Marosz Diána és az Arcus Régizene Kórus*
Az ARCUS Régizene Kórus Zsolnán
működő szlovák kórus magyar karnaggyal, amely a két ország között
kulturális szivárványt, ívet képez. Közös koncerteket szerveznek magyar
kórusokkal, egymás városaiban vendégeskednek. Fő profiljuk a könnyű
középkori többszólamú darabok. Karnagyukat, Marosz Diánát kérdeztük az
alapításról, működésükről. Az interjú második részében két kórustag
válaszait olvashatják.
Czakó Dóra: Hogyan kerültél
Szlovákiába?
Marosz Diána: Szlovák-lengyel szakos voltam az ELTE-n. Lehetőség nyílt rá,
hogy féléves részképzésre kimenjünk Szlovákiába. Én Nyitrát választottam. A
férjem, aki zsolnai szlovák, Nyitrán tanult német-hittanár szakon. Ott
ismerkedtünk meg, és miután mindketten befejeztük az egyetemet,
összeházasodtunk. Eredetileg Budapesten akartunk lakni, de frissdiplomásként
nem találtam munkát, a férjem pedig kapott egy ajánlatot Zsolnán. Így aztán
végül előzetes terveinkkel ellentétben itt kötöttünk ki.
Cz.D.: Honnan jött az ötlet, hogy Szlovákiában kórust alapíts?
M.D.: Mivel nekem pár zeneiskolai éven kívül nem volt zenei végzettségem,
eszembe sem jutott, hogy én valaha is kórust fogok vezetni. Amióta az eszemet
tudom, mindig énekeltem valamilyen kórusban, de soha nem lett volna bátorságom
alapítani egyet.
Amikor Zsolnára kerültem, megismerkedtem az egyik templomi orgonistával, aki
megkért, hogy keressek pár embert passióénekléshez. A férjem segítségével
összeverbuváltunk egy négyfős kis csapatot, és a gregorián passión
kívül megtanítottam nekik még két középkori darabot azok közül, amelyeket
Pestről hoztam magammal. Aztán valahogy együtt maradtunk húsvét után is.
Megtanulni való darabokból nem volt hiány, mert egész kottahegyeket hoztam
magammal, hála szkólás múltamnak (a Budapesti Egyetemi Lelkészség szkólájában
énekeltem évekig). Idővel többen is csatlakoztak hozzánk, akik
ismerősökön keresztül hallottak rólunk.
A karvezetés életem egyik fontos részét képezi, ezért is döntöttem úgy,
hogy elmélyítem zenei ismereteimet: először karvezetést tanultam négy évig
egy zeneiskolában, majd jelentkeztem a Zsolnai Egyetem
zeneművészet-tanár szakára, ahol jelenleg végzős vagyok az alapképzésen.
Cz.D.: Mikor alakultatok meg, és miért éppen ez a nevet választottátok?
M.D.: 2004 tavaszán alakultunk meg, és néhány hónap után, amikor már kb.
nyolcan voltunk, felmerült, hogy nevet kellene választanunk. Kinyitottuk
a latin–szlovák szótárt, és az „arcus“ szóra vetődött a szemünk,
amelynek jelentése: ív, szivárvány. Úgy éreztük, ez illik hozzánk.
A fellépéseken általában félkörív alakban állunk fel.
Cz.D.: Tartoztok plébániához?
M.D.: Nem tartozunk konkrét plébániához, de több zsolnai plébániával is szoros
kapcsolatban állunk. Gyakran hívnak minket ünnepi misékre, papszentelésre.
A Zsolnai Püspökség püspöki miséin is rendszeresen teljesítünk
szolgálatot.
Cz.D.: Milyen sűrűn szoktatok koncertezni?
M.D.: Változó. Voltak időszakok, amikor évi két koncertnél nem volt több,
de mára már annyi helyre hívnak bennünket, hogy néha el kell utasítanom
a felkérést. Tavaly ősszel minden hónapban legalább két fellépésünk
volt. Nemcsak koncerteken, hanem fesztiválokon is vállalunk szereplést..
A gyakori fellépések azért valósíthatók meg nehezen, mert a kórus
amatőr, és minden tag meglehetősen elfoglalt.
Cz.D.: Hányszor próbáltok hetente?
M.D.: Heti egyszer két órát. Nagyobb akciók előtt plusz próbákat is
beiktatunk.
Cz.D.: Hány főből áll a kórus, és milyen korúak a tagok?
M.D.: Jelenlegi állandó létszámunk 11 fő. Vannak olyan „kültagjaink“ is,
akik régebben aktívan jártak a próbákra, de most a többi
elfoglaltságuk miatt csak szükséghelyzetben ugranak be segíteni. Van egy 15
éves tagunk, a többiek 23 és 39 év közöttiek.
