Mgr. art. Martina Čiefová
PhD
Magyar zenei kultúra a 19.
századi Pozsonyban
(gróf Zichy Géza és Dohnányi Ernő)
A múltról alkotott emlékeinket nagyban meghatározza
azoknak a személyiségeknek munkássága is, akik művészként fontos
szerepet játszottak a zene történetében. Két kiemelkedő
személyiségről - Zichy Géza gróf és Dohnányi Ernő zongoraművész-zeneszerzőkről
- kívánok megemlékezni, akik egész
életükben szoros kapcsolatban álltak Pozsonnyal, és a város művészi
fejlődése sokat köszönhet nekik.
Pozsony kimagaslóan fontos szerepet töltött be a 19.
században. A császári helytartó székhelye volt, itt tartották a rendi
országgyűléseket, és itt volt több központi iroda székhelye is. Ez a
politikai helyzet, valamint Bécs közelsége optimális körülményeket teremtett a
város fejlődéséhez. Az 1848-as
eseményeket és az 1867-es közigazgatási reformot követően megváltoztak a
város politikai, gazdasági és szociális viszonyai. A korábbi, nemesi
dominanciával szemben a polgárság kapott döntő szerepet. A nemesség
példáját követve saját zenei kultúrát létesített. Ezt zenei társulatok és
énekkarok képviselték. A változások
elsősorban a hangversenyzenélés intenzívvé válásában mutatkoztak meg. A
kisebb méretű koncerteket zárt körben tartották, ezek legtöbbje polgári
zenei szalonokban folyt. Itt műkedvelő és hivatásos zenészek egyaránt
találkoztak. Pozsony város jellegzetességéhez tartozott az intenzív házi
muzsikálás, és a kamarazenélés.
Ez a gazdag zenei élet nagymértékben befolyásolta a
zongorajáték színvonalát is. A zongora nagy közkedveltségre tett szert, és már
puszta birtoklása is bizonyos társadalmi pozíciót jelentett. A hangszer
fontossá válása, közkedveltsége főleg a helyi és az itt fellépő,
vendégszereplő zongoraművészek művészi és technikai tudásának
volt köszönhető. Elöljáró példák voltak Joseph Haydn, W. A. Mozart, L. van
Beethoven és Johann Nepomuk Hummel. A 19. században, Pozsonyban játszott az
akkori európai elit, mint például Liszt Ferenc, Anton Rubinstein, Hans von
Bülow, Julius Schulhof, Alexander Dreyschock, Allfred Jaël, Johannes Brahms,
Rafael Joseffy, Clara Schumann, Sophia Menter és mások. E nagy művészek
hozzájárultak a zongorajáték iránti növekvő érdeklődéshez, együtt
formálták a pozsonyi hallgatóság zenei ízlését, finomították az előadásmódot,
és hatottak a zenei repertoár kiválasztásának igényességére.
Nem kis befolyása volt Pozsony zenei életére Zichy Gézának
(Sztára, 1849. július 23. – Budapest, 1924. január 15.). Zeneszerző,
karmester, író és nem utolsó sorban a zenei élet mecénása[1]
volt, és ő volt a zenetörténet első félkarú zongoristája. Zichy
alapműveltségét Trnaván (Nagyszombatban) szerezte, később Pozsonyban
jogot tanult. Tanulmányai után, 1870-ben Budapestre költözött. Itt fontos
tisztségeket töltött be. Többek között a Nemzeti Színház és az Opera
intendánsa, a Zeneakadémia és a Nemzeti Konzervatórium elnöke volt. Pozsony
város díszpolgára, az Egyházzenei Társaság (Kirchenmusikverein) és a pozsonyi énekkar
tagja, valamint a Toldy-Kör
tiszteletbeli tagja volt.
Zichy Géza már gyerekkora óta vonzódott a zenéhez, és
annak ellenére, hogy 14 éves korában egy komoly szerencsétlenség folytán
(vadászaton) elveszítette a jobb karját, Pozsonyban zongoratanárt keresett
magának. Az emlékeiben így írja: „Mindenáron
zongorista akartam lenni, és azon törtem a fejem, hogyan lehet ezt
megvalósítani.”[2] Jogi
tanulmányai mellett Zichy Marchner Augusztnál[3]
és Mayerberger Károlynál[4]
tanult ellenponttant. Budapestre költözése után Volkmann Róbertnél[5]
folytatta zenei tanulmányait, és az 1873-1878-as években Liszt Ferenc
tanítványa volt.
