ASZTALOS ANDREA*

GYERMEKEK ÉS FIATALOK HANGKÉPZÉSE, HANGKÉPZÉSI PROBLÉMÁI

Napjainkban szinte valamennyi gyermek és felnőtt valamilyen mentális betegségben szenved. Elfelejtődött a test, a lélek és a szellem elválaszthatatlan egységének ereje, mert az önmegvalósítás beteges hulláma háttérbe szorította az érzelmi intelligenciát, azt az erőt, amely az élet valamennyi területén, valamennyi korosztály számára nélkülözhetetlen. Az érzelmi intelligencia azonban csak szépséggel, katartikus művészi élménnyel, egyetemes és autentikus értékek közvetítésével, valamint olyan önmegvalósító életfelfogással őrizhető meg, amely közösségépítő jelleggel funkcionál. Sőt mindennapi táplálékként öngyógyító hatást kifejtve, elősegítheti és helyreállíthatja a természetes és harmonikus testi – lelki – szellemi egyensúlyt.

Minden zenei élmény:

· fokozza az önértékelést, az önkifejeződést, a kommunikációt, az empátiát, az önuralmat, a memóriát, a szellemi fejlődést, a rendezettség érzetét.

· támaszt nyújt,

· feszültséget old,

· fájdalmat csillapít,

· megvigasztal,

· lelkileg megtisztít,

· konfliktusoldó,

· reszocializáló,

· energetizáló,

· hangulatjavító,

· inspiráló,

· stresszoldó,

· relaxáló,

· nyugtató,

· aktivizáló,

· emóciós, fantáziát fejlesztő,

· esztétikai ízlést alakító hatása is bizonyított.

Kodály az éneklést tartotta az aktív zenélés legtermészetesebb módjának.

Szerinte „az ének felszabadít, bátorít, gátlásokból, félénkségből kigyógyít. Koncentrál, testi-lelki diszpozíción javít, munkára kedvet csinál, alkalmasabbá tesz, figyelemre-fegyelemre szoktat. Egész embert mozgat, nemcsak egy-egy részét. Fejleszti a közösségi érzést. Kifejleszti, csírájában minden emberben meglevő zeneérzéket, ezzel megadja a műveltség alapját, amivel eztán szebbé, gazdagabbá teszi egész életét.”

A hang az önkifejezés egy eszköze. Attól függően intim, vagy intimebb, hogy eszközzel hozzuk-e létre, vagy közvetlenül, például énekléssel. Az eszköz használata ugyanis a külvilággal szemben védelmet jelent, bár a zenélőt fejezi ki, hiszen ő szólaltatja meg általa a zenét, de eszköz nélkül a zenélő sokkal mélyebbről és mélyebben nyilvánul meg.

Sajnos ma már a szóbeli megszólalás is gondot okoz sok gyermeknek és felnőttnek, nemhogy az éneklés! Pedig Kodály figyelmeztet arra, hogy az ének felszabadít! Igen, ha mernének énekelni! De nem mernek sem énekelni, sem érzelmeiket kimutatni, mert szorongnak, félnek

a vélt vagy valós elvárások miatt, helyette sokszor szomatikus tüneteik lesznek, s ezek is meggátolják őket az éneklésben. Dr. Szendi Gábor szerint jól ismert, hogy a nyálkahártyák nagyon érzékenyek a szorongásra, melynek következményeként a rekedtség, torokkaparás vagy gyulladás, orrdugulás, kötőhártya-gyulladás alakul ki. Szemben az elterjedt orvosi nézetekkel, miszerint ilyenkor csak beképzeltek a tünetek, fontos kihangsúlyozni, hogy ilyenkor valóban kialakulnak reverzibilis elváltozások a szövetekben, ahogy a szorongás sem

pusztán 'lelki élmény', hanem a pszichológiai rendszerek helyzethez inadekvát működése. Ez is bizonyítja, hogy van pszichoszomatikus összefüggés a szorongás és a hangadás kapcsolata esetében. Ilyen helyzetben az elvárt teljesítménynek nem megfelelve pl. tiszta, átélt éneklés vagy összefüggő szóbeli megnyilvánulás - önmaguk előtt (s mások előtt) is megszégyenülnek, s ez a frusztráció egy életre összekapcsolhatja a szorongást a hangadással. Pedig mindenféle hangadásnak kommunikációs szerepe van: a gyerek gőgicsélésének, a bánat sóhajának, az öröm kacagásának, a vidámság hahotázásának, a fájdalom kiáltásának, a düh fogcsikorgatásának, ordításának. A probléma az, hogy a társadalmi viselkedésnormák vélt, vagy tényleges elvárásai miatt - önkifejezési skálánk közel sem ilyen differenciált, inkább csak a szavakra korlátozódik, s e szavakhoz kapcsolódó érzelmeket még olyan esetekben sem jelezzük, illetve mutatjuk ki, vagy csak részben tesszük ezt, amely esetekben ezt a közös megegyezésen alapuló viselkedési szabályaink lehetővé tennék.

