Gál József

Egy szombathelyi hegedűmŰvésznŐ*

A száz éve született Bárdos Alice emlékezete

Szombathely kulturális életében a 20. század elejétől kiemelkedő szerepe volt a zenének. Dalegyletei a 19. század közepén és utolsó negyedében alakulnak, s évtizedekig a társas együttlét fontos színterei. Hosszabb-rövidebb életű zenekarok is szerveződnek, melyek önálló műsoraikkal vagy más programok közreműködőiként elégítik ki a város zenei igényeit. 1909-ben a zeneértő közönség nevelése, pallérozása céljából megalakul a város zeneiskolája. A zeneoktatás szervezése Balassa Kálmán és Csikor Elemér nevéhez fűződik, a zenei élet élénkítői Janovits József mérnök, Gyöngyössy Tivadar és Stadler Izidor ügyvéd, valamint Knébel Jenő cs. és kir. fotográfus (akit ma bizonyára fotóművésznek titulálnánk).¹ Kapcsolataik révén a korszak sok jelentős művésze koncertezik a vasi megyeszékhelyen, de alkalmanként programjukba iktatják Kőszeget is.

Vas vármegye, s főleg Szombathely kulturális életének irányítója a Vasvármegyei és Szombathelyi Kulturális Egylet. Az Egylet zenei szakosztálya szervezi az 1920-as évektől a város zenei életét, elsősorban a bérleti hangversenyeket. Az egyesület meghívására hallhatja a város közönsége többször is a Waldbauer-Kerpely Vonósnégyest, Kósa György zongoraművészt, Németh Mária és Székelyhidy Ferenc operaénekeseket. De hangversenyezett a megyeszékhelyen Basilides Mária, Báthy Anna, Orosz Júlia, Palló Imre, fellépett Kodály és Bartók, Hubay, Zathureczky és Koncz János, Ungár Imre és Fischer Annie, vezényelt Rubányi Vilmos, Komor Vilmos, Vaszy Viktor és Ferencsik János, hallhatták az érdeklődők a híres bécsi fiúkórust.² Szombathely és Kőszeg zenei életéről fontos és terjedelmes tanulmányt írt Tóth Aladár a Nyugatmagyarország című hetilapba 1935-ben.³

Ebbe a zenei életbe érkezik, és ennek válik formálójává az 1899-ben született budapesti illetőségű Bárdos Alice hegedűművész. 1917-ben Hubay mesteriskolájában diplomázott. A művészképzőben három növendékhangversenyen lépett fel: 1915. február 22-én Bruch g-moll hegedűversenyét, 1916. március 17-én Brahms Hegedűversenyét, 1916. május 12-én pedig a Beethoven-koncert 1. tételét, Wieniawski Scherzo-Tarantelláját, Bach g-moll szólószonátájának 3-4. tételét és Hubay Variációit játszotta.⁴ 1917 tavaszán Hubay tanácsára és ajánlására "a háborús lehetőségek korlátjai közepette a nagy zenei elindulások központjában, Berlinben hangversenyezik. Műsorán Bach, Beethoven és Bruch művei szerepelnek. Berlin után a többi nagy német város koncerttermeinek dobogóján áll. Drezdában a Reiner Frigyes vezényelte Filharmonikusokkal ad hangversenyt. Mint minden magyar tehetségnek, Bárdos Alice-nak - is Nyugat felől kellett betörnie Dévénynél. A németországi hatalmas siker után Budapestre kapott meghívást. Első ízben 1918 februárjában hangversenyezett a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. A forradalom alatt hegedűjével visszavonult magányába, csak otthon muzsikált, kifelé hallgatott. Újból 1920 telén lépett a közönség elé a Vigadó nagytermében. A következő évben Dohnányi vezénylete alatt a Budapesti Filharmonikusok kísérete mellett aratott sikert."⁵

Bárdos 1922-ben, házassága révén kerül Szombathelyre; férje Szende László építészmérnök. Első szombathelyi éveiben magánórákat ad, az 1926/27-es tanévtől a Városi Zeneiskola hegedűtanára lesz. Ettől kezdődően Szombathely zenei életének is meghatározó személyiségévé nő: nemcsak pedagógusként, hanem előadóművészként és zenei ismeretterjesztőként is tevékenykedik, emellett a Kultúregylet zenei szakosztályának alelnöke és a kamarazene-társaság szervezője közel másfél évtizeden át.

