A közismereti énekoktatásról 20 15-ben

SZABÓ KATALIN*

A közismereti énekoktatásról 2015-ben

Kétségtelen, hogy a művészeti oktatás a gyermeki személyiség fejlődésében nagyon fontos szerepet tölt be. A zeneoktatás, elsősorban az éneklés egészséget javító és karbantartó hatása is vitathatatlan.

Énekoktatásunk színvonalát sok bírálat éri. A magunk védelmében, és a megoldás keresése érdekében ragadtam tollat. Tekintsük át, milyen követelményeknek kell, hogy megfeleljen, milyen körülmények között dolgozik, és mit érhet le ezekkel az adottságokkal a mai énektanár!

Azaz: mi a feladata? Mikor teszi a dolgát jól, hasznosan?

Gondolatmenetemet vitaindítónak szánom abban az értelemben, hogy szeretném, ha közös gondolkodásra késztetné a témában érintetteket: gyerekeket, szülőket, tanárokat, tudós kutatókat és bárkit, akit érdekel, érint a magyar énekoktatás ügye. Hiszem, hogy a közismereti énekoktatás feladata a klasszikus értékek őrzése és továbbadása. Hiszem, hogy az énekoktatás az érzelmi nevelés egyik pótolhatatlan lehetősége, és hiszem, hogy minden "körülmények" közt lehet hasznosan tanítani. Az iskolai zeneoktatáson a Kodály-koncepción alapuló, a kerettentervben előírt hagyományos oktatást értem, ami természetesen halad a korral, és "tananyagban", módszerekben, látásmódban mindig változik, gondolkodik a jobbítás módjáról.

Követelmények - törvényi, törvényerejű rendelkezések:

Nemzeti Alaptanterv, Kerettanterv és az ez alapján összeállított iskolai, Helyi tanterv. Ez a téma külön is elgondolkodtató, mert a bevezetőkben megfogalmazott céloknak- "Az ének-zene tantárgy tanításának legfőbb céljai megismertetni a gyermekeket az éneklés és a zenélés örömével, valamint kulcsokat adni számukra a zene élményt nyújtó megismeréséhez, megértéséhez és élvezetéhez. Ezeknek a céloknak az elérését segíti a kiválasztott repertoár." - nehéz megfelelni az elméleti anyag túlsúlya és a kiválasztandó énekes repertoár-ajánlás (törzsanyag) hiánya miatt. Jelenleg az "A" kerettantervet választva az elméleti tudnivalókon kívül nincs kötelező ismeret, és a "B" kerettanterv is csak a zenehallgatásra szánt művek jegyzékét közli. Nem részletezem, hogy a tanári szabadság a dalanyag tekintetében mennyire és milyen mértékig kívánatos. Jelenleg a megjelenő tankönyvek dalkínálata határozza meg a tananyagot.

Elvárások (nem azonos a tantervi követelményekkel):

A gyerekek szeressenek énekelni, szeressék a zenét hallgatni. Énekeljenek kulturáltan, tisztán. Őrizzék meg nemzeti és európai kulturális hagyományainkat. Ismerkedjenek az idegen népek kultúrájával, váljanak nyitottá a befogadásra.

A helyi, iskolai elvárások ezen túlmenően sokfélék lehetnek: működjön énekkar az iskolában (ez nagyon jó!) és szerepeljen az énekkar az iskolai és egyéb rendezvényeken, induljanak a gyerekek a népzenei és egyéb versenyeken...

Milyen körülmények között kell megfelelnünk ezeknek az elvárásoknak?

- A gyerekeknek heti két (alsó tagozat felmenő rendszerben) vagy egy énekórájuk van (felső tagozat és gimnázium a 10. osztályig). Átlagban 30 gyerek jár egy osztályba.

- A heti kötelező tanári óraszám 22-24 óra. Heti egy órás tantárgy esetén ez 22-24 tanulócsoportot jelent. Ez heti (alsó értékekkel számolva) hatszáznál több (600) gyerek.

- A tantermi, felszereltségbeli adottságokról (hangszer-zongora, furulya-léte, a tanterem mérete, mozgásra való alkalmassága, lejátszó eszköz, CD-tár, internet hozzáférés, projektor, ...) most nem írok, mert nagyon különböző, de tudjuk, hogy nagymértékben befolyásolja az órai lehetőségeket.

- A környezet: a mindig hallatszó zene! A zajszennyezés, a folytonosan megszólaló zene a mai zenei stílusok sokfélesége erősen hat mindannyiunkra. Ebből a bőséges kínálatból kell kiemelnünk azt az értéket, amit szeretnénk közel vinni a gyerekekhez. A zene a csendből születik, de nagyon ritkán vagyunk csendben.

- A környezet: társadalmi elvárások. Fontos-e a tantárgy, az érzelmi műveltség? Szülői elvárások, attitűdök: hallgatnak-e otthon "klasszikus" zenét, énekelnek-e? Segítik-e a gyereket a zene megszeretésében?

- Az énekórán való "megfelelés" függ a tanulói képességektől. Hogyan fejleszthetők "tömegben" a tanulói képességek? Mi az énektanár feladata a kiváló képességű, esetleg magas szinten lévő és az ugyanabba a csoportba járó még nem gyakorlott gyerek esetén?

Abbahagyom a felsorolást. Merrefelé kell indulnunk?

