PETŐ ÁRON ANDRÁS*

A zeneiskola szerepe

A zene szerepe mind az általános iskolában, mind az alapfokú művészetoktatásban

„A 19. században az alsófokú zeneoktatás kialakulására a kor társadalmi és politikai változásai jelentős hatással voltak. A rendszer a magánkezdeményezéstől az államosításig többször teljes átszervezésen ment keresztül. Az országos hálózat kialakulásának nagy szerepe volt az oktatás mellett nem csak a közönség zenei ízlésformálásában, hanem abban is, hogy addig a zene iránt nem fogékony rétegek figyelmét is sikerült ráirányítani erre a területre. (…) Magyarországon – Európában egyedülállóan – 640 zeneiskolában 300 ezer gyermek részesül alapfokú művészetoktatásban…”[1]

„A zeneiskola szerepe kettős: egyfelől a zenei oktatásban résztvevő tanulókkal a zene megszerettetése, a pozitív zenei élmények kialakítása, zeneélvező közönség utánpótlásának kinevelése, a koncertlátogatás életformájának kialakítása. Másrészről pedig a kimagaslóan tehetséges tanulókat zenei pályára irányítja.”[2]

E két idézet nagyon jól összefoglalja a zeneiskola szerepét, de még sorolhatnánk a különböző elgondolásokat. Kodály is azt vallotta, hogy az igényességre csak igazi művészet tud nevelni, és minél korábban találkozik vele a gyermek, annál mélyebbre raktározódik, s annál maradandóbb nyomot hagy. Dr. Váradi Judit így fogalmaz: A zene önmagában csak jó hatású lehet, amelynek többféle alkalmazási lehetősége van, ahol nem veszít jellemzőiből, hanem más, hasonló célú kifejezési formákhoz társul (mozgásművészetek, színház, film, képzőművészet, irodalom), vagy pedig egy más terület veszi segítségül igénybe úgy, hogy valamelyik jellemzőjét kiemeli (sport, zeneterápia), de nem szünteti meg.[3]

Ezek a gondolatok mind igazak, de el kell azon gondolkodni, hogy a zeneiskolára mekkora igény van a mai társadalomban. Tőzsér Anita végzett ezzel kapcsolatban egy nagyon érdekes feltárást 2010. évi szakdolgozatában.[4] Nagy részletességgel vizsgálja a kultúra, ezen belül a komolyzene fogyaszthatóságát. Az biztos, hogy a kutatásban részt vevő fiatalok azért tartanak ki a komolyzene szeretete mellett, mert csak ez tud igazán tartalmas, elmélyedésre alkalmas kikapcsolódást adni. A fiatalok mind tanultak zenét, vagy felsőoktatásban résztvevő hallgatók voltak, vagy az egyetem befejezését követő 1 éven belül készült velük a felmérés. Az egyedi motivációs erők mellett a család támogatása és más speciális körülmények kellenek ahhoz, hogy a komolyzene szenvedélyes szeretete megszülethessen. Emellett nem elhanyagolható tényező a fiataloknál, hogy nem akarnak tömegcikket fogyasztani, de ez a fajta motiváció a komolyzene tekintetében idővel elveszíti erejét.[5]

Nem mindegy, hogy a szülő mennyi és milyen időt tölt a gyermekkel, énekel, rajzol vele együtt. Nem kell képzett művésznek lenni, hogy maradandó, élménnyel teli időt töltsünk a gyermekkel. [6] Másfelől a munka öröme a későbbiekben a gyermekek számára nagy előnyöket tud biztosítani. Itt megtanulják a kitartó, kemény munkát, a koncentrációt, így később, munkavállalásuk során ez nem fog jelentős gondot okozni, sőt a kultúrafogyasztásban is előnyükre válik. Tőzsér Scitovsky Tibor gondolatait idézi: A kutatás, a felfedezés, a művészi és tudományos alkotás az, ami az ember által ismert stimulációs források közül a legtöbb örömet, kielégülést adja, de a szellemi munka sok más formájának is hasonló a hatása.[7]

Tehát, egyfajta örömszerzésre tanítja a gyermekeket a zeneiskola. Dobszay László mondta a következő mondatot, igaz, az egyházzene szerepét emelte ki szembeállítva a különböző szabadidős elfoglaltságokkal, de szerintem magára a művészetoktatásra is igaz. „Akik egyházzeneóráról jönnek, vagy a templomból, biztosan nem fogják a metróüléseket a bicskájukkal úgy fölhasogatni, mint akik a futballmeccsről meg a rock koncertről jönnek.”[8]

