BÁNKY TAMÁS*
Elkésett önéletrajz
Nem hiszem, hogy bárhol eredményesen felhasználhatnám
ezt a beszámolót, hiszen ha csak megmondom életkoromat a telefonba, amikor
különböző szervezők a legkecsegtetőbb ajánlatokkal, és csak a számomra átvehető
nyereményekkel jelentkeznek, sietve elköszönnek és további jó egészséget
kívánva teszik le a kagylót. Hiszen 75 éves vagyok, és nem várható, hogy bármit
is vegyek. No de nézzük a Keveháza általános iskolában eltöltött negyed
évszázadomat.
Mint
ének, testnevelő és gyakorlati foglalkozás szakos tanár jelentkeztem. Az
iskolától kettő percre lakom, ami kedvezőbb volt a VIII. kerületben, a Práter
utcai iskolában eltöltött 10 év közlekedéséhez képest. Így lettem a felső
tagozaton gyakorlati foglalkozás tanár, és az iskola énekkarának kórusvezetője.
Kezdettől fogva szakköröket is vállaltam, mint előző tíz évben is: így a
híradástechnika szakkört, ahol a morze távírótól a fényképezésig, a film
előhívásától a nagyításig, a film-vetítőgép kezelésétől alapvető számítógépes
programok szerkesztéséig mindent, amihez a gyerekeknek kedvük volt. Mint
például a segédmotoros kerékpár vezetése. Nagyon szerették a vasútterepasztal
készítését, évente a továbbfejlesztését. Főleg a hetedikes, nyolcadikos tanulók
jártak ebbe a szakkörbe. Ezért 25 évig a hétfő délutánom foglalt volt.
Számítógép felhasználói versenyre többször felkészítettem tanulóimat, de
legeredményesebb versenyzőm Brunner Ádám volt, aki nemcsak a kerületi versenyt
nyerte meg, de a budapestin is eredményes volt. Fel is vették a Neumann János
Számítástechnikai Szakközépiskolába, és a mai napig számítástechnikával
foglalkozik. A kerületi versenyre vitt önálló munkája említésre méltó. 40
ország címere és zászlója, pár szavas ismertetője, kereső programmal, BASIC
nyelven.
Hamár
tanítványaim eredményeiről írok, eszembe jutnak a tantárgyi vetélkedők
legjobbjai: 1980 évi Tudományos-Technikai Úttörőszemle iskolai versenycsapat
tagjai Tóth András, Cserháti László és Baczoni Péter a kerületi verseny
győztesei, majd a budapesti első helyezettek és Szegeden az országos fordulón
ezüst oklevelesek lettek.
1981-ben
a megyei fordulón az iskola csapata bronz oklevelet szerzett.
1982-ben
szintén bronz okleveles lett budapesti szinten a Tóth László, Hauer Balázs,
Bodnár Zoltán csapat.
Amikor
a gyakorlati foglalkozás tantárgy átállt a Technika oktatására, egy éven
keresztül minden héten bemutató tanítással, és utána ismertető előadással
készítettem elő a XI. kerületi munkaközösség tanárait az új ismeretek
tanítására.
Mivel
nagyon fontosnak tartottam különösen ennek a tantárgynak óráin a szemléltetést,
sok száz szemléltető eszközt készítettem, melyeket nem csak a XI. kerület
tanárainak mutattam be és ismertettem, hanem a budapesti szakfelügyelőknek 3
alkalommal, az utolsó tíz évemben. Jóleső érzés volt régi tanítványaimtól
hallani, hogy a középiskolában mindvégig abból éltek, amit a technika órákon
készítettek, kísérleteztek, mértek, hallottak, és nem utolsósorban a műszaki
rajz szakszerű készítését.
