110 év - 110 perc
Telt ház előtt rendezte
meg a Tóth Aladár Zeneiskola (Referenciaintézmény, a Liszt
Ferenc Zeneművészeti Egyetem gyakorlóhelye) a jubileumi tanévzáró koncertjét 2014. június 1-jén
a Zeneakadémia Nagytermében.
Erkel Ferenc Himnuszát követően Magyar Margit igazgatónő tartotta meg ünnepi beszédét, méltatva az iskola 110 évét, kiemelve zenepedagógiai értékeit, és röviden megemlékezve az elődökről lezárta a 2013/14. jubileumi tanévet.
A koncert első felében a Zeneiskola verseny győztes tanítványi játszottak, szinte valamennyi tanszak képviseltetve magát. A szólisták és együttesek felkészítő tanárai: Ácsné Szily Éva, Dávid Krisztina, Domány István, Eckhardt Gábor, Félegyházi Bence, Holló Miklós, Ispánkiné Gede Éva, Kiss Anna, Liget Regina, Lukácsházi István, Pecze Zsófia, Sároyné Fekete Julianna, Scholtz Melinda, Szilvási Katalin, Tekula Endre, Valus Gábor és Vass Valéria. A szünet után pedig a már befutott művészek / Kállai Ernő (hegedű), Puskár Eszter (ének), Szakály Ágnes (cimbalom), Dominkó István (zongora), Szokolay Balázs (zongora)/ követték a legkiválóbb növendékeket - valamennyien egykor diákjai vagy tanárai voltak a Tóth Aladár Zeneiskolának.
A koncert közönsége előtt adta át Magyar Margit az idei Tóth Aladár-díjat - a tantestület döntése szerint Ácsné Szily Éva, számos verseny győztes hegedűs növendékünk (többek között a koncerten is szerepelt Sárréti Márton) felkészítő tanára kapta az elismerést és a jutalmat.
Magyar Margit három Örökös Igazgatói címet is adományozott a zeneiskola három volt igazgatójának: Fehér Lászlóné (Gabi néni), Kovács Kálmánné (Babszi néni) és Wambach Ferencné (Ilmi néni) viselheti ezentúl ezt a rangot.
Az ünnepi esemény záró pillanataiban a koncertterem valamennyi jelenlevő hallgatója és szereplője közösen énekelte el Liszt Ferenc Ünnepi dalát Serey Zsolt hangszerelésében, a TAZI Ifjúsági Zenekarának közreműködésével. Vezényelt Héja Benedek.
Az ünnepi hangverseny moderátora Eckhardt Gábor zongoraművész-tanár volt.
Az eseményről készült képgaléra itt tekinthető meg.
A koncert utáni fogadás képei itt láthatók.
Működésünk részletes története megtalálható a 100. tanévünk alkalmából kiadott JUBILEUMI EMLÉKKÖNYV-ben (Barth Márta-Ispánki Ferenc szerk.: 100 éves a Tóth Aladár Zeneiskola, Budapest, 2003), mely iskolánkban megvásárolható. Könyvtárunkban a kutatók betekinthetnek az eredeti Fodor Évkönyvekbe is.
1. 1903-1945: A Fodor Zeneiskola
FODOR ERNŐ (Csabdi, 1878. április 25. – Budapest, 1944. október 15.) már zeneakadémista korában eltervezte, hogy zongoraművészi diplomájának megszerzése után saját zeneiskolát hoz létre. Célja az volt, hogy olyan iskolát alapítson, amelyben alap- és középfokú oktatás folyik, mely előkészíti a felsőfokú zenei tanulmányokat. Akkoriban ugyanis különösebb előképzettség nélkül be lehetett iratkozni a Zeneakadémiára, s ez jelentősen megnehezítette és lelassította az ott tanító nemzetközi hírű professzorok munkáját.
Fodor Ernő nagy körültekintéssel készült az első tanévre: 1902-től egyéves európai hangversenykörútra indult Perotti Gyula tenoristával és Földesy Andor gordonkaművésszel. Útközben tanulmányozta Bécs, Berlin, London, Róma zenei tanintézeteit. Mivel a hangversenykörút nem hozott anyagi sikert, 1903 nyarán zenetanári állást vállalt egy vidéki földbirtokos családnál. 400 koronát tudott így összegyűjteni, amelyből kibérelt egy háromszobás lakást a Zeneakadémiához közel, az Andrássy út 40. számú házban. Zongorákat kölcsönzött és szeptemberben 11 tanárral, 160 növendékkel elindította iskoláját. Vállalkozása olyan sikeres lett, hogy pár év alatt megsokszorozódott a jelentkezők száma, így a tantestület szigorúbb felvételi és tanulási követelményeket vezethetett be. A Fodor Zeneiskola hamarosan mintává vált a következő évtizedekben egyre szaporodó alapfokú zeneiskolák számára.