Nagyon fontos, hogy ismerjük meg magunkat, lelkünket, testünket, érzéseinket; hogy tanuljuk meg rezdüléseinket észrevenni, kifejezni, megérteni és kezelni, mert így másokat is jobban megértünk majd, s empátiánk is érzékenyebb lesz. Erre vezessük rá növendékeinket is. Megkeresni az örömforrást, tenni, dolgozni azért, hogy örülni tudjunk, és örömet adni tudjunk, ehhez lelkierőre van szükség.

Zenepedagógusként szem előtt kell tartanunk a következőket:

1. „Az egyik legcsodálatosabb testtanulási gyakorlat az éneklés. Eközben ugyanis a gyermek agyának olyan virtuóz módon kell a hangszalagokat modulálnia, hogy hajszálpontosan a megfelelő hang jöjjön ki. Ez a lehető legjobb finommotorikus gyakorlat, és ugyanakkor feltétele minden későbbi, nagyon differenciált gondolkodásmódnak is.” (Gerald Hüther német agykutató és fejlődés neuropszihológus, Élet és Tudomány 2009/13)

2. „A hangképzés használata, a játék, beszéd, dudorászás, éneklés során fejleszti a térbeli tájékozódást, a figyelmet, a hangok egymástól való megkülönböztetését és a memóriát. A zenén át az érzékszervek működése finomodik, és a nyelv zenei és ritmikus összetevői elősegítik a magasabb szintű megismerő tevékenységét. A zene segíti az agy és a test együttműködését a hangok együtthangzására, és így a test önmaga egy kifejező eszközzé, hangszerré válik.” (Sally Goddart Blyte A kiegyensúlyozott gyermek című könyve)

3. Az énekhang teljes szépségében akkor szólal meg, ha a légzés, gége, (a hangindítás), a rezonancia viszonyok, és az énekes zene fonetikai jelenségei helyesen működnek. Ahogy a zenei elemek tanítása korosztályonként másfajta megközelítést kíván, ugyanúgy a hangképzésnek is minden szempontból alkalmazkodnia kell az ember életkorához.

4. Mihelyt a lélek szabadon, akadályok nélkül közölheti magát, előáll a hiánytalan művészi hatás.
Kodály: Visszatekintés I. (Gyermekkarok) 39 45 p./ -41 p.

5. „Az énekkel és mozgással telített tevékenység érzelmekkel serkenti az agy működését, változatos hallási, látási, mozgásos (auditív, vizuális, motoros) ingereivel aktivitásra készteti." (Kokas Klára: Képességfejlesztés zenei neveléssel)

6. „Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” (Kodály)

7. „Van az emberi érzés- és gondolatvilágnak egy rétege, amit csak a zene tud kifejezni, és semmi más.” (Kodály)

8. „A zene azon hatalmas eszközök egyike, amellyel a pedagógusok a lélek formálására rendelkeznek.” (Duhamel)

Előfordulhat, hogy a hangadó szerv teljesen egészséges, mégis hang alig vagy egyáltalán nem keletkezik. A jó hangfunkcióhoz több szükséges, mint a jó szervi működés. Szükséges az egész organizmus, az egész személy belső késztetettsége, hogy a szerv teljes mértékben megfeleljen feladatának. Ha minden rendben van, akkor jó a hangulatunk, és akkor van rendben a hangunk is. A hang azonban visszahat a hangulatra és javíthatja azt. A hangélmény visszahat a személyiségre: A hangtudatban mindig változik lényünk, ami annyit jelent, hogy amikor a saját hangomat megtapasztalom, és intenzíven megélem, valami megváltozik a személyiségemben.

Mai rohanó világunkban egyre több olyan gyerekkel találkozik az ember, akik valamilyen hangképzési zavarban és / vagy hangképzési hibában szenvednek. Ezek mind visszavezethetők a rossz testtartásra, nem megfelelő levegővételre (magas légzés; üres légzés), különböző izmok alul-, vagy túlműködésére, a test túlfeszítettségére vagy éppen petyhüdt tartására, az ajkak és a nyelv nem megfelelő mozgására, a természetellenes szájnyitásra, sőt mindennek pszichés okai is vannak. Ezek mind befolyásolják a gyerekek személyiségének fejlődését. Ugyanakkor különbséget kell tennünk a hangképzési hibák és a hangképzési zavarok között.

Hangképzési zavarok alatt a beszédhang különösen rossz hangzását értjük, amely minden esetben károsító hatással van az énekhangra is. Itt a beszédhang és az énekhang is károsodást szenved. Ennek gyógyításához, javításához feltétlenül a képzett hangképzéstanáron kívül foniáter, logopédus, illetve terapeuta segítségére is szükség van.

