SOLTI KÁLMÁN

„Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes”

/ Kodály Zoltán /

A Miasszonyunkról elnevezett Iskolanővérek 1860. szeptember 8-án érkeztek Kalocsára. A szétszóratásig leánynevelő iskolákat tartottak fenn, egészen a tanítónőképző intézettel bezárólag. A rendszerváltozás ismét lehetővé tette, hogy iskoláikat újra indítsák. Ennek köszönhetően Baján, Kiskunfélegyházán és Kalocsán megszervezték az oktató-nevelő munkát.

Kalocsán a Nagyasszonyunk Katolikus Intézményben, 2006-ban újra szerveztük az emelt óraszámú énekes osztályt, melyre a városi érdeklődés a várakozásnak megfelelően alakult. Az óratervet, tanterveket a kerettantervvel összhangban a kecskeméti Kodály Zoltán iskolától vettük át, és mielőtt az ellentmondásokat elemezni szeretném a Kodály-módszer egy-két lényeges elemére hívom fel az olvasók figyelmét.

„Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes”

(Kodály)

Kodály Zoltán nevelési filozófiájának alapja, hogy magában foglalja a teljes ember neveléséhez vezető, a zene, az ének-zene tantárgy által megvalósítható utak sokszínűségét, a fejlesztendő területek lehetőségét. Tulajdonképpen Kodály Zoltán zenepedagógiája a test, a lélek, az ember életében elérhető belső és külső harmóniájára való törekvésről, a nemzeti tudat kialakításáról, a gyermekek korai zenei fejlesztése által történő teljes ember neveléséről szól. Koncepciója megismertet, hogy miként lehet a zenével nevelni. Az egyik kodályi alapgondolat, mely szerint a zenei nevelést a szülés előtt kilenc hónappal érdemes elkezdeni. E koncepció alapján átfogó képet kaphatunk a zene személyiségfejlesztő hatásáról. Megismerhetjük a zene személyiség-, és kognitív képességeket, fejlesztő hatásait, és egyéb funkcióit. (pl. megnyugtató, szemléltető, motiváló, ellazító hatását.

Miről szól a Kodály-módszer?

1906-ban megjelent az első kiadvány azokból a népdalokból, amelyeket Kodály Zoltán falun gyűjtött. 1923-ban „Psalmus Hungaricus” című oratóriumának bemutatója volt, ennek kapcsán fordult a gyerekkar, illetve a gyerekkari irodalom felé. Ezután születtek szebbnél szebb gyermekkari művei. A Kodály- módszer egyik fő vonása, hogy minden zenét tanuló számára vonatkozik, bárhol éljen az illető, bármennyi pénze legyen is, vagy, hogy van-e vele született zenei adottsága. A Másik fő vonása az egységesség. A módszert olyan tanárok továbbítják a tanulóik felé, akiknek képzése is az egységen alapul. A mai tanítók már Kodály-módszeren nőttek fel.

Kodály megírta a „333 olvasógyakorlat”-ot az „Ötfokú zene” négy füzetét, a „Bicinia Hungarica” négy füzetét, melyek egy célt szolgáltak: visszahozni az elfeledett népdalokat a köztudatba. (Ma is nagy szükség lenne erre a zenei ízlés elsilányosodása miatt.)

Kodály járt Párizsban és Angliában is. Angliai útjai során megfigyelte az ottani zeneoktatást, a zenészek szakképzettségét és az egész országot, átfogó kóruskultúrát. Magyarországon évek teltek el, amíg a régi rendszer megszűnt.

A II. világháború után Békés-Tarhos, majd a kecskeméti énekes iskola indítása tette általánossá e módszer hatékonyságának ismeretét és több mint száz iskola vezette be ezt a módszert közel egy évtized alatt.

„Énekelni mindenki tudhat” - mondta Kodály, azonban a zenei írás-olvasás elsajátításához feltétlenül meg kell ismerkednünk a mindenki számára hozzáférhető hangszerrel, az emberi hanggal. Zenei nevelésünk alapja a karéneklés. 1929-ben „Gyermekkarok” című tanulmányában leírja, hogyan lehetne az iskolai énektanítást érdekesebbé tenni. Minden zenepedagógiával foglalkozó írásában kiemeli az iskolai énektanítás színvonalának emelését.

Ezek:

·A zenének központi szerepe legyen a nevelésben

·A zenei analfabétizmus akadályozza a zenei műveltség fejlődését és a hangversenyek látogatottságát.

·Zenetanítást meg kell javítani a tanítóképzőkben.

·Már gyermekkorban el kell kezdeni a gyermekeket a zenére nevelni és csak a legjobb zenei anyagot szabad nekik adni a megfelelő szinten.

·A napi éneklés ugyanolyan fontos, mint a napi torna.

·A gyerek zenei anyanyelve a népdal legyen.

