„Szereti Ön Strausst?”

Beszélgetésem egy kínai zenebaráttal

Nemrégiben alkalmam volt egy zenekar tagjaként eljutni Kínába. Itt találkoztam Lao Shi-vel, akivel végetnemérő beszélgetéseket folytattunk zenéről, európai és kínai kultúráról, különbségekről és egyezésekről.

- Úgy hallottam, Ön hatalmas, több száz darabos klasszikus zenei DVD-gyűjteménnyel rendelkezik. Honnan ez a fokozott érdeklődés a nyugati zenekultúra iránt?

- Így van, első számú hobbim, hogy komolyzenei DVD-ket gyűjtök. Nagy szerencse, hogy Shanghai-ban élek, mert máshol ez nehézségekbe ütközne. Ha a munkámból adódóan pár hétre el kell utaznom, alig várom, hogy végre hazaérjek, és elmehessek a megszokott törzshelyeimre és beszerezzem a legújabb felvételeket! De a gyűjtőszenvedélyem nemcsak a zeneszeretetből eredeztethető. Mindig is fontosnak tartottam – már egyetemistaként is -, hogy ne csak a német nyelvet tanuljam meg, hanem az adott ország – esetemben nyelvterület – kultúrájával és mindennapi életével, szokásaival is tisztában legyek.

- Ez a szemlélet általános az idegen nyelvet tanuló kínaiak között?

- Sajnos nem. A kínaiak nagy többsége számára Európába látogatni inkább státusz-szimbólum, „mert megtehetem”! Büszkén mutogatják itthon a Berlinről készült fényképeket, de amikor megkérdezem, hogy’ ízlettek az ételek, milyen volt a múzeumban a kiállítás, voltál-e hangversenyen stb. – a válasz: nem, az nem érdekelt. Az átlag kínai turista sajnos csak a „kirakatra” kíváncsi, ezer fotót készít, de visszatérése után semmivel sem tud többet – mondjuk – a német kultúráról, mint amikor elindult.

- Ön járt már Európában?

- Sajnos még nem volt rá alkalmam, de remélem, hogy még ebben az életben sikerül. Mindenesetre nagy gondot fordítok arra, hogy a nyelvtudásom naprakész legyen. Nagyon szeretek pl. az idelátogató csoportoktól új, „trendi” kifejezéseket tanulni, sőt olykor magam is alkotok új kifejezéseket németül. Ez a gondolat talán meglepő lehet egy európainak, de nekünk, kínaiaknak nem idegen, hiszen a világ új jelenségeihez a meglevő szókészletünkből alkotunk új szavakat.

- Ez esetben szeretném megkérdezni öntől, hogyan mondják kínaiul: zenebarát?

- Nos, valahogy így szólna: Yin Yue Ái Hao Zhe. Ami körülbelül azt jelenti: a zenével hobbiként foglalkozó személy.

- Kína elég zárt ország. Nem találták, találják furcsának a környezetében élők, a munkatársak ezt a fokozott érdeklődést az európai kultúrák iránt?

- Valóban, néha nem könnyű német fejjel gondolkodni Kínában, ahol a nyugatitól teljesen eltérőek a szokások, hiszen itt a konfuciánus berendezkedés jelenleg is mérvadó. Szerencsére én Shanghaiban élek, amely talán a legelfogadóbb város ebből a szempontból, hiszen kikötőváros lévén mindig is tartott kapcsolatot a külvilággal. A 20. század elején a nyugati befolyás alakította ki a város arculatát, talán ezért is kedvelik annyira a turisták – ez hasonlít legjobban az otthoni viszonyokhoz. Kínában két ilyen város van: Hongkong és Shanghai.

- Ezt magam is megerősíthetem – Shanghaiban könnyű tájékozódni, nagyszerű a közlekedés, hiszen metróval szinte minden fontos turisztikai célpont megközelíthető. Az emberek kedvesek, segítőkészek, és kulturális téren is elképesztően színes a kínálat.