Hangképzési zavarokra utalhatnak a következők:

1. Ha gyermek beszédhangja:

· jóval mélyebben szól, mint az ugyanilyen korú gyerekeké

· jóval magasabban szól, mint a többi gyereké

· élesen, visítva szól

· túl halkan szól

· túl hangosan szól

· suttogva, akadozva. szinte hallhatatlanul szól

· nyomottan, préselten, túlzott feszességgel szól

· rekedten szól

· fátyolosan szól

· egyhangúan, monotonon szól

2. Ha a gyermek hallhatóan, kapkodva veszi a levegőt

3. Túl gyorsan, hadarva beszél.

4. A beszédhang torz és érthetetlen.

Ha a gyerekek beszédhangja rekedten és préselve vagy túl mélyen szól, akkor az éneklésnél egyáltalán nem találják a hangokat. Hosszabb, tartósabb terhelés következtében az izmok teljesen elfáradhatnak és a hangszálak komplett zárása teljesen lehetetlenné válik. Ennek következménye, a levegős és erőtlen beszédhang és a kapkodó levegővétel.

A hiperfunkcionális diszfónia a hangképzési zavarok leggyakoribb formája a gyerekeknél, ami a hangképző szervek túl erőteljes használatán, túlerőltetésén alapszik, melynek következtében a hangszálak állandóan túlterheltek.

A hangképzési zavarban szenvedő gyerekek:

· kommunikációs képessége korlátozott

· érzéseket, hangulatokat rosszul tudják kifejezni

· problémájuk van a beszéddel

· nem szívesen olvasnak fel hangosan az iskolában

· gyakran nem tudnak együtt énekelni a többiekkel, mert a hangokat egyáltalán nem találják (Nem keverendő össze a „dörmögve” éneklőkkel!)

Hangképzési hibák esetén a hangproblémák elsősorban az énekhangban jelentkeznek, itt hallhatóak jól, melynek bár nincs nagyon veszélyes károsító hatása a beszédhangra, de az esetek többségében megfigyelhető negatív következmény a beszédhangban is. (pl. levegős énekhang – levegős, fátyolos beszédhangot is eredményezhet). Ezek a hibák megfelelő gyakorlatokkal, célzott fejlesztéssel, kitartással, türelemmel és idővel javíthatók, hangilag képzett, a gyerekhangok sajátosságait jól ismerő hangképzéstanárok, illetve kórusvezetők segítségével.

Egy rekedt vagy rikácsoló hangzású gyermekhang nem természetes!

A gyermekhangokat fokozatosan, lépésről-lépésre, az életkornak megfelelően fejleszteni kell.

A test lanyhasága vagy túlfeszítettsége egyaránt hangképzési problémákat eredményeznek.

Központi szerepet játszik a hangképzésnél a fül, az agy és a hang közötti harmonikus kapcsolat. Ha e három terület között nem megfelelő az együttműködés, akkor keletkeznek a hangképzésben hibák és zavarok.

Első lépésben tisztázzuk, hogyan szól, és hogyan nem szólhat egy egészséges gyermekhang, egy fiatal lány illetve fiú hang a mutálás után.

Milyen az egészséges gyermekhang?

· világos színű, könnyű, vékony, fejhangszerű, lebegő, fénylő, csillogó, csengő, mozgékony, nem levegős, nem mesterkélt, nyomás nélküli, természetesen nem túl hangos, mély regiszterben könnyű

Hogyan nem szólhat a gyermekhang?

· keményen, nehézkesen, túl hangosan, sötét színezetben, fénytelenül, durván, nyersen, érdesen, levegősen, rekedten, préselve, rikácsolva, nem mozgékonyan, görcsösen, mély regiszterben túl vastagon (testesen) és ugyanakkor magas regiszterben gyéren, üresen.

Milyen az egészséges fiatal lányhang a mutálás után?

· kerek, teltebb és nőiesebb, mint a gyermekhang, fénylő, sugárzó, puha, lágy, csengő, rugalmas, lendületes, mozgékony, nem levegős, mély regiszterben is erőteljes.

· A mutálás miatt időnként rekedtes időszakok vannak, amik maguktól eltűnnek.

Hogyan nem szólhat a fiatal lányhang a mutálás után?

· gyerekesen, csipogóan, nazálisan, üresen, gyéren, levegősen, lenehezítve (mozgékonyság nélkül), csak mellhangon, rekedten, rikácsolva, görcsösen nyomással, mesterkélten, operai hangon, túl sok vibrátóval

Hogyan szól egy fiatal férfihang közvetlen a mutálási időszak után?

· korlátozott hangterjedelemben, még kicsit rezgő, kicsit kemény és merev, néha kicsit csikorgó, néha rekedt és nyers, merev és fénytelen

HANGKÉPZÉSI HIBÁK

Hangképzési hibák okai:

1. Megbetegedés:

A légút krónikus megbetegedése, különösen az asztma és pszeudokrupp, súlyos köhögés vagy a légút nyálkahártyájának allergiás reakciója, ami gyerekeknél gyakran és jelentős befolyással van a hangi fejlődésre és hangi képességekre.

2. A gyakorlás hiánya

Ha a gyerekekkel egyáltalán nem vagy csak keveset éneklünk, akkor ők nem tudnak a hangképzéssel kapcsolatban tapasztalatot szerezni. Ennek következtében a hangérzékelésnek és a hang produkálásának együttműködése nem jön létre. Pl. a hiányzó gyakorlás miatt van az, hogy a gyerekek egy része „dörmögve, morogva” énekel.

