M. DIETRICH HELGA

Forrai Katalinra emlékezünk

„ Az, hogy a gyermekünk milyen képességeket kapott, nem szégyen, s nem dicsőség.

Az örök tarka tulajdonságaiból húzta ki az élet lottója. Gyermekeinket tehát úgy kell

tekinteni, mint az emberi jövő ránk eső hányadát; kis testeket, akikben a jóakarat

állandó, csendes sugárzásával kell a lehetőség csírázását támogatni…”

Németh László

Már tíz éve, hogy Forrai Katalin nincs közöttünk. A kisgyermekkori zenei nevelés ügyének hazai és nemzetközileg is széles körben elismert követe 2004. december 30-án elment - és mégis velünk maradt.

Kati néni… így szólította őt talán az egész ország. Egyéniségének kisugárzása, a belőle áradó harmónia gyermeket és felnőttet egyaránt magával ragadott. A fenti idézetben megfogalmazott gondolatok benne testet öltöttek - amint a kicsinyeket ,neveltjeit , barátait, vagy kollegáit bíztatta és őszinte nyitottsággal nyitottságra sarkallta. Erőt sugárzott - személyes oda fordulásával, mindenkor érdeklődve figyelt. Építő módon kritikus szavai - gyakran fűszerezve messze földön híres humorával - hosszú évtizedeken átívelve egyengették tanítványok egész sorának útjait.

Szakmai tudásának mélysége, haladó tendenciájú elméleti /módszertani naprakészsége tekintélyt parancsoló volt itthon és határainkon túl egyaránt. Iskolateremtő módszertani kultúrája irányadó mérce volt évtizedeken át. És az ma is!

Szellemi öröksége gazdag, hihetetlenül színes. Hálásak lehetünk a Sorsnak mindazok, akik ismerhettük. Feladatomnak érzem, hogy életének néhány fontos állomását azok számára is felemlítsem, akik személyesen már nem ismerhették őt. Természetesen, egy gazdag- és szerteágazó életút valamennyi, fontos momentumát nehéz lenne felsorolni jelen keretek között. Ám, méltatni annál inkább szükséges és időszerű!

Debrecen,1926. Szeptember 25. - zenét szerető és azt magas szinten művelő családba született, s ez meghatározó volt számára a pályaválasztás tekintetében is.

A 40-es évek közepén a tanítói - és énekszaktanítói képesítés megszerzése után bátyja, Forrai Miklós révén, személyesen találkozhatott Kodály Zoltánnal. Ez a találkozás egész további életútjának, szakmai feladatainak felfedezését is jelentette.

Kodály tanár úr arra biztatta, hogy még két diplomát szerezzen! Ezen felül nagy ívű feladatokkal, személyre szóló tanácsokkal látta el. Kati néni a kihívást megtiszteltetésként élte meg. Mestere buzdítása a továbbiakban is motiválta.

Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán középiskolai énektanári - és karvezetői diplomát szerzett, majd az 1947-től 1967-ig terjedő időszakban - Kodály Zoltán haláláig - avatott tanítványként, elkötelezett munkatársként dolgozott a hazai zenei nevelés ügyének megreformálása érdekében.

A diploma kézhezvételét követően általános iskolában kezdett el tanítani, majd álmaihoz híven óvodás korú gyermekekkel is foglalkozni kezdett. Személyes feljegyzéseiből tudjuk, hogy a budapesti Dob utcai óvodában töltött évei alatt egy alkalommal Hermann Alice - a fővárosi vezető felügyelő - figyelt fel kiváló pedagógiai vénájára, énekes foglalkozásainak játékosságára, szívet melengető énekhangjára. Közbenjárását követően került a Huba utcai, majd a Brunszvik Teréz Óvónőképzőbe az ötvenes évek elején, ahol nyolc tanéven át, énektanárként dolgozott. A pedagógusjelöltek oktatása mellett újra és újra elvarázsolta a kicsinyekkel való foglalkozások élménye.