Ismét Scitovsky Tibort idézném, aki a kultúrafogyasztás egy elemi pontjára tapint rá, és amely a zeneiskola egyik szerepét is magában foglalja: „..a kultúrát élvezni csak egy előzetes szellemi felkészítés vagy felkészülés esetén lehetséges.”[9] Tőzsér kicsit továbbgondolja ezt: „A kultúra egyes megjelenési formái csak azok számára jelenthetnek értéket, akik fogékonnyá és ez által érdeklődővé, motiválttá tudnak válni az adott ágazat iránt.”[10]

Dr. Gévayné Janurik Márta vizsgálata szerint a zeneiskolai oktatás javítja az ének-zeneoktatás hiányosságait, másfelől pedig élmény teli közeledést kínál a komolyzene felé.[11] Az ének-zeneoktatás hiányosságait kompenzálandó, egyre többet hallani a koncert-pedagógiáról, mely röviden - az én olvasatomban - az ének-zene tantárgy keretében kíván segítséget nyújtani a pedagógusoknak egy-egy gyermekekre szabott hangverseny megtartásával, így a gyermekeknek esélyt adni, hogy találkozhassanak a klasszikus zenével. A zeneiskolai oktatásnak is erőteljesebben részt kellene vennie a koncert-pedagógiában, hisz a kortárshatás nagyon erős.

A zene transzferhatásairól rengeteg értekezés látott napvilágot, melyben én magam is erősen hiszek. Maria Montessori, Rudolf Steiner pedagógiájában is szerepet kap a zene transzferhatása. A budapesti Bethlen Gábor Általános Iskola és Újreál Gimnázium Pedagógiai Programjában nagy szerepet tulajdonít az ének-zene transzferhatásainak.[12]

Az a gyermek, aki nap, mint nap az énekórák keretében hozzászokik az igényes zenei hangzáshoz, az énekkari munka során megszokja a fegyelmet, a közösségi munkát, és szereplési vágyát ki tudja elégíteni, az egész életében kulturált, igényes emberré válik. Az ének-zene tanítása-tanulása során fejlődik a tanulók kommunikációs, szociális és emocionális képessége. Az aktív csoportos zenei tevékenységek (zenehallgatás, éneklés) kínálják a megfelelő közösségi magatartásformák kialakításának lehetőségét, a tanulók pozitív személyiségfejlődését. (…) Az éneklésnek közösségteremtő szerepe is van-[13]

A későbbi években még jobban megjelent az az igény, hogy ezt a transzferhatást empirikus kísérletekkel is alátámasszák. A következő idézet egy ilyen eredményt mutat be: Azt a tényt, hogy a zenetanulás a későbbiek során javítja a memóriát, a Hongkongi Egyetem kísérlete igazolta. A vizsgálat ideje alatt a 6-15 éves gyermekek egyik részét zenére taníttatták, a másik részük viszont nem részesült ebben a képzésben. A minden évben megismételt felmérés során megállapították, hogy a zenét tanuló gyermekek jóval több szót tudtak megjegyezni, mint a többiek. Ez a különbség az évek során egyre nagyobb lett, ugyanakkor, aki időközben abbahagyta a zenélést, annak teljesítménye nem nőtt tovább.[14]

Turmezeyné dr. Heller Erika A zenei ismeretek és képességek fejlődése az alsó tagozatos életkorban című doktori disszertációjának 2. fejezetében több ilyen kutatási eredményt is feltár.[15] Mint írja, már az ókorban Arisztotelész és Platón is írt a zene hatásairól. Hazánkban Kodály inspirációjára indult meg ilyenfajta kutatás. Kokas Klára, Barkóczi Ilona és Pléh Csaba, Benis Márta és Kalmár Magda, Páskuné Kiss Judit, Laczó Zoltán mind-mind értékes információkat tártak fel a zene hatásairól. Külföldi kutatásokat is idéz. Például Spychiger 1993-as kutatását, Burton és társai 1999-es kutatását, Rauscher és társai 1993-as Mozart-effektus kutatását.

Szintén a Bethlen iskola Pedagógia Programja fogalmazza meg náluk az ének-zene és a művészetoktatás szerepét, de úgy gondolom, a zeneiskolai oktatásra is igaz. „A művészeteket tanító tanár a gyermek érzelemvilágát, és azon keresztül egész személyiségét formálja.”[16] Igazság szerint, csak a zeneiskola tud heti 2x30 vagy 2x45 percben (főtárgy órákon) CSAK a gyermekkel törődni. Sajnos mai világunkban a szülőknek sincs ennyi idejük, hogy gyermekeikkel foglalkozzanak. A zeneiskolában pedig koncentráltan, csak arra az egy növendékre figyelve oktatunk, mely előzetes megismerést feltételez.

