Tisztelt Vendégek! Kedves Maestro!
Otto
Klempererről mesélik: egyszer egy ifjú pályakezdő kolléga arról faggatta, hogy
mi a karmesterség esszenciája.
A
mester sztoikus nyugalommal azt felelte: „Válasszon egy tempót, aztán
ragaszkodjon hozzá!”
Hollerung
Gábor, tisztelt Hölgyeim és Uraim, már valahol a legelején választott egy
tempót. Az éppen megfelelőt. És ahogy látom, mind a mai napig igencsak
ragaszkodik hozzá.
Megszokhattuk
már sodró lendületét, szuggesztív jelenlétét, és ahogy munkatársai – a zenészek
és az énekesek – lelkesen követik.
Ismerjük
őt: fáradhatatlan szervező, karizmatikus vezető.
Solti
György annak idején azt mondta: hazája „zenét lélegző” ország. Hollerung Gábor
világéletében zenét lélegző közösséget épített, profikból és hivatásosokat is
túlszárnyaló amatőrökből. Énekeltet, dolgoztat, párbeszédet folytat.
Mindent
a zenéért.
Magyaráz,
beavat, közel hoz, a befogadókra, a közönségre hangol. Láttuk már jó néhányszor
színpadon. Tudjuk, milyen energia dolgozik benne, hogyan ragad magával minket a
zenével. Ne szépítsük a dolgot, lenyűgöz minket, mondhatni leigáz, de azért
arról is gondoskodik, hogy ebben a rabságban mégis mindenki szabadnak érezze
magát.
Állítólag
hatvanéves, de erre bizonyítékot még senki se látott − ma este sem.
Ragaszkodik a tempóhoz.
Isten
éltesse!