Nehéz fizikai állapota nem akadályozta abban, hogy Zichy
elismert hangszerjátékossá váljék. A 19. század 80-as éveiben a
zeneművészek erős konkurenciája ellenére sok országban - Franciaországban,
Belgiumban, Ausztria-Magyarországon, Olaszországban, Skandináviában,
Oroszországban és Észak-Amerikában komoly hírnevet szerzett. Bal keze
csodálatosan virtuóz volt. Eduard Hanslick, a kor legnagyobb
zongorista-csodájának nevezte őt.[6]
Repertoárjának összetétele semmivel sem maradt el kortársaiétól: J. S. Bach, W.
A. Mozart, L. van Beethoven, F. Mendelssohn-Bartholdy, F. Schubert, F. Chopin
és Liszt Ferenc műveit játszotta, valamint saját – bal kézre írt –
műveit. Ez utóbbiak nagyon színesítették a műsorát, és még élete
során kedveltté váltak. A műveket Zichynek saját adottságaihoz kellett
igazítania, de ez sosem ment a mű eredeti hangzásának rovására.
Zichy Géza zongorista-karrierje 1866. március 25-én a pozsonyi Redout nagytermében indult és
mintegy 40 évig tartott. A hangversenyt jótékonysági céllal szervezték, és a
pozsonyi énekkarok szereplőin kívül nemes családok amatőr zenészei is
felléptek, mint például Almássy, Esterházy, Erdődy, Pálffy, Rossi, Zichy,
Walterkirchen és mások. A műsorban elhangzott Zichy saját szerzeménye, a „Magyar táncok”,[7] mely nagy elismerést és siker aratott,
és pozitív kritikát váltott ki, és melyben olyan szavak hangoztak el, mint hogy
„csodákat művelt” Zichy balkéz-technikája,
vagy pedig a legnehezebb részeket „könnyedén
játszotta.” A pozsonyi közönség el volt ragadtatva Zichy játékától, és
hosszan tartó tapsával ráadást követelt.[8]
Zichy Budapestre költözése után is szoros művészi
kapcsolatban állt Pozsonnyal. 1878-1901 között Pozsonyt, mint
zongoraművész összesen 11-szer látogatta meg. Látogatásai közül a
legkiemelkedőbbek és legemlékezetesebbek közé a Liszt Ferenccel való
fellépését sorolhatjuk.[9]
Ez az emlékezetes esemény 1881. április
3-án zajlott a Városi Színházban, és az ebből származó bevételt a Ján
Nepomuk Hummel emlékmű építése c. alapítvány javára folyósították.[10]
Ennek szervezésén Zichy Géza is részt vett barátjával, Batka Jánossal, amit a
ránk maradt levélváltás is bizonyít.[11]
Zichy ének-zenekari művein kívül elhangzott J. N. Hummeltől az A - dúr Szonáta op. 91 négy kézre (Liszt
F., Juhász A.), továbbá Liszt Rákóczi
induló-ja háromkezes feldolgozásban (Liszt F., Zichy G.) és ugyanúgy Liszt
átiratában Rossini La charité és F. Schubert Magyar dallamok (Liszt F.) című műve.[12] A hangverseny művészi és társadalmi
szempontból egyaránt nagy sikert aratott. A befolyt összeg is rendkívüli volt –
2112 arany.
Schubert:
Rémkirály c. dala gróf Zichy Géza átiratában, balkézre (6 Études)
Hosszabb
szünet után Zichy ismét hangversenyt adott Pozsonyban 1887. január 19-én, és a koncert bevételét a gyermekotthonok javára
fordították. A koncert dramaturgiájában Zichy saját művei is szerepeltek,
mint például: a Nagy szonáta, a Nagy fantázia Don Juan témájára, és a Magyar fantázia. A saját művei
közül hangzott el bájos dalciklusa, a Künstlerfahrt
és a Magyar fantázia hegedűre és
zongorára. Az eseményt Batka János így összegezte: „A hangversenyt megnyitó szonáta Andante részében a művész gazdag
lelki világát tárja elénk, és nyitja meg két szempontból is, az egyikben a
grófot tiszteljük, a másikban Zichyt, az előadóművészt. A zongorista
Zichy itt a szó szoros értelmében dalolt, és ebből igaz, nagy érzés
fakadt. Ez óriási tapsvihart váltott ki a közönségnél, mely ráadást követelt.
