Farnadi Tamara*

FARNADI TAMARA*

Hagyomány és megújulás az alsó tagozatos énektanításban

Betekintés a Kerettantervekbe**

„Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”

(Weöres Sándor: Szembe-fordított tükrök)

Fontos beszélnünk az általános iskolai énektanításról. Már sokat panaszkodtunk a nehézségeinkről, a visszahúzó erőkről, a kevés időről. Most nézzük át a dolgot más szemszögből is. Mit tehetünk azzal a kevésnyi idővel, azokkal a lehetőségekkel, amiket kaptunk? Mit gondoljunk újra át, min változtassunk, mik a fontossági szempontjaink, amik meghatározzák az egész tanítási rendszerünket? Mi az, ami előre viszi a zenetanítás ügyét? És nem utolsó sorban mi ad nekünk, tanítóknak, tanároknak lendületet, erőt, lelkesedést? Mert, elsősorban rajtunk áll, hogy a tanítványainkkal eltöltött időt milyen minőségben, milyen lelkülettel töltjük el. Nagy felelősség ez!

Minden megújulni vágyó kolléga keresi a segítséget, a kapaszkodót, a hitében való megerősítést a munkája során. Kerettanterveink az első, kéznél levő támogatóink ebben. Mielőtt belemélyednénk, tudatosítanunk kell magunkban, milyen körülmények és lehetőségek között, kiket taníthatunk, mennyi időt kapunk rá, és mennyi időt tudunk még hozzá „teremteni”, mennyi segítséget kaphatunk munkánk során? Folytathatnánk a sort sokáig. Csupa olyan kérdés, melynek megválaszolása fokozatosan rendet rakhat bennünk, mielőtt megterveznénk a konkrét feladatainkat a tanévre vonatkozóan. Ám előfordulhat, hogy a kérdések még további kérdéseket hoznak felszínre. E sorokat elolvasva, talán választ kaphat ezekre is a Kedves Olvasó.

Kezdjük az elején. Az alsós korosztállyal nem csak ének tanárok, hanem tanítók is foglalkoznak az énekórán. Mindkét esetben a legfontosabb, amit tisztáznunk kell magunkkal, mi az igazi célunk a heti egy, jó esetben kettő alkalommal? A zene szeretetére, értésére, mesterségére akarjuk megtanítani a gyerekeket, koncertlátogató közönséget nevelnénk belőlük, esetleg mindegyik cél ott lebeg a szemünk előtt? Hiszen, ha összeszedjük, hogy mit is értünk ének-zenetanításon, megdöbbentő, milyen sokrétű, tág világba csöppenünk. Engedjék meg, hogy a legtöbbször hangoztatott kifejezéseket felsorolhassam e helyen. Amennyiben a mesterségre nevelést vesszük alapul, akkor: a daltanulás, éneklési készség, szolmizálás, kottaírás-kottaolvasás, hallásfejlesztés, zeneelméleti ismeretek, zenehallgatás stb. kifejezések jutnak először eszünkbe. Sok-sok fantasztikus továbbképzés szól ezekről a témákról. A koncertlátogató közönség nevelése kapcsán azonban ezek a szavak kevésnek bizonyulnak. Sokkal inkább fontossá válnak az élmények, a színek, a formák, a hangulatok, az érzelmek, a zene mögött húzódó „valódi” tartalom és mondanivaló. Ugyanis az igényes muzsika megszerettetését nem csak a zenei ismeretek átadásával segíthetjük,hanem a zene átélésével, megélésével, aktív zenéléssel. Megtapasztaltatni a muzsikát, belebújni és hagyni, hogy megérintsen: micsoda szép küldetés! Érezze meg a gyermek minden alkalommal a saját bőrén ezt a csodát, egyszer csak igénye lesz arra, hogy az élete részévé váljon a magasabb rendű zene. Bármilyen típusú iskolában, bármilyen óraszámban is tudunk együtt lenni tanítványainkkal a zene kapcsán, minden alkalommal a muzsika élményével ajándékozzuk őket meg! A legfontosabb célunk tehát a zene megszerettetése! Ennél alább nem adhatjuk még heti egy alkalommal sem. Hol találhatunk ehhez segítséget? Mire az olvasó ezen írás végére ér, remélhetőleg, megkaphatja azokat a támpontokat, melyen elindulhat.