- Valóban, Shanghaiban a hagyományos kínai és a nyugati kultúrát kedvelő egyaránt könnyen talál magának programot. A Népek terén található egyik büszkeségünk, a Shanghai Múzeum, mely a hagyományos kínai kultúrát és annak leghíresebb művészeti ágait mutatja be: festészet, kalligráfia, porcelán, a Kínában élő 56 nemzetiség viseletei, és a méltán híres jade-gyűjtemény – csak néhány, a sok állandó és időszakos kiállítás közül. Ezen a téren található még a Modern Művészetek Múzeuma, a Várostervezési Kiállítás és a Nagy Színház. De van még nálunk Tudomány és Technológia Kiállítás, Iparművészeti Múzeum, Kínai Harcművészeti Múzeum, a világ egyik legnagyobb Ócenáriuma – és még számtalan érdekes látnivaló.

- Tudom, hogy Shanghai egy 24 milliós mega polisz, mégis feltűnő, milyen sok előadóterem, színház és hangversenyterem van – rengeteg zenekar és szólista látogat ide rendszeresen a világ minden tájáról. A Nagy Színház művészbejárójánál imponáló képgyűjtemény található a világ leghíresebb művészeiről: Sir Simon Rattle, Riccardo Muti, Seiji Ozawa, Gustavo Dudamel – hogy csak a karmestereket említsem.

- Igen, Shanghai-ban nagyon sok európai és amerikai művész fordul meg, sokszor egy időben akár 3-4 zenekar is ad itt koncertet. A 2008-as olimpia és a 2010-es világkiállítás sok új épülettel gazdagította a várost, melyek nagyon alkalmasak több száz, vagy akár több ezer fős nézőközönség befogadására, így nincs akadálya, hogy egy-egy világsztár megakoncertjét megszervezzék. A Kínai Köztársaság számára különösen napjainkban fontos, hogy ne csak a gazdaság, ipar, technológia területén nyisson Európa és Amerika felé, hanem a kultúra terén is bekapcsolódjon a nemzetközi vérkeringésbe. Ezért örömmel látjuk az ide érkező együtteseket, előadókat, és a kínai művészek is jóval többet vendégszerepelnek most külföldön, mint ezelőtt 20-30 évvel.

- A műsorokat figyelve feltűnt, hogy jóval több a nagyzenekari hangverseny – a kamarazene, vagy kisebb formációk kevesebb szót kapnak. Mit gondol, miért van ez így? Miért népszerűbbek a nagy együttesek?

- Tudja, mi kínaiak nagyon sokan vagyunk, így hozzászoktunk, hogy nálunk minden nagyobb léptékű, mint máshol. A terek nagyok, az épületek tágasak, az emberek sokan vannak. Egy kínainak a legnagyobb büntetés a magány. Talán ezért van, hogy a szóló vagy a pár emberből álló kamaraegyüttes műfaját kicsit idegennek érezzük, nehezebben tudunk vele azonosulni. És persze - nem utolsósorban - egy sok zenészből álló zenekar a laikus hallgatónak mindig látványosabb produkció a rengeteg különböző hangszerrel, hangszínnel.

- Úgy tudom, szilveszter környékén sok európai zenekar turnézik az Önök országában, főként Strauss-műsorral. Miért szeretik a kínaiak ennyire a Strauss-család zenéjét? Hiszen ez aztán tényleg ízig-vérig európai muzsika – egy magamfajta leginkább azért hallgatja szívesen ezeket a darabokat, mert pl. a keringő táncként is szerves része az életünknek, így az ezzel kapcsolatos élmények is felidéződnek zenehallgatás közben. Ez az élmény nyilván nem ennyire egyértelmű a keleti kultúrkörből jövő koncertlátogatónak.

