Sass Sylvia MosonmagyaróvároN

Időben érkezett a meghívó: az Újjáéledés Alapítvány jótékonysági koncertet rendez 2014. július 5.-én Mosonmagyaróváron, a Szt. Gotthárd templomban.

Több szempontból is érintve éreztem magam: szülővárosom eme templomában csaknem egy évtizeden át orgonáltam a diákmiséken, valamint a város (ill. a hitközség) kiemelkedő eseményein (püspöki látogatás, éjféli mise, stb.). Nyilvánvaló: a közönség látni is akarja az előadókat. Ének-zongora: tehát, feltehetően az oltár előtt lesz a „pódium”, alkalmi zongorával. Féltem: legegyszerűbb megoldásként szintetizátor lesz a kísérő hangszer – de félelmem alaptalan volt: Flügel, azaz szárnyzongora kapott helyet a megszentelt területen. De örömöm csak a megszólalásáig tartott: minősége méltatlan a rendezvényhez, s főképp, az előadókhoz. Sass Sylviát (nem először) Nagy Márta kísérte, s csupán a zene és a zenélés iránti elkötelezettségük biztosította az élvezhető hangzást. Mert a zongora (akár lecsukott fedéllel, akár többé-kevésbé kinyitva) korántsem bizonyult megfelelő „partnernek”, nyikorgott, időnként flamenco-hangzásra emlékeztetett. Minden elismerés az előadóknak, akik nem hagyták magukat zavartatni a tényleges hangzástól!

A jótékonysági koncert meghirdetett kezdési időpontjára megtelt a templom – igaz, a térség lakosságát kellőképp tájékoztatta a média. Sokan eljöttek tehát, hogy élőben lássák-hallják a ritkán fellépő énekesnőt. Volt előre megadott műsor is – szinte felesleges, hiszen a művésznő személye jelentette az érdeklődés forrását. Liszt-dalokkal kezdődött a koncert, Liszt-zongoraátirattal folytatódott, majd szabadon csapongott, felidézve ismert és ismeretlen műveket, a zongora-közjátékokban Bach-Busoni átirattól Domenico Scarlattiig. A hangzás igazolta a koncepció létjogosultságát – a meghirdetett műsor R. Strauss Ajánlás című dalával ért véget, s ettől a zenei élmény mintegy „visszacsatlakozott” a kiváltó rendezvény céljához/rendeltetéséhez.

Megkülönböztetett hely illeti a jótékonysági rendezvények sorában ezt a hangversenyt! A több múzsa kegyeltje énekesnő (aki, mint ismeretes, fest, ír és komponál is), az MMA rendes tagja példaadóan komolyan vette ezt a fellépési „lehetőséget”. Lehetőség? Igen, az elkötelezett művész számára a fellépés helyszíne – ha nem is elhanyagolható szempont, de mindenképp – másodlagos. A hangsúly a kifejezés lehetőségén van, a művészi értékek megoszthatóságán-terjeszthetőségén.

Műsortól, tehát művektől és interpretációtól elvonatkoztatva is nagy élmény volt ez a hangverseny. Sass Sylvia a lényével hozta magával a színpadot. Dalról-dalra más részletét aktivizálta a templom-térnek. Néha pár lépéssel behatárolható mini-színpadon nyilatkozott meg, máskor különböző irányban „bejárta” a teret. A hátsó padokban ülők számára kétségkívül az jelentette a legnagyobb élményt, amikor a művésznő a padsorok között haladva énekelt. Személyesebbé vált ily módon az élmény, és megszólítottabbá a közönség. A hallgatóság rendkívül fogékonynak bizonyult. Ugyan számonként tapsolt (ami a dalok okozta örömforrást tekintve érthető), de már-már operai közönségként viselkedett, amikor nem köszöntötte tetszésnyilvánításával a belépő művésznőt. Mert Sass Sylvia mindegyik 2-3 dalból álló blokkot színpadi jelenésként élte meg, éppen ezért - megélésből adódóan – valamennyit egyfajta saccra rapprezentazioneként élhettük meg.

Működött a zene varázshatalma; Sass Sylvia egyszerre volt a művészet felkent papnője, a művészet elkötelezettje és varázslónő (ha úgy tetszik, sámán), aki szabadon irányítja a közösség érzelmeit. Megidézte a műveket – olyan bensőséggel, ami néha azt eredményezte, hogy szinte befelé fordulva, magamagának mondta a szöveget, miközben annak zenei köntösével közösséggé formálta a hallgatóságot.

Nagy Márta érzékeny muzikalitással kísérte előadását, szólistaként pedig elsősorban D. Scarlatti két szonátájával aratott sikert.

Ráadásokat is kaptunk – talán olyan meggondolásból, hogy oldódjék az élmény feszültsége-koncentráltsága. S a koncert után közelről gyönyörködhettünk az énekesnő immár oldott, kedves-közvetlen mosolyában.

Nyár? Uborkaszezon? Zenei élmény, amely vetekszik a megtervezett-meghirdetett koncertszezonok rangos eseményeivel.

A bevétel a Rákbeteg Támaszadó Szolgálat működését segíti – az élmény pedig örömforrásul szolgált, valamennyi hallgatónak!

Fittler Katalin