Azzal kezdeném, hogy a tanítóknak micsoda lehetőség adatik a kezébe nap, mint nap! Hiszen nem egy héten egyszer, hanem bármelyik órán, szünetekben, délutáni foglalkozásokon lehetősége van dalra fakadni, belefülelni egy-egy zenemű részletébe, meghallgatni a csendet, a madarak énekét vagy rácsodálkozni egy-egy hangulatra, képre, versre, a művészetek sokszínűségét odavarázsolva. A kerettantervek kapcsolódási pontokat jelölnek segítségképpen a magyar nyelv és irodalom, a dráma és a tánc, illetve a vizuális kultúra tantárgyakhoz. A kodályi „mindennapos” zenei nevelés kis időre, akár pár percre, pillanatra, de megvalósulhat! Ezek az alkalmak szépen lassan összeadódnak és napjainkat észrevétlen szövi át a zene. Ezek után az énekóránk ezeknek a „ellopott”, megélt pillanatoknak, hangulatoknak az összefoglalása, összerendezgetése lehet. Van-e erre erőnk, van-e elszántságunk megújulni, van-e szabad lelkünk, hogy szárnyalhasson, és egyáltalán: mi magunk jól érezzük-e magunkat az óráinkon? Ez a kulcskérdés. Hivatásunk-e, életünk-e a zene? Vállaljuk-e, hogy a nehézségeken is átvergődve visszük ezt a csodálatos és világhírű magyar zenei nevelési filozófiát a vállainkon tovább? Ezen el kell gondolkodnunk. Azon is, hogy mennyi erőnk, kapacitásunk, időnk, lehetőségünk van az ének-zene tanítására. Mik segítenek, mik gátolnak céljaink elérésében? Tudunk-e változni, változtatni?

Fontos kérdés az is, hogy a zene érzelmi és intellektuális megközelítésének arányát megfigyeljük és egyensúlyba hozzuk. Ezek harmóniája a tanár karakteréből, lehetőségeiből, ő és növendékei viszonyából, találkozási idejéből, helyéből alakul ki, tehát mindenkinél más és más. Nagy figyelmet kíván ezen egyensúly megteremtése, melyhez külső segítséget hiába is várnánk, csak a mi figyelmünk, elhatározásunk, szándékunk alakíthatja ki.

Szeretnék most erről a kettősségről bővebben szólni.

Az intellektuális zenetanítás, így a kodályi pedagógia is lépésről-lépésre tanítja meg a zene elemeit, a kisebb részekből tart az egész felé. A szolmizáció, a legegyszerűbb ritmikai és dallami elemek a magyar gyermekdalok kis motívumaiból kiindulva fokozatosan, a gyönyörű népdalainkon keresztül építik fel a gyermekekben a muzsika képi és hangzásvilágát, hogy aztán a zeneirodalom legnagyobb zeneműveit is értő figyelemmel hallgathassuk. Tehát, fokozatosan állnak össze a motívumok, zenei sorok, periódusokká, nagy formákká. A megtanult elemek rakosgatása, cserélgetése, gyakorlása által válnak érthetővé a nagyobb zenei egységek. Így a tanulmányunk során azt észleljük a zenében, amiről már tudunk valamit. Úgy is mondhatnánk, hogy a részekből haladunk az egész felé. Sok-sok idő, míg a kisgyermek felnő és annyi tudása lesz, hogy ily módon befogadhassa és átélje a zene teljességét. Ám ennek igényét és képességét életünk kezdetétől magunkba hordozzuk. A kisgyermek is képes a zene befogadására, már nagyon korán átélheti a zene teljességét, bár megfogalmazni ezt nem tudja, tárgyi tudása még kevés hozzá. Így felmerülhet bennünk az az igény, hogy kis tanítványainknak már a kezdetektől a legnagyobb mesterek művein keresztül mutassuk meg a muzsika hatalmas birodalmát, hogy szívükkel lássák meg a Teljességet. Mindenféle intellektuális elvárás és elemzés nélkül, ám mély figyelemmel, ösztönösen, teljes lényével átérezve. Minél többet és többször időzünk ebben az állapotban, annál inkább rajzolódnak ki a zene titkai, összefüggései, egyre közelebb és közelebb kerülve a megértéshez is. Ebben az esetben az egészből haladunk a részek felé.

