Lengyelországban jártunk

A Törökbálinti Cantabile Kórus jelenleg legfiatalabb tagjaként vettem részt ezen a szenzációs utazáson. 2014. április 25-én, egy kifejezetten hűvös péntek hajnalon bőröndök gurulásától, csomagok csörgésétől lett hangos a város, így könnyen odataláltam az egyik találkozóhelyhez, ahol a jól ismert kedves arcok álmatagon ácsorogtak. A busz lassan megérkezett, felcihelődtünk, majd irányt vettünk Budapest felé felvenni a maradék kórustagokat.

Az idő sajnos nem változott, ami az előrejelzések szerint várható volt. Az eső lába végig a fejünk felett lógott, de hát mit izguljunk, hiszen buszban ülünk (amit persze a busz hátsó fertályán észlelt vízszivárgások után már nem így gondoltunk).

Első úticélunk Zakopane volt, ahol a buszból kiszállva magyar szavak csapták meg a fülünket. Finom sajtokat és karamellát vásároltunk fillérekért (igazándiból forintokért, de lehetett euróval és zlotyival is fizetni). Itt szeretnek ám minket, magyarokat! Ez egy egészen új érzés, amit egyik külföldi tartózkodásom alatt sem éreztem még. A város maga csodálatos. Volt alkalmunk siklóvasúttal felmenni a Gubałówka hegy tetejére, ahonnan egész Zakopanét és a Magas-Tátrát is megcsodáltuk, saját idegenvezetőnk ízes, magyar előadásával fűszerezve. Néhányan utána megkóstoltuk a pirogot, én pedig egy tál gombalevest teszteltem, mert az idegenvezetőnk azt mondta, hogy a lengyel gombalevesben benne van az egész erdő. Igaza volt! Úgyhogy mindenkinek szívből ajánlom, akit Zakopánéba sodor a szél, hogy kóstoljon meg egy tál gombalevest.

Étkezésről szólva Krakkóban sem ért minket csalódás. Nem vagyok ízszakértő, sem mesterszakács, csak szeretem a jó ízű ételeket, és meg kell, hogy mondjam, nem túlzás mindenbe belefőzni a káposztát. A magyar, tradicionális gulyáslevesünkről kicsit eltérően vélekednek ugyan, de már az is megtisztelő, hogy próbálkoznak vele.

Krakkóba érkezvén megvacsoráztunk, majd elfoglaltuk szálláshelyünket a Żaczek Hotelben. Másnap pazar reggelivel fogadtak bennünket! Nagyon korán keltünk, ugyanis első fellépésünk előtt egy sóbányába igyekeztünk, Wieliczkába. 3 órás idegenvezetés után egy kicsit elfáradtunk, de az élmény minden fáradozást kárpótol. Még spontán flashmobot is tartottunk a sóbánya kápolnájában, ázsiai turisták nagy örömére (youtube csatornán érdemes rákeresni), ezzel beénekelve az esti műsorunkra.

A Krakkó főterén található Mária Bazilikában a helyi Organum kórussal közösen tartottunk koncertet a II. János Pál pápa szenttéavatási ünnepségsorozat keretein belül. Nagy megtiszteltetés, hogy a neki felajánlott misén is énekelhettünk néhány művet. A mise utáni koncertünk nagyon jól sikerült; az ünnepséghez és a templom hatalmasságához méltó hangulatot teremtettünk. Az Organum kórussal közösen énekelni jó példája volt annak, hogy a zene szeretete minden embert egyenlővé tesz, minden embert összeköt, nem számít, melyik országból jöttünk.

Másnap reggel jó emlékekkel, áhitattal indultunk neki második koncerthelyszínünknek, mely az Isteni Irgamasság Bazilika volt. Már a buszban éreztem az izgatottságot, a várakozás örömét, s mikor megpillantottuk ezt a hatalmas épületet, nem utolsó sorban azt a többezres tömeget, mely körülölelte a Bazilikát, a szívem már a torkomban dobogott! Hatalmas megtiszteltetés, hogy fellépőként léphettünk be ebbe az óriási templomba, méghozzá nem mindennapi célból!

Egyik mise követte a másikat. Az, amelyiken énekeltünk, fél 1-kor kezdődött. 4 darabot énekeltünk meghatározott időben. Bár nem értek lengyelül, karnagynőnk, Vékey Marianna, és kórusunk, a Törökbálinti Cantabile Kórus nevét többször is hallottam a mise alatt. Nem mindennapi az sem, hogy a mise végén többezer lelkes hívő, lelkes zarándok megtapsolt bennünket. Sikerünk volt!

Képek: balintinfo.hu

Mindannyian jó élményekkel tértünk haza másnap. Izgatottan várjuk legközelebbi koncertjeinket itthon is, és külföldön is!

Kerezsi Anna Mária