3. Hibás, rossz példakép

Sok fiatal az ö pop kedvence hangjának utánzásában találja meg a saját hangi kifejezési lehetőségeit. Ezt gyakran jelentős erőkifejtéssel (nyomással, préseléssel) vagy egyes rezonancia területek túlhangsúlyozásán keresztül (pl. izolált mellregiszter vagy nazalitás), illetve üres, gyerekes vagy durvább rekedtes hangadással éri el.

4. „Magas légzés”

A belégzés többnyire a mell-, és a bordaközi izmokkal történik, melynek látható jele a mellkas és a vállak felemelkedése, magasra húzása. A felső bordák megnagyobbodnak, megemelkednek, hogy több levegőt tudjon beszívni a gyerek eközben a rekeszizom csak kicsit vagy egyáltalán nem vesz részt aktívan a légzésnél.

Következményei:

· a túl hangos belégzés

· rövidlélegzet, nagyon rövid motívumra elegendő lélegzet

· magas gégeállás

· túl mély éneklés

· kemény hangindítás

· durva, rekedt és préselt hangadás

Egy mélyebb légzés keletkezését a sok ülés – az óvodában és az iskolában - akadályozza.

Nagyon gyakori a gyerekeknél a „magas légzés”.

Ellenszer:

· testtartási- és lazítógyakorlatok a légzés normalizálásához

· a helyes légzőmozgások tudatosítása

· a rekeszizom aktiválása

· munka képekkel, képzetekkel és mozgással

· a légzésalapok gyakori ismétlése

Az leggyakoribb hangképzési problémák:

1. éneklés levegős, fátyolos hangon

2. éneklés üres, vékony (gyér) hangon

3. éneklés nyomott, préselt, forszírozott hangon

4. éneklés rikácsoló hangon

5. éneklés izolált mellhangon

6. éneklés „dörmögő, brummogó” hangon

1. Éneklés levegős, fátyolos hangon

Élettani jelei: A hangszálak nem zárnak teljesen; a levegő hallhatóan elillan

Okai:

· hiányos légzésfeszültség, amely gyakran petyhüdt testtartással párosul

· hiányos levegőtámasz

· „magas légzés” illetve „üres légzés”

Következményei: levegős hang; csekély hangerő; hiányos artikuláció. Gyakran csak rövid dallamokat tudnak elénekelni.

Látható jelei: beesett testtartás; csekély ajakaktivitás; petyhüdt mimika; alulvezéreltség

Ellenszerei:

· testtartás kiegyenesítése (testtartásra, belső tágasságra figyelni)

· szájnyitás legyen hosszú és keskeny

· rágómozgások

· test aktiválása (mozgások, gimnasztika) – intenzitás, élénkség, energia

· artikulációs gyakorlatok: a mássalhangzók intenzitása és fürgesége fontos

· staccato gyakorlatok

· hasznos magánhangzók: i, e, ü

· előnyös mássalhangzók: b, d, g, c, r

· affektálva, drámaian sok energiával játszani és beszélni

· különböző hangszínek alkalmazása

Képek, képzetek:

· „inalare la voce, non dare”= „meginni” a hangot, nem kiadni

Énekelni a belégzés képzetével, de semmiképpen sem visszatartani a levegőt! Húzómozgások elképzelése. A hang befelé áramlik.

· Képzeletben a száj elé helyezett gyertya lángja nem aludhat ki énekléskor.

Mozgások:

· lábujjhegyen járni (Ez éberebb alapfeszültséget eredményez)

· a teremben hátrafelé menni és közben a hangot „meginni”

· bőröndöt megemelni vagy vinni.

· rágómozgások éneklés közben

· a szegycsont 1 cm-rel emelkedjen meg

· húzómozgások

· vezetett körmozgások

Tananyag: Főleg erőteljesebb, vidám és lendületes karakterű dalok

2. Éneklés üres, vékony (gyér) hangon

Élettani jelei: szájüreg illetve a rezonanciatér csekélyen innervált

Okai: Rezonanciatér csekély innervált; üres légzőmozgás; túl kicsi szájnyitás; nyelv lustasága; téves hallásszokások; magas légzés; testi alulfeszültség

Következményei: üres, infantilis hangzás; csekély hangerő; néha levegős; kicsi hangterjedelem; a hangzás felhangszegény és inkább cincogó; az artikuláció nem megfelelő; nincs zenei megformálásra lehetőség

Látható jelei: kicsi vagy túl széles szájnyitás; csekély testtámasz. Az összhatás: néha flegmaság és dekoncentráltság jelei a gyereken.