Így tett Kokas Klára zenepedagógus is, aki megtalálta azt a kulcsot, mely már kisgyermek korban utat nyit a zene totális befogadásához: a szabad mozgást. Az egykori Kodály tanítvány a zene befogadását az önfeledt mozgás-improvizáció által megközelítve, a zene teljes figyelmének kialakításával a kodályi pedagógiának egy új, gyermekközpontú utat nyitott meg, mely hagyományos, illetve ének-zenei iskolákban, fogyatékkal élők és hátrányos helyzetű gyermekek között egyaránt felvirágoztatja az iskolapadba szorult énekórát. A Kokas-pedagógia alkalmazása során szépen összetalálkozhat a kodályi és kokasi rendszer: a teljesség igényével és tapasztalatával egymásra rakosgatni zenei tudásunk lépcsőfokait.

Az alábbi sorokban megfigyelhetjük majd, hogy az új Nemzeti Alaptanterv és a két féle kerettanterv mindkét szemléletben támogat minket. Segítséget kapunk abban is, hogy a helyi tantervünket, tanmenetünket a saját osztályunkra, közösségünkre, időbeosztásunkra állíthassuk össze.Az alapdokumentumok olyan új lehetőségeket, célokat tárnak elénk, melyekkel más nézőpontba helyezik az egész embert nevelő, méltán világhírű Kodály-koncepciót és így újra új utakat nyitnak meg a zenei nevelésben. E tantervekben olyan szakkifejezéseket olvashatunk, melyek mögött számtalan tanítási, módszertani ötlet, zenei játék, zenehallgatási lehetőség áll. Így segítséget kaphatunk, hogy a heti egy illetve két énekóra is élményt és örömet nyújtson a gyermekeknek és tanítójuknak egyaránt.

Nemzeti alaptanterv – 2012.

„A művészi tevékenység mind a mai napig megőrizte beavatás jellegét, a közös forma- kincset és a közösség teremtő erőt. Az ezekkel való ismerkedés és küzdelem a felnőtté válás lényeges mozzanata.”[**]

Márpedig a beavatás egyik leglényegesebb funkciója az ember életének megváltoztatása, vagyis egy újjászületés! Művészetekkel foglalkozni, azokat „művelni” ily nemes cselekedet! Amivel tehát a zenetanításban foglalkozunk, az túlmutat az átlagember hétköznapi, öt érzékszervvel való tapasztalásán. Növendékeink egy olyan Útra léphetnek segítségünkkel, mely egyre közelebb és közelebb viszi őket az igazi természetükhöz, a Tiszta Forráshoz. Az érés, a felnőtté válás nehéz útján segítjük személyiségük harmonikus kibontakozását. Micsoda kapaszkodót, vigasztalót, jelenthet ez gyermekeink számára! Kokas Klára zenepedagógus mondatai a legszebben fejezi ki ezt a folyamatot: „A zene, az igazi, a megtisztulás fürdője, olykor jeges, olykor forró. (…) A tisztulás igénye örök. A talentum, amellyel erre alkalmas zenét költhetett a perui pásztor, a székely öregasszony, az afrikai pigmi és a zenelejegyzésünk egyezményét ismerő Bach és Bartók, mindenféle technikán keresztül fülbe, szájba, kézbe, szembe, véráramba jutva elkezdi tisztító munkáját. Söpör, sikál, ás, kapál, gazol, lazít, egyenget, kiemel, fényesít.” (Kokas 2001., 4. o.)

Kerettantervek[††]

A tanterv ének-zenei fejezete a teljes embert fejlesztő kodályi pedagógia mellett a következő legfontosabb célokat jelöli meg:

„Az iskolai ének-zenei nevelés fő célja az igényes zene megszerettetése egész életre, kulcsot adva megismeréséhez és élményt adó megértéséhez.”[‡‡]

Ezen kívül kiemeli még a zene és a mozgás, a befogadás és az önkifejezés összekapcsolását, mely a komplex élményt segíti és erősíti. A zenei kreativitás az aktív zenélésen, éneklésen kívül az önkifejező, alkotó improvizációban nyilvánulhat meg. A zenei emlékezeten és a koncentráción kívül a zenei fantázia által juthat el a gyermek a zene befogadásához, a zenehallgatás figyelméhez és élményéhez. Az alsó tagozatban az ének tanítás legfontosabb céljának az emocionális érzékenység fejlesztését és a zenei ismeretek megalapozását jelöli ki. Így a zenei írás-olvasás a zene megértésének és megszerettetésének csak EGYIK ESZKÖZE(!)

