Vásáry Tamás túl a nyolcvanadik életévén

A zongoraművész életét csodagyerekként kezdte. 1961-ben nagy sikerű londoni bemutatkozása a Royal Festival Hallban elindítja nemzetközi karrierjét. Ettől kezdve évente száz koncertet ad a világ legfontosabb zenei központjaiban.1962-ben George Szell mutatja be New Yorkban a Carnegie Hallban. Rendszeresen lép fel a világ legfontosabb zenekaraival és legnagyobb karmestereivel, mint Ernest Ansermet, André Claudio Abbado, Simon Rattle, Wolfgang Sawallisch, Erick Leinsdorf, Antal Dorati, Bernard Haitink, Kurt Sanderling, György Solti, Rudolf Kempe, Neville Marriner. A legfontosabb fesztiválok vendége, mint Salzburg, Edinburgh, Berlin, Granada, Hong-Kong, London South Bank Festival, BBC.Prom, Holland Fesztivál. Mint karmester több mint száz zenekarral dolgozott, köztük a legrangosabbakkal, mint Berlini Filharmonikusok, New York-i , a Londoni Filharmonikusok, a Symphonie Orchester London, Royal Philharmonic, a Royal Philharmonic Orchestra, az Orchestra National de France, Santa Cecilia (Roma), Torino Rai, Spanish National, stb. Két angol zenekar igazgatója és első karmestere: a Northern Sinfonia (1979-1982) és a Bournemouth Sinfoniettáé (1989-1997). A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának főzeneigazgatója (1993-2004). Létrehozta a Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekart, de nemcsak koncertező művész, nagyszerű előadó is, s rádióban, televízióban hallhatjuk zenéről szóló gondolatait. A nyolcvanadik születésnapját az Iseumban ünnepelhettük a Savaria Szimfonikus Zenekarral, amelyen Tokody Ilona és Ramon Vargas is fellépett.

– Általában nem szoktam ünnepeltetni magamat, de tudom, hogy milyen kedves gesztus mások részére. Tudom, öröm adni, s ha én tudok valakinek örömteli gesztust nyújtani, akkor én is boldog vagyok, és jó kedvű leszek.

– Az egész élete egy adás volt. Adás volt a zenével, adás volt az életútjával, adás volt karmesterként, adás volt zenei szervezőként adás volt könyvíróként, adás volt ismeretközlőként a ragyogó előadásaival.

– Igen. Lesz előadásom is, mert folytatódik a Zenén túl a televízióban. Minden évben négy előadás lesz. Nekem egész gyerekkoromtól nagyon fontos volt, hogy én tudjak segíteni, nemcsak így hivatalos úton, hanem, ha úgy adódik, akkor személyesen is. Most nemrégen volt egy nagyon szép akció, amely az önkéntes egyetemisták mozgalmához kapcsolódott a KOGART Galériában. Kapocs volt a címe. Kiállítással és konferenciákkal, s hátrányos helyzetű művészek mutatták be alkotásaikat. Brüsszelből külön ezért hazajöttem, hogy részt vegyek a koncerten. Nagyon fontosnak tartom, hogy az emberek intézményesen és egyénileg is segítsenek másoknak. Ha valaki szükséget szenved, és én tudok segíteni, akkor meg kell tennem. Rengeteg jótékony célú mozgalom van, különösen Amerikában és Hollandiában. Ott szinte automatikus, hogy adakoznak az emberek. De még fontosabbnak tartom a mozgalminál azt, ha valakinek én tudok egyedül segíteni, akkor segítsek. A segítséget nemcsak adni, de elfogadni is tudni kell. Ez is művészet. Az én nagyapám Baltazár Dezső református püspök csodálatos ember volt. Amikor a Debreceni Kollégium az 1920-as években csődbe ment volna, akkor ő elutazott Amerikába és két prédikáció-sorozatot tartott, hogy összegyűjtse a pénzt a kollégium fennmaradásához. Sikerült, mert sokan adományoztak. Az egyik egyházfi zongora gyáros volt és küldött neki egy zongorát ajándékba. Ez a zongora maradt véletlenül édesanyámra, és így lettem én zongorista és zenész. Nagyapámat is sokan támadták. Az biztos, hogy akármilyen pozitív dolgot csinál valaki, a háttérben mindig ott vannak a negatív dolgok is. Azt is meg kell érteni. Nagyon sokáig nem tudtam, hogy milyen címet adjak a könyvemnek, amely októberben látott napvilágot. A Megértés címet adtam neki. Én mindenkiről úgy írok ebben a könyvben, amilyen. Minden ember keveréke - ha így akarom megfogalmazni - a jónak és a rossznak. Olyan nincs is számomra hogy rossz, hanem azt gondolom, azért ilyen, mert az illetőben még nem ért meg a tudat, hogy ő kicsoda. Ha valaki tudja, hogy ő szellemi lény, aki örökké fog élni, s így, tulajdonképpen mindenható, akkor nem lehet gonosz. Bennünk az Isten - , ezt nem én mondtam, hanem Jézus Krisztus. Mindannyian Isten fiai vagyunk, s ha ez tudatosul, akkor egész máshogy fogunk viselkedni a többi emberrel. Tudnunk kell, hogy minden gonoszság visszaüt. Egészen egyszerűen az akció miatt. Minden visszahat. A jó is és a rossz is. Ha az ember éppen szeret, és éppen jót tesz, akkor jól érzi magát. Az, hogy a másiknak jót fog tenni, az nem biztos, mert lehet, hogy ha én valakinek megveszem a repülőjegyét, hogy meglátogassa az beteg anyukáját, lezuhan a repülő. De az akció az én részemről az jó, az pozitív. Az biztos, ha valamilyen pozitív árad ki az emberből, akkor ő maga is érzi jól magát. Ha viszont gyűlölködöm és haragszom, akkor fizikailag is rosszul vagyok. Én sem vagyok ettől mentes és mindig harcolnom kell: „Na most fiam, nem jó úton jársz, mert rosszul érzed magad”, összevissza ver a szívem, nem tudok aludni, mert vitatkozom valakivel. Ez nem jó, ebből nem fog semmi jó kisülni. Ezt válaszolom erre, amikor mondta, hogy én adok. Meggyőződésem, hogy az emberek alapjában véve jók, s ha van rá lehetőségük, akkor ezt ki is tudják adni.

