EmléktáblÁT avatoTT Fricsay Ferenc világhírű karmester születésének centenáriumán

egykori budapesti lakóházának falán 2014. július 31-én, a II. kerületi Júlia utca 4. szám alatt a Nemzeti Filharmonikus Zenekar.

Az ünnepségen és koszorúzáson beszédet mondott Kovács Géza a Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója, és részt vett  Budapest Főváros II. Kerületi Önkormányzat polgármestere, dr. Láng Zsolt is. A megemlékezést a Nemzeti Filharmonikusok művészeinek rövid műsora színesítette.

"Mostantól nekünk, a Nemzeti Filharmonikusoknak - mint a Székesfővárosi Zenekar utódjának, amelynek 49 alkalommal volt karmestere - kötelessége az ő emlékét ápolni. Éppen ezért, 2014. augusztus 2-i koncertünket Martonvásáron Fricsay emlékének ajánljuk" - hangsúlyozta az emléktábla avatásán Kovács Géza, a NFZ főigazgatója.

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar ebben az évben számos megemlékezést rendez a 100 éve született karmester tiszteletére: Szegeden júliustól novemberig tartó ünnepségsorozat lesz, októberben a Szent István-Bazilikában Medveczky Ádám vezényletével elhangzik Fricsay Ferenc C-dúr miséje, valamit a munkásságáról könyv is megjelenik. "Emléke megbecsülésének része ez a szerény tábla, amely az erre járókat emlékeztetni fogja arra, hogy Magyarországon mindig születtek olyan nagyszerű emberek, akik dicsőséget hoztak az országnak. Ilyen volt Fricsay Ferenc is, aki - mint minden nagy művész - jótevője az emberiségnek" - emlékezett Kovács Géza.

Fricsay Ferencnek a nemzetközi hírnevet Gottfried van Einem Danton halála című művének bemutatása hozta meg az 1947-es Salzburgi Ünnepi Játékokon. Volt a berlini Deutsche Oper, illetve a RIAS szimfonikus zenekar vezető karmestere, a Houstoni Szimfonikusok vezetője, valamint dolgozott a müncheni Staatsoperben is. Elsősorban a bécsi klasszikus zene és az olasz opera, valamint Muszorgszkij, Liszt, Berg és Bartók műveinek tolmácsolásában alkotott maradandót.

Forrás: FIDELIO/MTI/NFZ - Bukta Julianna

Fricsay Ferenc 1914. augusztus 9-én született Budapesten. A karmester 14 évesen került a Zeneakadémiára. 1931 és 1944 között a szegedi opera és filharmónia vezetője, majd ezt követően  a Székesfővárosi Zenekar karmestere volt. 1947-ben a bécsi Staatsoper, később a berlini Städtische (Deutsche) Oper főzeneigazgatója lett, majd a  Berlini Rádió (RIAS) Szimfonikus Zenekarának vezető karmestere, valamint a müncheni Staatsoper főzeneigazgatója volt. Korai halála (1963. február 20.) ellenére rengeteg felvétel, hangverseny- és operaközvetítés maradt fenn vele, repertoárja a bécsi klasszikusoktól a kortársakig terjedt. 1962-ben jelent meg Mozartról és Bartókról írott könyve – e két szerző foglalta el a legfontosabb helyet egész életében. „Amikor először vezényelt Berlinben, a beavatottak tudták, hogy egy valódi mestert hallanak, aki olyan gondolatokat hozott magával, melyek a zenekari technika és előadás területén teljesen újnak számítottak.” (Dietrich Fischer-Dieskau) „Fricsaynak köszönhetem a Bartók Divertimentóval való első igazán mély találkozásomat”. (Yehudi Menuhin)