Fontosnak éreztem kiemelni ezeket a kifejezéseket, hogy magunkban átrendezhessük a zenetanításunk, énekóráink sarkalatos pontjait, melyek köré rendeződhetnek majd a kerettantervekben feltüntetett lehetőségeink.

Lássuk tehát most ezeket!

Az A és B változat közötti különbséget abban találjuk, hogy hová helyezi a hangsúlyt az énekórai munkánkban. Az előbbit az válassza, aki főként énekelni, zenét hallgatni szeretne sok-sok mozgással és készségfejlesztő játékokkal, improvizációkkal. Ebben az esetben a kóruséneklés is lehet a tanmenetünk része. Az utóbbit pedig az válassza, aki a zenei ismeretekkel, a belső hallással, a zenei emlékezettel, a kottaolvasással, a szolmizálással szeretne többet foglalkozni. Ezeket az igényeket az óraszámkeretek közti különbségekben is fogjuk látni. Íme:

Mindkét esetben két évre összefoglalva, 130 órára lebontva találjuk meg a tervezetet, a hiányzó 14 órával a tanár maga rendelkezhet.

A Kerettantervekben két nagy területbe csoportosulnak az énekórai kompetenciák: zenei reprodukció, melybe többek között éneklés sok mozgással, alkotó (generatív) tevékenységek, önkifejező improvizációk, készségfejlesztések, zeneelméleti ismeretek tartoznak, illetve a zenei befogadás, amely tartalmazza a befogadói kompetenciákat (a zenei tájékozódást segítő játékos feladatokat) és a zenehallgatást.

Nézzük részletesebben!

Az A változat legfontosabb céljai:

- az éneklés öröme sok mozgással, többségében hallás utáni daltanítással, szabad improvizációval

- a zene spontán és tudatos befogadása.

Az énekóra tartalmaz sok éneklést, zenei alkotó tevékenységeket és zenehallgatást.

A zenei reprodukció kiemelt terület, amely megjelenik a következőkben:

- sok-sok éneklés mozgással (körjátékok, szerepjátékok, fantáziajátékok)

- kreatív zenei gyakorlatok

- kóruséneklés,

- generatív, alkotó készségek és képességek fejlesztése-felismerő kottaolvasás (a már tanult dallam kottájával való ismerkedés). Csak abban az esetben szükséges a szolmizáció, ha az a szebb, tisztább hangzást segíti.

A Zenei befogadás a rendszeres zenehallgatást, a csend és a teljes figyelem megtapasztalását, az önkifejezést, az egymásra figyelést jelenti.

Óraszámokra lebontva az 1-2. osztályban:

Zenei reprodukció	Zenei befogadás
Éneklés: 78 óra	Befogadói kompetencia: 13 óra
Alkotó, kreatív zenei tevékenység: 13 óra	Zenehallgatás: 13 óra
Felismerő kottaolvasás: 13 óra	(tánc és szabad mozgás)

Mindezek a kettő tanév alatt még 14 óra szabad időkerettel bővíthetők.

Óraszámokra lebontva a 3-4. osztályban

Zenei reprodukció	Zenei befogadás
Éneklés: 78 óra	Befogadói kompetencia: 7 óra
Alkotó, kreatív zenei tevékenység: 13 óra	Zenehallgatás: 19 óra
Felismerő kottaolvasás: 13 óra	(tánc és szabad mozgás)

Mindezek a kettő tanév alatt még 14 óra szabad időkerettel bővíthetők.

A B változat legfontosabb céljai:

- értelmi és érzelmi nevelés, jellemnevelés

- a zene, az éneklés élménye

- befogadás, önkifejezés, egymásra figyelés

- emlékezet, belső hallás, zenei ismeretek, zenei improvizáció

Az énekóra tartalmaz éneklést, kottaolvasást, alkotó tevékenységet, zenehallgatást.

A zenei reprodukció ebben az esetben kiemeltebb terület, amely a következőkben jelenik meg:

- egyszólamú és többszólamú éneklésben

- alkotó, kreatív zenei tevékenységekben (hallásfejlesztés, formai egységek, zenei ismeretek tudatosítása)

- kottaolvasásban, kottaírásban, szolmizációban

A zenei befogadás magába foglalja

- a zenei figyelem fejlesztését,

- a csend megnövekedett szerepét

- a zenehallgatást.

