BUZÁS ZSUZSA - DR. SZARKA JULIANNA

 

Zenepedagógiai doktori kutatások hazánkban és külföldön

 

Beszámoló az MTA Pedagógiai Tudományos Bizottságának Tantárgy-pedagógiai Albizottsága és a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat IV. Kerületi Tagintézménye zenepedagógiai kutatásokkal kapcsolatos nyilvános üléséről

 

Nemzetközi és hazai gitárversenyek fiatal díjazottja, Hart Gábor nyitotta meg Alberto Ginastera Szonátájával (op. 47) a zenepedagógiai doktori kutatásokkal kapcsolatos nyilvános ülést 2014. június 6-án, Budapesten. A programot dr. Tóth Zoltán, az albizottság elnöke, a Debreceni Egyetem docense, a XIV. Országos Neveléstudományi Konferencia http://onk2014.unideb.hu/ elnöke kezdeményezte. A konferencia levezető elnöke dr. Tóth Zoltán mellett dr. Szarka Júlia, az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar Ének-zenei Tanszékének főiskolai docense volt, a szakmai program szervezője, Buzás Zsuzsa, a Kecskeméti Főiskola tanársegédje volt.

 

Buzás Zsuzsa:A zenepedagógiai doktori iskolák és kutatások külföldi példái” címmel adott alapos áttekintést, elemezve az amerikai, kanadai, európai és ausztrál programok kutatási területeit. Ennek bővebb ismertetése is jelzi a téma fontosságát, tanulságul, követendő például arra, miért és hogyan lehet és érdemes igazolni a zenei nevelés fontosságát.

Számos kutatás folyik az indiana-i Ball State Egyetemen a zenei műveltséggel, kórus-pedagógiával, zenepszichológiával, szakmódszertani kutatásokkal, standardizált tesztek alkalmazására épülő nemzeti és nemzetközi értékelési és mérési programok kidolgozásával és vizsgálatával kapcsolatban. Szintén a vizsgált területek közé tartozik az általános iskolai oktatásban a zenehallgatás élményét elősegítő tényezők és stratégiák feltárása, motivációkutatás vagy improvizáció kisgyermekkorban.

Az Oklahomai Egyetemen a Kodály koncepcióval külön terület foglalkozik a zenepedagógiai doktori képzésen belül, egy hallgatójuk jelenleg Forrai Katalin munkásságával kapcsolatban írja doktori disszertációját. Az Iowai Egyetem School of Music karán a zeneterápia pedagógiai aspektusainak vizsgálata is a doktori képzés egyik lehetséges területe közé tartozik. A Mitchigani Egyetemen többek között zenei kreativitással, különböző zenepedagógiai módszerek hatékonyságának vizsgálatával, zenekar-pedagógiával foglalkoznak. A Bostoni Egyetemen filozófiai, szociológiai, pszichológiai és történeti kutatásokat folytatnak a zenepedagógia területével kapcsolatban. A Texasi Egyetemen működő Butler School of Music egyedi zenepedagógiai doktori képzéseket kínál; zenepedagógiai kutatásokat a jazz területén és zongora pedagógiával kapcsolatban. A doktori képzés elnevezése itt nem az általánosabb Music Education, hanem Music & Human Learning (Jazz Emphasis vagy Piano Pedagogy).

Amerikában a doktori fokozat elnevezése nem egységes; lehet DA (Doctor of Arts), DMA (Doctor of Musical Art), illetve Ph.D fokozatot lehet szerezni zenepedagógia területén. A jelentkezés feltétele többek között néhány (intézettől függően minimum két vagy három) éves oktatásban eltöltött szakmai tapasztalat, melynek szakmai sikerességét legalább három ajánlólevéllel igazolni szükséges. Jellemzően számos, impaktfaktorral rendelkező zenepedagógiai folyóirat biztosít publikációs lehetőséget a kutatók számára.

A zenepedagógiai doktori iskolák kurzusainak témakörei a következőek lehetnek: mérés, értékelés, tesztek a zeneoktatásban, kvalitatív és kvantitatív kutatási módszerek, zenepedagógiai koncepciók, módszerek és tantervek vizsgálata, zenepszichológia, szociológia és filozófia a zenepedagógiához kapcsolódóan, pedagógia-történet, illetve speciális területek kórus-pedagógiával, hangszeres zeneoktatással, zenetechnológiával vagy zeneterápiával kapcsolatban.

A kanadai McGill University, Schulich School of Music, Department of Music Research kutatási területei közé tartozik a zenei előadás értékelése, a zenei teljesítmény mérése, az előadó személyiségének vizsgálata, a zenén kívüli tényezők hatása az előadásra. A karon foglalkoznak a sajátos nevelési igényű diákok oktatásával, szükségleteivel, elsősorban autista gyermekek zenei képességeit vizsgálják, illetve olyan hangszeres tanárokat szeretnének képezni, akik autista gyermekeket is taníthatnak vagy tanítanak.