1952-től - Kodály tanácsára - a főváros nyolcadik kerületében délutáni, úgynevezett zeneóvodai foglalkozások vezetését vállalta a Csobánc utcai óvodában. Szerény anyagi körülmények között élő családok zeneileg fogékony gyermekeivel foglakozott. Hamarosan híre ment a zeneovinak és a szélrózsa minden irányából érkeztek gyerekek a foglalkozásokra, hetente kétszer - nem ritkán művészcsaládok gyermekei is. Közülük, azóta többen sikeres zenészekké lettek, illetve elmondható, hogy mindannyian zenét szerető emberré váltak. Mintegy fél évszázadon át tartó pedagógusi munka - egy emberöltőnyi ragaszkodás! - fűzte Kati nénit a fenti óvoda gyermekeihez, pedagógusaihoz, a zeneovihoz.

Generációk jártak csodájára gyümölcsöző pedagógusi törekvéseinek a kicsinyek körében. A foglalkozásokon gyakran hospitáltak szakmabeliek és pedagógusjelöltek is. Majd’ minden alkalommal külföldi vendégcsoportok tagjai vettek részt nem csupán a foglalkozásokon, hanem az azt követő - estébe nyúló - szakmai megbeszéléseken is. Ezek a konzultációk, elemzések nagyon sokat jelentettek számunkra - különösen, akik rendszeresen, tanítványokként voltunk jelen. Kati néni soha nem lehetett annyira fáradt - látszólag! - hogy elmaradjanak ezek a megbeszélések. Kérdéseinket mindig meghallgatta, majd feladatokkal látott el bennünket pl. mondókák, dalos játékok elemzése, memorizálása, újabb zenei anyagok gyűjtése, vagy tervezetek elkészítése célzott zenei képességfejlesztési feladatok köré. Ezekre mindig visszatért, az elvégzett munkát számon kérte, értékelte - értő megjegyzéseivel mindig tovább tudott minket lendíteni. Hihetetlen munkabírása, elhivatottsága élő példa volt számunkra. Partnernek tekintett bennünket, a szorgalmat elvárta és buzdításaival megelőlegezte a magunkba vetett hitet.

Az emberi kapcsolatok építésének művésze volt. A vele való találkozás szakmai- és emberi szempontból is meghatározó jelentőségű volt, mind gondozónő, vagy fejlődéspszichológus, mind gyógypedagógus, óvodapedagógus számára, vagy akár gyermekműsorok szerkesztője esetében is.

Az ötvenes évek elején Kodály tanár úr biztatására óvodai énekes könyv szerkesztésébe kezdett. A Magyar Népzene Tára akkor frissen megjelenő I. kötetéből, kollégáival - Andor Ilonával, Katanics Máriával és Kerecsényi Lászlóval - ezernél is több népi gyerekdalt néztek át. Szigorú szempontsor alapján elemeztek és válogattak ki mintegy 150 gyermekdalt, melyeket megfelelőnek gondoltak arra, hogy a kicsinyeknek szánt játék- és dalanyag darabjaiként bekerülhetnek a készülő könyvbe. Kodály azonban csak mintegy 45-öt ítélt alkalmasnak közülük, melyeket az életkori sajátosságoknak megfelelően zenei képességfejlesztéséhez is javasolt. Így, a dalanyagot még további játék-válogatással egészítették ki, mesterük instrukcióit figyelembe véve.

Ezen időszak tapasztalataira visszaemlékezvén Kati néni minket, tanítványokat is elemző mérlegelésre, mértéktartó válogatásra, átgondolt dalanyag tervezésre buzdított. Úgy tanította, hogy a kicsinyeknek az éneklés, mondókázás élményén túl a közös játék közben kibontakozó személyes kapcsolat is életre szóló, emberformáló erővel bír. Előadásaiban, írásaiban, szakmódszertani könyveiben mindenkor hangsúlyozta a felnőtt modell szerepét, hiszen a gyermek minden iránt nyitott, befogadni, utánozni, tanulni vágyik. Arra intett minket, hogy a felnőtt gondozó, óvó- és tanító feladata, s egyben felelőssége is, hogy vezesse a gyermeket, igényeit és ízlését alakítsa, valamint képességeit egyénre szabottan formálja.