Óraszámokra lebontva az 1-2. osztályban

Zenei reprodukció	Zenei befogadás
Éneklés: 70 óra	Befogadói kompetencia: 15 óra
Alkotó, kreatív zenei tevékenység: 15 óra	Zenehallgatás: 15 óra
Kottaírás, kottaolvasás, zeneelméleti ismeretek: 15 óra

Mindezek a kettő tanév alatt még 14 óra szabad időkerettel bővíthetők.

Óraszámokra lebontva a 3-4. osztályban

Zenei reprodukció	Zenei befogadás
Éneklés: 70 óra	Befogadói kompetencia: 15 óra
Alkotó, kreatív zenei tevékenység: 15 óra	Zenehallgatás: 15 óra
Kottaírás, kottaolvasás, zeneelméleti ismeretek: 15 óra

Mindezek a kettő tanév alatt még 14 óra szabad időkerettel bővíthetők.

Összehasonlítva az óraszámokat, észrevehető, hogy az A változatban az éneklésre több időt szánhatunk (78 óra) - ide tehetjük a kóruspróbáinkat is ,sőt a szabadon használható 14 órát is hozzárakhatjuk! - és egyenlő óraszámban (13 óra-13 óra) oszlanak el a további feladataink. Ezt a változatot tehát azoknak a kollégának ajánlanám, aki szívesebben foglalkozna többet az énekes játékokkal, a népdalokkal, a kórusénekléssel (több iskolai, városi szereplést vállalva), szívesen mozog, játszik, hallgat zenét a tanulóival, tehát aktívan, sok energiával a gyermekek zenei érzékenységét segíti kibontakozni, zeneelméleti ismeretekre kevesebb időt tud szánni. Ez a kerettanterv tehát kimondottan a TANÍTÓK időbeosztásához, napi sokrétű teendőihez igazodva nyújt segítséget. Bátran éljünk vele!

A B változatban megemelkedik a kottaolvasás, a szolmizáció, a zenei ismeretek szerepe (15 óra), és úgy az aktív zenei tevékenységek (pl. improvizáció), mint a befogadó kompetenciák és a zenehallgatás ideje is megnő. Ebben az esetben a zenei ismeretek megalapozása előtérbe kerül, így képzett énektanáraink bizonyára ezt a kerettantervet hívják segítségül a munkájukban.

Bármelyiket is választjuk, olvashatunk bennük olyan kifejezéseket, melyekről pár segítő gondolatot szeretnék önökkel megosztani.

Az alábbi kiemelt szavak Kokas Klára zenepedagógiájának is alappillérei, mozgatórugói és meghatározó elemei. Saját mondataim mellett ezért hívom segítségül az ő gyönyörű sorait is.

Mozgásimprovizáció-szabad mozgás

A zene és a gyermek között a legfontosabb kapcsolat, hogy mindkettő lételeme a mozgás. A spontán mozgás velünk született, személyiségünk legmélyéről jön. Készen áll arra, hogy a zene megindítsa. Ám a kezdeti, reflexszerű mozdulatok a sok zenehallgatás során egyre finomodnak, el kezdenek a hallott muzsika köré rendeződni. Fokozatosan egymásba simul zene és mozdulat. Megszületik a totális zenebefogadás. Hosszú folyamat ez, amelyet megelőznek és kiegészítenek a gyermekdalok átváltozós, képzelet gazdag játékformái. Ezekről később még lesz szó.

Íme, néhány idézet Kokas Klára A zene felemeli kezeimet című könyvéből:

„Mi azonban nem a mozgásért mozgunk, hanem a zene átéléséhez segítünk a szabad mozdulatainkkal. A tánc tanítása mozgási képességeket feltételez: erőt, ügyességet, fürgeséget, rugalmasságot. Mi nem gondolunk ezekkel. Céljainkat elérhetjük gyengén, ügyetlenül, nehézkesen, töredékesen, részlegesen, sérülten mozgó testtel, akár bénán is. Ihletett táncok születtek egyetlen ujjal. Azzal mozgunk, amivel rendelkezünk és amit éppen mozgatni szeretnénk. De ha nem kívánunk mozogni, tökéletes mozdulatlanságban, belülről is táncolhatunk.” (Kokas 1992., 12. o.):

A szabad mozgás, melyet egy dal, illetve egy hallgatott zenemű ihlet, egyre érzékenyebbé tesz a zenéhez vezető úton. Lassan megjelenik a meghittség, az áhítat, a szenvedély, a bánat: a muzsika varázslata. A legnagyobb csoda, hogy az öröm és a feltörő érzelmek útján megszületik a katarzis. Ez az aktív zenebefogadás a gyermek személyiségét harmonizálja, segít megnyílni a külvilág és saját maga felé. „Kokas Klára zenepedagógiájának eredetisége abban rejlik, hogy tanítása során felismerte: a koncentrált, teljes figyelem, a zenei átélés, a totális befogadás a gyermekek esetében a mozgás, a cselekvés, az alkotó tevékenység által érhető el igazán.” (Deszpot 2012., 7. o.)