Szombathelyen 1926 márciusában mutatkozott be előadóművészként Beethoven egyik triójának előadásával Mauer Károly és Payer Róbert társaságában. December 15-én Kodály-, Debussy- és Hauser-műveket szólaltattak meg.⁶ 1927. március 1-jén Beethoven VI. szimfóniája mellett az egyik Románc szerepel a Kultúregyesület hangversenyének műsorán.⁷ Ettől az időtől fogva Bárdos Alice nélkül elképzelhetetlen Szombathely zenei élete - nem csak a bérletsorozatok szólistája, hanem az irodalmi rendezvények közreműködője is.

1928. december 6-án tér vissza a Zeneakadémiára, már mint Szombathelyen élő művész. A Nyugatmagyarország című helyi lapnak adott interjújában így beszél a fellépésről: "Én már évek óta nem szerepeltem fővárosi pódiumokon. És mégis most hosszú évek múltán, mint régi jó ismerőst, úgy üdvözöltek. Még ha nagyon szerény vagyok, akkor is azt kell mondanom, hogy felejthetetlenül nagy és meleg sikerem volt." A koncertről fővárosi kritikákból is idéz a lap: "Pesti Napló: Virtuóz technikája a lélek mélységeivel párosul. Esti Kurír: Bárdos Alice szélesen zengő, egészséges hanggal megszólaló művésznő. Nemzeti Újság: Kiegyenlített technika, biztos vonalvezetés jellemzi Bárdos Alicet."⁸

Ez az elismerő kritikai hang végigkíséri pályáját. Igazolásul álljon itt egyik közeli hangversenyének kritikája. 1930. március 2-án a Kultúregylet megalakulásának 30. évfordulóját ünnepelték. Ekkor Goldmark Zongoraötösét adta elő kamaraegyüttes "...brilliáns technikával és párját ritkító összetanultsággal. A pompás együttes még nem aratott ekkora sikert, mint ezen az estén. A nyíltszíni tapsoknak nem volt se vége se hossza."⁹

1930. december 6-án Banke Antalné zongoraművésszel adott hangversenyt. Ezúttal Bach, Goldmark, Bartók, Paganini műveit szólaltatták meg. "Bárdos Alice hegedűjátéka sem felfedezni való. Konstatálnunk kell, hogy ezúttal is bensőségesen játszott és szinte férfias erejével imponált. Előadóművészete komoly architektonikus építészeti remekekre emlékeztet, amely a lélek harmóniájából fakad és bensőséges áhítatra gerjeszti a szemlélőt" - írta a Hír kritikusa.¹⁰ Ezt a műsort a rádió is közvetítette.

1933. május 14-én Kodály-estet tartottak Szombathelyen. A mester Londonból jövet állt meg Szombathelyen, hogy saját maga dirigálja műveit. A műsor második felében a "Kamarazenei Társaság Bárdos Alice, Wiener Lilly, Statzenberg és Baranyai Gyula összeállításban az első vonósnégyes negyedik tételét adta elő. Népies téma variációs feldolgozásban, kontrapunktikus remekmű. Kifogástalan előadásban hozták ki a mű nehézségeit, igaz lelkesedéssel nyújtották a kamarazene nagy apostolának halhatatlan remekművét."¹¹ - Ebben az esztendőben ad először hangversenyt Szombathelyen Fischer Annie.¹²

