ANGI ISTVÁN*

 

„Örvendjen az egész világ”

 

    

„…Ha minket akkor effélékre (s még egyre-másra)

megtanítanak: be más életet teremthettünk volna

ebben a kis országban ! Így azokra marad,

akik most kezdik tanulni, hogy nem sokat ér,

ha magunknak dalolunk, szebb,

ha ketten összedalolnak.

Aztán mind többen, százan, ezren,

míg megszólal a nagy Harmónia,

amiben mind eggyek lehetünk.

Akkor mondjuk majd csak igazán:

Örvendjen az egész világ!

Kodály Zoltán, Ajánlás a Bicinia Hungaricához

    

 

     Kevés olyan európai zenekultúrát tartunk számon, mint a mienk, amelyben az ifjúság zenei művelődését alkotóik legnagyobbjai alapozták meg és integráns irodalmat is teremtettek hozzá. Kodály Zoltán Bicinia Hungarica négy kötetének, akár Bartók Béla Gyermekeknek négy füzetének zenepedagógiai értékét máig lehetetlen túlbecsülni.

     Mindkét alkotás a népdalainkba fogant zenei anyanyelvünk ethoszának avatott elsajátítását és következetes művelését szolgálja.

     Mi, zeneszerető ifjak-öregek, őszinte örömmel köszöntjük a Hungaroton gondozásában  megjelenő Bicinia Hungarica és Tricina teljes anyagát[1]. Külön köszönet és mélységes elismerés a kiadóbizottságnak, Kodály Zoltánnénak, akinek a javaslatára Andor Ilona ma már klasszikus lemezanyaga is bele került a jeleni kiadásba  (Budapesti Kodály Zoltán Leánykar, karnagy: Andor Ilona), valamint Ittzés Mihálynak, a Kodály Társaság jelenlegi elnökének, aki valamelyik „még nem túltelített” időcsatornáján tudott szakítani napokat, heteket s talán még ennél is többet a lemez munkálataihoz. Hiszen ő volt az egész vállalkozás ötletgazdája és szorgalmazója rá várt a"szerepek" kiosztása, és a korántsem igénytelen összetett, fáradságos háttérmunka. Amikor elindultak az CD album munkálatai, még Szőnyi Erzsébet volt az MKT elnöke, az ő tekintélye is hozzájárult a sikeres támogatási pályázathoz. Külön köszönet és mélységes elismerés illeti Réthelyi Miklós orvosprofesszort, a Kodály-ügy hű és következetes támogatóját, aki a kulturális tárca vezetőjeként biztosította miniszteri keretéből a lemezkiadás anyagi támogatását. Persze a művészi és adminisztratív feladatok tömege eleve feltételezte a csapatmunkát. Elsősorban a közreműködő kórusok és karnagyok áldásos hozzájárulását emelem ki. Nem kis feladatot vállaltak, s teljesítettek színvonalasan, sok más kötelezettségük mellett: Magnificat Gyermekkar, karnagy: Szebellédi Valéria; Budapesti Kodály Zoltán Iskola Gyermekkara, karnagyok: Őri Csilla, Uhereczky Eszter; Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola, karnagy: Sapszon Ferenc; a kecskeméti Miraculum Gyermekkórus és Aurin Leánykar, karnagy: Durányik László; Angelica Leánykar, karnagy: Gráf Zsuzsanna; Pécsi Bartók Béla Leánykar, karnagy: Kertész Attila

     Ittzés Mihály lemezt kísérő tanulmányában így foglalja össze a négy füzet tartalmát: „A Bicinia hungarica (1937-1942) enciklopédikus mű: két szólamra redukálva Kodály művészi célkitűzéseinek mikrokozmosza. Zenei anyaga: saját dallamok, sok magyar, kevés finn és a 4. füzetben nagyszámú mari (cseremisz) népdal feldolgozása. A 3. füzet történeti és vallásos énekek feldolgozásával juttat közel a zenetörténeti mintához.”[2]

      „Legfőbb ideje – írja a biciniumok szerzője, – hogy mélyebben szántsunk a magunk földjén: hogy zenei anyanyelvünket gyökeréig ismertessük. Ez a cél teszi szándékosan egyoldalúvá jelen gyűjteményt. Csak az ötfokúságba jobban elmélyedve juthatunk közelebb a magyar népzene remekeihez.”[3] Majd hozzáteszi: „Élő példákon láttuk: elvezethető a magyar gyermek is a XVI. század többszólamú remekeinek megértéséig (…) Fokozatos, de következetes legyen az átmenet egyszólamúságról többszólamúságra. Már egyes ritmuselemek, hangközök begyakorlása is nagyobb érdeklődést kelt, ha két csoport felváltó énekével, játékosan történik.”[4] „Terjed a kánonéneklés, az önálló kétszólamúság legjobb előkészítője.”[5]