Dr. Lee Bartel a vezetője a Torontói Egyetem Zeneművészeti Karának, ahol többek között kutatott területek a zenetanár személyisége, a zenei identitás vizsgálata, alternatív zenepedagógiai irányzatok, gender tanulmányok, kisgyermekkori zenepedagógia, a tanári improvizáció, populáris/ könnyűzene az oktatásban. A karon jelentősek a zene és egészségnevelés területéhez kapcsolódó vizsgálatok az agykutatással vagy hangterápiával kapcsolatban.

Az EARLI (European Association for Research on Learning and Instruction) http://www.earli.org/ a tanítás-tanulás kutatásának legjelentősebb európai szervezete. Jelenleg a világ 56 országából körülbelül 2300 tagja van a szervezetnek. A szervezet kétévenként szervezi meg konferenciát, illetve a hozzá kapcsolódó JURE előkonferenciákat. Szintén kétévente rendezik meg önállóan is az EARLI JURE-t, a Fiatal Európai Kutatók Neveléstudományi Konferenciáját. A JURE mellett speciális érdeklődési csoportok, SIG-ek (Special Interest Groups) alakultak és alakulnak folyamatosan (Buzás és Pásztor, 2013). Legközelebb a belgiumi Leuvenben tartanak tudományos konferenciát Assessing transitions in learning címen, melynek programja itt olvasható: http://kuleuvencongres.be/earliconference2014/program.

Az EARLI egyik újabb kutatási területe az Idegtudomány és Oktatás (Neuroscience and Education), amelyhez kapcsolódóan 2010 júniusában, Zürichben első alkalommal neveléstudományi konferencia szervezésére is sor került „Educational Neuroscience: Is it a field?” címmel. Érdemes megemlíteni a területhez kapcsolódóan a Harvard Egyetemen működő Dr. Schlaug kutatásait, melyek részletesebb leírását a következő honlapon találjuk: http://www.musicianbrain.com/#projects.

Európában többek között a finnországi Sibelius Akadémián folytatnak zenepedagógiai doktori kutatásokat, kutatási projekt foglalkozik például a gyermekek hangképzéséhez kapcsolódó pedagógiával, kreativitással és osztálytermi együttműködéssel kapcsolatban az ének-zene órákon. A kutatási projektek tartalmi összefoglalói itt olvashatóak: http://www.siba.fi/en/studies/degrees-and-programmes/music-education/research-and doctoral-study.

A Luxemburgi Egyetemen sokrétű kutatás zajlik Prof. Damien Sagrillo vezetésével, zenepedagógiai módszerekkel, interkulturalitással, felnőttoktatással, technológiaalapú mérés-értékelés lehetőségének kialakításával kapcsolatban. 2013-ban, a luxemburgi általános oktatásban (általános- és középiskolákban) tanulók 17,3%-a részesült speciális zenei oktatásban. Összehasonlítva a zeneiskolai oktatásban tanuló diákok százalékos arányát Nyugat-Európa többi országához képest, ez az arány jóval magasabb, mint akár Németországban, vagy Franciaországban (Sagrillo, 2012.) Luxemburgban a legtöbb területen megtörtént a papír-ceruza tesztekről a számítógép-alapú tesztelésre való átállás, illetve bevezettek egy országos online mérésre alkalmas rendszert. Ezt a rendszert adaptálta többek között az OECD PISA 2009 Electronic Reading Assessment (ERA – számítógépes olvasás-felmérés), illetve az OECD PIAAC (Program for International Assessment of Adult Competencie, felnőtt kompetenciák felmérése) is (Molnár, 2010). A rendszer egyszerre képes tesztelni a teljes luxemburgi populációt, majd a teszteredményekről visszajelzést készít a tanárok részére. A luxemburgi zeneművészeti, zeneiskolai szakoktatásban minden év végén valamennyi diák az UGDA által előírt szolfézs, zeneelmélet anyagból írásbeli és szóbeli vizsgát tesz, rendszerint június, július hónapokban. Jellemzően valamennyi írásbeli anyag három nyelven tartalmaz instrukciókat, francia, német és luxemburgi nyelven. A vizsgaanyagot hat évfolyamra dolgozzák ki, amely tartalmaz hallás utáni diktandókat, lapról-olvasás és elméleti feladatokat. A ritmikai, dallami, elméleti ismeretekre változatos formában kérdeznek rá.

Bár zenepedagógiai doktori képzés nincs, a University of Cambridge, AHRC Research Centre for Musical Performance as Creative Practice-n folynak a területhez kapcsolódó kutatások.

Az ausztrál zenepedagógiai kutatásokról könyv is született, melyet David Forrest 2003-ban írt The Doctoral Journey in Music Education: Reflections on Doctoral Studies by Australian Music Educatiors címen.

