BÚCSÚ BARÁTI ANDRÁSTÓL

Életének 59. évében, hosszan tartó betegség után elhunyt Baráti András gordonkaművész-tanár, a Duna Szimfonikus Zenekar gordonka szólamvezetője. Temetése 2014. szeptember 1-én volt a Farkasréti temetőben.

Baráti András 1955-ben született Budapesten. Diplomáját 1979-ben szerezte meg, tanárai Wilheim Ferenc és Török Iván voltak. Első munkahelye a BM Szimfonikus Zenekar volt. 1981-ben, egy sikeres próbajáték után Venezuelába, Mérida városba, a Méridai Filharmonikus Zenekarba szerződött. 1983-88-ig Maracaiboban, a Maracaiboi Szimfonikus Zenekarban volt szólócsellista.

1988-94-ig Caracasban, a Venezuelai Szimfonikus Zenekarban, valamint a Sinfonietta de Caracas nevű kamarazenekarban volt első csellista. Venezuelai tartózkodása alatt gyakran lépett színpadra, mint szólista, valamint tanított Maracaiboban a "Ninos Cantores" iskolában, Caracasban pedig az "Emil Friedman" konzervatóriumban.

Családjával 1994. augusztus 1-én végleg hazaköltözött és visszatért a Duna Szimfonikus Zenekarhoz. 2014. augusztus elején dr. Pintér Sándor belügyminiszter „A köz szolgálatáért érdemjel ezüst fokozatát" adományozta Baráti Andrásnak, több évtizedes kimagasló művészeti tevékenysége elismeréséül.

Azt elmúlt években apai büszkeséggel figyelte és fogadta azokat a híreket, melyek hegedűművész-fia, Baráti Kristóf nemzetközi mértékűvé növekedő sikereiről szóltak!

Baráti András nagyszerű muzsikus volt, aki rendkívüli gondossággal, felelősséggel és szerénységgel látta el művészi munkáját. Humanizmusa és szakmai tudása példaértékű marad mindazok számára, akik találkoztak vele, ismerték őt.

Z. T.