·Az emberi hanggal, az énekléssel jussunk el a zenei tehetséghez.

·Nagyon fontos a karéneklés és a megfelelő magyar és megfelelő külföldi remekművek megszólaltatása.

·A zene tanítása állami feladat, ezért a kormánynak pénzt kell rá fordítani.

Az óvodás korú gyermekeknél a zene és a mozgás szorosan összekapcsolódva örömforrásként, az önkifejezés, érzelmek kifejezési módjaként és társas élményként jelenik meg (Forrai K. 1991). Az iskolába lépéskor a zenés játék megkönnyítheti a társakkal való ismerkedést, a zenei írás-olvasás elsajátításával megfejthetik a fekete kottafejekbe rejtett dallamokat. Ezek a folyamatok mélyülnek el az iskola további éveiben is, más tantárgyak tanulásánál pedig kiegészülhetnek a zene funkciói a szemléltetés és a tanulási folyamatot motiváló, segítő funkcióival. (Kokas 1992)

Az 1950-60-as években Kodály zenepedagógiai munkássága három fő alapelvre épül:

·Minden nép zenei nevelésének alapja, kiindulópontja és egyik legfontosabb célja az adott nép zenekultúrájának;csak ez lehet biztos alapja annak, hogy a gyermek más népek zenekultúrájával is mélyrehatóan megismerkedjen.

·Maxima debetur puero reveretia. Szentnek kell tartanunk a gyermek érintetlen lelkét, amit abba ültetünk, minden próbát kiálljon.

·A zenei írás-olvasás elsajátítása- lásd, amit hallasz, halld, amit látsz.

Ezek közül az első olyan tétel, mely a történelmüket végig önállóságban élt nemzetek számára teljesen magától értetődő. Számukra semmi új nincsen: Kodály gondolatait olvasván legfeljebb csak tudatosodik bennük, hogy eddig is ilyen alapelv szerint tanítottak. Franciaországban senkinek sem jutna eszébe francia dallamok helyett magyar népdalokkal kezdeni a kisiskolások nevelését. A lapp gyermekeknek viszont az okoz(na) nehézséget, ha svéd vagy norvég dúr-moll hármasokon és futamikon alapuló svéd dalocskákat kellene kezdet kezdetén elsajátítaniuk. Hiszen az ő pentaton világukban diatonizmus 4. és 7. fokai nem léteznek. A lapp gyerek számára viszont a maga zenei anyanyelve lesz viszonylag könnyen elsajátítható. Egy általános tévedésre kell felhívnom a figyelmet. Gyakran hallani „a kodályi zenepedagógia? Hát az az, amelyik a népdalokra alapoz mindent”. Nem erről van szó, s ezt maga a Tanár úr is sokszor leírta. Nem a népdal itt a fontos, hanem a népcsoport, vagy a zenei kisebbség anyanyelve. A közép-és kelet európai népeknél ez a zenei anyanyelv még élő népzenehagyományokban található meg. Ezzel szemben a nyugat-európai népeknél a népzene már régen, még a középkorban, de legkésőbb a polgárosodás kezdetén fölszívódik az adott nép magas kultúrájába. Az utóbbi népek esetében tehát a zeneoktatás inkább hagyatkozhat a maga klasszikusaira, mint a már nem is mindig létező népdalokra.

A második alapelv, hogy művészetre csak művészettel lehet nevelni. E szerint a felfogás szerint fércművek a rossz zenei ízléssel készült művek nem vezethetnek el a művészet, a művészi zene megértéséhez. A pszichológiai kutatásokból mára már tudjuk, hogy az ízlés (zenei ízlés) kialakulása 16-17. életév körül befejeződik. Ha a gyermeket későn (8-10 éves kora után) akarjuk rávenni tartalmas zenei gondolatokat tartalmazó művek élvezetére, akkor az örökre erőszakoltnak tűnik.

A művészetre nevelés sarkköve azonban már Platón szerint is az, hogy a gyermek sok-sok mű átélése során hozzászokjon, megtanulja átérezni, hogy mi a művészet. Elmondható, hogy a fércművel eltöltött idő a művészetre nevelés ellen hat. (Biztosítja a silány „zenei érték” továbbélését.) A zenei írás-olvasás technikai dolog, eszköz a zene jobb megértéséhez, illetve segítség a kottaolvasás megkönnyítéshez. Ehhez javasolta Kodály elővenni a régi mesterek által kidolgozott relatív szolmizációs neveket. A szolmizációs nevek tulajdonképpen a zenei hang értelmezései. Ennek segítségével kialakítható a tiszta belső hallás.

Nagy Márta doktori (Phd) értekezését Kodály koncepció hatásvizsgálatáról írta, amelyben a következő feltételezéseket írja le:

· A zenei tagozaton történő éne-zene oktatás pozitív hatással van más tantárgyak eredményeire.