Ellenszerei:

· a test aktiválása, intenzitás, éberség

· intenzívebb légzés (rekeszizom aktiválása), fürgeség

· levegőtámasz kidolgozása staccato gyakorlatok segítségével (Képzeld el, hogy pl. kicsi emberke vagy manó a trambulin közepén fel-le ugrál)

· a száj puha, függőlegesen nyitva; tágasság a szájban és a torok érzése; ásításérzés

· barátságos, vidám arckifejezés (belső mosoly)

· fantázia, érzelem, gyermeki képzelőerő mozgósítása – különböző hangszínek alkalmazása

· előnyben részesített mássalhangzók: b, d, g, n, m, r

· előnyös magánhangzók: u, o, a, ö

· élénk artikulációs gyakorlatok elegendő tágassággal a szájüregben.

Képek, képzetek

· „Tégy úgy, mintha operaénekes lennél!”- affektált játék és beszéd

· Törpe vagy manó áll a rekeszizmon, ugrál, ahogy egy trambulinon szoktak

· Szájnyitás, mintha kígyó lenne – éneklés előtt ásítás – belső nyitás!

Mozgások:

· rágómozgás éneklésnél

· belső és külső tágasság keresése

· lendületes gyakorlatok

· nagy karmozdulatok

· gyakorlatok egy teniszlabdával vagy egy gumilabdával

· egy lábon éneklés

Tananyag: előnyben részesüljenek a lendületes darabok erőteljes karakterrel

3. Éneklés nyomott, préselt, forszírozott hangon

Élettani jelei: túl magas levegőnyomás; a fújónyomás felfeszíti a hangszalagokat

Okai: feszes test; gyakran görcsösség a torokban, vállakban, térdekben és ezzel együtt a gégében is. Megfeszített illetve görcsös hasfal; passzív rekeszizom; magas állású gégefő; hiányos fejrezonancia; vagy pszichés okok.

Következményei: erőltetett és préselt hangadás; reszelőzajok; túl nagy hangerő; hiányos flexibilitás; kemény hangindítás; gyakran regiszterváltás (hangmegtörés). Kicsi hangterjedelem; kevés magasság; intonációs problémák

Látható jelei: megfeszített test; magasra húzott vállak; görcsös kezek; magasra nyújtott és előretolt fej; előretolt áll; merev arckifejezés; a fej követi a dallamot

Ellenszerei:

· lemondás a nagy hangerőről, forte-ról „Simogatni” a hangot (puha, lágy hangindítás)

· testtartás javítása – különösen a fejtartásra kell figyelni

· alsó állkapocs és az arcizomzat lazítása

· testi lazaság és lazítás, ének mozgással

· légzés lazítása (hasfal)

· játékos gyakorlatok könnyedséggel

· artikulációs gyakorlatok

· előnyös magánhangzók: u, o

· előnyös mássalhangzók: p, t, k, f, s, sz

· új hallási szokás kifejlesztése

· több fejrezonancia alkalmazása

Képek, képzetek

· a hangot „lélegeztessük”, levegőt küldeni vele, de nem kilehelni

· a levegő nem rekedhet el = folyik, áramlik

· a hang puha és bársonyosan/puhán simogat, minden frázis piano-ból indul

Mozgások:

· járás

· rázómozgások a térdből és különösen a kezekből

· kicsi felmozgások:” igen-nem”, „jobbra-balra”

Tananyag: főleg könnyű és lágy karakterű dalok

4. Éneklés rikácsoló hangon

Élettani jelei: az ínyvitorla garatfalhoz való hozzásimulása miatt a szájrezonancia elveszik. A gége magasra csúszik.

Okai: túl széles szájnyitás; túl hangos és mély éneklés; hibás hangzásképzetek és hallási szokások; hiányos fejrezonancia; magas légzés

Következményei: a szájüreg, mint rezonátor elvesztése. A gége magasra csúszik. Egy túl nyitott, éles és infantilis hangzás keletkezik. Gyakran regisztertörés keletkezik. Intonációs problémák; a ritmus gyakran nehézkes; legato éneklés alig lehetséges; nem szép összhangzás

Látható jelei: száj tágra nyitása; a fej felfelé irányul; állkapocs előretolt; görcsös, merev vállak; mozgó testbelépés. Figyelem!- Aktív és lelkes összhatást kelt.

Ellenszerei:

· lemondás a forte-ról. Minden frázis piano-ból induljon!

· a szájnyitás tudatosítása, az alsó állkapocs laza engedése és nem a száj felszakítása, tágra nyitása

· szájnyitás: keskeny és hosszú

· előnyös magánhangzók: u, o, ü, ö

· előnyös mássalhangzók: n, ng, m, s, f, laza állkapoccsal

· hallásgyakorlatok és a hangzásesztétika felébresztése

· fejrezonancia elősegítése zümmögő és glissando gyakorlatokkal felülről

· lazítógyakorlatok és slampos artikuláció

Képek, képzetek

· a hang simogatása, szájüreg bársonyossá tétele

· szájnyitás, úgy mint egy kígyó, de elől inkább kicsire nyitni – fogak ne legyenek láthatóak

· nézési irány inkább lefelé

· a hang mindig fentről jön, világos, súly nélkül helyezzük el

Mozgások:

· puha, lágy folyó mozgások pl. fekvő nyolcas festése

· ringató, lengő mozgások a test előtt A térdek és a csípő rugalmas.