     Hasonlóképpen jelentősek e miniatúrákban rejlő magyar és egyetemes műzene világába vezető útmutatások is. Kodály a Bertalotti kétszólamú szolfézsgyakorlataival[6] veti össze a Bicinia Hungarica zenepedagógiai jelentőségét. Többszörösen szorgalmazza e gyakorlatok felvételét a zenei tantervek példatárába.[7]

 

     Zenei művelődésünk irányításában kölcsönösen feltételezett és nélkülözhetetlen szerepet játszanak mind a Bicinia Hungarica, mind a Gyermekeknek partitúrái. Csak két vonást, de alapvető vonást említünk meg ezúttal. Egyfelől a kodályi szándékot az egyszólamú népdalkultúrán nevelkedett gyermek zenei felkészítésére a két- és többszólamú zenék befogadására; másfelől, a nem dúr-moll tonalitásban születő, főként pentaton dallamvilág akkord-kíséretének megértését bartóki irányítás szerint.

 

     A biciniumok jelentős kompozíciós kérdéseket vetnek fel és meg is oldják őket. Révükön, a gyermekek (és nem csak a gyermekek), közelebb juthatnak az többszólamú vokális művek megszólaltatásához. Ha, mint Kodály írta annak idején az egyetemes polifóniájához a belépést Bertalotti Solfeggioi szolgáltatják, akkor, tegyük hozzá, a magyar polifonikus gondolkodáshoz a belépést éppen a biciniumok biztosítják. Így válnak a „belépés belépésévé” az egyetemes és nemzeti ethoszok közössége felé. A feladat történelmi nagyságát – hidat építeni az ősi magyar zenei hagyomány és a nyugati zenekultúra között – méltatja, amikor így kérdez: „Janus-arcunk lehet-e valaha egyakaratú, magával egyes lélek arca? Egyik kezünket még a nogáj-tatár, a votják, cseremisz fogja, másikat Bach és Palestrina. Össze tudjuk-e fogni e távoli világokat? Tudunk-e Európa és Ázsia között nem ide-oda hányódó komp lenni, hanem híd, s talán mindkettővel összefüggő szárazföld. Feladatnak elég volna újabb ezer évre.”[8]

Kodály Zoltán a Bicinia hungaricában igennel válaszolt e kérdésre – emlékeztet mély meggyőződéssel Ittzés Mihály említett tanulmányában[9].

     De nem csak átvezető szerepet játszanak e kodályi miniatúrák, hanem arra is megtanítanak, hogy népdalaink egyszólamú létformájából, igazából csak oly módon léphetnek át a két- és többszólamúság világába, ha polifon feldolgozásuk során megőrizzük népi ihletettsége eredeti frissességét.

     A biciniumok kétszólamúsága majdnem végig polifon feldolgozásában arra is megtanít, hogy népdalaink, ha több dimenziójú zenei tömbökben szólaltatjuk meg őket, akkor is megőrzik virgonc lineáris előrehaladásukban viszonylagos szabadságukat, önállóságukat.

 

     Bartók Béla a pentaton hangvételű akkordkíséretre vonatkozólag a szeptima konszonáns befogadására tanít a Gyermekek I/13 darabjában. A Paraszt zene hatása az újabb műzenére c. előadásában megállapítja: „a szeptimának konszonánssá való előlépése nálunk egyenesen arra vezethető vissza, hogy pentaton melodikájú népi dallamainkban a szeptima mint a terccel és kvinttel egyenrangú hangköz jelentkezik. (Például a ’Megöltek egy legényt Hatvan forintjáért’ szöveggel jól ismert dallamban az ,’A Dunába’ szavakra jutó négy hang legmagasabbja: ilyen szeptima).”[10] A másodszorra elhangzó dallam „A Dunába” négy hangján lejtő szó-mi-dó-la pentaton fordulat a szó hang alatt vertikálisan is megjelenik és a lefele haladó dallam további három hangja szintén „befogadott, konszonáns” szeptimává lép elő az alattuk zengő terc-kvárt akkordok szopránjaiként. „Mi sem természetesebb annál, hogy amit annyiszor hallottunk egyenrangúnak az egymásutánban, azt az egyidejűségben is megpróbáltuk egyenrangúnak éreztetni. Vagyis ezt a négy hangot összefoglaltuk és egyidejűleg szólaltattuk meg olyan beállításban, hogy egyikkőjüknél se érezzük a feloldás szükségességét, más szóval: ezt a négy hangot konszonáns akkorddá foglaltuk egybe.”[11] A Gyermekeknek ars poeticája egybehangzó a biciniumokéval: „had' jussanak a tanulók a tanulás első egynéhány évében olyan előadási művekhez, amelyekben a népi zene keresetlen egyszerűsége annak dallambeli és ritmusbeli különösségével együtt megvan.”[12]