1934 márciusában Bartók Béla koncertezik a megyeszékhelyen. A hegedűre írt Bartók-művek interpretátora Bárdos Alice, aki "a harmadik műsorszámban együtt szerepelt Bartók Bélával az I. hegedűrapszódia, valamint Bartók-Gertler Szonatina és a Bartók-Szigeti Magyar népdalok interpretálásában. Szívvel-lélekkel elmélyedő művész [ti. Bárdos], aki megérdemelte, hogy Bartókkal együtt ünnepelte a közönség."¹³

1935. február 3-án újra zeneakadémiai fellépés következett. A hangverseny első felében a klasszikus "dalművek gyöngyeit hallottuk, amely közül különösen Händel-áriák tetszettek - írja Dániel Tamás -, köztük az Ima a Te Deumból, a lélek mélyéből való győzelemittas fohász, a Pastorale, amely a legbiztosabb tükre annak a lelki rokonságnak, amely Händelt a néphez fűzi. Következett Bach g-moll szonátája, amely a klasszikusok lelki fenségének magasztos kifejezéseként hatott... A műsor második felében magyar műveket hallottunk a jelenkor reprezentánsainak Bartók-Szigeti népdalaiból. Hallottuk Bartók-Gertler Szonatináját."¹⁴ Néhány nappal később a Vasvármegye újabb írást közöl az akadémiai hangversenyről, Veder László tollából: "Rendesen a főváros szokta felszívni a magyar vidék értékeit. Itt fordítva történt - Szombathely elhódította Budapesttől Bárdos Alicet, aki most már büszkén vallja magát szombathelyinek."15 A zeneakadémiai hangverseny jelentőségét igazolja a Hír kritikusa is, aki szerint "Bárdos Alice szombathelyi működése alatt mindig a jó zene, a nemes hagyományok útjain a magyar nemzeti zene apostolává szegődött. Ilyen művészként került az ország zenei érdeklődésének középpontjába. Ma a legjelesebb belföldi hegedűseink közé tartozik."

Szomory Dezső is fontosnak tartotta a méltatást. "Hegedűművésznőink sorában Bárdos Alice nemes jelenség. Vidéken él, tanárnő, s nyilván boldog, mert övé a hangok birodalma. Hittel, kedvvel s női életének magasabb rendű jelenséget ad, hogy hívságokon túl, csöndben és szerényen szolgálja a zeneművészet szent eszméit. Őszinte és rokonszenves művészegyéniség csendül ki hegedűjátékából. Gazdag műsorából különösen a magyar műveket kell kiemelni. Ezeket csak ilyen nemes művésznő játszhatja nagy odaadással, átéléssel, költészettel."¹⁶

1935. február 17-én a Kultúregyesület Bach-hangversenye hangzik el.¹⁷ Tíz nappal később Pápán hallhatják a hazai zeneművészet "jeles alakját", aki nemcsak megfelelt, hanem túl is szárnyalta a publikum igényeit.¹⁸

Április 14-én Fischer Annie-val ad közös hangversenyt. A műsoron Mozart egyik C-dúr szonátáját és César Franck Szonátáját adták elő. Nemcsak Fischer Annie-t, de Bárdost is ünnepli a kritikus: "Az ő vonója valami férfias erőt sugároz, amint Bach küzdelmeit átéli, amint Mozart elnyomott, de zenéjében tisztán érthető gondolatait diadalra viszi. Bárdos Alice hazája a régi s új klasszicizmus egyaránt - s most, amit a haladó új zenei irány, a régi klasszikusok előadásával produkál, arra talán a világ zenetörténetében példa sohasem volt. Bárdos Alice az új s egyedül igaz magyar népi zenében találja meg önmagát, de hegedűjátékából a klasszicizmus hatalmas reneszánsza sugárzik."¹⁹

A decemberi Kultúregyesületi hangversenyen Beethoven 9. szimfóniáját szólaltatták meg - ekkor vezényelte először a művet Ferencsik János. Bárdos hangversenymesterként vett részt az előadásban.²⁰