- Valóban nem, bár az európai táncoknak itt is nagy divatja van – ha például a pekingi Ég temploma parkjában sétál, a taiji-csoportok mellett tangózó vagy keringőző párokkal is találkozhat. De visszatérve a kérdéséhez: szerintem a Strauss-darabok közkedveltségének egyik oka az, hogy rövidek és többnyire egy vagy maximum két karakter jelenik meg bennük. Ezért könnyen érthetők, és csokorba fűzve roppant változatos programot kapunk belőlük. Kicsit olyan ez, mint egy finom kínai vacsora: sok különböző íz, változatos ételek, mindenből egy kicsi. Nemrégiben meghívtam egy barátomat egy itteni német étterembe, ahol remekül elkészített bécsi szeletet rendeltünk. Valóban tökéletesen volt elkészítve, mégis a barátom a hús egyharmadának elfogyasztása után letette a kést és a villát, mondván: „Belefáradt a nyelvem, hogy már vagy negyed órája ugyanazt az ízt érzem. Ez unalmas!” Valahogy így vagyunk a nyugati zenével is: szívesebben hallgatunk sok rövid, különböző „ízű” darabot, mint egy hosszú szimfóniatételt.

- És Ön mit hallgat szívesen? Kedvenc előadók, stílusok, darabok?

- Leginkább a romantikát szeretem, most éppen Mahler a kedvencem. De nagyon szeretem az operákat is, a Metropolitan Opera 2012-es Ring-előadásai fantasztikusak! Tavaly egy finn zenekar adott koncertet a Nagyszínházban, műsorukon kizárólag Sibelius-művek szerepeltek – lenyűgöző élmény volt!

- A stúdió- vagy a koncert-felvételeket kedveli inkább?

- Mindkettőnek megvan a maga varázsa. Mostanában kezdtem gyűjteni azokat a felvételeket, ahol a karmester vagy az előadó röviden bemutatja az előadott művet – ilyen pl. Thielemann felvétele a Beethoven-szimfóniákból. Érdekes összehasonlítani az egyes karmesterek véleményét, magyarázatát ugyanarról a darabról.

- Ha választhatna, mi lenne következő életében?

- Ha tehetném, mindenképpen tanulnék zenét. A legnagyobb álmom pedig, hogy olyan fantasztikus karmester legyek, mint Carlos Kleiber.

- Szívből remélem, hogy teljesül a kívánsága! Köszönöm a beszélgetést!

Szabó Adrienn

Szabó Adrienn rövid szakmai életrajza:

Tanulmányok:

Szabó Adrienn 1976-ban született Székesfehérváron. Édesanyja és testvére nyomdokain járva, óvodás korában kezdte zenei tanulmányait a székesfehérvári Állami Zeneiskolában.

Az általános iskola befejezése után a veszprémi Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskolában tanult tovább, ahol 1994-ben érettségizett hegedű- és szolfézsszakon.

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetébe 1994-ben nyert felvételt szolfézs-zeneelmélet szakra, majd egy évvel később ugyanott hegedűszakon is folytatta tanulmányait. Szolfézs-zeneelmélet szakon 1998-ban, hegedű szakon 1999-ben szerzett diplomát.

2000-ben sikeres felvételit tett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol 2003-ban diplomázott ének-zenetanár, zeneelmélet-tanár, karvezetés szakon.

Munkahelyek:

1998-2002 között Budapesten tanított.

2002 óta a székesfehérvári Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskola és AMI szolfézs-zeneelmélet tanára, 2008 szeptembere óta a zeneismeret tanszak vezetője.

A székesfehérvári Alba Regia Szimfonikus Zenekar tagja.

2008. január 1-től öt éven át volt a székesfehérvári Primavera Vegyes Kar karnagya.

Jelenleg a 2013. februárban alakult Ars Musica Zenebarátok Egyesületének elnöke, és az egyesület tagjaiból álló Ars Musica Vegyes Kar művészeti vezetője és karnagya.