Tananyag: dalok folyó, legato, puha, lágy karakterrel és csak kicsi hangközugrással

5. Éneklés izolált mellhangon

Élettani jelei: Túlzott mellrezonancia használata; a mellregiszter túlhangsúlyozása; mindig a teljes hangszalagok rezgése, részrezgés nélkül

Okai: felszorult, magas légzés; a hangszalagok teljes rezgésének megtartása annak fizikai határa felett; túl hangosan és túl mélyen való éneklés; testi túlfeszítettség

Következményei: Terjedelmesebb, de durvább hangzású hang; magas hangok hiánya; a hang megtörik a regiszterváltás területén; nem lehetséges egy regiszterben énekelni; a hang kevésbé rugalmas és mozgékony; kevés a dinamikai és kifejezési lehetőség; tartós károsodás lehetséges az ének-, és a beszédhangban

Látható jelei: nagy szájnyitás; magasra emelt fej; az alsó állkapocs előretolása; feszes testtartás; magasra felhúzott vállak. Figyelem: látszólag aktív, lelkes összhatás

Ellenszerei:

· átmenetileg le kell mondani a mély lágéban való éneklésről, de legalább is tilos mélyen a forte éneklés

· ajánlott a „mezza voce”, mindig piano-ból induljunk

· helyes testtartás

· mélylégzés, tudatos rekeszlégzés. rekeszizom aktiválása

· hang fejlesztése a fejregiszterből, többnyire fentről lefelé menő gyakorlatokkal: glisszandogyakorlatok m, ng, u, o, ü

· részrezgést elősegítő magánhangzók: i, e, ü, ö, u, o

· előnyös mássalhangzók: n, m, ng, z

· hallásgyakorlatok, szép és fényes hang érzékelésének kifejlesztése

· lágy, precíz belépések, hangindítások könnyed ásítás-, és mosolyérzéssel együtt (csodálkozás, szemek területe nyitott, élő)

Képek, képzetek:

· a hangokat egy fonálra felfűzzük

· barátságosság (vékony hangadás): „Ha te szép és kellemes hangot akarsz énekelni, akkor ezt egy szép, vidám arcba kell ültetned.”

· egy lábon énekelni

· előadás, ahogy egy könnyű, világos és magas szoprán énekel

Mozgások:

· Lendületes mozgások lány és folyékony sorrendben.

· testtől elvezetett mozgások

· egyensúlygyakorlatok

· rázó, lazító mozgások

Tananyag:

Könnyed, de lendületes karakterű dalok. Kis hangterjedelem. Lehetőség szerint ne menjem e’ alá.

6. Éneklés dörmögő, brummogó” hangon

Azokat a gyerekeket nevezzük „dörmögőknek”, akik nem tudják a dallamot annak valódi irányának megfelelően visszaénekelni. Ezek a gyerekek egy a hallás, agy és hangképző szervek közötti funkciókapcsolat hiányosságában szenvednek. Koordinációs zavar lép fel a hallás és a hang között. A „dörmögők” nem tudják felvenni együtténekléskor a hangmagasságot, lágét.

A „dörmögőknek három típusát különböztethetjük meg.

1. „beszédlágéban éneklők”: Akik néhány hangon „énekelnek” a beszédhangjuk területén maradva. Nem tudják érzékeltetni, hogy merrefelé, milyen magasságban mozog a dallam. sem irányt sem magasságot nem érzékelnek ezáltal visszaadni sem tudják. Nem érzékelik az adott lágét, hangmagasságot és hangmagasság különbségeket egy dal éneklésekor. Nincs tapasztalatuk abban, hogy hogyan tudja a különböző magasságú hangokat a hangképző szerveivel előállítani.

2. „hamisan éneklők”: A nagyobb hangmagasság változásokat gyakran csak kisebb változásnak érzékelnek és így adják vissza. Pl. tiszta kvint ugrást csak nagy szekundnak érzékel

3. „mélyen éneklők”: mindig, mindent túl mélyen énekelnek, dörmögnek.

A „dörmögők” mindaddig nem tudják, hogy hamisan énekelnek, amíg valaki nem mondja ezt meg nekik.

A hang és a hallás koordinációja a legtöbb „dörmögőnek” megtanítható, de ehhez sok idő, türelem, tapasztalat és megfelelő gyakorlatok szükségesek.

Ellenszerek:

· testkontaktus: a dallam irányát, hangmagasság különbségeket kézzel mutatni kell

· szemkontaktus: „énekeld a hangot a szemembe!”

· hallásgyakorlatok: mély, magas

· koncentrációs gyakorlatok: egy kis szünetet adjunk a felfogáshoz, mielőtt az adott hangot kiénekelné (meghallás – átgondolás, felfogás – éneklés)

· zümmögő gyakorlatok alulról felfelé (pl. rakéta, lift, hegymenet-völgymenet)

· imitációs gyakorlatok (állathangok utánzása)

· „hanglabda” hordozása, dobása, átadása

· „együttes hang, közös hang” megtalálása

Fontos:

A gyerekek kizárólag csak egy világos színű, csengő hangon éneklő tanárt tudnak leutánozni. Ezért nagyon fontos, hogy a hangképzőtanár (nem magánénektanár!), illetve kórusvezető vékony, csengő hangon énekeljen elő.