Ez a „Dalok szöveg nélkül” volt, mely nem kívánt már semmi szót, hogy meghasson.”…
„Bravúros technikája által
lenyűgöző valódi nemes művészetet produkált, mely Zichy saját
őstulajdona marad, mert ezt a technikát, ezt a sajátos játékmódot neki
kellett keresnie, neki, aki elveszítette bal karját. Ez az egyedülálló technika
helyt állott az ő tisztaságában, és helyt áll a jövőben is úgy, ahogy
eddig mindig mindenhol, ahol Zichy gróf nemes célokat szolgálva szerepelt.”[13]
Zichy Géza fontos szerepet játszott a pozsonyi Liszt Klub
tevékenységében. Liszt műveit ismertetve gondoskodott arról, hogy a
koncertpódiumokon elhangozzanak. 1901.
január 12-i hangversenyének bevételét a Liszt Ferenc és Petőfi Sándor
emlékművének felállítását szorgalmazó alapítványának adományozta. Itt
saját bal kézre írt Esz-dúr
zongoraversenyét adta elő, amelynek műismertetésében Batka János
a „felemelő érzést” és a „határtalan bűvöletet” emeli ki,
amellyel a művész elkápráztatta a zsúfolásig megtelt koncerttermet: „Kettős aurával született – a költészet
és a zene iránt, és ez gyökeret eresztett az ő karakterében és a szívében
is. ... ez a kizárólag jótékony vagy nemesi kulturális célokat szolgáló bal kéz
és mind az öt, a zongora fölött mintegy önállóan uralkodó, s´a csodálatosan
erős karjától vezényelt ujja, gazdag kincset rejt magában, mert bárhol is
adja elő Zichy gróf a balkezes
hangversenyét, egyedülálló különlegességként emelkedve ki a zenei életből,
legyen akár Budapesten, itt, Bécsben, Berlinben, Európában vagy
Észak-Amerikában, a hangversenyterem mindig – akárcsak a múlt szombaton – az
utolsó ülő- és állóhelyig meg fog telni. A helyi közönség ismét hallhatta
Zichy balkézre írott Zongoraversenyét. Az első tétel hatalmas energiája, a
második tétel mély költőisége, gazdag érzékisége és a harmadik tétel
örömtől szikrázó zenéje ez alkalommal is meghódította, és lelkes, spontánul
kitörő, hosszan tartó tapsra ösztönözte a közönséget. Hiába, Zichy a
hangok nagy poétája!”[14]
A pozsonyi
közönség igényességének és ízlésvilágának formálásában jelentős szerepet
töltött be Dohnányi Ernő (Pozsony,
1877. július 27. – New York, 1960. február 9.). A zenetörténetbe
zongoraművészként, zeneszerzőként, karmesterként és zongoratanárként
írta be nevét. Egy pozsonyi zenekedvelő családból származott.[15]
Édesapja, Dohnányi Frigyes matematika- és fizikatanár volt a Pozsonyi
Főgimnáziumban, és sokoldalúan művelt ember, akit mindenekelőtt
a zene érdekelt. Gordonkázott és komponált is.[16]
Lakásukban intenzíven művelték a kamarazenélést, amelyen keresztül a
fiatal Dohnányi megismerkedhetett a klasszikus és a romantikus művekkel.
