az esetre, ha a családban, vagy az óvodában nem lenne tisztahangú énekes, a mesekönyveket kísérő CD-ken vonzóan és kiválóan éneklő, szolmizáló és ritmust tapsoló gyermekek biztosítják a pontos intonálást. A relatív szolmizáció természetes és elengedhetetlen része a tanításnak. A rendszeres transzponálás már az énekléssel kezdődik.”
„A gyermekszoba vagy az óvoda zenei meséinek gyermekdallamai a hangszeriskolában változatlanul jelennek meg. Rögzítésük, tehát a kottaírás színesen tárul a gyermek elé. E színes hangjegyek fokozzák és fenntartják az érdeklődést és maradandóvá mélyítik azt. A hangszeriskola minden fejezete mindig csupán egyetlen technikai, teóriai újdonságot mutat be és azt gyakoroltatja. … A könnyű ritmusú gyermekdalok először vonalrendszer nélkül, majd egy- és két – vonalrendszerben íródnak. Az ötvonalrendszert fokozatosan vezetjük be. A kottaolvasás a hangszeroktatás szerves része. …
…A tanítás egyéni, de a magánórákat hetenkénti csoportos foglalkozás egészíti ki, amely az együttmuzsikálás lehetőségét teremti meg. A dallamok többsége magyar, finn és európai népdal, de a gyermek zenei anyanyelvének biztosítására minden metodikai egység üres oldalakkal zárul, ezeket a hangszeres tanárnak kell a növendék anyanyelvének megfelelő dallamanyaggal kitöltenie. A tanár ezáltal mintegy szerzőtárssá válik, a gyermek pedig az olyannyira fontos nemzeti és regionális identitásban fog erősödni.”
„ A teóriai fogalmak legtöbbje vizuális úton magyaráz. …”
„ A XX. század végi – XXI. század eleji iskola érezhető módon kizárólagosan oktatásközpontúvá válik és a nevelést a szülőre hárítja. A szülő viszont a kenyérkeresés egyre nehezebb napszámosává válva, egyre kevésbé képes ellátni az anyai és atyai kötelességeket. Fogyasztási cikkekkel próbálja egyensúlyozni az egészséges családi légkör, a meghittség hiányát. A média azonban – romboló módon – már a társadalom építőköveként számon tartott család intézményét is célba vette. A hírközlés segítségével az üzleti világ éberen lesi a lehetőséget arra, hogy kizárólag fogyasztóvá, vásárlóvá alacsonyítson szülőt, gyermeket, ifjút, iskolát sőt, már az óvodát is. Az olyan fogalmak, mint pl. az érzelmi nevelés, lelki-ismeretgondozás, vagy éppen a hit perifériára vannak szorítva, lekicsinylően vannak kommentálva a képernyőn és a rádióban egyaránt.
A Színes Húrok gyermek- és családközpontú tanítási filozófia. Vissza kíván térni a kodályi gondolatokhoz, így a gyermek- és ifjúsági zenén keresztül történő nevelésével az igazi, maradandó értékek tiszteletét, a másik embert figyelembe vevő, egyfajta „lelki zöldek” feladatát vállalja mind a mai napig és hívja munkatársnak a hasonló gondolkodásúakat.”
Ezekkel a gondolatokkal nyitotta meg Szilvay Csaba a 2013. december 7-én Kecskeméten megrendezésre került akkreditált Mesterkurzust, melyen a cselló és a hegedű szakokon Szilvay Csaba tartott előadást Rossa László közreműködésével, bemutatva a zeneszerző legújabb, kiváló csellóműveit. A szolfézs szakot Szénásiné Kilián Hedvig képviselte színvonalas bemutató órával, saját kis tanítványai segítségével. Berkiné Ponó Lili a Színes Húrok módszert átültette zongorára, saját négy kötetén vezette végig a hallgatókat. Az egy napos Mesterkurzus mottója is a gyermekközpontú oktatás volt.
A Színes Húrok módszert megalkotói hegedűre és csellóra dolgozták ki és építették fel az alapoktól felsőfokig, azonban sikereik és oktatási filozófiájuk más hangszeres tanárokat is arra buzdítottak, hogy módszerüket átültessék saját hangszermetodikájukra. Így született meg Berkiné Ponó Lili zongora iskolája, és fagottiskolánk, melyet egyetemi tanárommal, Herpay Ágnessel hoztunk létre.
Szakosztályunk éves foglalkozásain belül 1-1 fél napos program keretén belül lehetőséget nyújtunk érdeklődő kollégáknak, hogy betekintsenek és bekapcsolódjanak munkánkba.
Balázs Mária
fagott – zongoratanár, kamaraművész
Színes Húrok szakosztály elnöke
* A beszámoló a
szerző a Kisgyermekben 2013 tavaszán megjelentetett cikke és a Magyar
Pedagógiai Társaság Színes Húrok Szakosztálya munkájáról szóló összefoglalója
alapján készült.
[1] Szilvay Csaba előadásából idézve. 2013.04.13.
[2] Szilvay Csaba előadásából idézve. 2013.04.13.
[3] Helsinki, 2009. február 25.