Bátki Zoltán

Csak hallgatóztam

Ha megkérditek egyszer, hogy ki voltam,

elmondhatom, hogy én csak hallgatóztam.

Nem is tehettem volna semmi többet,

kihallgattam a fákat és a csöndet.

Ha megkérditek egyszer, hogy ki voltam,

higgyétek el, hogy én csak hallgatóztam.

Az édesanya édes szívverését,

kihallgattam az élet ébredését,

a haldokló utolsó suttogását,

a végtelennek hullámcsobbanását.

Ha megkérditek egyszer, hogy ki voltam,

higgyétek el, hogy én csak hallgatóztam.

Az igazaknak álnok hitszegését,

kihallgattam a vérem lüktetését,

a szerelemnek orkántombolását,

a szétszakított szívek dobbanását.

Ha megkérditek egyszer, hogy ki voltam,

higgyétek el, hogy én csak hallgatóztam.

Megkondultak az izzó ércharangok,

elvarázsoltak földöntúli hangok,

kihallgattam a bűnöst és a szentet,

a Teremtőben élő néma rendet.

Ha megkérditek egyszer, hogy ki voltam,

higgyétek el, hogy én csak hallgatóztam.