Az 1936-os esztendő egyik fontos eseménye Bárdos Alice életében az olaszországi hangversenykörút. A Hír január 10-én arról számol be, hogy 1936. január 13-án Firenzében, 18-án Rómában, 22-én pedig - hazafelé jövet - Zágrábban ad hangversenyt, amelyet a rádió is közvetít. A február 2-i Hír, amely Bárdost kérdezi az útról, már nem tesz említést Zágrábról, az olaszországi koncerteket azonban "forró sikerűnek" minősíti: "Hadd emlékezzem meg először is arról, hogy Firenzében Mario Salermo zongoraművész volt az én kitűnő kísérőm a hangversenyen. Fiatalember, tele olaszos tüzes lelkesedéssel. De tele zenei tudással is. Előtte nem volt újdonság se Bartók, se Kodály, régen ismeri őket, és Hubayval együtt a legnagyobb zeneszerzők közé sorolja mindegyiket. A firenzei hangverseny egyik legkedvesebb emléke az a gyönyörű miliő, ami a Brunelleschi-teremben körülvett. De mondhatom, hogy igen lelkes volt a közönség is. Alig akartak leengedni a pódiumról. Félóra hosszat kellett ráadásokat adnom." Rómában az újságírók egyesületének pazar dísztermében koncertezett. Ez alkalomból Kiszely Ica énekelt, zongorán Harold Marlow kísért, Koudela Géza pedig olasz nyelven tartott előadást a magyar zenéről.²¹
Március 8-án Sopronban Szücs Miklós tenoristával ad koncertet, 14-én pedig Kecskeméten a városi dalárda második művészhangversenyének egyik szólistája.²²

1937. február 7.-én Szombathelyen Thomán Máriával lépnek dobogóra. Mozart A-dúr hegedűversenyében Bárdos teljesítményét ekként értékeli a Vasvármegye kritikusa: "...nem a problémákat kereső, azokon rágódó és azok gyakori gátlásaitól feszélyezett művészegyéniség. Az ő művészetének humusza egy lélekből fakadó, üde, spontán érzelmeken alapuló... ezért mindig friss és frissítő zeneiség... Az ő művészetében nincsenek lelki gyötrődések, úgy nincsenek stílusproblémák sem, mert énjének minden idegszálából, minden sejtjéből egy ösztönszerűen beléoltott, irányításra alig szoruló tiszta muzikalitás árad... Mozart koncertje nemcsak egy kitűnő hegedűs nagyszerű megnyilatkozása, hanem egy igazi muzsikuslélek kiapadhatatlan gazdag kincsestárának ragyogó szemléltetése volt."²³

Ezt a műsort március 3-án megismétlik a Zeneakadémián. A kritika szerint mindkét művésznőnek nagy sikere volt, de talán "Bárdos Alice kiváló művészi előadását még lelkesebben fogadta a közönség. Művészlélekből fakadó pompás zeneisége már Thomán Máriával együtt előadott Bach II. hegedűversenyében [nyilván a d-moll kettősversenyben] is megjelent, de talán Mozart A-dúr hegedűversenyében jutott teljes kifejezésre."²⁴

1938 márciusában a város jeles hegedűművész szülöttének, Koncz Jánosnak az emléktábláját avatják szülőházán. Az avatást követő hangversenyen Bárdos Alice is föllép. Koncz "gazdag műsorának legkimagaslóbb remekével, Lalo Spanyol szimfóniájával adózott nagy hegedűs kollégájának... nagyszerű diszpozícióban művészi képességeinek töretlen fényével interpretálta a kitűnő művet. Játékában a francia »charme és a spanyol vérmérséklet délszaki heve választékos ízléssel formálódott egységgé, mindig színessé, mindig változatossá téve zenei mondanivalóit és nagy művészi élmény emlékeit hagyva lelkes hallgatóságában".²⁵

Előadóművészi tevékenységének sorába tartozik rádiós szereplése is. Ezeket ma már nehéz regisztrálni. A magyar muzsika könyve szerint "állandó szereplője a magyar rádiónak".²⁶ A Városi Zeneiskola évkönyveiben olvashatók olyan sorok, amelyek jelzik, hogy az adott tanévben rádiós fellépését közvetítették. Az adatok szerint ezek száma évente változó.²⁷ Néhány esetben a megyei napilapok valamelyike közli, hogy Bárdos Alice hegedűjátékát közvetítik, az adások időpontja és a bemutatott zenedarabok megnevezése azonban hiányzik.