Visszatérve
a szakkörök témakörre, szerda délutánonként „barkács szakkör” zaja töltötte be
az épületet. Itt kötetlen munka folyt. Minden gyerek azt készített, amit
tervezett, vagy amit hozott javításra. Sok folyóiratban böngészhettek ötletek
után. /Ezermester/
Folytathatta,
vagy az órai elrontott munkáját ismét megcsinálhatta. Nagy sikere volt ennek a
szakkörnek, különösen az ötödik-hatodik osztályosok körében. Itt készíthették
szüleiknek a karácsonyi ajándékot, vagy testvéreiknek játékot, vitorlázó
repülőket. Sokszor be sem fértek a műhelybe.
Az iskola énekkara már a második évben 80 főre, majd
100 fölé emelkedett. Számtalan fénykép, dokumentum szól a szereplésekről,
meghívásokról, köszönő levelek, közös jutalomkirándulások, elismerő oklevelek,
főleg arany fokozatot elért diplomák, és egyszer, az énekkar életének
csúcspontján „NÍVÓDÍJ”, 1976. március 20-án. A 120 tagú, nem Zenei Általános
Iskola kórusának műsora a következő volt:
Liszt Ferenc: Vidáman játszva
űzzük a bút - Részlet a Szent
Erzsébet legenda c. oratóriumból
Ifj. Somorjai József: Trubadúr-mollban
Vokáljáték
Daróczi Bárdos Tamás: Üszküdára
Vidám ballada
A műveket zongorán kísérte: Rubin Márta zongoratanár
A
zenei zsűri: Ördög László vezető ének szakfelügyelő
Friss Gábor zeneakadémiai
tanszékvezető tanár
Dr. Soltész Elekné főiskolai tanár.
Ebben a tanévben a szólamok tanításában Szolga
Józsefné és Torma Károlyné énektanár kolléganők segítettek.
A húsz év alatt, míg én voltam a Keveháza Általános
Iskola Aranyokleveles Kórusának karnagya, háromszor énekeltünk a Magyar Rádió
„Éneklő Ifjúság” műsorában, egy alkalommal a Zeneakadémia kistermében, és
egyszer a Vígszínházban, az ország legjobb 10 nem zenei általános iskolai
kórusának hangversenyén.
Legszebb emlékeink közé tartozik az a négy önálló
hangverseny, melyeket maga az énekkar szervezett és állított össze.
Színhelyek:
Petőfi Művelődési Ház Gyömrő 1975
A Szovjet Kultúra és
Tudomány Háza Színházterme 1976
Főv. 1 sz. Építő IP. Váll.
Díszterme 1977
Budapesti Művelődési Központ
kamaraterme 1982
Ez utóbbinak „Szabadon szép az élet” címet adtuk és az
utóbbi tíz évben előadott legszebb kórusműveket szedtük csokorba. Két hónappal később kaptam kézhez a következő
kitüntetést:
A közművelődésben végzett kiváló munkájáért
Bánky
Tamásnak
A „Szocialista Kultúráért”
Kitüntető jelvényt adományozom
Budapest, 1982. augusztus 20.
Művelődési
miniszter
Korábban
kapott kitüntetésem:
Az OKTATÁSÜGY KIVÁLÓ DOLGOZÓJA 1975
majd
1987-ben a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa adományozta
KIVÁLÓ MUNKÁÉRT KITÜNTETŐ JELVÉNY.
Körülbelül nyolc évig voltam megbízva a 11. kerület
közlekedési szakreferens tanárainak munkaközösség vezetésével.
Időnként aktuális témákból szakelőadás, illetve az
iskolai közlekedés biztonsági munkához módszertani tanácsadás volt a feladatom,
valamint évente előkészíteni és megrendezni a gyalogos és kerékpáros
szabályismereti és ügyességi versenyeket.
E versenyek magas színvonaláért kaptam a Fővárosi
Közlekedésbiztonsági Tanács Okleveleit, melyek szövege:
„A kerület közlekedésbiztonsága és a közúti közlekedési balesetek
megelőzése érdekében kifejtett eredményes társadalmi munkája elismeréséül”
KBT titkára KBT elnöke.
