Nyílt levél a magyar vidéki opera- és operett-kultúra védelmében

– tervezet –

Tisztelt Miniszter Úr!

A magyar vidéki operaszínjátszás megszületése óta a repertoár-játékra épült. Ez azt jelenti, hogy a legnagyobb mesterek műveiből állandóan műsoron tartottak operákat, operetteket. A közönségnek így megismerkedhetett a műfajjal. Nem volt az kérdés, hogy van - e operarepertoár, játszanak - e operettet, vagy van - e zenés társulat? A feladatokat a színházak alapító okiratai rögzítették. A háború utáni leggazdagabb zenés színházi élet vidéken Szegeden, Debrecenben és Pécsett fejlődött ki. E városokban még a 70-es, 80-as években is 10-12 különböző operát játszottak. A repertoár a 90-es években kezdett jelentősen csökkenni, de még akkor is 5-8 darab ment a bemutatókon kívül. Évente 50-80, gyakran annál több operett előadást adtak elő. A színvonalat alapos műhelymunka, 20-30 fős stabil operaénekesi társulat biztosította. Rendszeresek voltak a külföldi opera - operett turnék, és a vidéki tájelőadások. A tájelőadásokkal elérték az adott zenés színház minden olyan vonzáskörzetét, ahol zenés darab kiállítható volt. A műfajhoz a közönség így kisebb településeken is hozzájutott. A színházakban tánckar működött, a Pécsi Nemzeti Színháznak 1984-ig, a szegedinek 2007-ig saját zenekara volt. A gazdag repertoár prezentálta a műfaj külföldi nagyjait, Verdi, Mozart, Puccini, Wagner remekeit. Emellett a közönség rendszeresen találkozhatott a magyar operaszerzők műveivel. Nemzeti operánk, Erkel Bánk bánja a 90-es években még nemzeti ünnepeink állandó kísérője volt.

2012-ben a minisztérium a nemzeti minősítést kapott vidéki színházakkal közszolgáltatási szerződéseket kötött. Azóta egyértelművé vált, hogy a szerződések alkalmatlanok a világhírű magyar opera és operett kultúra vidéki tradícióinak folytatására. A minimálisan rögzített előadásszám általában töredéke az elmúlt időszakokénak. A szerződések lehetővé teszik, hogy a musical műfaj az opera és az operett rovására kaphasson teret. Magyarország legnagyobb szabadtéri játszóhelyének neve összeforrt az operajátékkal. A változó műsorpolitikára jellemző, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok 2013-ban a Porgy és Bess – en kívül nem játszott operát. 2014-ben – két musical mellett – a Háry János, vagyis a szerző által sem operának tartott Kodály-daljáték lesz az egyetlen tervezett „opera”.

Az Erkel-bicentenárium évében a Szegedi Nemzeti Színház semmilyen saját Erkel- darabot nem mutatott be. Debrecenben 3 éve, a Szegedi Nemzeti Színházban 10 éve, Pécsett 20 éve nem játsszák nemzeti operánkat, a Bánk bánt. Tavaly Miskolcnak egy keresztmetszetet (Operácska-sorozat) ugyan sikerült kiállítania a Bánk bánból, mégis, ki kell mondani: Magyarországon vidéken három éve nem játsszák nemzeti operánkat. Ez a nemzeti közszolgálati szerződések, és a színházak nemzeti minősítésének egyik legnagyobb kudarca. Eközben a Kolozsvári Magyar Opera – kisebbségi körülmények mellett – évek óta színesebb zenés repertoárt játszik, mint bármely mai magyarországi vidéki társulat. A folyamatos leépítések hevületére jellemző, hogy gyakran színházi vezetők is azt kommunikálják, hogy a magyar opera-operett műfajra náluk „nincs is szükség”. És valóban: az egyre kisebb választék, az egyre igénytelenebb színvonal, a gyakran provokatívan modern, öncélú rendezések miatt sokan ott is elfordulnak a műfajtól, ahol az nemrég még virágkorát élte.

Tisztelt Miniszter Úr!

Levelünkkel megvártuk a parlamenti, és önkormányzati választásokat. Ezt egyfelől azért tettük, hogy a nemzeti kultúrát érintő téma ne szolgálhasson politikai célokat. Másrészt indokolt, hogy az ügy a felálló új kormányzati és önkormányzati vezetések elé kerüljön. Látjuk a kormányzat eredményeit is. Hatalmas előrelépés az Erkel Színház újbóli megnyitása, az ott ismét beinduló, pezsgő operaélet. Örülünk annak, hogy hungaricum lett az operett, ugyanakkor olyan városokban, ahol évszázados hagyománya van, ahol egy-egy sikeres rendezést addig játszottak, míg a ruha el nem kopott, a műfaj mára már kihalófélben van. Mialatt hungaricum lett az operett, Szegeden a 2006/2007-es és a 2009/2010-es évadban, Debrecenben 2010-2011-2012-ben egyetlen operettet sem játszottak. Ez példátlan, hiszen még a háborús években is játszottak vidéken operettet. 2007-ben Debrecenben megszüntették a színház tánckarát. Azóta a zenés produkciók táncos feladataira gyakran amatőr kisegítőket kénytelenek szerződtetni. 2007-ben megszüntették a debreceni operatársulat még meglévő közalkalmazotti szerződéseit. Jelenleg csak az énekkar része a zenés társulatnak. A 2013-as Verdi évben Debrecen egyetlen Verdi operát sem játszott. Szegeden néhány évtizede még egy Wagner-operát hármas szereposztásban tudtak kiállítani, míg jelenleg hat operaénekesi státusz van. A pécsi társulatban négy operaénekes van kinevezve. A leépítések miatt sok énekes kényszerült elhagyni a pályát. A még státuszban lévő magánénekesek és énekkari tagok bére a művészi munka presztízséhez mérten méltatlanul alacsony, helyenként havi 80-100-ezer forint körüli. A színházaknak, a magyar kultúrának nemzetközi hírnevet, a művészeknek némi anyagi kiegészítést jelentő turnék és tájelőadások megszűntek, leépültek.