Bárdos Alice Szombathelyi működésének fontos mozzanata a Collegium Musicum kamaraegyüttesben vállalt szerepe. Az együttes az ismeretterjesztő hangverseny műfaját igyekezett meghonosítani: az egyes programokat rövid ismertető nyitotta, s ezután hangzottak föl a zeneművek. Az együttes elsősorban a kamaramuzsika klasszikus darabjait szólaltatta meg. Ötletadója és egyik szervezője a szombathelyi szegények orvosa, a muzsika művelője és ismeretterjesztője, Mosonyi Dezső. A Collegium Musicumot azzal a céllal hozták létre, hogy "rendszeres felvilágosító munkával zeneértőket neveljenek, s tudatosítsák, hogy nincs könnyű és nehéz zene, csak jó zene van." A kamaraműfajt pedig azért választották, mert - mint Mosonyi írta - ehhez volt elegendő számú, megfelelően képzett zenész.

Az együttes 1936-ban alakult meg, s valószínűleg három évig működött, legalábbis ezekről az esztendőkről sikerült adatokat találni. Évente 4-5 előadást tartottak, sorozatukat tudatosan szerkesztették. A koncertek részint Bárdosék lakásán, részint a Sabaria Szállóban, ritkábban a városi kultúrházban hangzottak el, átlagosan 100-120 hallgató előtt.

Az 1936-os esztendő első hangversenyén a 17-18. századi olasz muzsikusokat - Corellit, Scarlattit, Vivaldit - szólaltatták meg. A második koncerten Bach és Händel műveiből adtak elő; 16-18. századi angolok és franciák (Giles, Byrd, Cuperin, Rameau) muzsikusainak és Kósa György zongorázásának tapsolhatott a közönség a harmadik esten. A negyedik előadáson az akkor még Haydnnak tulajdonított Gyermekszimfónia, a Búcsúszimfónia és a Reiter-Quartett hangzott fel. A sorozat utolsó estjén Mozartot játszottak: a g-moll vonósötös és az A-dúr zongoraverseny szerepelt a műsoron. Az 1937-es évad alkalmanként egy-egy zeneszerző munkáival ismertette meg a hallgatóságot. Így Beethovent, Schubertet, Chopint, illetve a korai romantikusokat, Mendelssohnt, Webert. A harmadik évad (1938) a nemzeti estek jegyében zajlott. Így épült fel a 19. századi oroszok estje (Csajkovszkij, Muszorgszkij, Borodin, Rahmanyinov), és az újabb francia szerzők (Debussy, César Franck, Saint-Saëns) műsora. Egy másik koncert témája: Schumanntól - Bartókig. Bartók önálló estet is kapott, amelyen kórusművei hangzottak el.²⁸

Bárdos Alice pedagógiai munkássága a növendékhangversenyek alkalmából kapott sok-sok dicséretet - a megyei sajtóban is. Ennek ellenére 1941. január 1-jén nyugdíjazták.²⁹ A zsidótörvények életbelépésével Bárdos nemcsak az iskolából szorult ki, hanem a pódiumon sem kapott helyett. Föltételezhetően ismét magánórákat adott, ha akadtak olyanok, akik vállalták, hogy gyermeküket vele taníttatják.

Több hír nincs is róla. Két tanítványa úgy tudja, 1944-ben deportálták a családját. A szombathelyi zsidó temetőben is ez az év jelzi egy jelképes síremléken halálának évét. Az Életrajzi Lexikon szerint viszont 1965-ben, New Yorkban hunyt el egy zenekar hangversenymestereként. Nem elképzelhetetlen, hogy más, hasonló nevű muzsikussal cserélték össze nevét.

