FÁBIÁN
TÍMEA*
Claude Debussy:
Pán fuvolája- egy remekmű születésének története
Ma még 2013-at
írunk, és Claude Debussy halálának
95. évfordulója kapcsán fuvolás szempontból figyelemre méltó lehet egy másik
évszám is, 1913. S hogy miért? Pontosan 100 évvel ezelőtt mutatták be
Debussy egyik legnépszerűbb, szólófuvolára írott művét, a Syrinxet.
A
fuvolairodalomban olyan fontos helyet betöltő darabbal kapcsolatban sokan
nem tudják, hogy születésekor eredetileg a „Pán fuvolája” címet viselte. A Gabriel Mourey
színműíró által megrendelt színpadi zenét Debussy barátja születőben
levő drámájához, a Psyché-hez komponálta meg.
Noha az eredeti kézirat, amely Mourey és Debussy
levelezéséből következtetve 1913. november 27 és 29 között készülhetett
elveszett, egy újonnan fellelt kézirat-másolatból mára biztossá vált, hogy
eredetileg nem „Syrinx”- ként vált ismertté. A megtalált kópia egyébként
Madame Hollanders
de Ouderaen gyűjteményéből való,
amelyet Brüsszelben egy svéd fuvolás, Anders Ljungar-Chapelon,
és egy német zenetudós, Michael Stegemann fedezett fel, majd jelentetett meg 2012-ben.
Bár a kéziraton szereplő beírások nem egyeznek más, Debussy művön szereplő kézírással sem, mégis a beírt Mourey
idézetekből arra következtethetünk, hogy a kotta tulajdonosa,
valószínűleg Louis Fleury lehetett. Fleury a századelő jeles
fuvolaművésze, Paul Taffanel tanítványa, akinek a későbbiekben Debussy mellett számos zeneszerző
ajánlotta művét. (Ilyen volt például Ibert: Jeux (1923), vagy Alexandre Tansman: Sonatine (1925) című
műve is.) Sajnos azonban Fleury kézírását sem ismerhetjük, mivel nem maradt fenn
olyan anyag, ami kétséget kizáróan bizonyíthatná, hogy tényleg az ő
jegyzetei szerepelnek rajta. Stegemann szerint
azonban a kottába írt hosszanti vonalú elválasztójelek és a színműre
vonatkozó pontos belépési hely mind azt bizonyítja, hogy a fuvolista Fleury volt a
kézirat tulajdonosa. Ezt a zenei betétet egyébként minden alkalommal ő maga játszotta a színpadon,
egészen 1926-ban bekövetkezett haláláig.
Ezután 1927-ben Jean
Jobert, a párizsi zeneműkiadó Fleury
özvegyétől elkérte a kottát, és felkérte Marcel Moyse fuvolaművészt, a
párizsi Conservatoire
tanárát, hogy készítse elő a darabot kiadásra. Moyse, mivel játszotta a szólót Debussy-nek, és ismerte a szerző elképzeléseit is,
tökéletes választás volt erre a célra. Valószínűleg egy-két kijavítatlan
hibát is korrigált,
és saját lélegzetvételi javaslataival is ellátta a darabot. A Brüsszelben
megtalált kézirat felfed néhány új információt a levegővételi helyekkel
kapcsolatban. A másolat szerint mindösszesen három lélegzetvételi hely van
(második ütem vége; negyedik ütem közepe; 14.-ik ütem közepe) és nincsen
például a 16.-ik ütem végén vagy a 25.-ik ütem közepén, megtörve ezzel a hosszú
B hangot. Moyse-nak
köztudottan légzési problémái voltak, és egy alkalommal a következőképpen
vallott ezzel kapcsolatban: „Debussy
arra kért, hogy egy lélegzetre játsszam a hosszú B-t
de nem tudtam megtenni.” A másik ominózus előadásbeli kérdés, a végén, az
utolsó ütem első átkötött hangján szereplő hangsúly, amelyről
így beszélt Moyse:
„Nem vagyok biztos abban, hogy ez hangsúly, inkább diminuendo.”