Dohnányi
Ernő az első zongoraleckéit édesapjától vette, majd két év után Karl
Foersternél, a nagy tiszteletnek örvendő pozsonyi zenésznél,
zongoravirtuóznál és zenepedagógusnál folytatta tanulmányait, akitől a
zeneelmélet alapjait is elsajátíthatta.[17]
Az érettségi után, 1894-től 1897-ig a budapesti Zeneakadémián Koessler
Jánostól zeneszerzést, Thomán Istvántól (Liszt egykori tanítványától) pedig zongora-művészetet
tanult. 1897-ben Bécsben szintén Liszt-tanítvány, Eugen d’Albert pedagógiai
irányítása alatt folytatta tanulmányait. Tanulmányai végeztével
koncertkörutakon vett részt. J. N. Batka kapcsolatait és Hans Richter karmester
közbenjárását kihasználva zongoravirtuózként és zeneszerzőként
mutatkozhatott be az európai és a tengerentúli pódiumokon.[18]
Vázsonyi Bálint: Dohnányi Ernő (Nap Kiadó, 2002)
Dohnányi
Ernő gyakran koncertezett Pozsonyban. Első ízben tízévesen lépett fel
egy iskolai hangversenyen, ahol Mozart zongoranégyesét, egy évvel később
Schumann zongoraötösét adta elő. Gimnáziumi évei alatt az iskolai
hangversenyeken és ünnepélyeken lépett fel. A Klarisszák iskolai templomának
karzatán idősebb barátjától, a hírneves pozsonyi zenésztől, Franz
Schmidt-től vette át az orgonista szerepét.
1989. március 31.-én a vármegyeházán
egy jótékonysági hangversenyen édesapjával együtt adta elő Róth Andante sostenuto és „Schlummerlied” című, zongorára és
gordonkára írt művét. Első nyilvános fellépése 1890. december 28-án volt a Pozsonyi
Dalegylet (Pressburger Singverein) hangversenyén volt. A hangverseny
fölkeltette az érdeklődést a fiatal, tehetséges zenész iránt: „Általános meglepetéssel szolgált Dohnányi
Frigyes tanár úr mindössze 14-éves fiának hatalmas sikert arató első
nyilvános fellépése. Őszinte közvetlenséggel, messze elhagyván
a félénkséget vagy hízelkedést adta elő az ifjú művész Chopin
Nocturne-jét [op. 31, Nr. 1],
Mendelssohn H-moll scherzóját és Liszt Ferenc 8. Rapszódiáját, melyet biztos
kézzel, könnyed technikával, önálló elképzeléssel és érzéssel interpretálta. A
legélénkebb tapsot azonban joggal váltotta ki két saját szerzeménye, amelyek
közül az egyik egy Schumann-jellegű rövid fantázia volt, a másik pedig egy
– mintegy közkívánatra előadott – könnyű, szárnyaló, bájos
scherzo. Mindkét mű egy gyönyörű reményekre feljogosító, színtiszta
zenei tehetségről árulkodik.”[19]
Dohnányi
néhány éves kihagyás után 1897. december
7-én Liszt Ferenc Bach g-moll fantáziájának
és fúgájának átiratával, Beethoven Asz-dúr
szonátájával [op. 110.], 3 bájos Chopin-művel és Liszt Don Juan fantáziájával lépett ismét a
pozsonyi közönség elé. Játékán érezhetően nyomot hagyott a Pozsonyban
koncertező legnagyobb példaképek és zongoravirtuózok teljesítménye. Batka
János így írt erről a beszámolójában: „Bach
és Beethoven műveit a hangverseny szervezője sajátos felfogásban és
megragadóan adta elő. A »Don Juan fantáziában« virtuozitásának legmagasabb
fokát villantotta meg, s´csodálatraméltó ritmusérzéke és élénk temperamentuma a
mű legkisebb részletét is életre keltette. A színtiszta, klasszikus nemes
érzésvilágról árulkodó kifejezésmódnak köszönhetően bámulatos
gyönyörűséggel csendültek fel a Beethoven-szonáta mélabús hangjai.”[20]
Dohnányi 1888 tavaszán Liszt, Chopin, Delibes és
saját szerzeményeit adta elő. A közönség ez alkalommal már nem csupán az
előadóművészt, hanem a zeneszerzőt is láthatta benne. Angliai
hangversenykörútjáról visszatérve, amelyet Hans Richternek köszönhetett. 1899. január 19-én Pozsony biztosított
magának egy Dohnányi koncertet. A pozsonyi vármegyeházban tartott hangverseny
műsorában Dohnányi Zongorakvintettje,
Beethoven IV. (G-dúr) zongoraversenye [op.