Maria Montessori gondolatával egyetértek, ami ugyan nem kifejezetten a művészetoktatásra vonatkozik, de megállja a helyét ebben a környezetben is: „Ezért kell elhárítanunk a gyermek útjából a fejlődés elé gördülő akadályokat, s ezért kell tekintettel lennünk szükségleteire, és biztosítanunk szellemi élete természetes, spontán kibontakozását.”[17]

A Waldorf zenepedagógiában az utolsó évfolyamra a cél, hogy megértsék, „hogyan tükröz személyes emberi és isteni, szakrális érzéseket a zene (világi és egyházi zene). Megélik a drámai-lírai kontrasztot, valamint magunkból kifelé, vagy a magunkba befele vezető hanghatásokat.”[18] Úgy érzem, ez is hozzátartozik a zeneiskola szerepéhez. [A zeneiskolák] Eredményessége az iskolai énekórákkal szemben kimagasló, amely több okra vezethető vissza. A zeneiskolákba a gyermekek saját választásuk alapján, vagy szülői ráhatással jelentkeznek, tehát tanulmányaikat nem kötelező oktatásként értékelik. Könnyebb magasabb színvonalat elérni, mert a túljelentkezések miatt a gyermekek csak sikeres felvételi alapján kerülnek be az intézménybe. Ez a válogatás már alapjaiban rangot ad a zeneiskolai zenei nevelésnek.[19]

„Ha nincs zeneiskola, akkor nincs Zeneakadémia, hisz ha nem kétszázezer gyermek tanul zenét, akkor nincs honnan kirostálni a majdani művészeket.” – vallotta Batta András, a Zeneakadémia egykori rektora.[20]

---

* Pető Áron András a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen diplomázott, jelenleg a Berettyóújfalúi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola Bihari Alapfokú Művészetoktatási Intézmény gordonkatanára. A szakdolgozatának első fejezete a zeneiskola szerepéről szól. Ezt a részt Körmendy Zsolt koncertpedagógus-konzulens tanár javaslatára küldte el a Parlandónak.

[1] VÁRADI 46. oldal

[2] VÁRADI 48. oldal.

[3] VÁRADI 43. oldal

[4] TŐZSÉR Anita: Kultúrafogyasztás a fiatalok körében. A fiatalok komolyzene hallgatással kapcsolatos fogyasztói magatartása. Szakdolgozat. Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Kar Marketingkutatás és Fogyasztói Magatartás Tanszék 2010. (továbbiakban TŐZSÉR)

[5] TŐZSÉR 52. oldal.

[6] VÁRADI 47. oldal.

[7] SCITOVSKY Tibor: Az örömtelen gazdaság. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1990. 83. oldal in: TŐZSÉR 13. oldal

[8] TŐZSÉR 16. oldal

[9] SCITOVSKY Tibor: The Joyless Economy. Oxford University Press, New York, London, Toronto, 1976 in TŐZSÉR 18. oldal

[10] TŐZSÉR 18. oldal

[11] in VÁRADI: 58. oldal

[12] Pedagógiai Program, Bethlen Gábor Általános Iskola és Újreál Gimnázium 40. o. Letöltve: 2014. 02. 13. (továbbiakban PP)

[13] PP 40. oldal

[14] Gyógyító Hangok. Természetgyógyász Magazin. 2004. március X. évfolyam 3. szám. in: LINDENBERGERNÉ Kardos Erzsébet: Zeneterápia szöveggyűjtemény. Pécs, Kulcs a muzsikához Kiadó, 2005. 292. oldal

[15] TURMEZEYNÉ dr. Heller Erika: A zenei ismeretek és képességek fejlődése az alsó tagozatos életkorban. Doktori disszertáció. Debreceni Egyetem Interdiszciplináris Bölcsészettudományok Doktori Iskola Pszichológia programja keretében.

[16] PP 40. o.

[17] PUKÁNSZKY Béla - NÉMETH András: Neveléstörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994. 377. o.

[18] Waldorf kerettanterv 451. oldal letöltve: 2014. 02. 13.

[19] VÁRADI 126. oldal.

[20] Magyar Hírlap, 2009. július 5. in: VÁRADI: 126. oldal