„A szabad mozdulatok a feszültségek oldásával nyitnak ösvényeket a zenének a bejutáshoz és az egyéni mondanivalónak a felszínre kerüléséhez. Ebből a kettősségből születik az önkifejezés egyik legszebb eszköze. Primér eszköz, de nem primitív. Színek árnyalatai vibrálnak benne, mélységes mondandókat emel a szemünk elé. A szabad mozdulat a zenéből nyeri el a tartalmát. Az ihletett, tiszta zene azonban nemes tartalmakkal árasztja el a lélek rétegeit, és nemes tartalmakat emel felszínre. A szabad mozdulat készenlétet teremt ahhoz, hogy a zene tartalma továbbjuthasson lényünk finomabb, bensőbb valóságához.” (Kokas 1992., 15. o.)

A „bensőbb valóság”, az igaz természetünk, a valódi lényünk az, melyet az ember egész életében keres, kutat és érzi, hogy valami nincs rendben, hiszen sokszor rejtve marad a hétköznapok rohanó világában. Ezek azok a pillanatok, amikor felszínre bukkan a lélek igazsága, a mozdulat lendíti ki a mélyből, a zene pedig röpíti tovább.

„A zenefigyelem: áldás, kegyelem a magasból. A magasba kell feljutniok érte.” (Kokas 1992., 34. o.)

„A zenei elmélyülés szolgálatában a mozdulat olyan, mint a levegő vagy a víz mozgása, minél szabadabb, annál teljesebb. A mozdulatok megtanulása memóriát vesz igénybe, azt fejleszti a mozgási képességekkel is. A szabad mozgás a képzeletet veszi igénybe, azt fejleszti a zene befogadásával is.” (Kokas 1992., 14. o.)

Szabad improvizáció

(Szabad befogadás - szabad önkifejezés)

Énekelve megszólalni: elsősorban a pedagógus bátorsága. Minél többet fejezzük ki gondolatainkat így, annál többet fognak tanítványaink is hangicsálni. Köszönéskor, körjátékok közben (pl. „Énekeld a nevedet!”„Válasszál valakit!”) lehetőségünk van arra, hogy dallammal együtt „beszéljünk”. Idővel ez oly természetessé válhat, hogy a gyermekek is átveszik tőlünk a közlésnek e remek formáját. Így válik természetessé a rögtönzött, instrukciók és szabályok nélküli éneklés. Bátran éljünk vele!

Induljunk akkor tovább ezen az utóbbi gondolatmeneten!

Zenei képzelet- fantázia

A képzelet segítségével olyan dolgokat láthatunk belül, amik már léteznek, léteztek valahol és magunk elé tudjuk őket bármikor idézni.

„A képzelet az emberi értékek legszebbike, gyermeki érték, az ô világukból való. Szentgyörgyi Albert, Nobel-díjas magyar tudós magyarázta nekem ragyogó késő öregségében, miért elengedhetetlen a tudományban is. Az emberi élet valamennyi fázisában lehet teremtő erő. A képzelet a művészetek forrása, fontos, hogy a művészetek tanításában is megelőzze az ismeretek átadását. Megelőzze, kiegészítse, átjárja. A képzelet – az enyém és tanítványaimé – minden tanulásunkban jelen van. Ahogy a folyó görgeti a homokot, kavicsokat, mosdatja a fák gyökereit, formálja a partokat. Ringat falevelet, bujtat finom, könnyed halakat és kövéren tetyegő békát, társalog napsugarak fénykévéivel és üzenget csillagoknak.”(Kokas 1998., 22. o.)

A képzelet a művészetek forrása. Egy olyan teremtő erő, mely a zenei ismereteinket megelőzi. Dalosjáték közben messzire visz, túlmutatva a szöveg adta lehetőségeken, átrepülve a körjátékok szabályait. Zenehallgatás közben belemerít a muzsika mélyére, eggyé válunk vele.