 

     Számos maradandó élmény köt Kodály biciniumainak esztétikai, pedagógiai üzeneteihez. És legalább annyi elvárás is. A mi nemzedékünk újra kézhez kapta a Bicinia Hungarica zengő hangtárát három CD lemezen. Ez bizony nagy élmény. Persze, elsősorban azok számára, akik megélték legalább egyszer e biciniumokban felvillanó művészi értékeket, és igyekeztek továbbítani címzettjeik felé, ahogy szerzője megálmodta Ajánlásában, mezítlábas pajtásai utódjainak, a mai gyerekek és szüleik felé.

     Végzős konzervatóriumi növendék koromban elvállaltam nevelési gyakorlatnak az egy nyári hónap helyett, egy első elemis osztályt, amelynek a tanítónője sajnos nem volt megáldva zenei hallással, de ügyszeretettel annál inkább. Rám bízta nemcsak az énekórákat, hanem az osztályfőnöki órákat is, így négy éven keresztül az osztály heti két órában kapott zenei nevelést (ha összehasonlítom az akkori kiváltságos órarendemet a mai tantervbe iktatott szinte zéróra redukált zene-óraszámokkal, hát bizony bánatos lesz a lelkem). A gyermekek csengő hangján értettem meg azt, ahogy a Hess páva riasztására, épp hogy nem repülnek szerteszét a szólamok csattogó hangjai; velük együtt értettem meg igazából a Rigók dala ringató szépségét, Az igaz bölcs változó ütemekbe foglalt metrikai korrekcióját, az Örvendjen az egész világ mélységes áhítatát, amely csak Kodály művekből áradhatott s árad ma is.

     Emlékszem, mekkora igyekezettel és szeretettel személyesítették meg a gyerekek a nyúl és kutya vágtáját Devecseri Gábor művészi fordítását[13] a lefele kvintváltó cseremisz lá-pentaton fugató dallamára[14]:

 

Fut a nyúl fut a nyúl, a kutya utána

Beszökik, beszalad sűrű vadonába

Ne szaladj, te kutya ügyes a kis nyúl

Kikerül, hazaér, a hegyeken is túl.

 

A biciniumokban neszező élmények sokaságából fakadt a szándék, hogy a kolozsvári konzervatórium végzős kolleganőivel (az ötvenes évek közepén én már karvezető-gyakornok voltam) a Kodály ajánlotta, ciklusokban, a négy füzet legszebb gyöngyszemeit megtanultuk, és mélységes drukkal szívünkben a kolozsvári rádiónál elénekeltük őket. Visszhangjuk hallgatóik sorában az örömélmény hullámhosszán csengett tovább. Mai napig bánom, hogy az akkori technikai viszonyok nem tették lehetővé, azt, hogy lemásoljam a felvételeket, ugyanis a rendszerváltás előtti hónapokban eltűntek a történelem süllyesztőjében, elszállították őket és ismeretlen helyen alusszák örök álmukat számos más zenei kordokumentumok közösségében. 

     Korosztályomnak e három CD újrahallgatásakor a visszhangzó nagy élményt, az első lemez szolgáltatja, hiszen annak idején Andor Ilona énekkarán csengett fel számunkra a mintapélda. A másik két lemez tartalmazza az összes többi biciniumot, és még annál is többet; néhány olyan kétszólamú kórusmű is bekerült a lemezek repertoárjába, amelyek a négy füzeten kívül jelenetek meg egykoron, de máig beleillenek a négy füzet harmóniájába. És külön varázsa van a gyűjteményben megszólaló triciniumoknak. Mi akkoron, ott, a rádióban, még szöveg nélkül énekeltük, most mélységes örömmel töltöttek el a kiváló zenepedagógus és orgonaművész, Kistétényi Melinda varázslatos szövegei, melyek időközben kerültek rá ezekre a csodálatos dallamokra. Kis mikrokozmoszát szolgáltatják stílusjegyek egybevetésének a korabeli áramlatok és a népi mélosz szimbiózisában.

 

     Örömmel hallottam, hogy a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem is kapott ajándékba egy ilyen gyönyörű lemezhármast. Felzengő értéke bárcsak eljutna minden avatott erdélyi karmester, tanító és zenetanárhoz is, és általuk minden gyermek fülébe, mert mai napig érvényes maradt a kodályi jelszó távlata: ha csak millió ajkon szólal meg a zene, akkor fog örvendeni az egész világ.

