Meghalt Konrád Péter ütőHANGSZERES-tanár*

(1956-2014)

Hosszú évek óta létezik egy egészen kiváló műhely a Szabolcsi Bence Zeneiskolában. Létrehozója, lelke, mindenese Konrád Péter ütőhangszeres művész-tanár volt. A tanár úr azontúl, hogy megtanította növendékeit a hangszeres játék fortélyaira, "kölcsönvéve" kollégájának, Novotny Tibornak növendékeit is egy "ütős" ütőhangszeres csoportot hozott létre.

Az út azonban nagyon hosszú volt a nyilvános szereplésig, de Konrád Péter lankadatlanul járta ezt az utat. Mindenkinek „testreszabta” a feladatát, újra és újra átdolgozta és áthangszerelte, hogy a felnövekvő és "kinövekvő" generációkból újra és újra csapat lehessen, időpontokat egyeztetett, lehetetlennek tűnő helyzeteket megoldva és magát nem kímélve. Ha kell, hangszereket szállított, tologatott vagy saját személyével egészítette ki az együttesét. Tette mindezt állandó mosollyal az arcán, olyan derűs légkört varázsolva növendékei köré, hogy azok nem is tehettek mást, mint képességeik maximumát nyújtva odaadóan dolgoztak. Modellértékű volt, ahogyan ifjú tanítványai a zeneiskolában, zenei tanulmányaik "ürügyén" megtanulhatták, hogy mindenkinek van helye a csapatban, ha létezik egy koordinátor, aki ezt a helyet számára megtalálja, szerepének elfogadására és annak lehetőségei szerinti betöltésére a közösen végzett minőségi munka eszközével ösztönzi.

Konrád Péter pedagógiai munkája azzal is jellemezhető, hogy tanítványai mindig sikerrel pályáztak a Belvárosi Kulturális Ösztöndíjra, tudásukat bizonyítván az átadó ünnepségen nyújtott produkcióikkal.

Kitűntetései közül tisztelettel megemlítjük Belváros Lipótváros Budapest Főváros V. ker. Önkormányzat Kulturális, Emberi jogi és Kisebbségi Bizottsága PILINSZKY EMLÉKÉRMÉT (2009. január 22.) és Belváros - Lipótváros Budapest Főváros V. kerületi Önkormányzata PRO CIVIBUS DÍJ-át (2013. március 15.).

Kiváló kolléga, kiváló ember volt, akiből az áradó szeretet mindenkire kisugárzott. Művész-tanár ennél többet, fontosabbat a zenéért, a gyerekekért, szűkebb-tágabb pátriájáért nem nagyon tehet soha!

Konrád Péter zenész családba született 1956. február 10-én. 8 évesen, egy év hegedülés után kezdett zongorázni Dévai Tibornál, majd 11 éves korában az ütő tanszakon Varasdi Ernő tanárnál. 12 évesen már játszott az I. István Gimnázium Szimfonikus Zenekarának badacsonytomaji táborában az ütő szólamban. És bár innentől kezdve a ütőhangszereken való muzsikálás volt az elsődleges számára, mellette mégis sokat és jól zongorázott, melyet egész életében kamatoztatott, mind a házi kamaramuzsikálásoknál, mind a növendékeinek kísérésekor, mind pedig hangszerelésinél, önálló opusainak komponálásakor.

Édesapja Konrád György brácsaművész, a néhai Tátrai vonósnégyes és nagy szimfonikus zenekarainknak mindmáig tagja, édesanyja és testvére pedig a Magyar állami Hangversenyzenekar művészeti voltak.

Már főiskolásként, 1974 szeptemberétől a Postás Szimfonikus Zenekarban (Ma Concerto Budapest) játszott timpani szólamvezetőként egészen a zenekar átalakulásáig (2009). Betegségének előrehaladtával néhányszor kisegítőként még részt vett a zenekar munkájában. Számára a szimfonikus zene volt tán a legfontosabb, bár munkája során szívesen vett részt operai produkciókban is. Szabadidejében lelkesen bújta a különböző partitúrákat.

1979-től 1988-ig tanított a hatvani Kocsis Albert Zeneiskolában, és a 90-es évekig részt vett különböző budapesti színházi produkciókban is. Míg egészségi állapota engedte, 2013-ig szívesen ment kisegíteni minden együttesbe, ahová csak hívták. Nagy örömére szolgált például, amikor nagyobbik fiával egy zenekarban játszhatott. Barátja és kollégája, Novotny Tibor tanár úr évekig kérlelte, hogy jöjjön vissza tanítani, ezúttal kerületünkbe, a Belváros-Lipótvárosi Szabolcsi Bence Zeneiskolába. Erre 1998 szeptemberében került sor.

Örömmel vette, hogy a Szabolcsi Bence Zeneiskolában milyen nagy hagyománya van a kamarazenélésnek, így saját és Novotny tanár úr növendékeiből hamar megalakította kis kamaracsoportját, és elkezdte ontani tanítványainak a személyre szabott átiratokat, de néhány saját darabot is komponált. Ebből a munkából nőtte ki magát az V. kerületi Önkormányzat segítségével 2011-ben a Belvárosi Ütő Együttes, melynek tagjai a zeneiskola ütőtanszaki osztályait már kijáró, de még mindig szívesen együttmuzsikáló növendékei.

„1994 őszétől bár új családot alapított, de ettől kezdve már az előző velem és akkor 7 éves fiammal, és bár ebből a házasságból közös gyermekünk nem született, mégis szívet melengető és követendő példaként vehető, ahogy innentől kezdve három fiát nevelte, és az egész nagy családot összetartotta. Egészen haláláig szívesen muzsikáltunk együtt sokszor csak kettesben, de gyakran gyermekeivel, szüleivel és barátaival is.” (Schadl Zsuzsanna)

Egyik fő hobbija a zene mellett az olvasás volt, falta a szépirodalmi műveket, sokat és szívesen olvasott lexikonokat. Imádott játszani, főként szójátékokat, és sportolni, úszni, fiaival focizni. Lelkesen támogatta kisebbik fia utcazenélését, közös gyakorlással, átiratokkal, opusokkal. Mindannyian mindig, mindent meg tudtunk vele beszélni. Maga volt a türelem mintaképe. 2014. április 28-án hosszú és zokszó nélkül tűrt szenvedés után ragadta el a halál.

Péter ember- és zeneszeretete, állandó tudásvágya, kulturális érdeklődése és nyitottsága példaértékű mindannyiunk számára, halálával mérhetetlen űrt hagyott maga után családjában és a zenei életben egyaránt. Minden vágyunk, hogy az általa életre hívott együttes munkája töretlen maradjon, és így muzsikáiban Ő is tovább élhessen. Szeretetre méltó természetével és állandóan sugárzó mosolyával őrizzük meg Őt szívünkben.

(Az emlékezést Konrád Péter társa, Schadl Zsuzsanna zenetanár és a Szabolcsi Bence Zeneiskola egykori igazgatójának, jelenlegi helyettes vezetőjének, Pattantyús-Á. Károly emlékezései alapján Z. T. állította össze.)