DR. VAS BENCE

Az osztatlan tanárképzés

Jelen, múlt és jövő

A tanárképzés legújabb szerkezeti átalakításakor a zeneművészeti ág a különböző szakterületein eltérő mértékű eredményeket ért el. A legsikeresebb az alapfokú hangszeres és énekes zenetanárképzés szerkezetének rendezése volt. Belső tartalmi változtatás mellett a zeneművész tanári képzés szerkezete változatlan maradt, míg az elméleti képzések kétszakossá válása is sikerként könyvelhető el, de viszonylag nagy áldozatok árán. A szakmai vezetés túlnyomó többsége számára azonban mindezeket megelőzően két kiemekedő sikert könyvelhetünk el. Az egyik, hogy a tanárképzés alapvetően osztatlan szerkezetűvé vált, míg a másik, hogy a korábbi osztott képzés Pedagógiai és Pszichológiai blokkja leszakadt a közismereti képzésről, és most önálló művészeti tanárképzésről beszélhetünk.

E változások előkészítése 2010 októberében Pécsett kezdődött. Akkor a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Területi Igazgatósága Művészti Munkabizottságának rendezésében konferenciát hívtunk össze a tanárképzés problémáinak megvitatására és közös állásfoglalás kialakítására. E konferencia záródokumentumában fogalmazódott meg először az osztatlan tanárképzés igénye, a zeneművészeti pedagógia és pszichológia önállóvá tételének szüksége, valamint a kétszakosság bevezetése, illetve az alap- és középfokon való tanításra jogosító képzések szétválasztása.

Az ezt követő két év küzdelmei után a Zeneakadémia vezetésével végül is a következő eredmények születtek az előbb felsorolt pontokban.

1. Szerkezeti felépítés.

Az alapfokú művészeti oktatásra felkészülés esetén négy év egyetemi tanulmányok után egy év egyéni iskolai gyakorat szükséges a képzés végén államvizsgával.

A középfokú művészeti oktatásra felkészülés esetén (ebben az alapfokú oktatásra jogusultság is benne foglaltatik) maradt a három eves alapszak, majd a kétéves művész mester szak, végül egy egyéves zeneművész tanári szak zárja a sort.

Elméleti tárgyak esetén megjelent a kötelező kétszakosság. A közismereti ének-zene tanári szak mellé, mely 4+1 szerkezetű, felvehető lett a zeneismeret 4+1 éves szak, illetve a közismereti képzésben már gyakorlat az ének-zene és egy másik közismereti szak választása. A muzikológia tanár, vagy a kórusvezető- tanár esetében, mely 5+1 éves képzés lett, szakpárként például felvehető a zeneelmélet tanár 5+1 éves szak. Abban az esetben, ha egy 5+1 éves szakhoz társítjuk az ének-zene közismereti tárgyat, akkor az ének-zene átváltozik és 5+1 éves lesz, és nem közismereti, hanem művészeti besorolást kap.

A megálmodott osztatlan tanárképzési szerkezetben az alapfokú zenetanár képzés megvalósult, de a zeneművész tanári képzés esetében sajnos nem. Az alapfokú oktatásra való felkészülés során 4+1 év áll rendelkezésre a szakmai és a pedagógiai, pszichológiai, módszertani készségek elsajátítására. Középfokon való oktatásra azonban csak a művészi diploma BA és MA birtokában, de további csupán egy eves tanárképzés elvégzése után válik jogosultá a zeneművész tanár. Mivel ez utóbbi esetben a hallgató pusztán fél évig tanulhat pedagógiai, pszichológiai, módszettani ismereteket és csupán fél év jut egyéni iskolai gyakorlatra annak ellenére, hogy e diploma birtokában alap és középfokon is taníthat belátható, hogy tanári felvértezettsége elvben nem lehet azonos és oly erős, mint az alapfokra felkészítés esetén. E probléma orvoslására szerkezeti megoldásokat nem tudott kiharcolni a szakma, ezért a most kialakult keretek között kell megoldani (az alapszak és a művész mester szak, valamint a további egy év során) a tanári pályára való felkészítés módját.

2. Az önálló zenetanárkézés kialakítása.

A szakma e kérdésben 2010 óta töretlenül egységes álláspontot képviselt a tekintetben, hogy az egységesített tanárképzés pedagógiai és pszichológiai modulja semmilyen módon nem szolgálta a zenetanári felkészülést.

A bölcsészettudományok talán jogosan, vagy talán indokolatlanul vitatták - még a főiskolai és egyetemi rendszer idején - a zeneművészeti tanárképzés általános pedagógiai blokkjának tartalmát, de a tanárképzés egységesítése révén hozzájuk került pedagógiai és pszichológiai modul "megzenésítésével" nem tudtak megbírkózni. A közismereti tantárgyakkal közösen oktatott elméletből számtalan speciális elem kiesett és számos a képzés sajátosságait nem figyelembe vevő elem épült be.