 


* Angi István (Ozsdola, 1933. október 16.) zeneesztéta, kritikus, publicista,

filozófus, kolozsvári ZF tanára, kritikus, publicista. Esztétikai tanulmányai jelentek meg az Árkos 1971 (Sepsiszentgyörgy, 1972), Bartók-dolgozatok (1974), Zenetudományi írások (1977) és A filozófia műhelyében (1978) c. gyűjteményes kötetekben, valamint több román és német nyelvű kiadványban. Dévald László gyűjtéséből aforizma-kötetet állított össze és vezetett be Gondolatok a művészetről (Téka 1975) címmel. Többször publikált a Parlandóban is.

 

[1] Recording producer: János Mátyás  I./1 – 71, Gusztáv Bárány  I./ 72 – 98, II./1 – 70, III./1 - 57

Balance engineer: Attila Fülöp  I./1 – 71,  János Győri  !./ 72 – 98, II./1 – 70, III./1 - 57

Edited by Gusztáv Bárány

Recorded at Hungaroton Studio in 1970 (l./1- 71)  and in 2012

Scores: Editio Musica Budapest

Front cover: design by Miklós Juhász

Photos are used with kind permission of the Budapest Kodály Archives,

Ferenc Bónis and the Balassi Publishing House

Printing editor: Marianne Szilasi * Booklet editor: Enikő Gyenge

(P) 2012 Hungaroton Records Ltd.

Made in Hungary

[2] Ittzés Mihály tanulmánya az idézett három CD-ét tartalmazó lemezalbum kísérő füzetéből, 18. old.

[3] Bicinia Hungarica I. Budapest 1937 Magyar Kórus kiad. Utószó az I. füzethez 33-34 Az I. füzet utószavát a cenzúra sokáig nem engedte kinyomatni. Vö: Kodály Zoltán, Visszatekintés I. Zeneműkiadó, Budapest 1964, jegyzetét a 342. oldalról. Megjegyezzük, újabban ismét van teljes, csonkítatlan (tehát a vallásos darabokat is tartalmazó) BH kiadás. A „cenzúrázott” tehát múlt időben értendő!

[4] Kodály Zoltán, Bicinia Hungarica; in: Visszatekintés, id. kiad. 65. old.

[5] Kodály Zoltán, Bicinia Hungarica; in: Visszatekintés, id. kiad. uo.

[6] Bertalotti: Ötven solfeggio, Közreadja Forrai Miklós, Zeneműkiadó, Budapest 1957

[7] Kodály Tizenöt kétszólamú énekgyakorlat Előszavában megjegyzi: „Schweitzer Albert írja Bachról szóló könyvében (305. 1.), hogy a mai átlagzenész jobb hozzáértését leginkább Bach két- és háromszólamú invencióinak köszöni. Aki azokat gyermekkorában jól feldolgozta: életre szóló értékmérőt kapott velük, amivel eligazodik, ha igaz és hamis művészet között kell választania. (...) Bertalotti 50 Solfeggiója. Ugyanazon nagy korszak terméke, s talán még nagyobb látókört nyit, mert bevilágít a megelőző korszakba is. Aki figyelemmel – s elég fiatalon – átdolgozza: hasonló értékmérőt, ítélőképességet szerez általa, s ízlését egész életére lehorgonyozza a jó zene mellé.(...) De magyar gyermek kezébe nem adhatjuk előkészület nélkül, 1. mert nehéz, 2. mert idegen. A magyar gyermeket a maga hagyományain keresztül kell bevezetni a zenébe s a kétszólamú gondolkozásba is. In:  Kodály Zoltán, Visszatekintés I, Id. kiad. 88. old.

[8] Kodály Zoltán, Magyarság a zenében, in: Kodály Zoltán, Visszatekintés II. Zeneműkiadó, Budapest 1964, 260. old.

[9] Ittzés Mihály, Id. mű.19. old.

[10] Bartók Béla, Budapesti előadás II.1. A Paraszt zene hatása az újabb műzenére; in: Bartók Béla összegyűjtött írásai I. Közreadja: Szőllősy András, Zeneműkiadó, Budapest 1966, 676-677. old

[11] Uo.

[12] (Megjelent cím nélkül az UMZE 1932. január 20.-i hangversenye műsorfüzetének mellékletében, Bartók kéziratának hasonmásában; idézve: Bartók Béla összegyűjtött írásai I. Közreadja: Szőllősy András, Zeneműkiadó, Budapest 1966, 786. old.

[13] Dr. Beke Ödön szószerinti fordítása alapján; lásd: Juliánusz nyomában, Előszó a IV. füzethez; in: Kodály Zoltán, Visszatekintés I. Zeneműkiadó, Budapest 1964, 70. old.

[14] IV. füzet 126. sz.