HORN
GABRIELLA*
Tetszhalottá
vált a Kodály-módszer
Évtizedekig világszerte híres hungarikumként tekintettünk a Kodály-módszerre, mely ma is jól ismert, bár a módszer fontos részeként tekintett mindennapos éneklés, közös zenélés mostanra jóval szűkebb diákréteg számára elérhető, mint korábban. Több szakértő szerint olyan, hogy „Kodály-módszer” nem is létezik.
A zenei szakma sem egységes a témával kapcsolatban: vannak nézetkülönbségek a zeneelméletet oktató szolfézstanárok és a hangszert oktatók között is a módszer kapcsán. Sőt több szakértő szerint olyan, hogy „Kodály-módszer” nem is létezik, inkább csak Kodályi nevelési elvekről, koncepcióról érdemes beszélni.
Ugyanakkor a módszer (vagy elvek) lényegét alkotó rendszeres zenélésnek, közös éneklésnek a tanulási készségekre, kreativitásra és egyes magatartási problémákra való jótékony hatását számos kutatás igazolja folyamatosan. Amerikában, Japánban ma is nagyon sok követője van ennek a nevelési rendszernek, Finnországba már több száz magyar zenetanárt hívtak.
Az általános- és középiskolákban jelenleg folyó (vagy egyes esetekben inkább döcögő) ének-zene oktatással kapcsolatban a leggyakoribb kifogás, hogy nem elegendő az óraszám a „fontosabb” tárgyak (nyelvek, számítástechnika) miatt. Olyan véleményt is hallani: a tantárgyat tanítók egy része nem elég motivált ahhoz, hogy a gyerekek aktív részvételére épülő, sok közös éneklésből álló, afféle Kodály-módszeres órákat tartson. Mások a szinte kizárólag csak klasszikus és népzenével foglalkozó tananyagot hibáztatják a diákok érdektelenségéért.
„Az, amit ma általában Kodály-módszer névvel jelölünk, egy olyan zenepedagógiai eszköztár, amelynek egyetlen alapeleme sem Kodálytól való. (..) Kodály ismerte korának legprogresszívabb zenepedagógiai gyakorlatait, és felismerte, hogy azok miként szolgálhatják a magyar zeneoktatás ügyét. (...) A jó és tehetséges tanár, ha jó felkészítést és elegendő inspirációt kap tanulmányai és pályája során, képes lesz eldönteni, hogy az adott környezetben, az adott időben és adott pedagógiai helyzetben mely módszerrel juthat kicsit közelebb ahhoz a soha el nem érhető, legcsodálatosabb eszméhez, hogy „legyen a zene mindenkié!” – írta a témáról a Parlando című lapban idén tavasszal publikált interjúban dr. Nemes László Norbert egyetemi docenst, a Zenepedagógia Tanszék vezetője, a Kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet igazgatója.
„Kodály koncepciójának lényege, hogy a művészeti nevelést – elsősorban a zenét – a gyermek nevelésének középpontjába helyezi. Az aktív zenélés, éneklés, a zenei képességfejlesztés szisztematikus rendjével lehetőséget ad a művészet tartalmi befogadására s ugyanakkor önálló továbbfejlődésére. A tartalmi befogadás alapja a zene érzelmi átélése, majd esztétikumának tudatos felismerése. Ehhez vezet el a gondosan megtervezett, logikus felépítésű és igényes zenei képességfejlesztés.”
(Kokas Klára: A Kodály-módszerről (in: Barkóczi Ilona – Pléh Csaba: Kodály zenei nevelési módszerének pszichológiai hatásvizsgálata. Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet)
A Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnöke, a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola igazgatója, Ember Csaba a 168 órának úgy fogalmazott: „a módszer változatlanul jó, csak itthon kevésbé élnek vele”. Hozzátette: sokan azt hiszik, időveszteség lenne a diákoknak minden nap énekelni, zenélni, pedig kutatások igazolják, hogy a gyermekkori zenetanulás, éneklés az egész életpályára pozitív módon hat. Növeli a kreativitást és akár több – még műszaki – szakmát is könnyebben tanul meg az, aki gyermekkorában zenélt.
Az „Kodály-módszer” kifejezés használata kapcsán megjegyezte: „Nem jó, hogy elsősorban a külsődleges jegyeket emelik ki. Hiszen például a kottaolvasás elsajátításánál egyébként tényleg hasznos szolmizáció csak egy eszköz, amit nálunk Kodály nevéhez kötnek. Pedig ennek sikeres használatát Kodály az angol munkáskórusoknál látta, és azután építette be a saját nevelési elképzeléseibe.
Ember Csaba szerint azt lenne jó hangsúlyozni inkább, hogy egy a Kodály szellemiségében tartott énekórán a gyerekek folyamatosan aktív zenei tevékenységet folytatnak, énekelnek, játszanak, mozognak. Nemzeti kincsnek tekinthető az a 40-50 ma is működő, a Kodályi elveket továbbvivő zenei általános iskola, ahol naponta van ének-zene óra.
Sajnos ezek inkább nagyobb városokban működnek, így a leghátrányosabb helyzetű gyerekekhez nem jut el, pedig a kreatív zenei tevékenység sokat segít a közösségbe való beilleszkedésben, tanulásban. Ráadásul nagyon kevés az énekórák szám az általános iskolákban.
„Igaz, nem arra lenne szükség, hogy naponta 45 percet énekeljenek, zenéljenek, elég lenne napi 10-15 perc is, hogy az életük természetes részévé váljon. S nem feltétlenül csak magyar népdalt, hanem mindent énekeljenek, hiszen maga a tevékenység fontos” – mondta a 168 Óra online-nak Ember Csaba.