Évfordulók VI.

2013. október 9.-én a Nádor teremben ünnepeltük Láng István születésének 80. évfordulóját. A pályatársak is gazdagították a műsort egy-egy új kompozícióval, így az ünnepelt műveivel együtt igen szép és méltó hangverseny részesei lehettünk.

Az első műsorszám az idős mester egy negyven évvel ezelőtt keletkezett elektronikus darabja, a Lebegés volt. Az eddigi életút pontosan felén Láng már a kísérletezés mellett is koherens, világosan megformált darabot komponált.

A következő mű Sugár Miklós Rábeszélés című darabja volt, mely bemutatóként hangzott el. Fuvolára és zongorára íródott, három rövid tételből áll, zaklatottabb illetve elandalító témákkal. A cím az előadóművész felkérésére utal. Matuz Gergely (fuvola) és Baráth Bálint (zongora) hibátlanul muzsikáltak.

Láng második darabja igazi csemegének számított, hiszen az Inquieto [Nyughatatlan] a nálunk ritkán hallható sakuhacsin (shakuhachi) szólalt meg. A japán nemzeti hangszernek számító bambuszfuvola (bambuszfurulya) neve a hosszára utal, miszerint egy sakuból és nyolc hacsiból – egy láb nyolc hüvelyk – áll. Öt furat található rajta, melyek segítségével az alaphangokon – „d” pentaton – kívül, a kromatikus skála többi hangja is megszólaltatható. Maga a mű részben élőzenére, részben elektronikus hangzásokra épül. A hangszer hangszíne miatt óhatatlanul keleties, de mindenképpen különleges és egyedülálló kompozíció jól bizonyította, hogy a távoli népek hangszerei milyen szervesen kapcsolódhatnak a legmodernebb európai zenei törekvésekkel. A hattételes mű igyekezett minél jobban megmutatni ennek a különleges hangszernek és az elektronikának közös lehetőségeit. Matuz István (sakuhacsi) igazán elismerésre méltó teljesítményt nyújtott a – valószínűleg számára is szokatlan – hangszer nagyszerű megszólaltatásával.

A második pályatárs Madarász Iván volt, akinek A tolmács című művét Ljudmila Ulickaja regénye ihlette. A változatos összetételű kisegyüttesre komponált mű hol ábrándozó, hol feszültségekkel teli, ezáltal mindvégig érdekfeszítő. A végén szöveg nélküli énekhang emeli éteri magasságokba.

A szünet előtti utolsó darab ismét Láng szerzemény, a Felkiáltások volt. A művet legutóbb a 25. Mini-fesztiválon már hallottam, akkor kizárólag akusztikus hangszereken előadva. Most a klarinét, brácsa, cselló trióhoz elektronika is társult, ezáltal jócskán kibővítve a hangzásbeli lehetőségeket. 2011-ben Mahler halálának századik évfordulójára íródott, s az V. szimfónia trombitatémájából vett idézet utal a mesterre. Az egytételességen belül hol gyorsabb – első négy, illetve nyolcadik rész –, hol lassabb mű során „időről időre váratlanul fájdalmas akcentusok jelennek meg.” (Láng I.) Erre utal a cím. A hangzás egyediségéhez a Flatterzunge, flazsolet és fúvókával keltett hangok is hozzájárulnak. Rozmán Lajos (klarinét), Gulyás Nagy György (brácsa) és Pólus László (cselló) elhivatottan tolmácsolták a művet.

A második félidő szintén Láng darabbal kezdődött. Az Ívek a térben II. ebben az évben íródott, májusban volt a bemutatója. Fuvolára és nagybőgőre komponált négytételes darab. Zenei összefogottsága, leszűrt egyszerűsége a szerző mind nagyobb bölcsességét sugallja. Érdekessége a legmagasabb fafúvós és legmélyebb vonós hangszer duója, illetve a hangképzési módok sokfélesége. Ezek gyakorlati megvalósításában és a mű kiváló zenei megformálásában Matuz István (fuvola) és Lukácsházi István (bőgő) működött közre.

Új bemutató, s ennek megfelelően új szerző következett Tihanyi László személyében. A Clausula [Záradék] No. 6.-ot egy hétfős ensemble szólaltatta meg, Sugár Miklós vezényletével. Végig változatos, különböző karaktereket megszólaltató, igényes zene.

Az utolsó két mű az ünnepelt szerzeménye volt. Az első a Capriccio metronomico, mely különböző sebességű metronómütésekhez rendel zörejeket, hanghatásokat, concertáló metronómokat. Mindezt az elektronika nyújtotta gazdag lehetőségek felhasználásával. A befejező mű Láng No Man is an Iland, Intire of It Selfe [ Senki sem különálló sziget] – III. kamarakantáta volt John Donne versére. A műben fúvós, vonós hangszerek, énekhang és elektronika is szerepet kap. A valósidejű előadás és az elektronika mindig különleges kapcsolatát kiválóan aknázta ki a szerző, sok ütős effektust alkalmazva. A nem könnyű szoprán szólamot kiválóan énekelte Skoff Zsuzsanna, akinek nagyszerű társai voltak a hangszeres zenészek.

Az este méltóképpen ünnepelte a magyar zeneszerzők egyik doyenjét.

Eisenbacher Zoltán

39. Korunk Zenéje Kortárs Zenei Fesztivál

Láng István 80

Láng István: Lebegés

Sugár Miklós: Rábeszélés

Láng István: Inquieto

Madarász Iván: A tolmács

Láng István: Felkiáltások

Láng István: Ívek a térben II.

Tihanyi László: Clausula No.6.

Láng István: Capriccio metronomico

Láng István: No Man is an Iland, Intire of It Selfe – III. kamarakantáta

EAR Együttes (művészeti vezető, karmester: Sugár Miklós)

Skoff Zsuzsanna ének

Baráth Bálint zongora, szintetizátor

Gulyás Nagy György brácsa

Pólus László cselló

Lukácsházi István bőgő

Matuz István fuvola, sakuhacsi

Matuz Gergely fuvola

Rozmán Lajos klarinét

Lakatos György fagott

Farkas István Péter harsona

Horváth István hangmérnök

Nádor terem

2013. október 9.