Fáradhatatlanul dolgozott gyermek- és felnőtt közösségek oktatása - nevelése érdekében. Az elmélet és gyakorlat összekovácsolásának, művészi egésszé varázsolásának mestere volt.

Híven Kodály egyre szélesebb körben kibontakozó, meghonosodó zenei nevelési elveihez a népi dalos játékok mellett komponált gyermekdalok születésénél is - ahogy mondta - ’bábáskodott’. Kodály 333 olvasógyakorlatát Ő vitte el Weöres Sándorhoz. A mesterien megkomponált olvasógyakorlatokat heteken át, mintegy előénekelte a költőnek, aki rímes sorokat alkotott a dallamokhoz. Így született meg a kisgyermekeknek ajánlott remekművek egész sora, melyek egyre többször csendültek fel gondozók, óvodapedagógusok ajkán. Ki ne emlékezne a Kis emberek dalai megkapó, máskor humoros darabjaira: Tarka kutya, Jön a kocsi most érkeztünk, Azt mondják, hogy a cipő, Fut, szalad a pejkó…, stb., melyek később a pedagógusok által forgatott szakkönyvekbe is szép számmal bekerültek.

Hasonlóképpen, az Európai gyermekdalok 2 kötete és a Szomszéd népek dalai is hosszú gyűjtő- és úttörő munka eredménye volt.

A neves költők által művészien magyar nyelvre fordított dalszövegek igen népszerűvé tették a fent nevezett gyűjteményeket - Csukás István, Károlyi Amy, Weöres Sándor,… tollából - és azok ma is. Külön öröm, hogy napjainkban új kiadásban is elérhetők. A dalok eredeti szövege is megtalálható az igényes gyűjteményekben. Mintegy 46 európai nép dalait adják közre ezek a kötetek, pl. a Hull a hó is / finn /, Ág, ág, kicsi ág /mari/ , Hipp, hopp, huss/német/ …gyermekdalok.

Hihetetlen teherbírását példázza, hogy párhuzamosan a fent említett munkáival, időközben a Magyar Rádió által rendszeresen sugárzott Óvodások műsorát is vezette, évtizedeken át. Az országszerte igen népszerű műsor az óvodásokat éneklésre, együttjátszásra buzdította, de nagyszerűsége, népszerűsége abban is rejlett, hogy az óvónőknek nyújtott magas színvonalú mintát. Számtalan ötletet adott dalcsokrok, játék füzérek összeállításához és játékos megvalósításához. Az éteren át is sugárzott az az utánozhatatlan játék kedv, huncut cinkosság a gyerekekkel - akiknek mindenkor őszinte partnere, játszótársa tudott lenni. Nem ismertem senkit rajta kívül, aki úgy szeretett és tudott játszani a kicsinyekkel, mint Ő! Nagy ajándék ez a képesség - és nekünk is az volt, akik a szárnyai alatt nőttünk fel és testközelből figyelhettük, majd próbáltuk ellesni azokat a pedagógiai fogásokat, melyek egyéni/egyedi módszerének morzsáit jelentették.