Két növendéke emlékezését idézzük. Lomositz Pál zenetanár 1928 és 1932 között volt a hegedűművésznő tanítványa a szombathelyi zeneiskolában. "Én tagja voltam a szombathelyi vonósnégyesnek, mint brácsista. Az első hegedűs természetesen Bárdos Alice volt. Sok szép koncertet adtunk a Szombathelyi Szimfonikusokkal is. A kamaraegyüttes már 1932-ben rádióközvetítéses hangversenyen játszotta Dohnányi Zongoraötösét. A zongorista Kartner Gitta volt. Ez a zenekar [sic] a Walbauer-Kerpely Vonósnégyessel többek között Mendelssohn Vonósoktettjét is játszotta egy szombathelyi és egy kőszegi hangversenyen. Bárdos kiváló Beethoven- és Bach-muzsikus volt. A legnagyobb tisztelettel és hálával gondolok rá, mint kiváló tanáromra, akivel nagyon sokat munkálkodhattam együtt, és személye meghatározó volt abban, hogy zenei pályára kerültem."

Csikor Zoltán nyugalmazott tanár, a szombathelyi zeneiskola első igazgatójának fia 1930-tól öt éven át volt Bárdos tanítványa: "... hegedűjátéka fölülmúlhatatlan volt. Főként játékának tónusa, lírai hangvétele volt megkapó számomra a tökéletes technika mellett. A líraiság volt a megragadó. Az erre való törekvést örökségként vittem magammal akkor is, amikor már nem voltam tanítványa. Ma is, ha hegedűjátékot hallok, elsősorban e sajátosság alapján ítélem meg. Bárdos Alice virtuóz játékával is kitűnt. A technikai bravúrt játékában még fokozta fellépésének természetes könnyedsége, amely megkapó élményként tudott átváltani sugárzó, de nőiességét egyáltalán nem csökkentő előadásmóddá. Filigrán termete, muzikalitásának finom mértékű, játékát kiemelő mozgáskultúrája vizuálisan is emelte a hangélményt."

Lomositz Pál: "A háború után találkoztam férjével, Szende Lászlóval. Õ mondta el, hogy 1944 júliusában több ezer zsidó hitsorsosával vitték el Auschwitzba. Megérkezése után - mivel járóképtelen anyósát támogatta - a munkaképtelenekkel együtt azonnal gázkamrába vitték."

Szombathelyen ma utcanév őrzi emlékét.

