Parlando 1999/5, 20.-24. p.

A KA-HANGRENDSZER 9-ES OSZTÁSA

Előző cikkem megjelenése óta hosszú idő telt el, ezért röviden visszatérek a KA-hangrendszer fejlődésének korábbi állomásaira.

Hangrendszerem alapja egy általam felfedezett matematikai táblázat. Az ebben szereplő számokat frekvenciaként alkalmaztam (ennek mértékegysége a Hertz, amely a másodpercenkénti rezgések számát fejezi ki). Az új hangrendszer egyidejűleg megszólaltatott hangjai egymással olyan kombinációs hangokat keltenek (ezek közül legfontosabb a frekvenciák különbsége), amelyek maguk is részei a hangrendszernek. A KA-hangrendszer legfontosabb hangköze az aranyszext, amely itt úgy viselkedik, mint a dúr-moll tonalitásban az oktáv. Egy aranyszextet eleinte 8, később 11 különböző hanggal töltöttem ki. Az aranyszext kivételével kevés ismétlődő hangközt találtam. Végül a 11-es rendszerben kialakult a hangközök bizonyos köre, ahol az ismétlődések előfordultak. Ezek mentén hangrendszeremet további azonos hangközlépésekkel fejlesztettem tovább. Melyek is ezek a hangközök? (Nagyságukat cent-ben adom meg. 1 temperált félhang = 100 cent, 1 tiszta oktáv = 1200 cent.)

· aranyszext 833 cent (kisszext + 1/3 félhang)

· arany terc 366 cent (oktáv és aranyszext különbsége)

· aranykvart 560 cent (tiszta kvart és tritonusz között)

· aranyszekund 193 cent (nagyszekundnál alig kisebb)

I a hangrendszer kiinduló hangja

I – L aranyterc

I – L’ tiszta oktáv

I – N aranykvart

L – N aranyszekund

I – L – N az alap-„hanghármasok” egyike.

A hanghármas úgy viselkedik a KA-hangrendszerben, mint a hármashangzat a diatóniában. (A többi hangnevet itt nem részletezem.)

A KA-hangrendszer 11-es osztásában előforduló hangközismétléseket a következő hangközdiagram ábrázolja:

1. ábra. Hangközdiagram. (Ha az ábrán felfelé haladunk, aranytercet lépünk, ha átlósan jobbra föl, aranykvartot, ha pedig jobbra, aranyszekundot. )

Ezt a diagramot olyan új hangokkal egészítettem ki, amelyek a meglevő hangkészletből ugyanezen hangközökkel érhetők el. Egyúttal elhagytam a régi hangok közül mindazokat, amelyek nem illettek bele az új hangköz-struktúrába.

2. ábra. A KA-hangrendszer 9-es osztása − hangközdiagram és a legfontosabb hangközök

Az eddigi rendezetlen hangközviszonyokkal szemben nagy előrelépés, hogy a szomszédos hangok között most már összesen háromféle, közel azonos nagyságú hangköz szerepel. Ezeket a görög ábécé első három betűjéről neveztem el. Nagyságuk a következő:

· γ 99 cent (majdnem pontosan kisszekund)

· β 93 cent (alig kisebb)

· α a 79 cent (a kisszekund 4/5-e)

Ennek a felosztásnak az a hátránya, hogy az új hangkészlet az alap-hanghármasnak mindössze egyetlen újabb transzpozícióját tartalmazza

Ekkor fordult figyelmem a tágfekvésű hanghármasok felé. (A KA-hangrendszer legkézenfekvőbb szólambeosztása 3 magas szólamból és egy mély fekvésű szólamcsokorból áll, amely önmagán belül 3 szólamú, hangközei egymáshoz képest aranyszextek − ez a jelenség a diatonikus hangrendszer oktávban kettőzött basszusára emlékeztet. A szűk- és tágfekvés a KA-hangrendszerben is a felső három szólamra vonatkozik.) A tágfekvés használatát az is indokolja, hogy a KA-hangrendszer hanghármasai egy aranyszexten belül helyezkednek el, így sűrűségük körülbelül a dúr-moll tonális rendszer négyeshangzatainak felel meg. A dúr-moll tonalitás hármashangzatainak megfelelő szólamsűrűsége a KA-hangrendszerben éppen tágfekvéssel érhetjük el. Ezek körül az I – L – I’ és az I – I’ – L’ – típusúak a legalkalmasabbak. Tekintve, hogy ezeknél csak kétféle hangra van szükség a szűkfekvés 3 különböző hangjával szemben, tágfekvésben újabb alaphangokra is építhetünk hanghármast.