Mivel vidéken megszűnt a stabil társulatiság, utazó vendégművészeket foglalkoztatnak. A fiatal énekeseknek azonban ez nem nyújt perspektívát. A magyar tradíciókat folytató, igényes repertoárt nem lehet vidéken stabil társulat nélkül játszani. A vendégművészek gyakran több száz kilométerről utaznak, évados szerződéseik miatt állandó létbizonytalanságban élnek. Kiszolgáltatott helyzetükben olyan felkéréseket is elvállalnak, amelyek számukra szakmailag előnytelenek. Az elindult folyamat kihat az énekoktatásra is. A bizonytalan előmenetel nem vonzó a fiatal tehetségek számára. Hogy meglegyen az óraszámuk, a tanárok egyre több helyen csak a színvonal rovására képesek megtartani a státuszukhoz szükséges gyereklétszámot. Jelentős a létszámcsökkenés az alapfoktól a doktoranduszi szintig. Sokat romlott a színházi belső szakmák helyzete. A leépítések hatására kevesebb az ügyelő, a súgó, a korrepetitor. A társulatiság megszűnésével elveszett az igényes műhelymunka. A darabok egyre kevesebb zenei és színpadi próbával kerülnek közönség elé.

A témával kapcsolatban a következőket tartjuk a legfontosabbaknak:

1. A közszolgáltatási szerződéseket, a színházakkal szembeni elvárásokat összhangba kell hozni az adott színházak tradícióival. Az egyes színházak zenés kulturális hagyományait folytató, a színvonalat garantáló tevékenységhez a szerződésekben meg kell teremteni az ahhoz szükséges szakmai és anyagi feltételeket.

2. A magyar opera- és operett műfaj szolgáltatása vidéken nem képzelhető el megfelelő repertoár nélkül. Ennek érdekében a szerződésekben színházanként rögzíteni kell a repertoáron lévő darabok számának minimumát. A szerződésekben rögzíteni kell a repertoárjátékhoz szükséges, státusszal rendelkező zenés társulati művészek létszámát. A zenés társulattal bíró, nemzeti minősítést kapott színházak tartsanak repertoáron operát Erkel Ferenc életművéből. Nemzeti operánkat, a Bánk bánt elérhetővé kell tenni a vidéki magyar közönség számára. Ahol ez hagyomány volt, ott nemzeti ünnepeinken adják azt elő.

3. A hagyományokat folytatva, a műfaj megmaradásának érdekében, a repertoárnak meg kell jelenítenie az opera-irodalom legnagyobb alkotásait, a műfaj nagyjainak műveit. A három nagy zenés hagyományokkal bíró színház: Szeged, Debrecen, Pécs tartson repertoáron, és minden évadban játsszon operettet.

Tisztelt Miniszter Úr!

Levelünkkel szeretnénk felhívni figyelmét a műfajban kialakult helyzetre. Sokan vagyunk, akik nem tudunk beletörődni a kedvezőtlen vidéki folyamatokba. A változások érdekében szeretnénk párbeszédet kezdeményezni az illetékes fórumokkal. A párbeszéd lebonyolításában, megszervezésében felajánlotta segítségét a Magyar Zenei Tanács. A levelet aláírók képviseletében szíves válaszát az MZT címére várjuk.

Budapest, 2014.

A kezdeményezés a Magyar Zenei Tanács segítségével indult. A levél tervezete az Operaházban Ókovács Szilveszter főigazgató úr hozzájárulásával került kihelyezésre. A támogató aláírásokat Pécsett, Szegeden, Debrecenben, Miskolcon és Győrött gyűjtik. Jelenleg több mint kétszázötvenen írták alá, köztük neves művészek, tanárok, színházi dolgozók, operabarátok. A nyílt levelet támogatásáról biztosította a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének 2014. április 23-i kongresszusa. Az aláírásgyűjtő ívek elérhetőek az Opera és az Erkel Színház művészbejárati portájánál. A témával kapcsolatban érdeklődni, segíteni lehet az alábbi telefonszámon: 30 400-6294. A megfelelő szakmai nyilvánosság, és a kellő támogatottság megszerzése után, a levél a tervek szerint az őszi választásokat követően kerül az illetékes fórumok elé.

Bátki Fazekas Zoltán