Az első években a következő tárgyakat tanították: zongora (mindig ez volt a legnépesebb szak), hegedű, gordonka, ének, cimbalom, zeneszerzés, hangszerelés és partitúra-olvasás. Sok olyan újítást vezettek be, melyek ma már természetesek:
1. Csak szakképzett, diplomás tanárok taníthattak az iskolában.
2. Módszeresen kidolgozott tantervet vezettek be, amelyet a Zeneakadémia határozott meg
3. A tanulóknak „ellenőrzési füzete” volt. Ezt a mainál is szigorúbban vezették: bele kellett írni a napi gyakorlás mennyiségét, melyet a szülő aláírásával igazolt.
A sok, akkoriban újdonságnak számító pedagógiai eszköz bevezetésével, a zseniális pedagógus megalapozta a világhírűvé vált magyar zeneoktatást.
Évről évre egyre többen tanultak az iskolában, ezért újabb és újabb helyiségeket kellett kibérelni. (Andrássy út 55., Andrássy út 56., Jókai tér 4.)
A Fodor Zeneiskola gyarapodása mellett újabb zeneiskolák nyíltak, ezért országszerte egyre több zenetanárra lett szükség. A Zeneakadémia ekkor még nem képzett tanárokat, csak a követelményeknek megfelelő vizsga lehetőségét nyújtotta, melyre minden tanárjelöltnek egyénileg kellett felkészülnie. A felkészítő tanfolyamok legelső helyszíne „A Fodor” lett. Senn Irént, az iskola kiváló zongoratanárát hamarosan meghívták a Zeneakadémiára a zongoratanár-képző szak vezetésére. Jól mutatja iskolánk szakmai rangját, hogy az 1918-25 között diplomát szerző zenetanárok csaknem fele, hosszabb vagy rövidebb ideig nálunk tanult.
A Fodor Zeneiskola legmagasabb osztályaiba járó növendékek számára eleinte lehetőség, később kötelezettség lett a Zeneakadémián vizsgázni. Külön tagozatot indítottak a zenei pályára készülők és a kedvtelésből tanulók számára. Ez ma is így van: „A” és „B” tagozatnak hívjuk.
Világhírű muzsikusok egész sora tanított itt, mint pl. dr. Kovács Sándor, Prahács Margit, Rados Dezső, Reiner Frigyes, Siklós Albert, Varró Margit, Waldbauer Imre, Weiner Leó.
A korabeli rangos folyóiratok rendszeresen hírt adtak a Fodor Zeneiskola munkájáról. Évről évre újdonságokkal gazdagodott az intézet: énekkar és zenekar alakult, a legkülönbözőbb kamaraegyüttesek, szavalókórus kezdte meg munkáját, de lehetett itt mozgásművészetet is tanulni. Az énekesek számára tartott színpadi gyakorlatot a jelenlegi Operastúdióban folyó munka elődjének tekinthetjük.
Az 1920-as évek koncertműsorai és a folyóiratokban rendszeresen megjelenő kritikák tanúsága szerint a zongora tanszak mellett egyre nagyobb rangja lett a vonóstanszaknak. Ez többek között Waldbauer Imrének és Rados Dezsőnek köszönhető. Rados - aki 1920-tól tanított nálunk - számos kitűnő hegedűst és hegedűtanárt nevelt. Az 1945 után megújuló magyar zeneoktatásban részt vállaló hegedűtanárok valósággal zarándokoltak hozzá módszertani segítségért.
Az első világháború idején kezdődött iskolánkban a kortárs magyar zene támogatásának máig tartó programja. Bárczy Gusztáv, a Rózsavölgyi Zeneműkiadó cég vezetője a 25. Jubileumi Évkönyvben úgy vélekedik, hogy a Fodor iskola ezzel a programmal több magyar zeneszerző gyermekdarabjainak (pl. Bartók Béla: Gyermekeknek c. sorozata) megszületéséhez is hozzájárult.
Az 1929/30-ban megalakult, főként a kortárs magyar zene megismerésével és megismertetésével foglalkozó diák-önképzőkör tagjai közül több jeles zenetörténész került ki.
