Bátki Zoltán

Isten vonatán

Könnyű rakomány rohan el a sínen,

Isten vonatán zakatol a szívem,

édes bajaim hamar utolérnek,

búcsúdalaim dalolom az égnek.

Fényben születő mesebeli kertben,

árvák temető kezeire fekszem,

nyíló violát aranyoz a hajnal,

felhőfalon át fölemel egy angyal.

Lélekszabadon ide-oda szállunk,

emlékutakon ide-oda járunk,

halkan köszön el odahaza minden,

lassan megölel, befogad az Isten.