Nem kerülhetett sor az egyéni és a csoportos óra (többnyire lexikális tudás átadására szólgáló stratégiák) közötti különbségek tárgyalására. Az értékelési módszerek eltéréseire, a motiváció, az adaptivitás, a tanterv, tananyag készítés különbségeire sem tértek ki. A tehetséggondozás sajátosságaira, a hallás idegrendszeri alapjaira, a zenei képzeletre, zenei memóriára, kreativitásra, a zene kognitív folyamatának elemzésére, a gyakorlás és a motoros tevékenység módszerének idegrendszeri, életani, kognitív vonásaira sem juthatott idő.

A helyi egyetemi küzdelmek értelemetlenné és eredménytelenné váltak. A mostani átalakulás legnagyobb sikereként tekinthetünk arra, hogy a zeneművészet visszakapta az irányítást a képzés ezen területe felett. A mi feladatunk, hogy a zenepedagógia és a zenepszichológia, zeneszociológia területén olyan képzést alakítsunk ki, amely egyébként e területen rendkívül előrehaladott hazai és nemzetközi kutatásokat, eredményeket integrálja a tananyagba és valódi segítséget nyújt a zenetanári kompetenciák elsajátításában és kiérlelésében.

3. A kétszakosság bevezetése.

A kétszakosság szükségességét elsősorban a munkaerőpiaci visszajelzések tették időszerűvé. Bevezetésének eredménye, hogy csupán egy diploma keretében lehetőség van egy közismereti tárgy (ének-zene) és egy zeneiskolai tanári tárgy (zeneismeret) megszerzésére. Hasonlóan például a kórusvezető tanár- zeneelmélet tanár is könnyebben kaphat munkát e két szak együttes elvégzésével.

Bár e pédák esetében belátható, hogy a két korábban külön szak tananyaga között van átfedés, de még így is, és különösen az ének zene és más közismereti tárgy szakpárja esettében komoly problámával találkozunk. Az ének-zene vagy zeneismeret alapszak önálló szakként megszűnik. A korábban a 180 kreditnyi tananyag (alapszak elvégzéséhez kötelező kreditek száma), mely három év alatt volt teljesítendő, kizárólag az adott szak szakterületére korlátozódott (a 10 kredites pedagógia felkészítéstől eltekintve). Az ezt követő tanári mesterszak két éve (120 kredit) a szakmán túl csak a pedagógiai tárgyakkal erősödött. Ez a zeneismeret tanári szaknál, mely egyszakos volt tisztán megvalósult. Az ének-zene képzést a minor szakúság bonyolította, mely a szak alapképzésében kb 50 kreditet, a mesterszakon is további kb 40 kreditet vitt el.

A kialakult mostani rendszerben az öt év alatt megszerzendő 300 kreditből csupán 100-100 kredit jut az egyik és másik tantárgyra, míg a pedagógia és iskolai gyakorlatok összesen szintén 100 kreditet visznek el. Bár tovább árnyalja a képet, hogy a pedagógiai 100 kreditbe került a szakmódszertan, hopsitálás, tanítási gyakorlat, egyéni iskolai gyakorlat, mégis látható, hogy az adott diszciplinák elsajátítására lényegesen kevesebb kredit, azaz ráfordított idő és tananyag jut mint korábban. Az elméleti képzésben résztvevő diákok rendszerint rendkívül magas óraszámban tanulták csupán az egyetlen szakjukat is. E mellé egy teljesen egyenrangú másik szakot felvenni amellett, hogy a korábbi terhelést ne csökkentsük nem lehetséges. Még akkor is így van ez, ha mint korábban említettük bizonyos szakpárok esetében van közös szakmai anyag és átfedés. Az egyetemeken ezen új tantervek kidolgozásában résztvevő kollégák kreativitására és leleményességére van szükség, hogy a képzések színvonala megmaradjon a nyilvánvaló mozgástér szükülés mellett is.

A zenetanárképzés önállóvá válása utáni következő nagy feladatunk pedig a zenepedagógusi szakvizsga és a zenei mentorképzés létesítése és indítása.

Azzal, hogy önállóvá vált a művészeti tanárképzés, indokoltá vált e két képzés létrehozása is. Jelenleg csak közismereti pedagógus szakvizsgát és mentori vizsgát lehet tenni, de e képzések sem, vagy csak részben készítik fel kollégáinkat a zenetanári feladatokra és a zenetanárképzésben szükésges mentori feladatokra.

Bízom abban, hogy az új szerkezet és a megújuló tartalom elősegíti a jövő zenetanárainak képzését és a kor kihívásainak megfelelő szaktudással fognak rendelkezni ifjú kollégáink.

Vas Bence DLA

gitárművész

tanszékvezető egyetemi docens

PTE, Művészeti Kar Zeneművészeti Intézet

igazgató

(Forrás: A Kodály Zoltán Társaság Hírei)