Azért, hogy a KA-hangrendszer 9-fokú osztásából adódó harmóniai lehetőségeket még jobban kiaknázhassam, a temperálás mellett döntöttem. A hanghármasok legkisebb hangköze, az aranyszekund egy β és egy γ hangköz összege. Abból indultam ki, hogy ezt a két, majdnem azonos nagyságú hangközt kiegyenlítem. Ezt segítette, hogy egy aranyszexten belül előfordulásuk közel azonos: 4 β és 3 γ számtani közepével. Ennek az összetett feladatot felvállaló temperálásnak egyik problémája, hogy vagy aranyszextre hibátlan, vagy oktávra. Az általam választott temperálás alaphangköze az aranyszext 43-ad része. Ez majdnem azonos az oktáv 62-ed részével. Az oktáv így kb. 1/1000-del nagyobb a tiszta oktávnál, de fülünk sajátságai miatt az oktávot általában amúgy is kissé nagyobbra szokták hangolni. A δ itt 5 osztásnak, az α 4-nek felel meg.

A következő ábra a KA-hangrendszer temperálásának elvét mutatja be. A 9-fokú rendszerben már sok, bonyolult módosítást szenvedett hangot kellett használnom. Ezért új jelölésrendszert és új kottaírást alkottam. Ez az ábra együtt mutatja a kétféle jelölést.

3. ábra. A 9-fokú rendszer temperált változata

A KA-hangrendszer 43-as temperálása kb. 10-szer olyan pontos, mint a 12- fokú hangrendszeré! De mit jelent a temperálás a gyakorlatban?

A temperált 9-fokú rendszerben a szomszédos hangok között már csak két különböző hangköz szerepel. Ezek elhelyezkedése emlékeztet a diatonikus hangsorok egész- és félhangjaiéra.

4. ábra. Dúr hangsor egész- és félhangjai összehasonlítva a temperált 9-fokú KA-hangrendszer egy aranyszextjének δ és α hangközeivel.

Mindkét rendszerben egy cikluson belül 2 kisebb hangköz fordul elő, egymástól a lehető legtávolabb. Az elemek száma itt is, ott is páratlan, ezért egyetlen hangközcserével újabb, rokon rendszerbe (hangnembe) léphetünk. A KA-hangrendszerben ezt bizonyára akkor érdemes kiaknázni, ha az eredeti 9-fokúság összes lehetősége szűknek bizonyul. Márpedig ezekből bőven találhatunk!

A temperálás új kapcsolatot létesített a 9 elemet tartalmazó hangközdiagram alsó és felső csúcsának hangjai között. Ezért a temperált 9-fokú rendszer hangközdiagramját végtelenített formában érdemes ábrázolni:

5. ábra. A temperált 9-fokú KA-hangrendszer hangközdiagramja. Az egyes hangok szimbólumai periodikusan ismétlődnek.

A 9 hangból 8-ra építhető tágfekvésű hanghármas (ugyanezeknek tiszta oktávjuk is van), 5-re szűkfekvésű is, egyedül a 8-ra épített hangzat alkalmazása korlátozott (mint dúrban a „ti”). Ha a basszus-szólamcsokor nem a hangzat alapját, hanem aranytercét szólaltatja meg, a dúr-moll tonális zene szextakkordjával analóg hangzatot kapunk, amely szintén 8 különböző fokra épülhet. A hangzatok változatosságát a dúr-moll tonális zenéhez képest kétségtelenül csökkenti, hogy nincs meg a dúr és moll hangzatok ellentétpárja. De ha arra gondolunk, hogy a mollterc végül is akusztikailag idegen a harmóniában, nyugodtan mondhatjuk, hogy a temperált 9-fokú KA-hangrendszer van annyira megalapozott akusztikailag, mint a diatonikus dúr hangsor, és a disszonanciakezelés eszközeivel, a kevésbé jól hangzó harmóniák használatával éppúgy élhet, mint sikeres elődje. Ennek mértéke a zenei praxistól függ.

Kottapélda: Részlet Ló-ének című darabomból

Következő cikkemben a KA-hangrendszernek zeneszerzői stílusomra gyakorolt meglepő hatásáról számolok be.

Kósa Gábor

Irodalom:

Magyar Zene 1994/4. Kósa Gábor: A KA-hangrendszer

PARLANDO 1993/6. K. G.: A KA-hangrendszer a pedagógia útján

PARLANDO 1994/6. K. G.: A KA-hangrendszer iskolája

PARLANDO 1995/3. K. G.: A KA-hangrendszer 8-as és 11-es osztása