58.], Haydn Andante con variazioni
(f-moll) című műve,
Chopin Mazurkája [op. 56, Nr. 2.],
Liszt Magyar rapszódiája [Nr. 13] és
Dohnányi Zrínyi-nyitánya csendült
fel.
A hangversenyt
rendkívüli érdeklődés kísérte. A jegyek már egy héttel korábban elkeltek.
Batka jegyzete a koncert rendkívüli sikeréről tanúskodik: „Olyan művészi tett volt ez Dohnányi
Ernő részéről, amely valamennyiünk emlékezetében
megőrződik. … Az előadó a repertoárjával és saját műveivel
a pályája csúcsára emelkedő művészként állt előttünk. Nagy művészetét,
alapos felkészültségét és világos, szilárd érzésvilágát szüntelenül magasabb
célok felé törekvő művészetének címereként tartja elénk. A
Bösendorfer hangversenyzongorán, amely P. Werner[21]
helyi raktárából származik, Dohnányi varázslatosan érvényesíthette
hangszín-árnyalatait. A közönség nagyon sokszor és élénken visszatapsolta.”[22]
Egy évvel
később, 1900. február 2-án
Dohnányi együtt lépett fel Pozsonyban a bécsi Fitzner vonósnégyessel. Saját
kamaraművein kívül Chopin Impromptu-jét
[op. 36], Beethoven Rondo és capriccioso
című művét [op. 129] és Liszt Magyar
rapszódiáját [Nr. 9] adta elő. A hangversenyről ismét J. Batka
írt jegyzetet, Dohnányi előadói és zeneszerzői képességeit egyaránt
nagyra értékelte: „Mindkét műben
lenyűgözött bennünket a mesteri felépítés és maga az előadásmód
is. Világos, céltudatos művészi értelem, amely a varázslatos dallamötletek
mellett a művészi felépítést, az csodás hangfestést, virágzó formát és a
zenei kifejezésmód felségesen élő megtervezését vezérli. Hogy mi Dohnányi
úr uralkodásának titka, azt minden hangverseny-látogató tudja, akik közt ott
láthattuk felséges Zichy Géza grófot is.”[23]
Dohnányi
viszonylag gyakran koncertezett Pozsonyban az ezt követő időszakban
is, karrierje csúcsán is. Zongoraestjein saját zongoraművein kívül
kizárólag Bach, Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Schumann, Chopin, Liszt,
Liszt és Brahms értékes műveit tűzte műsorára. Keresett
kamaramuzsikusként közreműködött Henri Morteau és, Galafréz Elza
hegedűművészekkel és Hugo Becker csellóművész pozsonyi
fellépésein. A közös repertoárjuk alapjához Beethoven-, Brahms- és
Strauss-szonáták tartoztak.[24]
Pozsony a
múltban mindig intenzíven követte a zenei élet megnyilvánulásait, együtt élt a
zenével. Dohnányi Ernő a város leghíresebb szülöttei közé tartozik, aki
művészetével fölemelte a város korabeli zenei színvonalát, ugyanakkor
formálta a művészeti értékek iránti igényességet. Meghatározó és kiforrott
személyiségével, virtuóz, magával ragadó játékával óriási hatással volt a
pozsonyi közönségre. Előadásai „egyéni
megnyilvánulással voltak átitatva, és színtiszta művészettel töltötték meg
a hangversenytermeket.”[25]
(Fordította: Mgr. art. Ferienčík - Zahovay Ágnes)
A szerzőről:
Mgr. art. Martina Čiefová, PhD
zongoratanulmányait a pozsonyi Zeneakadémián végezte prof. Ida
Černecká és prof. Miloslav Starosta vezetése alatt. A doktorátust is
itt szerezte.
Jelenleg a nitrai Konstantín
filozófus Egyetemen pedagógiai karának zongoratanára. ezenkívül még
a nitrai Jozef Rosinský Zeneiskolában is zongorát oktat. Kiváló tanári
munkásságát több otthoni és külföldi elismerés is bizonyítja, melyet diákjai
különböző versenyeken nyertek. Mint kamarajátékos szintén aktív, több
országban lépett fel (Csehország, Németország, Szlovénia és Olaszország).
Zongorajátéka több elismerést is kapott. Aktivitásait jelenleg művészi rendezvények, zeneoktatási
és zenetudományi konferenciák, szervezésével is bővíti.