Cz.D.: Bevonjátok a gyerekeket is?
M.D.: 2012-ben sikerült először rávenni a gyerekeimet (5 és 8 évesek)
arra, hogy kapcsolódjanak be a karácsonyi koncertbe két szóló erejéig. Azt
tervezem, hogy ezentúl minden fellépésen adok nekik valami feladatot.
A többi tagnak még többnyire nincs családja, illetve ha van, akkor nagyon
kicsik a gyerekek. Sajnos olyan tendencia is érvényesül, hogy ha valaki
családot alapít, akkor nem jár többet a kórusba.
Cz.D.: A tagok tudnak kottát olvasni?
M.D.: Ketten vannak, akik igen, ők konzervatóriumot végeztek, a többiek
nem.
Cz.D.: Magyarok és szlovákok is vannak köztetek?
M.D.: Nem, Zsolna teljesen szlovák város, itt magyarok csak elvétve fordulnak
elő. Vagyis a kórusban rajtam kívül mindenki szlovák.
Cz.D.: Milyen nyelven énekeltek?
M.D.: Elsősorban latin, valamint szlovák, cseh, német, angol, francia,
spanyol és ezeknek középkori változatai, ószláv. De énekeltünk már magyarul is.
Cz.D.: Gregoriánt és többszólamú műveket is előadtok?
M.D.: Igen. Az igazi profilunk a könnyű középkori többszólamú
darabok, de gregoriánt is próbálunk énekelni. Ez utóbbi nagyon időigényes,
a tagok még ennyi év alatt sem éreztek rá igazán az ízére, mert régebben
sohasem találkoztak ezzel a stílussal. Énekelünk könnyebb reneszánsz és
barokk darabokat is. Mivel a kórus szinte teljesen amatőr, nehezebb
darabokkal csak ritkán próbálkozunk. Ami még különlegességünk: hangszereket is
használunk (dobok, furulyák, portatívok, rebek). Tisztán hangszeres darabokat
azonban csak elvétve játszunk, a hangszereket általában csak az énekszólamok
alátámasztására vagy kis hangszeres közjátékra használjuk.
Cz.D.: Koncerteztetek már magyar kórussal?
M.D.: Igen, többször volt közös koncertünk a pesti egyetemi lelkészség
szkólájával, a Capella Universitatis-szal. Egyszer mi jártunk náluk Budapesten,
kétszer pedig ők voltak Zsolnán. Mindig úgy szerveztük meg a programot,
hogy közös koncertet adjunk.
Cz.D.: Tudsz-e hasonló kórusról Szlovákiában, mint a tiétek?
Tudok egy-két jóval kisebb létszámú, elsősorban hangszeres-régizene-formációról,
illetve szemiologista gregorián szkólákról. Mi mindkettőtől
különbözünk.
Cz.D.: Mióta vagy tagja a kórusnak?
Roman Stránsky: Alapításától kezdve.
Barbara Heyes: 2011 októbere óta énekelek az Arcusban.
Cz.D.: Miért szeretsz járni?
R.S.: Azért, mert a próbákon jókat lehet énekelni, beszélgetni, és az
egyházat is szolgáljuk. A fő ok számomra, hogy énekünkkel Istent
dicsőítjük.
B.H.: Már gyermekkorom óta foglalkozom kórusénekléssel, és egy hosszabb szünet
után megint énekelni szerettem volna, ezért nagyon örültem, hogy az Arcusban
olyan kedvesen fogadtak. Városunkban más kórusok is működnek, de az Arcus
különlegessége, hogy a régmúlt korok zenéjére koncentrál, ami komplexitásával
és különösségével mindig vonzott.
Cz.D.: Kikapcsolódás, feltöltődés az ottlét?
R.S.: Az Arcusban való éneklés révén új barátokra és jó közösségre tettem
szert, a próbákon kikapcsolhatok, és nem kell a munkahelyi dolgaimmal
foglalkoznom. Főleg pedig Istennek énekelhetünk valami szépet. Biztosan
örül neki.
B.H.: Igyekszem, hogy a tagságom ne csak a próbákon való részvételben
merüljön ki. A kórusban töltött nem egészen két év alatt sok ismerettel
lettem gazdagabb a darabok hátterét illetően, és magam is kerestem új
darabokat, melyeket énekelhetnénk. Az együttlétünk számomra pihenés, inspiráció
és kontempláció egyben, és új távlatot ad a mindennapi életemnek. A zenén
kívül nagyszerű barátokra is leltem, amiért igazán hálás vagyok.
Czakó Dóra