10 éves a
budaörsi Leopold Mozart Zeneiskola ütőegyüttese
Varasdy Dávid*
köszöntője
Azért
gyűltünk ma itt össze, hogy ünnepeljünk, hogy köszönetet mondjunk, hogy
hálát adjunk.
10 év az
ember életében meghatározó bármelyik életszakaszt is nézzük.
2004-ben
léptem be a zeneiskola kapuján, s nem tudtam, hogy ennyire meghatározó lesz
számomra, s életem fontos részévé válik a tanítás, a gyerekek nevelése. De nem
rólam van szó, hanem a gyerekekről, bár össze is köthetném velük a
sorsomat, hiszen velük együtt nőttem fel, lettem érettebb, tapasztaltabb,
láttam, ahogy fejlődnek, elmennek, visszajönnek.
A
zeneiskola egy befogadó intézmény lehet bárhogy átalakítani, nevezni,
beolvasztani, bármit csinálhatnak vele. Egy dolog sohasem változik: amint belép
valaki egy ilyen iskolába megérzi annak hangulatát a zene által egy másik
világba kerül. Ahol nincs rohanás, ahol van idő, ahol meg lehet állni
megbeszélni valamit, elmondani örömünket, bánatunkat. Talán nem haragszik meg
igazgatónő, hogy idézem egy mondatát, melyet nemrég hallottam tőle:
”Nekem van a legszebb állásom a világon”. Azt hiszem Kati néni ezzel az egy
mondattal el is mondta, hogy Ő mit gondol az életről, a hivatásról,
az értékekről, s ez az a szellem, amelyet képvisel az iskola. Ebben a
szellemben próbáljuk mindannyian hétről-hétre nevelni diákjainkat.
Egy
okból gyűltünk össze, hogy köszönetet mondjunk, nem magunknak, nem is az
iskolának, hanem a gyerekeknek, akik most itt állnak a színpadon, nézzék meg
őket jó alaposan! Ők a jövő, őket mi és Önök neveltük,
ők azok, akik önszántukból vannak itt: nem ide tereltük őket, hanem
jöttek maguktól, s ők azok, akik tovább viszik ezt a csodálatos dolgot.
Ezért vagyunk itt, s köszönjük meg nekik, tapsoljuk meg őket, s ha már
kitapsoltuk magunkat nézzük még őket sokáig, s legyünk büszkék, hogy mi
itt mindannyian, akik itt vagyunk valami szépet éltünk meg ma este Isten
segítségével.
Köszönjük
gyerekek, s csak azt kívánom, hogy sose feledjétek a zene éltető erejét!
Varasdy
Dávid tanár úr és növendékei
18-20 növendékből álló tanszak tagjai a legkisebbektől, akik 7 évesek, az egyetemistákig gyakran játszanak együtt is, kisebb és nagyobb kamaracsoportokban. A repertoire-t klasszikus és könnyűzenei irodalom egyenlő arányban alkotja, így a hagyományosabb hangszerek mellett mindig jelen vannak az afrikai ütő és rázóhangszerek, a dél-amerikai csörgők és a keleti gamelán hangszerek is.