Általánosan elmondható, hogy érzékelhetőek tendenciák a zenepedagógiai doktori kutatásokban, elsősorban a zenei műveltséggel, kottaolvasással, szemmozgás-követő vizsgálatokkal, a populáris zenével, zeneoktatási koncepciók, módszerek hatásvizsgálatával, módszertani sokféleséggel, interdiszciplinaritással, motivációval, kreativitással kapcsolatban. A zene és egészségnevelés, zeneterápia oktatás szintén gyakran kutatott területek. Kevesebb az egyes hangszerekhez fűződő zenepedagógiai kutatás, a szolfézs, a zeneelmélet, stílusismeretet vagy népzene tantárgyakhoz/ kurzusokhoz köthető pedagógiai vizsgálat, valamint hasznos lenne a zenepedagógiai doktori kutatások, kutatási trendek és tendenciák további feltérképezése.

 

Kiss Henriett: „Zenepedagógus doktoranduszok, doktorjelöltek és doktorok az ELTE PPK Neveléstudományi Doktori Iskolájában. 2014-es helyzetkép” című előadásában a jelenlegi helyzetről, az ELTE doktori iskolájában folyó zenepedagógiai kutatásokról számolt be. Az 1993 óta működő Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Doktori Iskoláján belül a doktori programok a következőek: Andragógia, Gyógypedagógia, Nyelvpedagógia, Tanítás-tanulás. A zenepedagógiai kutatások a Neveléselmélet és Pedagógiatörténet programok keretében zajlanak. 2013-ban hárman szereztek fokozatot zenepedagógia területén, disszertációik címe: Várszeginé Dr. Gáncs Erzsébet: Folklorizmus az iskolában – Alternatív és hagyományos tantervek, pedagógiai eljárások a művészeti nevelésben, Dr. Varjasi Gyula: A tanárképző főiskolai ének-zenetanárképzés pedagógiai sajátosságainak történeti összehasonlító elemzése Magyarországon 1928-tól napjainkig és Dr. Orsovics Yvette: Az alsó tagozatos ének-zene tankönyvek módszertani felépítése, összehasonlító elemzése. Kiss Henriett a további kutatási területek között említette az ének-zenei tanárképzési programok összehasonlító elemzését, életreform és reformpedagógia kutatásokat, a zenehallgatással kapcsolatos vizsgálatokat az általános iskolai ének-zene órákon, a koncertpedagógiát, a fiataloknak szóló zenei ismeretterjesztést, az interaktív oktatás sajátosságainak vizsgálatát a kortárs zenei nevelésben.

 

Dr. Duffek Mihály:Zenepedagógiai kutatóbázis Debrecenben – Új profil a neveléstudományi doktori programban” címmel vetett fel izgalmas kérdéseket. A Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának dékánja kiemelte a határon túli magyar zenepedagógiai kutatások jelentőségét, beszélt a jelenlegi kutatási területekről, melyek a következőek: oktatáskutatás (a zeneoktatási intézményrendszerrel, az újkeletű intézményi átalakulások új problémáival kapcsolatban), zenei tehetségfejlesztés és transzferhatások vizsgálata, zenei előadói képességek kialakítása, hangszer-pedagógia, a zenei közösségek személység-formáló hatása, továbbá a hazai és a külföldi zeneoktatási koncepciók, módszerek vizsgálata. Kutatási területként továbbá említetésre került egyházzene-pedagógia történet, a hangszertanítás és társadalmi hatásai, a zenei stílusismeretek tanításának vokális és instrumentális vonatkozásai. Dr. Duffek Mihály előadásában kiemelte a serdülők zeneoktatásának jelentőségét, mint a zenei képzés egyik legmeghatározóbb időszakát.

Az előadó fontosnak tartja többek között a kortárs zene és az elektronika megjelenését a zeneoktatásban, az ének- és hangszer-pedagógia összehasonlító vizsgálatát, a friss kutatási eredmények beépítését a felsőoktatás oktatási programjába. Az említett zenepedagógiai kutatások hatással vannak az általános pedagógiai kutatásokra és kapcsolatteremtési lehetőségét nyújtanak más diszciplinákkal (például a szociológiával, pszichológiával, művészet-pedagógiával, stb.).