– Sokféleképpen ad, de elsősorban a zenén keresztül ad…

– Eddig igen, de most azt hiszen, hogy a könyvem ad mást is. Gondolom, sokan megtámadnak majd, mert nagyon őszinte vagyok. Karinthy Frigyes szavaival kezdem a kötetet, az Előszóval, „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek…” Ez történik, mert még a legközelebbi barátok sem tudnak azokról a dolgokról, amelyek bennem lezajlottak, mert nem ismerhetik életem pszicho drámáját. Az életem az volt. Ez a könyv magva és ezt szakítom meg rengeteg színes történettel. Az sorsom tényleg úgy alakult, hogy sok esemény történt, s megismerkedhettem sok érdekes emberrel.

– Az ön élete a zenéről szól, az adásról és a zenéről. Soha nem csak koncertező művész volt. Mindig gondolt másokra is, elsősorban a fiatalokra. Egy előadóművésznek miért fontos az, hogy a közösségre is gondoljon? Az ifjúsági világzenekarról még nem is ejtettünk szót..

– Az ide tartozik tulajdonképpen. Hét évvel ezelőtt megalapítottam egy nem létező zenekart. Azért mondom, hogy nem létező, mert a Kodály Zoltán Ifjúsági Világzenekar, minden évben más. Minden évben már tagok vannak benne. A Debreceni Nyári Akadémia keretében jönnek a világ minden részéről, a konzervatóriumokból, a zeneiskolákból a fiatalok. Én két hét alatt felkészítem őket egy programra, amit aztán eljátszunk Debrecenben, Budapesten és külföldön is. Voltunk Brüsszelben, Párizsban, Milánóban, most legutóbb a Bellaggio Fesztiválon Olaszországban. Jövőre szeretném, ha Angliába is mennénk. Ezekre a koncertekre két hét alatt kell felkészülni. Az első próba olyan, hogy legszívesebben hazamennék, mert annyira rettenetes. Ezek a gyerekek soha életükben nem játszottak zenekarban, és az nagyon más dolog, mint szólóban játszani Maga a tény, hogy egyszerre kottát kell olvasni - amit nem tudnak -, aztán ők azzal készülnek, hogy a tanáraiknak milyen szólót, milyen hegedűversenyt, milyen brácsaversenyt visznek haza, de arra nem, hogy beülnek egy zenekarba. Azt az anyagot meg se nézik. Eleve nem tudják a hangokat, néha egyáltalán nem tudnak játszani, de a végén mégis akkora a lelkesedés, hogy mindig óriási a siker. Minden helyszínen, Párizsban, Milánóban, Brüsszelben felállva tapsoltak az emberek. Zenekarban játszani miért nehéz? azért nehéz, mert kétfelé kell figyelni: a karmestert, a pálcát és a kottát. Ezt még soha nem csinálták ezek a fiatalok és a ritmusoknak olyanoknak kell lenniük, hogy nem szabadon, ahogy én képzelem, hanem a többiekkel együtt. Ez az együttjátszás ez nehéz. Mi számomra a zenélés? A szeretet a legfontosabb dolog a világon. A világ nem létezne szeretet nélkül. Két atom összetalálkozik, az már szeretet. Így kezdődött az egész világmindenség. Ez a szeretet a lényege és motorja a zenének is. Még az ellentéte is: a gyűlölet, a harag, mert az is van a zenében. A gyűlölet pedig nem más, mint az, hogy nincs szeretet. Azt a drámát kell megjelenítenem, hogy nincs szeretet. Ahogy a Liszt Mephisto valcere megjeleníti Mephistót. A vallásos művekben sem csak a szeretet van, hanem a Dies irae (A harag napja) ott a harag, a büntetés és a halál. Negatív oldal is szerepel, de a lényeg az érzelem. Az érzelmen belül pedig legerősebb a szeretet. Amikor együtt zenélnek az emberek, akkor, mint zenészek, a zenében egyesülnek, vagyis szeretkeznek. Egy ilyen lelki szeretkezés volt a Rádiózenekarral és a Savaria Szimfonikusokkal is. Azt éreztem, hogy izzik a szeretet. Azt mondták, hogy az én ragályos zeneszeretetem hatott és megtörtént a csoda: jobban játszanak, mint ahogy tudnak.

Józsa Ágnes