· Az emelt szintű ének-zeneoktatásban résztvevő diákok jobb eredményt érnek el a memóriavizsgálatok során (verbális memória, vizuális memória).

· A zenei tagozaton történő ének–zene oktatás a gyermek közösség attitűdjét pozitívan befolyásolja.

· A zenei tagozaton történő ének-zene oktatás hatására a gyermek erkölcsi beállítódása pozitív irányban módosul.

· A zenei tagozaton tanuló diákok empátia készsége magasabb szintű, minta a nem zenei tagozaton tanuló diákoké.

A vizsgálata során az általános iskola 4.,6.,8., osztályosait mérte fel:

egyrészt az Erkel Ferenc Általános Iskola és Gimnázium, melyben speciális, emelt szintű ének-zeneoktatás folyik, másrészt a Pécsi Sebestyén Általános és Zenetagozatos Iskola zenetagozatos és nem zenei tagozaton tanuló diákjai között.

A kutatás igazolta a doktorandus feltételezéseit, annak ellenére, hogy az adatok egyszeri, pillanatnyi helyzetet mutattak. Célszerű lenne a kutatást egy országos reprezentatív vizsgálattal alátámasztani.

Az elméleti módszer és az eredményvizsgálat ilyen pozitív képet mutat. Akkor hol a gond teheti fel az olvasó a kérdést.

A bevezetőben írtam, hogy 2006. szeptember 1-jétől ismét indíthattunk Kodály módszerrel énekes tagozatot, melyet ma emelt óraszámú énekes osztálynak nevezhetünk. A doktorandus többször kiemelte, de szerintem, nem hangsúlyozta eléggé az ének-zene tagozatot. Itt a zenén van a hangsúly. Mi is úgy gondoltuk, hogy 3. évfolyamtól a városi zeneiskolában zenei képzésbe is részesülhetnek növendékeink. Sajnos falba ütköztünk, pedig annak idején, amikor Kodály kidolgozta a módszerét, mellyel az ének-zeneiképzést alapozta meg. Ezt alátámaszthatom azzal, hogy mit gondolt arról, hogy ki a jó zenész:

„a jó zenész kellékeit négy pontban foglalhatjuk össze:

1. kiművelt hallás

2. kiművelt értelem

3. kiművelt szív

4. kiművelt kéz.”

Mind a négynek párhuzamosan kell fejlődnie, állandó egyensúlyban. Mihelyt egyik elmarad, vagy előre szalad, baj van.

Jelenleg az emelt óraszám nem teszi lehetővé, hogy a zenei képzésben megfelelő alapnak tekintsék az iskolai munkát, melyre zenei oktatást lehetne építeni. A Marcibányi téri Kodály nevét viselő iskola tantestülete kidolgozott egy olyan ének tantervet, mely tartalmazza a zeneiskolai szolfézs anyagot. Jelenleg bevezetéséről nem lehet szó - ki tudja miért?!! A finanszírozás a gond, ha a zeneiskola fejkvótát igényel, csak arra a tanulóra, kaphat, aki minimálisan 4-5 órát tanul művészetoktatási alapintézményben. Tehát kötelező szolfézsra beíratni a gyereket, ami számomra nem érthető.

Minden iskola kiskapukat keres azért, hogy a tanulóit meg tudja tartani és ezek a kiskapuk nem az előírások szerint történnek, mert akkor a gyerek sérül. Nem hiszem, hogy a heti iskolai 4 tanórai énekóra és 2 énekkar mellé szükséges a zeneoktatáshoz a heti 2 óra szolfézs. Egy ilyen szabályozással a tönkre lehet tenni egy világhírű módszer alkalmazását, melyre a Japánok külön finanszírozást vezettek be.

Kodály módszer aktualitása

Ahhoz, hogy elgondolkodhassunk e módszer aktualitásán, először is azt kell szemügyre vennünk, hogy milyen a korunk zenei élete, amelyben a módszer hathat.

Megállapítható hogy háromféle zene különül el élesen:

· piacra termelt zene (a tömegkultúra zenéje)

· szórakoztató vagy könnyűzene

· Művészi céllal készült zenealkotások.

A kontrasztok annyira élesek, hogy különösebb kutatásra nincs szükség, ahhoz, hogy kijelenthessük. Az euroamerikai féltekén í8de talán az egész világon is) a tömegkultúra részét képező piacra termelt zene rövid 50-80 év alatt a többivel szemben megsemmisítő előnyre tett szert. A világban mindenféle lejátszott (megszólaltatott) zenék 60-80%-ban (Európában valószínűleg nagyobb arányban) egészen biztosan a tömegkultúra zenevilágából kerülnek ki. Valamelyest nemzeti jelleggel bíró könnyűzenék lejátszottsága alig 20-30 %, míg a művészi igénnyel készült alkotások jó esetben is talán 4-5%-ot tesznek ki. Eközben az iskolai énekórák száma radikálisan csökkent, de mindez igaz a művészeti tantárgyak óraszámaira is.