(1)
A Fleury-nek tulajdonított kézirat-másolat
A szín- illetve
zenemű alapja, Ovidius mitológiai témájú írása
A mű eredete egy mitológiai történeten nyugszik,
amely az antik költő, Ovidius: Átváltozások című műve I.
könyvének 689.-712. sorában olvasható: “ Tudnotok kell, hogy Syrinx eredetileg nem hangszer volt, hanem egy csengő
hangú, csodaszép lény. (Najád) Etette a kecskéit, versenyt futott a nimfákkal
és úgy énekelt, mint a csalogány. Amint nyáját őrizte és énekelgetett,
odalopakodott Pán és üldözőbe vette, hogy vágyát kitöltse rajta. Azt ígérte,
hogy minden nőstény kecskének hamarosan ikrei lesznek. A lány nevetett a
kérésen és azt mondta, sosem fogadna el egy olyan szeretőt, aki sem nem
kecske, sem nem férfi. Pán utána szökkent, hogy mindenképpen megszerezze, de Syrinx elmenekült előle és az erőszak elől.
Mikor ellankadt a menekülésben, elrejtőzött a nádasban, és eltűnt a
mocsárban. Pán dühében kivágta a nádast, de így sem találta a lányt. Mikor
észrevette, hogy mi történt, kitalálta ezt a hangszert. A nádszálakat újból
egybefogta, és az egyenes szálakat egyenlőtlen hosszúakra vágta, mivel
szerelmük is egyenlőtlen volt. Így történt, hogy nádsíp lett a lányból”
(2)
Erre a történetre, és persze barátja, Gabriel Mourey
felkérésére írta meg a zeneszerző a kísérőzenét. A szólót a harmadik
felvonás I. jelenetének kezdetén kellett előadni a színfalak mögött, amit
a fuvolás Fleury egész életében betartott, minden
előadáson megkövetelte a spanyolfalat. A zene alatt a következő
szöveget hallhatta a közönség: „A hold fénye ragyogja
be a vidéket. A tisztáson nimfák táncolnak, fehér díszbe öltözve. Néhányan
virágot szednek, mások a vízpart széléig hajolva csodálják magukat.
Időnként mind döbbenten megállnak, s a dal irányába eredve bódultan
hallgatják a láthatatlan Pán syrinx játékát, mely a
nádszálakból font hangszerből árad.” ( 3) / A muzsika egészen addig szól a
felvonás alatt, amíg a nimfák fel nem
sorakoznak a színen.
A komponálás időszakától a bemutatóig
A
darab megkomponálására vonatkozó első utalást Debussy 1909. február 20-i, Mourey-nak írt baráti levelében teszi. Itt a
következőről olvashatunk: „Az ötleted nagyon jó, ezt vártam el
Tőled, viszont túl nagy hangsúlyt fektetsz a zenére…….
nincs szükségünk énekesre a drámában…” (4)
Noha
a további levél részletek Debussy
bizonytalanságáról, és a komponálás időszakának nehézségeiről
tanúskodnak, végül mégis elkészül a bemutatóra. 1913. március 25-i
keltezésű, Mourey-nak
írt válaszlevelében már a lehetséges előadó kilétére vonatkozóan is
említést tesz: ” Csak olyan zenekarban játszó fuvolistákat ismerek, akik mind
elfoglaltak a jelenlegi szezonban…… Kérlek, bocsátsd meg, ha a „Pán fuvolája” nem készül el
teljesen, most nem ígérek semmit.” (5)
November
17-én írott levelében, kevesebb, mint két héttel a bemutató előtt – amely
M. Louis Mors otthonában volt december 1-én, és amit
még két előadás követett 3-án és 4-én – újra hangot ad gyötrő
kétségeinek: „A zenei motívum vagy irányvonal nem
támaszkodhat semmilyen színpadi hatásszünetre. Meg tudnád mondani nekem
pontosan, mely verssorok után kezdődik a zene? Számos próbálkozás után úgy
döntöttem, kitartok a mellett, hogy egy valakinek kell eljátszania a „Pán
fuvoláját”, zenei kíséret nélkül. Bár ez nehezebb, mégis természetesebb.”(6)
Nem
csak a levél alapján következtethetünk tehát arra, hogy Debussy eredetileg
kíséretet is tervezett a darabhoz. A mű 5. ütemében levő enharmonikus váltás enged erre következtetni, amely egy
pedálváltás lehetőségével hozható összefüggésbe.
Debussy nehezen
haladt a darabbal, és csak pár nappal a bemutató előtt készült el vele
véglegesen. November 24-én írt levelében még így nyilatkozik: „Csak az maradt,
hogy befejezzem, és pont ez a legnehezebb. (6) Két nappal később, nov.