A képzeleten is túlmutat a fantázia, mert meg tudja teremteni bennünk azt is, ami még sohasem létezett, (sétáló fák, zengő erdők stb.) vagyis mi TEREMTJÜK éppen akkor a dolgokat. Ebben a muzsika rendkívüli inspirációnk lehet! Ezek a képek ugyanis a gyermekek fogalmi gondolkodását megelőzik, jóval előbb formát öltenek, a szavakon túlmutatnak. Ezek a képi világok röpítik aztán csodálatos helyekre a zenét figyelő, a zenével játszó gyermek lelkét.

Átváltozás

Zenéhez, dalos játékhoz kitalált jelenet, történet, érzés, mely során a gyermek átformálódik, mássá lesz. A képzeletből fakad, az egész testet megmozgatja. Ha a tanítótól odafigyelést, megerősítést kap, egyre inkább kibontakozik, egyre színesebb lesz, eltérve a megszokott dolgoktól. A gyermeknek lelki megújulást, felfrissülést ad.

Mit jelenthet ez a tanításunkban?

Dalos játékok, körjátékok átváltozással

Gyermekeink sok játékot tanulnak meg szülőktől, tanároktól egyaránt szabályokkal, mozgásformákkal, térformákkal. Ezek állandó ismétlődéseit nagyon szeretik, vég nélkül fújják, táncolják, átélik újra és újra. Az ismétlődés a tanulás legfontosabb útja, a gyermeki biztonságérzet fontos táptalaja. Ilyenkor igazából főznek, lovagolnak, öntözik a virágokat, nem csak eljátsszák a bárányt és a farkast, hanem azzá is változnak. Ám ezekben a dalokban még temérdek lehetőség van megélni a világ számtalan többi csodáját is!

Az Iglice szívem, iglice című dal kacskaringózó sortánca, a „bokrok” (három gyermek) kikerülése csak a játék kezdete, bemelegítése. Miért is kerülgetjük a bokrokat? Például azért, mert töviseik vannak és szúrnak. Hamar tüskéket növeszthetünk, és félelmetes csápjainkkal hajladozhatunk, elriasztva a hozzánk közeledőket. Így máris „értelmet nyert” a bokrok szerepe a játékban. Ám ezeknek a bokroknak lehet más, érdekes tulajdonságuk, pl. különböző színük, illatuk, méretük van, vagy más-más állatot rejtegethetnek, „elindulhatnak” otthont keresni egy vízpart felé stb. Mit jelenthet az, hogy „aranyos lábú”? Mutassuk meg, játsszuk el, menjünk és lépjünk úgy! (Igazából azt jelenti, hogy a gyökerében - a „lábában”- van a kincs, vagyis az orvosság.) Látható, hogy az átváltozások lehetősége végtelen! Így a dalt akár egész órán játszhatjuk, mindenféle történetbe ágyazva, még a szünetekben is, más órákhoz kapcsolódóan… Nincs határa a lehetőségeinknek! Túl kell nyúlnunk a dal határain!

Ezekkel a játékokkal szinte „megágyazunk” a szabad mozgásos zenehallgatásnak, ahol rövid, 1-2 perces zenemű többszöri meghallgatásával utazunk a mozdulat, a képzelet, az átváltozás segítségével és fogadjuk be teljes testünkkel a muzsikát.

Mindezekhez olyan nyugalmat és békés közeget kell teremtenünk, ahol szabad utat engedhetünk a hangoknak.

Teljes figyelem - a Csend

A Csend életünk nélkülözhetetlen része. Ebben a zajos, háttérzenékkel, hangzavarral teli világban a mi feladatunk megismertetni, meghallgattatni tanítványainkkal a nyugalom, a béke „hangjait”. Ugyanannyira fontos ez, mint a zene hangjai.

„A zenei figyelem több a magatartásnál, az illemnél, amit nem lenne olyan nehéz megtanítani. Amikor tanítványaimat zenefigyelemre nevelem, a zenével élés szabályait is kondicionálom, és már az első hang előtt megkeressük a csöndünket. Nem az első hang után vagy közben. Előtte. A lélegzet várakozó pillanata ez.” (Kokas 1992., 32. o.)

Ez a Csend éber, teret és utat ad a zenének. Ám, időtlen, mert közben nem érezzük a percek múlását. Ilyenkor kapcsol össze minket a figyelem a zenével. A teljes figyelem csak ebben a tág csendben tud megjelenni. Amennyiben megtaláltuk e hosszú pillanatot, a mozgás segít életben tartani.