A kodályi alapelv szerint csak a legjobb legértékesebb művek alkalmasak arra, hogy a gyermekeket művészetre neveljük.

1937-ben megjelent és már említett „Bicinia Hungarica” című sorozat első füzete, később a második és harmadik kötet majd az 1943-ban megjelent „333 olvasógyakorlat” mely a zenei képzésben részesülők zenei ábécés könyve, de az „Ötfokú zene” négy füzete is ezt a célt szolgálja. Ez a kincs adott csak ki kellene használni, és ezt a kincset csiszolta Ádám Jenő, Bárdos Lajos, P. Szabó Helga és lehetne a sort folytatni. Én szeretném kiemelni Nemesszeghyné Szentkirályi Márta munkásságát, aki a kecskeméti Kodály iskola elindítója volt, és a módszer térhódításában az érdeme elévülhetetlen. E módszer alkalmazásának köszönhetően érettségizhettem ének-zenei tagozaton és elmondhatom, hogy osztályunkból mindenki megállta a helyét és ez elsősorban a zenei nevelésünknek köszönhető.

Érdemes még felhívnom a figyelmet az 1961-1970-1980-as évek kutatásaira, melyek Barkóczi Ilona, Pléh Csaba, Kokas Klára, Laczó Zoltán nevéhez fűződnek.

Közösen gondolkodjunk el, hogy nemzeti értékeinket, köztük Kodály Zoltán nevelési elveit megőrizzük, és büszkén alkalmazzuk gyermekeink nevelésében.

Felhasznált irodalom:

Barkóczi Ilona- pléh Csaba (1977): Kodály zenei nevelési módszereinek pszichológiai hatásvizsgálata. Kodály Intézet kiadása Kecskemét

Falus Iván (szerk) (2004): Didaktika Nemzeti Tankönyvkiadó

Forrai Katalin (1991): Ének az óvodában. EMB. cop. Bp.

Forrai Katalin (1972): Iskola előtti zenei nevelés Zeneműkiadó Bp.

Gyarmathy Éva (2006): A tehetség, fogalma, összetevői, típusai és azonosítása. ELTE Bp.

Kiss Jenőné Kenesei Éva (1966). A zene szerepe az ifjúság nevelésében. Módszertani Lapok: ének-zene 1963/3.2.18-23.o

Kodály Zoltán (1974): Új utak a zenei nevelésben Bp. zeneműkiadó

Kodály Zoltán (1974): Visszatekintés I-II. Zeneműkiadó Bp. Szerkesztette és közreadta: Bónis Ferenc

Kokas Klára (1972): Képességfejlesztés zenei neveléssel Zeneműkiadó Bp.

L. Nagy Katalin (2004): A kerettantervi kompetenciák fejlesztésének lehetőségei az ének- zene területén I-II

Nagy Márta (2009): Zenei nevelés hatása a személyiség fejlődésére SZIE Tanárképző Intézet Gödöllő

Nagy Márta (2003): A Kodály-koncepció alkalmazásának hatásvizsgálata Tehetség 2003/1-2

Laczó Zoltán (2002): Zenepedagógia és a társadalom Magyar zenei Tanács Bp.

Michel, Paul (1974): A zenei nevelés lélektani alapjai Zeneműkiadó Bp.

Nemzeti Alaptanterv, 2004

Pukánszky Béla- Németh András (1998): Neveléstörténet Nemzeti Tankönyvkiadó Bp.

Udvardi Lajos Endre (1991): A művészeti nevelés módszertana Tankönyvkiadó Bp.

A szerzőről:

Solti Kálmán ny. igazgató, Kodály Zoltán elkötelezett híve vagyok. 1946. szeptember 8-án születtem Kecskeméten Iskoláimat helyben,  Budapesten és Szegeden végeztem. A BME-n mérnöktanári oklevelet Szegeden bölcsészdiplomát szereztem. Magam is ének-zenei tagozaton érettségiztem. Fontosnak érzem az ének-zene oktatást. (Hámori professzor úr cikke számomra fontos és mérvadó) Tanítottam Kecskeméten, Kiskőrösön. Kalocsán és Kecelen.

Kiskőrösön a Petőfi  S. Gimnáziumban, majd Kalocsán a Nagyasszonyunk Katolikus Általános Iskola és Gimnázium igazgatójaként kerültem nyugdíjba. Kalocsán beindítottam az énekes iskolai képzést 2007-ben. Kecelen az iskola egyházi  átvételét irányítottam igazgatóként. Jelenleg szakfelügyelőként tevékenykedem. mellyel a Kalocsa- Kecskeméti érsek úr  bízott meg.