 

Asztalos Kata: A Szegedi Tudományegyetem zenepedagógiai kutatásai” című beszámolója is a hazai munkálatokat igazolta. Az SZTE Neveléstudományi Doktori Iskolát 2004-ben alapították, vezetője dr. Csapó Benő. Az iskola célkitűzése a modern, empirikus társadalomtudományként értelmezett neveléstudomány kutatói utánpótlása, az intézményes keretek között folytatott tanulás, oktatás és nevelés vizsgálata. Az iskola szervezésében kerül minden évben megrendezésre a Pedagógiai Értékelési Konferencia, melynek idei programja itt olvasható: http://www.edu.u-szeged.hu/pek2014/. A doktori iskolában zenei témában eddig hárman szereztek fokozatot; 2010-ben dr. Gévayné dr. Janurik Márta, disszertációjának címe: A zenei hallási képességek fejlődése és összefüggése néhány alapkészséggel 4-8 éves kor között. Keresztmetszeti mérésre és fejlesztő kísérletre épülő empirikus vizsgálat, saját-fejlesztésű zenei hallási képesség teszttel és a DIFER teszt segítségével. 2011-ben Pethő Villő védte meg disszertációját, címe Kodály Zoltán és követői zenepedagógiájának életreform elemei. 2013-ban Dohány Gabriella: A zenei műveltség és az ének-zene tanulásával kapcsolatos háttérváltozók összefüggéseinek empirikus vizsgálata a középiskolás tanulók körében címmel írta meg disszertációját. További kutatási területek közé tartozik jelenleg a hangképzési bemelegítő gyakorlatok hatásvizsgálata, a kottaolvasás, kottaírás vizsgálata, a kottaolvasással kapcsolatos metakognitív stratégiák feltárása, zenei képességek online diagnosztikus mérése, a hangszerjáték lehetséges transzferhatásainak vizsgálata, a digitális technológiák alkalmazásának lehetőségei a zeneoktatásban és a zeneterápiás fejlesztés hatásának vizsgálata.

 

Dr. Varjasi Gyula:A tanárképző főiskolai énektanárképzés pedagógiatörténeti jelentősége” címmel történeti ízelítőt adott saját doktori témájának kutatásából. A SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar adjunktusa előadásában megemlítette az ének-zenetanárképzés történeti előzményeit és helyszíneit, az oktatás pedagógiatörténeti változásait, valamint bemutatta az egyes intézmények pedagógiatörténeti sajátosságait.

 

Balatoni Katalin: „Úton a táncpedagógia tudomány felé. Tánctudományi kutatások az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen” című előadásában három jelenlegi kutatásról számolt be részletezve, melyek a következőek: a magyar néptáncoktatás alakulása és szerepe a 21. század társadalmában, a magyar népi játékok helye és szerepe a magyarországi néptáncoktatásban, valamint a magyar népi játék és néptánc fejlesztő hatásának vizsgálata ép és sérült gyerekeknél. Előadásának végén a hallgatók figyelmébe ajánlotta weboldalát, www.igyteddra.hu –t, amely módszertani ötletek, programok mellett letölthető dalanyagot, játékokat, cikkeket tartalmaz.

 

 Az előadások után Benedekfi István zongoraművész és zeneszerző előadásában hallhattuk Bartók Béla 1926-ban komponált Zongoraszonátáját. Az előadó jelenleg az indiana-i Ball State University, School of Music oktatója, illetve az SZTE Neveléstudományi Doktori Iskola doktorandusz hallgatója.

 

A tudományos ülés programja rövid kerek-asztal beszélgetéssel zárult a zenepedagógiai kutatások jelenlegi helyzetéről. Köszönet illeti Daru Katalinnak, a Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat IV. Kerületi Tagintézménye igazgatójának szervezőmunkáját, aki a tudományos ülés helyszínét és vendéglátását biztosította.  Nagy örömünkre szolgált, hogy az MTA Pedagógiai Bizottságának Tantárgy-pedagógiai (korábban szakmódszertani) Albizottsága a zenei neveléshez kapcsolódó fontos témát tűzte ki egy nyilvános ülésén, hiszen napjaink – egyre inkább – művészetek felé forduló nevelési koncepciói így tudományos, kutatási megalapozottságot is fel tudnak sorakoztatni.

 

Felhasznált irodalom

 

Buzás Zsuzsa és Pásztor Attila (2013): A 2012-es regensburgi EARLI JURE Konferencia. Iskolakultúra, 13. 1.  92-98. Elérhető online:

http://www.iskolakultura.hu/ikultura-folyoirat/documents/2013/2013-1.pdf

Molnár Gyöngyvér (2010): Technológia-alapú mérés-értékelés hazai és nemzetközi implementációi. Iskolakultúra, 7-8. 22-34.

Sagrillo, D. (2012): Music Education in Luxembourg: A Critical Rewiew. International Aspects of Music Education, 1. 76.

 

A tudományos ülés meghívója elérhető online:

http://www.parlando.hu/2014/2014-3/MTA_ttped_meghivo.pdf

 

A szerzők:

 

Buzás Zsuzsa

A Kecskeméti Főiskola tanársegédje

SZTE Neveléstudományi Doktori Iskola PhD hallgatója

 

Dr. Szarka Júlia

az ELTE Tanító- és Óvóképző Kar Ének-zenei Tanszékének főiskolai docense