Hosszú idő tanítványainkat erre rászoktatni, pedig zenei nevelésükben ez kulcskérdés. Mikor már otthonosan mozognak azonban ebben a csönddel teli zenei világban, természetessé válik a zeneszerző és műve iránti tisztelet, megnyílik az út a zene totális befogadása felé.

Összefoglalva az előbbi gondolatokat: a zene aktív élvezete, a mozgással és tánccal megélt zenehallgatás olyan harmonizáló hatással van a gyermekekre, mely egész személyiségükre, lelki világukra pozitív hatással van. Íme, így valósulhat meg Kodály Zoltán filozófia rendszerének, zenei nevelésének koncepciója, mely ezen az úton az új generációkat is megszólítja. Ez a szakmai kihívás állandó önvizsgálatot és megújulást kíván tanítótól és zenetanártól egyaránt. A NAT és a kerettantervek több fajta lehetőséget kínálnak nekünk ehhez, szabadságot adva a saját elképzeléseink megvalósításához, ám kapaszkodót nyújtva az ének-zene tanítás legfontosabb mozzanataihoz. És, hogy mi az igazán fontos? Láthattuk: az érzelem, a személyiség, a lélek, a harmónia, az élmény… és a középpontban a gyermek áll. „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” (Antoine de Saint-Exupéry: A Kis herceg)

Amennyiben a gyakorlatban is szeretnék megtapasztalni a fent említett szakkifejezések mögött húzódó tartalmakat, esetleg további kérdések merültek fel Önökben a kerettantervekkel kapcsolatban, e sorok írója szeretettel várja a kollégákat egynapos továbbképzésére, melynek címe:Kokas-pedagógia az általános iskolai új ének-zene kerettantervben - képzési nap tanítóknak és énektanároknak.(Érdeklődni lehet a www.kokas.huhonlapon ill. a farnadi.tamara@gmail.com e-mail címen.)

Mindezek mellett bátorítom Önöket, hogy keressék azokat a továbbképzéseket, amelyben pedagógusi munkájukban megújulásra találhatnak. Engedjék meg, hogy kettőt máris ajánljak Önöknek:

- Sáry József Kreatív zenei gyakorlatok című 30 órás továbbképzései

- Kokas Klára zenéből indított módszere a gyermekek harmonikus fejlődésére I-III. 3 x30 órás pedagógus továbbképzés (tájékozódni lehet a www.kokas.hu honlapon)

Végezetül munkájukhoz kívánok Önöknek sok erőt, lelkesedést és jó egészséget!

Felhasznált irodalom

110/2012 (VI.4.) Korm. rendelet a Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról In.: Magyar Közlöny 2012. 66.sz., Rendelet: 10635-10847. Művészetek (II.3.7.) Ének-zene: 10784-10790 o.

51/2012. (XII. 21.) számú EMMI rendelet a kerettantervek kiadásának és jogállásának rendjéről mellékletei http://kerettanterv.ofi.hu/01_melleklet_1-4/index_alt_isk_also.htmlés http://kerettanterv.ofi.hu/02_melleklet_5-8/index_alt_isk_felso.html

Deszpot Gabriella szerk. (2012, szerk.): Kokas Klára és alapítványának bemutatása. Budapest: Kokas Klára Agape Zene-Életöröm Alapítvány.

Farnadi Tamara (1996): „Tücsök koma hegedül…”- zenei naptár óvodáknak. Győr: magánkiadás.

Farnadi Tamara (2012): Zenében lelt öröm. Tanító folyóirat. 2012. október.

Kokas Klára – Lájer Józsefné – Furka Bea – Kocsis Melinda (2007): Öröm, bűvös égi szikra. Multimédiás DVD-ROM tanításaimról. Budapest: dr. Kokas Klára magánkiadása.

Kokas Klára (1992): A zene felemeli a kezeimet. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Kokas Klára (1998): Öröm, bűvös égi szikra. Budapest: magánkiadás.

Kokas Klára (2001): A tanító talentuma. SZÉP KELET, SZÉP NAP, 2001. június.

Négyesiné Dr. Pásztor Zsuzsa (1980): A zene megközelítése, mozgás segítségével. Kodály Szeminárium, 1980.

Sáry László (2000): Kreatív zenei gyakorlatok. Pécs: Jelenkor Kiadó.

Weöres Sándor (2000): A teljesség felé. Budapest: Tericium Kiadó.