______________
JEGYZETEK

¹ Molnár Imre (szerk.): A magyar muzsika könyve. Budapest, Merkantil Nyomda, 1936. 294-295. o.
² A dolgozat összeállításának fő forrásai: Vasvármegye és Szombathely város Kultúregyesülete Vasvármegyei Múzeum I. [II., III.] Évkönyve, 1925 [1927, 1929]. Kiadta a Kulturális Egylet; két helyi napilap: a Vasvármegye (VVM)és a Hír, valamint a Nyugatmagyarország (NYM)című hetilap; és A Szombathelyi Városi Zeneiskola évkönyvei.
³ Tóth Aladár: "Szombathely zenekultúrájáról", VVM 1934. május 6. 1-3. o. és uo: "Szombathely és Kőszeg zenei kultúrájáról", NYM 1935.július 22. 1-5. o.
⁴ Halmy Ferenc-Zipernovszky Mária: Hubay Jenő. Budapest, Zeneműkiadó, 1976. 178-179. o.
⁵ (muzsikus), "Látogatás Bárdos Alicenél budapesti hangversenye előtt. Mit tudtam meg a félórás beszélgetésből?", NYM 1935. február 4. 2. o. Az újságcikk annyiban pontatlan, hogy Bárdos Alice már 1920. január 12-én játszotta Goldmark Hegedűversenyét Dohnányi vezényletével, a Filharmonikusok 6. bérleti hangversenyén.
⁶ A Kultúregyesület II. Évkönyve, 23. és 27. o. "A Kultúregyesület népszerű hangversenyei", VVM 1926. december 4. "A Kultúregyesület hangversenye", VVM 1926. december 16.
⁷ A Kultúregyesület II. Évkönyve, 48. o.
⁸ "Bárdos Alice fővárosi sikeréről", NYM 1928. december 24. 5. o.
⁹ "A Kultúregyesület jubiláris hangversenye", Hír, 1930. március 9. 3. o.
¹⁰ "Két művészestély", Hír, 1930. december 7. 4. o.
¹¹ Szende László: "Kodály Zoltán díszhangversenye a Kultúrházban", VVM 1933. május 16. 4. o.
¹² Vö. "Baráti beszélgetés Fischer Annieval" (A beszélgetésen Bárdos Alice is jelen van.) NYM 1933. november 6. 3. o.
¹³ Wa.: "Bartók Béla estje", VVM 1934. március 20. 4. o.
¹⁴ Dániel Tamás: "Kitűnően sikerült Bárdos Alice budapesti hangversenye", VVM 1935. február 12. 4. o.
¹⁵ Veder László: "Pesti levél", VVM 1935. február 17. 5-6. o.
¹⁶ "Kritikák. Bárdos Alice hangversenyéről", Hír, 1935. február 17. 4. o.
¹⁷ "Bach emlékhangverseny", VVM 1935. február 17. 3. o. "A Kultúregyesület hangversenye" (Fellépett Bárdos Alice is mint koncertmester) NYM 1935. február 18. 1. o.
¹⁸ "A szombathelyi muzsika és irodalom sikere Pápán", NYM 1935. március 4. 2. o.
¹⁹ Weiner: "Forró siker volt Fischer Annie és Bárdos Alice együttes hangversenye", NYM 1935. április 15. 2. o.
²⁰ "A Kultúregyesület Beethoven-estje", NYM 1935. december 16. 2. o.
²¹ "Bárdos Alice beszél forró olaszországi sikereiről", Hír, 1936. február 2. 3-4. o.
²² "Bárdos Alice hangversenyei", VVM 1936. március 8. 9. o.
²³ Havass Imre: "Bárdos Alice és Thoman Mária együttes hangversenye", VVM 1937. február 16. 5. o.
²⁴ V. V. L.: "Bárdos Alice budapesti hangversenye. A Thomán Máriával megtartott hangverseny", VVM 1937. március 4. 2. o.
²⁵ "Világhírű fia, Koncz János emlékezetének hódolt vasárnap Szombathely", VVM 1938. március8. 4-5. o.
²⁶ I. m. 345. o.
²⁷ A Városi Zeneiskola (hiányos) évkönyvei ilyen bejegyzéseket tartalmaznak: "Bárdos Alice és Kartner Margit a városi ínségakció javára kamarazeneszámmal szerepelt, amely a rádióban is hallható volt. B. A. művészetét egyébként önálló számokkal 3 ízben is hallhattuk." (1931/32. tanév, 7. o.); "...a rádióban szintén szólószámokkal szerepelt" (1930/31, 6. o.); "...két ízben a rádióban..." (1934/35, 5. o.); "...két ízben a rádióban szólóhangversenyezett" (1937/38, 11. o.).
²⁸ Mosonyi Dezső: "A Collegium Musicum első éve", Vasi Szemle, 1936. 3. szám, 396-397. o.; "A Collegium Musicum második és harmadik éve", Vasi Szemle, 1939. 1. szám, 95-97. o.
²⁹ "...gyökeres változást idézett elõ Szendéné Bárdos Alice tanárnő január hó elsejével történt nyugdíjazása" A Városi Zeneiskola évkönyve, 1940/41. tanév, 3. o.

*Megjelent a Muzsika c. folyóirat 1999. októberi számában. A Folyóirat szíves engedélyét köszönjük. (A Szerk. mergjegyzése.)