És amikor volt egy kis időm, /nem tudom, hogy fért még
bele,/ az iskola videó tárát fejlesztettem. A negyed évszázad alatt, míg a
Keveháza utcai iskolában voltam nevelő, 600 órai műsort vettem fel a televíziók
műsoraiból VHS kazettákra,, hogy szaktanár kollégáim szemléltető munkáját, a
magas szintű oktatást segítsem. Csodálatos földrajzi tájak, fantasztikus
természet filmek, kötelező olvasmányok filmen, a technika világa, zenei
illusztrációk, vegyi folyamatok, matematikai összefüggések, környezetünk,
életünk és számtalan más témában szolgáltam a gyerekek szélesebb körű
ismereteinek szemléltetési lehetőségét. E tevékenységem kevésbé korszerű
eszköze a filmvetítés volt a hetvenes években. Évente négy-ötszáz filmet
kölcsönöztünk, és vetítettem a különböző szakórákon, illetve az általam
betanított híradás-technikus szakköri tagok segítségével. A 25-35 évvel korábbi
időben nem volt az iskolának csak 1-2 TV készüléke. A vetítésre berendeztem egy
zsibongót, sötétítési lehetőséggel, egymásba rakható padokkal. Így az ügyeletes
vetítő mindent előkészített, befűzte a filmet, bekapcsolta, szükség szerint a
filmet megragasztotta, visszapörgette. Az esetek 90 %- ban simán ment minden.
Persze a TV és video lejátszók korában mindez korszerűbb, a legtöbb tanteremben
megoldott.
Ennyi volt, ami eszembe jutott a röpke két és fél
évtizedről. Bevallom, szerettem itt
dolgozni. Igyekeztem tanárkollégáimat megbecsülni, nekik segíteni, ahol tudtam,
és úgy érzem tőlük is így kaptam. A gyerekekkel a kapcsolatom jó volt, emberi,
habár szigorúnak tartottak, de igyekeztem következetes lenni, és magam is
példát mutatni. Jó volt látni a sikereiket, mint például a negyedikes, ötödikes
apróságok örömét a számítógép LOGO nyelv megismerése során, a hetedik,
nyolcadikosok BASIC nyelvű játékos programjainak elkészítésekor. Úgy gondoltam,
hogy nyugdíjas éveimben, mint technikai segítő tevékenykedhetek tovább az
iskolában, de nem volt szükség rá. Tulajdonképpen jól jött, hogy nem kellett
bejárnom tovább, mert feleségem ekkor már nagyon beteg volt és gondját tudtam
viselni, még másfél évig. Ő a Mérnök utcai iskola tanára, és gyakorlati
foglalkozás munkaközösség vezető volt a kerületben. Később igazgató helyettes
lett. Élete utolsó évtizedében szó szerint szolgálta az iskoláját és tanár
kollégáit. Halála után, búcsúztatásakor munkatársai mondták el sorban gyönyörű
gondolatokkal, igaz emberi méltatással, hogy mennyire szerették, tisztelték.
Fantasztikus jó pedagógus volt. Kedves humora nélkül és türelme nélkül én sem
tudtam volna ilyen tartalmas pályát megélni!
Budapest,
2006. 06. 14.
Bánky Tamás
Ma nyugdíjas, de nem passzív. Most is járok a Fővárosi
Énekkarba énekelni. Két éve ünnepelték meg 50 éves tagságomat, ahol örökös
elnök vagyok. És hogy életkedvem teljében leledzem, elmondom, hogy a
Dunaharaszti Plébániatemplom Énekkarának karnagya vagyok nyolcadik éve, kikkel
az országban hangversenykörutakat szervezek,
gyönyörű miséket, motettákat egyházi kórusműveket énekelünk.
Készült
a XI. kerületi Pedagógia Tanszék kérésére!