Bátki Zoltán

Fényben születő

Fényben születő rendet

láttam magamat benned,

lassan közelítettél,

titkos szeretőm lettél.

Rejtett utakon járunk,

többé sohasem válunk,

minden gyönyörű órán,

bimbó fakad egy rózsán.

Múló keserűséggel,

vágyunk hamuvá ég el,

tisztán maradó terhünk,

együtt daloló lelkünk.