Hol a helye a
Kósa-hangrendszernek a kortárs zene eszközeinek sorában?
A harmónia korunk
mostohagyermeke.
Maga a „harmónia” szó
eredetileg a szférák zenéjére, a világ isteni tökéletességére utalt, és ez az
együtthangzás szépségében mutatkozott meg.
Az európai zenét azonban alapvetően
az különbözteti meg az összes többi zenekultúrától, hogy nemcsak több szólam
jelenhet meg egyidejűleg, hanem a hangzás fundamentuma, a basszus is
megváltoztathatja hangmagasságát. Ezzel egyidejűleg a szólamok
kombinációi, a harmóniák is változatosak lehetnek. Ezáltal akár ugyanaz a
dallam is hordozhat különböző jelentést más harmóniákkal. A
funkciós-tonális rendszer hosszú fejlődés eredményeképpen a barokkban
teljesedett ki. Itt a harmóniáknak olyan jelentésük
van, amely a beszéd szavaihoz hasonlítható. (Ám ez a jelentés természeténél
fogva nem a tárgyi világra irányul.) Több harmónia egymásutánja hierarchikus
kapcsolatot hoz létre, így a funkciók egymásutánjával mondathoz hasonló
értelmes üzenet jön létre. Ez a nyelvi
struktúra az utóbbi száz évben az avantgárd zenéből kiszorult, helyét
spekulatív szervezési elvek vagy a véletlen alkalmazása váltotta föl.
Mikor az 1970-es évek elején
felfedeztem egy matematikai táblázatot, és ennek számértékeit zenei hangok
frekvenciáinak feletettem meg, ezzel kiléptem a 12-fokú hangrendszer
biztonságából. (Lásd korábbi cikkem a Parlando 1999/5. számában.) Új hangrendszerem fejlesztése
során rátaláltam azokra a harmóniákra, amelyek egy új funkciós-tonális rendszer alkotóelemei lehetnek. Ebben az a
különös, hogy mindeddig az összes funkciós-tonális rendszer alapvetően ugyanazokra
a harmóniákra épült, míg új hangrendszeremben az eddigiektől
különböző harmóniák lettek alkalmasak ugyanerre, így felfedezésem új
dimenziót nyitott. Ez a momentum végül lényegesen befolyásolta kompozíciós
tevékenységemet is. Az új harmóniák egy új zenei nyelv „szavai”, de ezen a
nyelven ma még senki sem „ért”. Ahhoz, hogy üzenetemet mégis eljuttathassam a
hallgatóhoz, kiemelten fontos az, hogy mindent megtegyek az érthetőség
kedvéért. Talán ezért is kapcsolódtam a barokk és főleg a klasszicizmus
hagyományaihoz, hiszen ezekben a stílusokban az egyszerű ritmus és dallam,
a világos harmóniakezelés, a periodikus szerkezet, a jól követhető
modulációk, az átlátható hangszerelés mind segítséget nyújt ehhez. Tudomásul
vettem, hogy le kell mondanom számtalan olyan zenei eszközről, amely
elvonhatja a figyelmet a harmóniai történésről. Ebből a
perspektívából kiderült számomra, hogy mi minden rakódott a hagyományos európai
zenében a harmóniai történésre: egyebek mellett a hangszínek, a dimenziók, a figurációk, a virtuozitás felfokozott használata, a rétegek
megsokszorozása, nem beszélve a zörejekről és a zenén kívüli
eszközökről. Ide kívánkozik az is, hogy a szintetizátoron és a hozzá
kapcsolódó műfajokban a hagyományos harmóniákhoz is egyre több „tömős”
hangszínt alkalmaznak, ezzel áthidalják ugyan a 12-fokú rendszer hamisságából
fakadó kellemetlen interferenciát, de ennek a hangzás áttekinthetősége
látja kárát.
A Kósa-hangrendszer esélyt ad
arra, hogy az elhanyagolt harmónia, újfajta jelentésrendszerével együtt,
visszakerüljön az európai zene áramlatába. Izgalmas ez a harmóniavilág.
Bizonyos akkordok rokonsága rögtön megnyilatkozik, de sokszor a
többértelmű kapcsolatok miatt elveszítjük a fonalat. Noha hosszú évek óta
foglalkozom ezzel a hangrendszerrel, mégis, sokszor engem is lenyűgöz a hangzás
újdonsága. Új darabjaimban a dallam és a harmónia szervezése nemegyszer parafrazeálja a klasszikus mintát, aztán egy ponton
teljesen más törvényeknek engedelmeskedik.
Az, hogy hangrendszeremmel hosszú
évek múltán kiléphetek a nyilvánosság elé, annak köszönhető, hogy végre
sikerült első akusztikus hangszeremet elkészíttetnem. Ez egy vibrafonhoz
hasonló metallofon,
amely – szemben a szintetizátorral – alkalmas arra, hogy új harmóniáimat
hitelesen tolmácsolja. A metallofon egyfelől
nagyon pontosan be van hangolva, másfelől nem tartalmaz túl sok felhangot,
ezért a kombinációs hangok – amelyek a hangrendszer alapjait képezik – tisztán
beleillenek a hangzásba. Ez ugyan az élő előadás feltételei között
nem mindig észlelhető, de a kombinációs hangok egy önmagában is
háromszólamú basszus szólammal is megerősíthetők, sőt ez a
basszus önálló életre is kelhet. Ezt speciális, háromhúrú gambával szeretném kivitelezni.
Ez lesz a következő feladatom, annál is inkább, mert darabjaim többségében
nélkülözhetetlen a basszus.
A metallofon
– és maga a Kósa-hangrendszer – 2015. március 9-én, a FÉSZEK Művészklubban
tartandó szerzői estemen fog bemutatkozni. A mű, ami ebben a
hangrendszerben szintén bemutatóként elhangzik, egytételes Szonátám, amely
teljes mértékben klasszikus felépítésű.