26-i levelében már a következőképpen invitálja barátját: ”Gyere át holnap
ebéd után, ha tudsz!...... Nem sok a mutatnivaló, de
az egészen jó.” (7) Ezután arról érdeklődik Debussy Mourey-nál,
vajon megtalálta-e már a fuvolistát a darab bemutatójára. Nem tudni, hogy ezen
a novembert 27-i látogatáson esetleg Fleury is jelen
volt-e? Sőt azt sem tudni, vajon a bemutatót megelőzően
ismerték-e egymást a zeneszerzővel személyesen? Erre abból is lehet
következtetni, hogy nem történt levélváltás a komponista és a fuvolás között.
A kézirat
jelentősége
Több
szempontból érdekes lehet még az elveszett kézirat, a Fleury-nél levő másolat, és
a Jobert
–féle első nyomtatott példány tartalmi összehasonlítása. Egy dolog
biztosnak látszik ezzel kapcsolatban, mégpedig az, hogy az 1927-ben Jobert által
megjelentetett kottakiadványnak nem a Fleury- féle kópia volt az alapja, hanem az elveszett, Debussy kézjegyével is ellátott, eredeti
példány. Erre abból következtethetünk, hogy olyan zenei jelzések és beírások,
valamint módosítások szerepelnek az első nyomtatásban, amelyek a Fleury-féle
kézirat másolatban nem. Az utóbbi
jelentősége azonban ennek ellenére óriási, mivel tartalmazza az
először, a bemutatón elhangzott zenemű előadásmódjára vonatkozó
irányelveket, valamint alátámasztja azon jelzések fontosságát is, amelyek
később meghatározóak lesznek a 1927-es kiadásban is.
Talán
ezzel az írással sikerült felcsigázni az érdeklődést egy igen ismert és
népszerű darab születés-történetével kapcsolatban. Talán azok az
előadók is úgy játsszák majd Debussy
egyik legszebb művét a pódiumon, akik esetleg eddig nem voltak tisztában
annak irodalmi és zenei üzenetével.
Végezetül
egy kis érdekesség a centenárium alkalmából mindazoknak, akik kedvelik Debussy zenéjét, és szeretik az
újdonságokat. Íme, egy komolyzenei videó, amelyben megtalálható a zene és
színház mellett az animáció is. Igazi műfaji kavalkád!
A videó elérhetősége: http://www.youtube.com/watch?v=bj40qN_eifU&feature=youtu.be
Fábián Tímea weboldal címe: www.flute-fuvola-fabian.com
Bibliográfia:
1 Trewor Wye cikke
a PAN 95/1. számából
2 Ovidius: Átváltozások
3 Gabriel Mourey:
Psyché, III. felvonás eleje
4 Debussy levele Mourey-nak,
1909. február 20.
5 Debussy Levelek, p.1591.
6 Debussy Levelek,p.1702.
7 Debussy levele Mourey-
nak, 1913. november 26.
8 Douglas Woodfull -
Harris bevezetője a 2011-es Urtext kiadványban
Fábián Tímea fuvolaművész
zenei tanulmányait 1987-ben kezdte a Péceli Állami Zeneiskolában, ahol
fuvolázni és hegedülni tanult. 1994-ben felvételt nyert a váci Pikéthy Tibor
Zeneművészeti Szakközépiskolába, ahol Ittzés
Zsuzsa és Ittzés Gergely voltak tanárai. 1998-2002-ig a Miskolci Egyetem Bartók Béla
Zeneművészeti Intézetének hallgatója, tanára Dr. Csetényi Gyula.
2003-ban kitüntetéssel diplomázott a Liszt
Ferenc Zeneművészeti Egyetem fuvolaművész-művésztanár szakán,
tanára Kovács Lóránt Liszt-díjas fuvolaművész volt.
2000-ben tagja lett a Miskolci Nemzeti Színház zenekarának.
2006-2008-ig tanára a budapesti Bartók
Béla Zeneművészeti Szakközépiskolának, 2002-től pedig a Pécel Városi Zeneiskola kamara- és
fuvolaművész tanára.
A FlautanDuo alapítója és a Pécelen 2010–ben indult,
kétévente megrendezett, idéntől Nemzetközi
Fuvola Fesztivál szervezője.
2014-ben egy gyermekeknek szóló két részes zenetörténeti
előadássorozatot indított kisiskolások számára, melynek célja a
komolyzene megismertetése különböző zenetörténeti korszakokon keresztül,
valamint a koncertlátogatásra való ösztönzés.
Jelenleg futó koncertsorozatai:
a Flautanduo két részes sorozata
2014. október 17-19: III. Nemzetközi Fuvola Fesztivál/ Nyitóhangverseny