Szívügye volt a bölcsődei gondozókkal folytatott munka is, valamint a kicsinyek körében végzett pedagógiai célú megfigyelések sora. Évtizedeken át behatóan tanulmányozta a bölcsődében megvalósítható zenei fejlesztés lehetőségeit. Már 1955-ben kapcsolatba került Akócsi Ágnessel, aki naprakész, közérthető szakanyag elkészítését kérte tőle a kicsinyek zenei nevelését célozva. A hatvanas évek közepén a Heim Pál Gyermekkórház Módszertani Bölcsődéjében zenei megfigyeléseket végzett, módszertani- és kontroll gyermekcsoportokban. A kicsinyek hangicsálásait, a játéktevékenységeiket kísérő spontán rögtönzéseket jegyezte le, majd adta közre az elemzéseket követően. 1971-től már a Bölcsődék Országos Módszertani Intézete (BOMI) első módszertani munkatársai közé tartozott, akik feladatként tűzték ki egy jól megalapozott nevelési - gondozási program kidolgozását. Megfigyelései arra irányultak, hogy hogyan hat az énekes környezet, illetve a felnőtt énekes modell a 0-3 éves korú gyermekek zenei fejlődésére, beszédfejlődésükre. Gondozónőket mozgósító továbbképző tanfolyamain a gyerekeknek szóló játékok, ritmikus mondókák, zenehallgatásra szánt dalok tanítása mellett a gondozónők énekhangjának és éneklési kedvének fejlesztése, hangszerjátékra való motiválásuk is hangsúlyt kapott.

Mindeközben társszerzőként is megismerhettük pl. az Átmenetek iskoláskorig, a Művészetre nevelés a családban, Esztétikai nevelés az óvodában c. könyvek fejezeteiből, melyek születését minden bizonnyal az is elősegítette, hogy aktív tagja volt a Magyar Pedagógiai Társaság Kisgyermeknevelési Szakosztályának.

Az Országos Pedagógiai Intézet munkatársaként, mint egy hőskor részeseként, kiváló munkakapcsolatban dolgozott együtt Szabadi Ilonával, Bakonyiné Vincze Ágnessel - megalkotva egy rugalmas, modern szemléletű pedagógiai programot,/ Az Óvodai Nevelés Programja, OPI 1971/ mely maximálisan tiszteletben tartotta a gyermek játékhoz való jogát, lelki szükségleteinek biztosítását és a játékos ismeretszerzés alkalmainak tervezését is előírta. A programot nagyra értékelték országhatárainkon túl is. Nem csoda, hiszen szakmailag alaposan elő volt készítve, majd a bevezetés utáni években országos szintű eredményvizsgálatokkal is mérték hatását. 1989-et követően, a továbbfejlesztett program útját is figyelemmel kísérte (1989). Általános pedagógiai felkészültsége, a szakirodalmi források naprakész ismerete, következetessége, igényessége sokak számára példaképpé emelte Őt.

Tapasztalatait megosztotta az általa kezdeményezett országos tanfolyamok résztvevőivel is, pl. 1977-től kétévente - más és más megyében - kerültek megrendezésre az Ének Munkaközösség Vezetők Tanácskozásának alkalmai, ahol a bölcsődei zenei nevelés helyzetével, az ÓNP elveinek zenei neveléssel kapcsolatos gyakorlati megvalósulásával, az ének módszertankönyv használatával, ...foglalkoztak a résztvevők. A tanácskozást mindig gyakorlati bemutatók és azok elemzése egészítette ki. Lenyűgöző volt, hogy milyen érzelmi intelligenciával fordult a számára ismeretlen gyerek csoportok felé, mikor vendégpedagógusként foglalkozott velük. A kijelölt óvodapedagógus kollegák által vezetett foglalkozásokat is mindenkor részletes, tudatosan célzott elemzés követte - arra is mintát adva, hogy mennyire autentikus módon adta a résztvevők tudtára a módszertani tanulságok sorát. Akár több száz résztvevő is összegyűlt ezekre a műhelyfoglalkozásokra, köszönhetően kivételes egyénisége kisugárzásának és a feladatok gyakorlati hasznosságának is. Az elengedhetetlen közös éneklések hangulata, a kánonok íze, a népdalcsokrok és népdalfeldolgozások élménye sokunk emlékezetében él, mindmáig.

Kati néninek, saját bevallása szerint, mindenkor egyik legkedvesebb - általa magas rangra emelt - feladata volt, hogy a közös játékok során sok helyi népdalt, népi gyermekjátékot tanultunk az aktuálisan meglátogatott táj-egység kincseiből. A helybéli pedagógusokat gyűjtőmunkára is buzdította az elveszőben, vagy már kihalóban lévő népi hagyományok megőrzése érdekében.

