XVII. NEMZETKÖZI VIOLA D´AMORE KONGRESSZUS MAGYARORSZÁGON (BUDAPEST/KAPOSVÁR)

2014 JÚNIUS 25-29.

CARLOS MARIA SOLARE

A 37 éve létező „Viola d´amore society of America” kétévenkénti ritmusban rendezett 16 kongresszust. A szervezet utódja, az „International Viola d´amore Society e.V.” (Nemzetközi Viola d´amore Szervezet, Regisztrált Egyesület) 2014-ben gördülékeny átmenetben tartotta meg az első kongresszusát. Ehhez, Urbanetz-Vig Margit, hosszúéves egyesületi tag hívott meg bennünket magyar hazájába. A nyitó- és zárókoncert Budapesten, reprezentatív helyeken zajlott, közöttük pedig a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola termeit foglalták el a résztvevők.

A tárgynak megfelelően – minden Viola d´amore játékosban ott lappang egy kutató – az előadásokon és koncerteken sok felfedezés volt az új és elfelejtett repertoárban. Különösen érdekes volt hallani, hogy a spanyol város, Saragossa Katedrálisának könyvtárában található egy kötetecske, melyben több szonáta is van viola d´amorera, kísérettel. Korábban még több szonáta is volt, de sajnos a 19. sz. elején a nem kötött kottákat kiselejtezték. Két szonátát – egy Anonymust és egyet Francesco Lenzi-től – felfedezője, a madridi Maria del Camino Bravo mutatott be. Genovában is találtak egy versenyművet viola d´amorera vonós kísérettel. Marianne Ronez ismertette anélkül, hogy a zeneszerző kilétét meghatározta volna. A címlapon „Nardini?“ áll – beleértve a kérdőjelet – a basszus szólamon: Carl Michael Ritter von Esser. A kompozíció stílusából egyértelműen nem dönthető el, ki is írta ezt a bájos darabocskát.

Magyar zenét viola d´amoréra mindjárt a nyitókoncerten ismerhettünk meg, amikor is Botos Veronika, a Budapesti Filharmónikus Zenekar tagja Erkel Ferenc Bánk Bán c. operájából Melinda áriáját obligát viola d´amore kísérettel bemutatta. Vajon mi vitte Erkelt arra, hogy a viola d´amore mellett hárfát, cimbalmot és angolkürtöt is írt elö – a virtuózan vezetett szoprán szólamhoz ?– a hangzás tényleg varázslatos volt. Ugyanúgy cimbalomra és viola d´amorera íródott Györe Gábor: Változatok egy XVI. századi dallamra, mely ugyanazon koncerten hangzott el. Sőt continuo hangszerként is szolgált a cimbalom – Herencsár Viktória kezében – Giovanni Battista Toeschi szonátájában, melyet Vig Margit adott elő.

Ezen kívül az eredetileg a cimbalommal rokon hangszerre, a „Hackbrett“-re íródott darabot, Paul Angerer: Trifolium Octangulum-ját zongorás átiratban hallottuk. Szívesen beletörődtünk ebbe a lehetőségbe: a 87 éves zeneszerző adte elö saját darabját. A viola d´amore szólamot természetesen fia, Christoph Angerer játszotta, kettejük fellépése volt a zárókoncert fénypontja, mely a Zenetudományi Intézet ünnepi termében a budapesti Várnegyedben zajlott. A műsorban még hallottunk – sok más kompozíció mellett melyek felsorolása fáradságos lenne – két darabot Wladimir Pantschewtöl, melyek Marianne Ronez és a szoprán, Albena Naydenova finom érzésű előadásában hangzottak el a zeneszerző jelenlétében. Megható volt Anton Huberty két viola d´amore írt duói az egyik legfiatalabb society tag, Karlina Ivana és az egyik alapító tag, Daniel Thomason előadásában - az utóbbi két nappal korábban ünnepelte 80. születésnapját. Világosan éreztük, hogy a láng tovább adatott, és soha nem volt jobb, biztatóbb kilátás a viola d´amore és zenéje számára.