1. Az énekórán a beszélgetéstől, előadástól az éneklés felé!!! Énekelni! Énekelni! Énekelni! Testet-lelket megmozgatni a levegővétellel, ritmussal, mozgással. A gyerekek tevékenykedjenek az óra legnagyobb részében. Nem testnevelés óra az, amelyen a gyerekek (ülve) meccset néznek, majd a tanár vezetésével (ülve) elemzik a látottakat.

2. Türelemmel és szeretettel kell elviselnünk és javítanunk a hiányosságokat, és erre kell nevelnünk a gyerekeket is. Ragyogó alkalom a személyiségfejlesztésre, a szociális érzékenyítésre.

3. Igényesnek kell lennünk, és mindig magasabb követelményt állítani az egyének és a csoport elé.

4. Figyelni kell a tehetségekre és alkalmat adni nekik a magasabb szintű munkára, a szereplésre.

5. Pontos követelményeket kell állítani, és számon kérni a haladáshoz szükséges ismereteket (dalok, felismerendő művek, szolmizációs jelek, a zenei abc, ami a felismerő kottaolvasáshoz is elengedhetetlen).

6. Kérni: kérni az oktatási kormányzat vezetőit, hogy ismerjék fel azt a hatalmas potenciált, ami a művészeti nevelésben rejlik, és segítsék munkánkat, teremtsék meg a feltételeket, hogy magasabb színvonalon, egyre modernebb módszerekkel és eszközökkel taníthassunk.

7. Az információcsere, a beszélgetés sokat segítene a mindennapi munkában.

Hogyan lehet végig énekelni az órát? Néhány gondolat a saját tapasztalataimból

Nem szabad félnünk attól, hogy a gyakorlás unalmassá válik. A magyar népzene hagyományos terjedése, fennmaradásának módja a szájhagyomány. A megtanított dalokat énekeljük sokszor! Egyre szebben szól majd, mert egyre biztosabb tudást takar. Miért ne énekelnénk csak úgy, az éneklés öröméért? Ha van helyünk, táncoljunk. Nagyon sokat tanulok a nálunk gyakorló elkötelezett és kreatív jelöltektől. Egyik tanárjelöltünk nemrég két botot hozott az iskolába, és a népdalhoz egy egyszerű táncot tanított egy nagyon kicsi, zsúfolt teremben. Bár egyszerre csak két gyerek tudta használni az eszközt, a gyerekek nagyon szerették ezt a dalt, mozgást és bot nélkül is szívesen táncoltak.

Ha kevesebb a helyünk, akkor is tornázzunk az óra elején, nyújtó, tekerő, izomlazító mozgásokat használva! A dalokat kísérjük gyakran ritmusosztinátóval! A kisebbek szívesen játsszák éneklés közben a páros tapsjátékokat felállva, ezzel is mozgunk, versszakonként párt cserélhetünk. Kánonénekléskor álljunk fel a terem távoli helyeire! Felelgetős dalokat énekelhetünk helyet változtatva. A szólisták, különböző összeállítású csoportok beillesztése élénkíti a többször előadott dalokat, megóv a monotóniától. A legegyszerűbb és nagyon hasznos "mozgás" a szolmizálás kézjelek segítségével. Kisebbeknél guggolásig történő mozgással, egyéb testjelekkel is összekapcsolhatjuk a már tanult dalok szolmizálását.

A tiszta éneklést segíti a kézjelek, a szolmizáció használata. Kézjelről, betűkottáról könnyebben lehet szolmizálva énekelni, és a szolmizáció nem csak az intonációt javítja, de segít a formaérzék fejlesztésében is.

Nemrég egy gimnáziumi énekórára hívott meg egy fiatal kolléganő. A véleményemet kérte, mert úgy tanít, hogy a tanulók a dalok szövegét kapják meg, és hallás után tanulják, majd zongorakísérettel éneklik a dalokat. Az órán a gyerekek jó kedvvel, örömmel énekeltek.

Köszönöm, ha megtiszteltek azzal, hogy véleményeteket, gondolataitokat megosztjátok velem.

takszabo10@hotmail.com

Szeretettel ajánlok szakirodalmat a könyv alakban 2010 után megjelentekből.

Alapvető kérdéseinkre természetesen választ kapunk Kodály Zoltán írásaiban, melyek ma is frissek.

További irodalom:

1. Bánki Vera – Graf Gáborné – Katonáné Malmos Edit – Klausz Róbert – Réti Anna – Tardy Lászlóné – Turmezeyné dr. Heller Erika – Ungár Istvánné: Az ének-zene tantárgy-pedagógiája

Szerkesztette: Réti Anna – Döbrössy János (ELTE Eötvös Kiadó, Budapest 2012)

2. Harmat László- Tardy József: A gyógyító zene (Új Ember, 2013)

3. Nótáskönyv, összeállította Sárosi Bálint (Nap Kiadó, 2010)

4. Antal–Lundström Ilona: A zene ajándéka (Az esztétika a pedagógia szolgálatában /Az élni segítő zene pedagógiája) (IE Vismusik HB 2011)

5. Dr. Gyarmathy Éva: Tehetség és tehetséggondozás a XXI. század elején Magyarországon Neveléstudomány 2013/2. és Parlando 2013/6.

6. Fehér Anikó: Muzsika a katedrán (Interjú 25 magyar zenepedagógussal) LFZE 2011

7. Gévayné Janurik Márta: Zenei hallási képességek fejlődése és összefüggése néhány alapkészséggel 4-8 éves kor között /Tézisek és értekezés Szegedi Tudományegyetem Doktori Iskola (2010)