A hetvenes években megjelent az új - módszertani tartalmában is újszerű - Ének az óvodában, c. óvodai énekes könyve. Időközben, szorgalmazta a zenehallgatással, mozgással, tánccal foglalkozó kézikönyvek megjelentetését is. Részt vett az óvónői szakközépiskolák zenei tanterveinek szerkesztésében is, valamint készülő tankönyvek lektorálásában is szerepet vállalt.

Szívesen vállalt zsűri elnöki tisztséget pl. az Országos Énekfoglalkozási Versenyeken, melyek időszakosan kerültek megrendezésre, óvodapedagógus hallgatók részvételével - a hazai pedagógusképző intézmények szervezésében. Bíráló, értékelő, empatikus szavai, az építő jellegű elemzések, továbblendítő gondolatai mindenkor tanulságosak voltak valamennyi résztvevő számára - beleértve a felkészítő tanárként jelenlévőket is.

Bárhová hívták az országban, szívesen utazott - szárnyakat adott a nála tapasztalatlanabb kisgyermeknevelőknek is. Egy riport során így vallott:

„… bárhová elmegyek, ha hívnak, nem engedhetem meg magamnak, hogy ne tiszteljem meg azokat, akik segítségre várnak. Ha Texasban vagy Ausztráliában foglalkozom gyerekekkel, tanárokkal, ’Karakószörcsögre’ is kötelességem elmenni, ha várnak.”

Azon kevesek közé tartozott, akik tudtak maradandót alkotni - több területen is. A Pannónia Filmstúdió megbízásából (1983-84) ’Kodály szellemi öröksége - A zene mindenkié’ címmel négy részes videofilm készült (Forg. Kultúra V. rendezte Kiss J.). Ennek szakmai, szakértői előkészítésében, megvalósításában oroszlán szerepet vállalt. Később a film 5 nyelven - szakmai tolmácsolást illetően - került forgalmazásra.

Sokfelé hívták a nagyvilágban, személyét tisztelet övezte, nemzetközi megbecsülés vette körül. Nagy elhivatottsággal képviselte mindenütt azt a zenepedagógiai irányzatot - a Kodály Zoltán nevével fémjelzett zenei nevelési elvek sikeres megalapozottságát, - melynek révén hazánk egyre több figyelmet kapott a hatvanas évektől.

A Nemzetközi Zenei Nevelési Társaság (ISME) konferenciáját, Budapesten tartották, 1964-ben. Ennek egyik programjaként, Kati néni óvodásokkal tartott bemutatóját élvezhették a résztvevők, a Zeneakadémián. Az élő példa mindennél meggyőzőbb volt: az éneklésre alapozott zenei képességfejlesztést már koragyermekkorban kell elkezdeni. A gyakorlatban bemutatott példa segítségével nyert bizonyosságot, hogy a népi játékok stabil bázist nyújtanak a kicsinyek számára a játékos tanuláshoz , kiváltképp’ 6 éves kor alatt. A résztvevők számára is meggyőző volt a gyermekek mindent elsöprő játékkedve és könnyed, játékos feladat megoldásaik. Mintegy ’tapinthatóan’ jelen volt az élő tanulság: hatékonyan járulhatnak hozzá a zenei írás/olvasás alapjainak tudatos letételéhez a jól felépített - már óvodás korban megvalósítható - zenei játékok és mindezeken túl a közös éneklés akár élethosszig ható élményekhez juttatja gyermekeinket.

