ELHUNYT Pados Róbert nagybőgőművész, polgármester

(Sárvár, 1954. június. 7. – Bő, 2014. november 14.)

1968-72 Zeneművészeti Szakközépiskola, Győr, 1972-75 Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézet Győri Tagozata, nagybőgő szak, tanára: Tárnai Antal, 1972-76 Tibay Zoltántól magánúton tanult nagybőgőzni.

1971-76 Győri Filharmonikus Zenekar zenekari nagybőgőművész, 1976- Szombathelyi Szimfonikus Zenekar, Szombathely Zeneoktatói Munkaközösség, tanár, 1990- Bő község polgármestere.

Gyászbeszéd helyett

In Memoriam Pados Róbert

Községünk vasárnapi búcsújára készülve szomorúan fogadtuk a hírt: 60 éves korában elhunyt Pados Róbert nagybőgőművész, Bő község korábbi polgármestere.

Azon kevesek közé tartozott, akik még fontosnak tartották és próbálták megőrizni a felbomló hagyományos falusi társadalom értékeit, aki büszke volt az elődökre, azokra, akik a községből származtak és hírnevet szereztek, aki mélyen megélte és ápolta őseinek keresztény hitét.

Ő azonban nem hagyta itt a falut, tanult és világot látott emberként is közöttünk maradt. Házat épített, családot alapított, négy gyermeket nevelt, szorgalmasan végezte munkáját a Szombathelyi Szimfonikus Zenekarban.

Amikor eljött az ideje és a közösség szolgálatot kért tőle, vállalta azt, ő lett a község első polgármestere, 20 évig volt a falu vezetője.

A rendszerváltás örömteli, de rendkívül nehéz időszakában töltötte be ezt a fontos tisztséget. A közös tanácsok kényszeréből szabadult, önállóvá vált településekkel nem volt könnyű megállapodni a vagyon felosztásáról, a közös intézmények sorsáról. A környező települések polgármesterei tisztelték őt, hallgattak szavára, jó tárgyalási készségének is köszönhető, hogy – nem úgy, mint sok településen - itt minden megmaradt, amire ma oly büszkék lehetünk.

Irányítása alatt épült ki a modern települést megalapozó két alapközmű: a gáz és a csatornahálózat. Felújított utak, járdák, árkok és épületek emlékeztetnek munkásságára.

Mindenkivel megtalálta a közös hangot. Mint sok gyermeket nevelő ismerte a fiatalok problémáit, de értett az idősek nyelvén is. Ma is emlegetjük tanulságos történeteit.

Ha a munka fáradtságától rosszkedvűen érkezett a hivatalba, akkor is tudtuk, bármit kérnénk tőle, ha módja van rá, megadja.

„Nagyon szerettem, mert szív-ember volt!”- mondta a napokban valaki, ennél szebben jellemezni életét nem is lehetne.

Nem hagyta cserben a faluközösséget akkor sem, amikor egy másik szolgálatra volt szükség. Évtizedekig kántorként tevékenykedett, orgonajátékával és énekével dicsérte Istent, még a halálát megelőző napokban községünk védőszentjének, Szent Imre hercegnek ünnepén is.

Ha a hivatali ügyek intézése után néha az élet komoly dolgairól beszéltünk, gyakran idézte az év végi hálaadás énekének sorait:

„Isten ki az időnek Határát kimérted

Örök bölcsességeddel Sorsunkat intézed.”

Bízzuk tehát magunkat, ahogy ő is mindig tette, a mennyei Bíró jóindulatára, tartsuk meg Őt emlékezetünkben.

Köszönjük Kedves Polgármester Úr, nyugodj békességben!

Bő Község Önkormányzata, a közös önkormányzati hivatal - a falu nevében is - a gyászoló családnak részvétét fejezi ki.

Dr. Vincze György

jegyző

(A nekrológ forrása: Bő község honlapja)