A helyes testtartás helyreállításához és a könnyű levegővétel begyakorlásához nagyon ajánlom az Alexander-technika alkalmazását már kisgyermekkortól kezdve minden korosztálynak!

Az Alexander-technika több mint száz éve az énekesek eszköze szakmájuk megalapozására és/vagy képességük tökéletesítésére. Rodd-Marling mondta az éneklés megfogalmazásakor, az éneklés és légzés mechanizmusát az a vágy tartja mozgásban, melyet önmagunk kifejezésre juttatása mozgat. Ám az önkifejezés fokozására az élet más területein is hajlamosak vagyunk arra, hogy mindent beleadva, izmainkat megfeszítve, erővel hozzuk ki magunkból a legtöbbet. Ez nem minden helyzetben előnyös, mivel ilyenkor a legtöbb izomcsoportot egységesen feszítjük meg, nem természetes tónusában megőrizve azokat az izmokat, melyeknek az adott szituációban bizonyos nyitásokat kellene, hogy lehetővé tegyenek. A nyak szabadsága, és minden apró részletének feszültségmentessége elengedhetetlen az énekléshez. Figyelembe véve a tényt, hogy szervezetünk egységes rendszerként működik, nem szabad megfeledkeznünk a többi testrészünkről sem, melyek működése hatással van a másikra.

Az Alexander-technika:

· megtanítja, hogy hogyan használjuk ki gerincünk teljes hosszát (a szokásos összegörnyedés helyett)

· hogyan nyissuk mellkasunkat

· hogyan szabaduljunk meg a felesleges feszültségtől

· a mozdulatokat vezetve segít megérezni, hogy testünk hogyan működik optimálisan, rendszerként.

A kifejezésre juttatás vágya nélkül hangképző szervünk nem tud együtt működni az egésszel, mint rendszerrel. Ha valaki ekkor énekelni akar, figyelme főként torkára koncentrálódik és úgymond „csinálja” az éneklést.

Mi az a hangképző szerv, mellyel a zenei világban csodát lehet művelni? Kissé elvont megfogalmazásban, ez az a részünk, mely fejünk tetejétől a talpunkig átjár bennünket, és amihez hozzátartozik a tüdőnk és a gége is. Mindezek több apró részből állnak, és mindnek ébernek és aktívnak kell lennie, mielőtt az „egész” működni kezdene.

Ha a légzés, gége, (a hangindítás), a rezonancia viszonyok, és az énekes zene fonetikai jelenségei az ember életkorához alkalmazkodva helyesen működnek, akkor megszólal az énekhang a maga teljes szépségében.

A pszichés eredetű problémák, és a pszichoszomatikus megbetegedések számának rohamos emelkedése figyelmeztető jel, melyet az éneklés, a zenélés, a művészetekkel való foglalkozás megelőző lehetőségei szempontjából figyelembe kellene venni az oktatás alsó, középső és felső szintjén egyaránt. A hangnak, az éneklésnek közlő, önkifejező funkciója mára nagyrészt elveszett, s ennek újratanulása segíthetné egyrészt a pszichés problémák megelőzését, másrészt az örömteli éneklés, zenélés élményének megszerzését mindenki számára. A cél (önkifejezés, öröm, személyiségfejlesztés) összekapcsolja a zenei nevelést a zeneterápia hasonló célkitűzéseivel. A zenei nevelés és a zeneterápia nem kioltják, hanem erősítik egymást. Cél: a harmonikus emberi lélek kialakítása. Fontos egy felszabadult, kreatív és sikerélményt nyújtó légkör megteremtése, amelyben lehetőség nyílik a felszabadult önkifejezésre, az önmagunkra és egymásra figyelésre, kommunikációra zenén és mozgáson keresztül. Eredményképpen oldódnak azok a blokkok, melyek gátolják a megfelelő viselkedést, teljesítményt.