A konferenciát követően Kati néni nemzetközi pályája felfelé ívelt. A világ számos országába kapott meghívást /élete során majd’ minden földrészen megfordult/. Konferenciákon, szimpóziumokon tartott előadásokat és beszámolt gyermekek körében végzett zenei vizsgálatairól. Ha gyermek csoportokkal is vállalt bemutató foglalkozásokat, már utazásait megelőzően tájékozódott az adott - meghívó - náció zenei hagyományait, zenei nevelési elveit illetően is. Amennyiben dalaik, mondókáik hozzáférhetőek voltak, szép számmal megtanult közülük (eredeti nyelven!) olyan játékokat, amelyeket együttes játékként tervezett majd eljátszani a gyerekekkel. Ennél fogva sok japán, finn, német (stb.) dalt tudott, illetve angol nyelven szóló dalos játékok egész sorát ismerte.

Több hazai- és nemzetközi zenei szervezet kívánt vele együtt dolgozni. 1976-ban az ISME igazgatósági tagjának választották, majd később annak elnöke lett. A Magyar ISME Bizottság elnöki tisztségét is betöltötte. A Nemzetközi Kodály Társaság (IKS) alelnökeként is dolgozott. Ő alapította meg az ISME Kisgyermeknevelési Szekcióját. Világszerte a kisgyermekkori zenei nevelés nagykövetét tisztelték benne.

Itthon is vállalt közéleti megbízatást. 1990 decemberében, az akkor alakuló Magyar Zenei Tanács első közgyűlése őt választotta meg elnökéül. Kati néni , mint vérbeli pedagógus - a mintegy 20 különböző zenei egyesületet tömörítő Zenei Tanács tagjaiban is - erősíteni kívánta azt a meggyőződését , hogy a zenei nevelés a társadalom egésze számára fontos, és mint ilyen, nem lehet elszigetelt, ’csupán oktatási jelenség’. 3 évig töltötte be ezt a tisztséget, a művészeti nevelés sokszínűségét képviselte. Volt munkatársai ma is úgy emlékeznek arra az időszakra, hogy kompromisszumkereső egyénisége sokban segítette a nemes ügyek intézését - különösen egy társadalmi változásokkal terhelt időszakban.

Elismerő kitüntetései közül kiemelkednek:

Apáczai Csere János –díj, a Brunszvik Teréz –díj, a Kiss Árpád –díj, a Budapestért –díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje. A bölcsődei területen kifejtett munkásságáért a Magyar Bölcsődék Egyesülete Akócsi –díjjal tüntette ki.

Az 1990-es évek végén, az Alapprogram (Az óvodai nevelés alapprogramja, 137/1996 Kormányrendelet) bevezetésének időszakában aggódva olvasta a gyakorló intézményekből érkező visszajelzéseket. Ő, aki a megőrizve megújítani híve volt, hangot is adott véleményének, hogy egy programnak mindig segítő, megerősítő jellegűnek kell lenni a gyakorló pedagógusok számára - ugyanakkor, a haladó tendenciájú kimunkálást hiányolta. Féltette az évtizedek alatt hatástanulmányokkal is alátámasztott, jól működő ének-zenei program eredményeit. Valljuk be, aggodalmait, észrevételeit ma sokan látjuk visszaköszönni.

Forrai Katalin halála után családja, 2011 decemberében, a Kecskeméti Kodály Intézetnek ajánlotta fel szakkönyveit, jegyzeteket, fényképeket, valamint azokat a video- és magnetofonszalagokat, melyek Kati néni énekfoglalkozásait őrzik. A könyvtár dolgozóival együtt egykori tanítványa, Elizabeth J. Moll (USA) kezdett hozzá elsőként a hatalmas anyag feldolgozásához, rendezéséhez. Köszönet nekik!

