Félefajta játék

Félefajta játék csábít untalan,

verstükörből árván bámulom magam.

Hosszú itt a verseny, csal, ki mást előz,

félefajta játék, szent erőd legyőz.

Csúf tekintetemre rá sem ismerek,

görcsös életemre édent hintenek.

Messze szól a kürt az édes percekért,

évek óta tart, de nincs lejátszva még.

Mondd, miféle játék álma hívogat,

hétlakatra zárva nyitott sírokat?

Huncut csínytevésem sűrű ködbe vész,

halkan énekel a megbukott zenész.

Győz, ki elhagyatva végleg árva lesz,

félefajta játék ős szabálya ez.

Ily hatalmas téttől nem nyugodhatok,

csak ha kis papírra sírva írhatok.