2. 1945-1952 Zeneoktató Munkaközösség
1952-1968 I. számú Körzeti Zeneiskola
1968-1986 VI. kerületi Állami Zeneiskola
A II. világháború kezdetétől – ahogyan az egész országban mindenütt – nehéz korszak kezdődött. A növendékek létszáma drámai gyorsasággal csökkent. 1945-re kevesebben tanultak itt, mint az első években. Mégis, a Fodor Zeneiskola – s benne azon értékek, melyeket képviselt – egyfajta mentsvár lett azok számára, akik még bíztak a művészet humanista erejében. Fodor Ernő egészen a náci megszállásig el tudta érni, hogy azok a tanárok, akik az életbe léptetett zsidótörvények miatt nem taníthattak a Zeneakadémián, itt folytathatták munkájukat. Egészsége azonban ekkorra megrendült. 1944-ben bekövetkezett halála után rövid ideig özvegye vezette az iskolát. Az 1945 utáni átmeneti években az intézmény munkaközösségként működött igen szerény körülmények között, a régi hírnévre támaszkodva.
1952-ben – miután
szinte az összes korábban működő zeneiskolát államosították –
megalakult Fővárosi Zeneiskola Szervezet. Központja a Fodor Zeneiskola
első helye, a
Czövek Erna utóda 1962-ben Horváth Károlyné lett, akinek múlhatatlan érdeme a fúvós tanszak létrehozása, a szimfonikus zenekar fúvós hangszereinek szinte teljes választékával. Legjobb zenekaraink szólistáit nyerte meg Ő a tanításnak: Bántai Vilmos, ifj. Hara László, Béres János, Friedrich Ádám. Nagy találékonysággal oldotta meg a hangszerek beszerzésének feladatát azzal, hogy első időkben különböző zenekaroktól, felsőbb iskoláktól kérték el az ottani munkához már alkalmatlan(!) hangszereket. A növendékek verbuválása sem volt egyszerű, hiszen előzmények nélkül kellett megkedveltetni az alapfokon tanulók számára többnyire ismeretlen hangszereket. A kezdők tanításához szükséges kottakiadványok jelentős részét iskolánk tanárai írták, vagy állították össze. Hangszeriskoláikat a mai napig használják a zeneoktatásban. A közelmúltban nyugállományba vonult hegedűtanárunk, Dénes László volt egyik társszerzője az évtizedek óta használt Dénes-Lányi-Kállay-Mező: Hegedűiskola c. kottának, melyből napjainkban is tanulnak a hegedűs növendékek.
Az iskola továbbra is aktív szerepet vállalt a tanárképzésben. Az itt tanító tanárok a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézetének gyakorlatvezetőiként irányították a zongora-, a cselló-, a gitár-, a hegedű-, a fúvós- majd később a szolfézs szakos tanárjelöltek szakmai gyakorlatát.
1968-ban megváltoztatták a fővárosi zeneiskolák szervezeti formáját, Kerületi Állami Zeneiskolákat hoztak létre. Fenntartónk a VI. kerületi Tanács lett. Az állami gondoskodás anyagilag biztonságosabbá tette működésünket, melynek köszönhetően jelentősen javultak az itt folyó munka tárgyi feltételei. Az oktatás az Andrássy úti központi épületben és a kerület általános iskoláiban folyt, kihelyezett tagozatokon. 1975-ben az Andrássy úti házat életveszélyesnek minősítették, ekkor helyezték át a központot „ideiglenesen” a Városligeti fasor 6. szám alatti villaépületbe.
3. 1986-tól: Tóth Aladár Zeneiskola
Fehér Lászlóné (1975-1982), Kovács Kálmánné (1982-1984) és Wambach Ferencné (1985-2005) igazgatóságának évei alatt a zenei tanulmányaikat nálunk kezdő gyerekek közül is sokan váltak a mai hazai és nemzetközi zenei élet elismert szereplőivé. S bár a rendszerváltás óta jelentősen átalakult az alsó- és középfokú zeneoktatás szervezeti rendje, működésének gazdasági és szakmai háttere, az elmúlt húsz évben alig volt olyan zenei verseny, ahol tanítványaink ne arattak volna díjakat jelentő sikereket. Együtteseink járják a világot, emellett társaik, szüleik és tanáraik számára is sok örömöt szereznek muzsikálásukkal, akár a zenekarok, akár a kórus, az operastúdió, vagy a rendszeres növendékhangversenyek szereplői.
Az 1980-as években lett szokássá az iskolák névfelvétele. A tantestület számára egyértelmű volt, hogy újra Fodor Ernő nevét viseljük. Az akkori politikai vezetés azonban ezt nem hagyta jóvá. Olyan névadót kerestünk, aki kötődik a kerülethez és az iskola szellemiségéhez, így 1986-ban Tóth Aladár nevét vettük fel. Ő neves zenekritikusként, és az Operaház igazgatójaként a XX. század zenei életének kiemelkedő alakja volt.
2005 szeptemberétől az iskola igazgatója Magyar Margit.
(Forrás: Tóth Aladár
Zeneiskola honlapja)