A hangképzési hibák, ahogy már említettem, megfelelő gyakorlatokkal, célzott fejlesztéssel, kitartással, türelemmel és idővel javíthatók, hangilag képzett, a gyerekhangok sajátosságait jól ismerő hangképzéstanárok, illetve kórusvezetők segítségével. Fontos a gyermekhangok sajátosságának alapos ismerete, hiszen anélkül nem tudják eredményesen javítani a tanárok a hibákat. Lényeges lenne különválasztani a gyerekhangokkal is foglalkozó hangképzéstanárokat a magánének tanároktól, hiszen az utóbbiak csak és kizárólag a mutálás lezajlását követően, tehát 16 éves kor utánra vonatkozó, arra alkalmas magánének tanítási módszert tanultak és alkalmaznak, így nem tudják hogyan, milyen módszereket kellene alkalmazni a gyerekek hangképzésekor. Jó hangképzéstanár meggyőződésem szerint ének-zene tanár, karvezető képesítéssel rendelkező és egyben gyermek és/vagy ifjúsági kórusok kórusvezetőiből kerülhetnének ki némi továbbképzés után. (Itt nem csupán a zeneművészeti főiskolákon végzetteket, hanem az ELTE, JGYTF ének-zene, karvezetés szakán végzett kollégákra is gondolok). A gyermekhangképzés egyéni vagy kis csoportos (2-3 fős) formában lenne a leghatékonyabb. (Nálunk a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában már 25 éve ilyen keretek között zajlik a hangképzéstanítás). Fontosnak tartom, hogy a jelenlegi ének-zene tanárképzésnél is jelenjen meg a gyermek és ifjúsági hangképzés tantárgy, mivel ők is gyermekhangokkal fognak foglalkozni. Nagy jelentősége lenne a hangképzés tantárgy, mint szabadon választható tárgy felvételének az alapfokú művészetoktatás zeneművészeti ágának tantervébe. Egyrészt a zeneiskolákban működő gyermek-, és / vagy ifjúsági kórusok tagjainak egyéni hangképzési lehetőségeként szolgálna, amely a kórushangzást nagyon pozitív irányban befolyásolná, másrészt lehetőséget teremtene minden diák testtartásának, légvételének, izomműködéseinek, hangadásának helyreállítására is, amely előnyös lehet minden hangszert tanuló gyermek számára, akik a tanultak hasznát vehetik a hangszerórákon, szerepléseken, vizsgákon. A hangképzés személyiségfejlesztő hatása nagymértékű, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Az egyes hangképzési hibák javítására alkalmas általam használt, jól működő, hatékony gyakorlatok sokaságát - és ezeken felül ajánlott dalanyagot mellékelve - egy gyűjteménybe fogom összeszerkeszteni, melyet igyekszem hamarosan egy könyv formájában megjelentetni és a kedves zenetanár kollégák rendelkezésére bocsátani.

Az éneklés, zenélés önmaga olyan élményt ad a tevékenységet folytatónak, ami belső összerendezettséget eredményez. A zene képes felkelteni és fokozni az aktivitást, feszültséget szabályoz, indulatokat kelt és levezet, nyugalmat teremt, a legkülönbözőbb érzelmeket mobilizálja, serkenti a képzeletet, képzettársítást, fantáziát, emlékeket; befolyásolja a közérzetet, alakítja a viselkedést. Mindezek mellett jelentős az esztétikai hatása.
Beszéd nélkül is kapcsolatot teremt a gyermekek között, segít a gátlások leküzdésében, és a feszültségek oldásában, és felébreszti a szunnyadó képességeket.

Különösen ajánlatos az éneklés, zenélés: tanulási nehézségek, tanulási zavarok, magatartási zavarok, önkifejezési problémák, kapcsolatteremtési nehézségek, gátlásosság, közösségbe illeszkedési nehézség, figyelemösszpontosítás nehézsége, és figyelemzavar esetén!

Azok a gyerekek, akik megtapasztalják az éneklés és a zene varázslatos erejét, szívesen barangolnak a hangok, ritmus és a lüktetés csodálatos világába.

" Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek."

Babits Mihály

Irodalom:

Andreas Mohr: Handbuch der Kinderstimmbildung; Schott, Mainz, 1997

Babits Mihály: A második ének (1928)

Christiane Wieblitz: Lebendiger Kinderchor; Fidula Verlag, 2006

Evemarie Haupt: Hangterápia; Holnap Kiadó, 2006

Hámori József (2002): Az emberi agy és a zene, Hang és lélek, Budapest, Magyar Zenei Tanács

Heinrich von Bergen: Unsere Stimme; Müller & Schade Verlag, Bern, 2002

Karl-Peter Chilla: Handbuch der Kinderchorleitung, Schott Verlag, 2003

Kokas Klára: Képességfejlesztés zenei neveléssel, Zeneműkiadó, Budapest, 1972.

Kodály Zoltán: Visszatekintés. Összegyűjtött írások, beszédek, nyilatkozatok I. Sajtó alá rendezte és bibliográfiai jegyzetekkel ellátta Bónis Ferenc. Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1974
Lindbergerné Kardos Erzsébet: Zeneterápia; Kulcs a Muzsikához Kiadó, 2005

Paul Lohmann: Stimmfehler – Stimmberatung; Schott Verlag, Mainz,

Paul Nitzsche: Die Pflege der Kinder-, und Jugendstimme; Schott, Mainz, 1970

Robert Göstl: Singen mit Kindern; Con Brio, Regensburg, 1996

Robert Macdonald-Caro Ness: Alexander-technika, Scolar Kiadó, Budapest, 2007

Sabine Horstmann: Chorische Stimmbildung; Verlag Merseburger, 1996

Ulla Beushausen: Kindliche Stimmstörungen; Schulz-Kirchner Verlag, 2009

Urbánné Varga Katalin: Zene és terápia; Zeneterápia, Kulcs a Muzsikához Kiadó, Budapest, 2005

*Asztalos Andrea hangképzés, magánének, szolfézs tanár és kórusvezető