Könyvei tehát megtalálhatók – az érdeklődők számára hozzáférhetők – az intézet könyvtárának archív anyagai között - hogy néhányat kiemelve említsek - melyek közül igen örvendetes, hogy az utóbbiak új kiadásban is megjelentek az elmúlt években. Felbecsülhetetlen értéket képviselnek - egy színes, tartalmas életút gazdag termései. Ma is gazdagíthatják mindennapi munkánkat és válogatásra, továbbtanulásra, újabb felfedezésekre ösztönzik a kisgyermekkorral foglalkozó szakirodalom iránt érdeklődőket. Hozzáférhetünk a magyar és angol nyelvű jegyzetekhez, előadásvázlatokhoz, a hazai- és nemzetközi szemináriumokon elhangzott előadásaihoz készített feljegyzésekhez. Érdemes utána nézni, felkutatni, felfedezni azokat a ritka kincseket is - pl. szakdolgozók - melyek itt most nem nyertek említést.

Ma is, mint ’szak-bibliát’ lapozzuk fel könyveinek dalait, játékait, módszertani ötletek sorát: Ének az óvodában, Ének a bölcsődében c. értékes játék variációkat kínálnak a zenei anyag tervezéséhez.

Angol nyelvű módszertankönyve, Music in Preschool címmel - a magyar Ének az óvodában tankönyv ’testvére’ - sok angol ajkú diáknak is segítséget nyújthat. Jean Sinor tanárnővel együtt állította össze a könyv anyagát és adaptált, angol nyelvű dalanyaggal adták közre.

Még mindig itt van hát közöttünk…, noha egy más dimenzióból átsugározva érezhetjük közelségét. Sokszor a meglepetés erejével hat, hogy mennyire élő ma is tanításainak, gondolatainak frissessége, intelmeinek aktualitása.

A kisgyermekkori művészeti nevelés létjogosultságáért, napi jelenlétéért ma is ki kell állnunk. Komplex személyiségformáló erejét napjainkban is fontos tudatosítani, kiváltképp’ a gyermekeinket hívatlanul is körülvevő hangáradat, információ bőség forgatagában. Kati nénitől már megtanultuk: a befogadás, befogadni tudás képességét, a rácsodálkozás élményét, az alkotás örömét már 6 éves kor alatt fontos, hogy gyermekeink megtapasztalják.

* * *

Forrai Katalin tiszteletére, egy nemzetközi bizottság - angol, amerikai, ausztrál, kanadai, magyar pályatársai és tanítványai kezdeményezésével - díjat hozott létre. A Nemzetközi Forrai Katalin Díj emléket kíván állítani Forrai Katalin felbecsülhetetlen értékű pedagógiai munkásságának, melyet a kisgyermeknevelés ügyéért fejtett ki. Cél, Kati néni szellemi örökségének ápolása, szakmai hitvallásának mélyebb megismertetése, átörökítése. A díj egyben buzdításul is szolgál azon pedagógusok számára, akik ma is az igényes zenei nevelés megvalósításán munkálkodnak. Első alkalommal egy francia és egy japán pedagógus vehette át a díjat: Christian Pineau és Chinen Naomi Ők még személyesen ismerhették a tanárnőt. Országukban évtizedek óta arra törekszenek, hogy a Kati néni által felmutatott úton folytassák a kisgyermekek zenei fogékonyságának gazdagítását, valamint pedagógiai tanfolyamok szervezésével is azon fáradoznak, hogy az értékes zenepedagógiai örökség tovább élhessen - saját országukban is.

A Nemzetközi Forrai Katalin Díj elnyerésére idén két magyar pedagógus is kapott jelölést, a mintegy hét jelölt között. A Parlando következő számában hírül adjuk majd, hogy végül kik a díjazottak, 2015-ben.

Ó, ha cinke volnék, útra kelnék / hömpölygő sugárban énekelnék… egyike volt legkedvesebb dalainak. Emlékezzünk Forrai Katalinra! Vágtasson akár sárkány paripán az ének, vagy levegőben ide-oda kanyarogjon a dallam…, de szóljon!

A gyerekek ma is nyitottak. Mindig legyen, aki velük, nekik énekel nap, mint nap! Nőjünk fel a kisgyermekkori művészeti nevelés feladataihoz!

Köszönjük, Kati néni!

A szerző:

M. Dietrich Helga ELTE TÓK Ének-zenei Tanszék nyugdíjas docense